Délmagyarország, 1916. augusztus (5. évfolyam, 177-203. szám)

1916-08-19 / 192. szám

LDÉLMIAGY ARORSZÁG 3 sóban. Eddig Bruszilov tulajdonkénen nem tud felmutatni kézzel fogható sikert, amivel föl lehetne lelkesíteni ,az oroszbarát lengye­leket; félő, hogy a lengyelek el fognak sza­kadni az orosz birodalomtól. A Temps a harctéri 'helyzetről szóló szemléjében megállapítja, hogy Sacharov seregét a Sereth és a Strypa között az ellen­ség föltartóztatta és Lesicki tábornok is meg lassította elönyoinulását. Elhibázott dolog, hogy Bruszilov az ellenség legerősebb vé­delmi pontjait támadja, ahol nem kecsegteti siker. 150.000 török katona Lembergnél : Hága, augusztus 18.. Londonból jelentik; A Daily Telegraph rotterdami levelezője azt táviratozza lapjának, hogy erős török had­sereg áll Lemberg előtt. A török hadsereg 150.000 főből áll. €gy hónapig a háborús Jfémetországban. (Szeged, 191ÍÍ. augusztus 19. Florínáf elfoglalták a németek. BUDAPEST, augusztus 18. (Közli a mi-' niszterefllnöki sajtóosztály.) A cs. és 'kir. csapatoknál a helyzet változatlan. HOFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, augusztus 18. A nagy föhadi­száilás jelenti: Az antantnak az utóbbi na­pokban intézett hiábavaló támadásai után a szövetséges csapatok ellentámadást indí­tottak. Florinát a szerb Duna-hadosztály elleni harc után elfoglaltuk. Német repülőgépek Karaburnutól észak keletre eredményesen támadtak meg orosz torpedórombolókat ós egy tengeralattjárót. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.! Meghiusult a Lemberg elleni előretörés. Sajtóhadiszállás, augusztus 18. Az orosz támadások súlypontja Sacharov hadseregé­nek a déli szárnyán volt. Ismételten megki­sérelték, hogy Lemberg ellen előre törjenek, azonban sehol sem jutottak előbbre. A csata mintegy tizenkét kilométer széles fronton rfolyt Perepelniki és tPleniaki között. Az orosz tüzérség óriási municiókészlettel dolgozott és órákig tartó pergőtűzzel igyekezett állá­sainkat összeromíbolni. A magyar, osztrák és német tüzérség azonban fölényben volt és a szünet nélkül előretörő orosz rohamsorokat kitűnően lőtte. Átmenetileg'sikerült az oro­szoknak Manajov mellett betörni árkainkba, azonban hatalmas ellentámadással újból ki­vetettük őket. Magyar, osztrák és német csapatok versenyezték egymással ennek a nagy áttörési kísérletnek az elhárításában, amelynél az oroszok nagy tömegekkel tá­madtak. A támadások elhárításában kitün­tette magát a 12. komáromi és a 72. pozso­nyi ezred. Oroszország eddigi vesztesége 5,186.000 ember. Hága, augusztus 18. Londonból jelentik: Az orosz hadügyminisztérium egyik előkelő rangú tisztjének közlése szerint, aki a had­ügyminisztérium hadiikegészitő- és újoncozó osztályát vezeti, Oroszország 1916. julius 15-ikéig 9,730.000 embert mozgósított. Az orosz hadsereg vesztesége mostanáig halot­takban, sebesültekben, eltűntekben, foglyok­ban és szökevényekben 5,186.000 ember. Ez a szám még nem teljes, mert egyes hadtes­tek még nem számoltak he egészen. Francia kritika Bruszilov működéséről. Genf, augusztus 18. Hervé kérve kéri az orosz hadvezetőséget, hogy siettesse a ga­líciai offenzívát és iparkodjék Lemberget inkább holnap, mint holnapután elfoglalni, mert ennek nagy erkölcsi hatása volna Var­1 intaMnti ara mm\ juttassanak valamit a rokkant hősöknek i. (Saját tudósítónktól) A Németország élelmezése köriül keringő hírekre való tekin­tettel körülbelül ugy készültem' föl német­országi utamra, mint annak idején a jó pe­leskei nótárius az ő budai útjára s „szalon­nát is vinni el nem felejtettem." Ez az óva­tosság azonban két okból is teljesen fölös­legesnek bizonyult. Először, mert az osztrák­német Ihatálrpni, Salzburgban, fi.z os'zthák pénzügyőrök alig hagytak meg valamit az elemózsiámból, másodszor, mert egy'hóna­pos németországi tartózkodásom alatt sem­miben sem szenvedtem hiányt és az élelme­zés ellen — eltekintve attól, hogy a német konyha béke idején sem veheti fel a versenyt a mi ihires magyar konyhánkkal — a leg­kisebb panaszra sem volt okom az egész idő alatt. ; Mielőtt azonban erről bőségesebben ír­nék, talán nem lesz érdektelen fölemlíteni, hogy 'Salzburgban, la német /Grenzschutz (határőrség) katonái igen alapos vizsgálat­nak vetettek alá és a személyes igazolásom­ra szóló iratokon kivül semmiféle írást vagy nyomtatványt, még vasúti menetrendet sem engedték átvinni a határon. A határon tul első megállapításom! az volt, hogy a német középosztály harmadik osztályon utazik, de — gyorsan. Első tartózkodási állomásom München volt. Mikor a szállodában kitöl­töttem' a bejelentő lapot és arról tudomásul vették, hogy külföldi vagyok, a portás rögtön udvariasan tudomá­somra adta, hogy szobát csak a rendőrségen való jelentkezésem után bocsáthat rendelkezésemre. Első utam tehát oda vitt. A rendőrtiszt első kérdése: i — Volt-e már a háboru alatt Németor­szágban? Azt hittem, hogy erre azért kíváncsi, hogy ha netalán már lettem volna, esetleg megfelelő formában tudtomra adja, hogy ne sokáig szerencséltessem őket. S ebben a hi­temben megerősitett a második kérdése: — Meddig szándékszik itt tartózkodni? A későbbi — a nacionálémra vonatkozó — kérdések folyamán azonban meggyőződ­tem! róla, hogy az első kérdést csak azért intézte hozzám, hogy ha már egyszer lettem volna Münchenben, ugy megvolna már a lapom náluk, amelyre följegyzik a rám vo­natkozó adatokat. A rendőrségnél való rög­töni jelentkezés még az éjszakai órákra is kötelező. Frankfurtba (M.) például éjfél kö­rül érkeztem és akkor is mindjárt jelentkez­nem kellett. Szóval már első nap arra a ta­pasztalatra jutottam, Ihogy még a szövetsé­ges külföldi is Németországban csak állandó rendőri ellenőrzés alatt tartózkodihatik. Nem felel meg azonban a valóságnak az, amit ínég idehaza többféléi hallottam, hogy az idggeií egy-egy /német városban legföljebb néhány napig maradhat Ellenkezőleg. Mi­kor Münchenben azt mondottam, hogy egy­előre még nem tudom, Ihány napig maradok ott, azt mondta a rendőrtiszt, hogy ez a kér­dés csak formalitás és maradhatok addig, ameddig jól esik. A német művészetek városában az itt­hon is észlelhető jelenségeken kivül csak az idegenforgalomnak úgyszólván teljes hiánya juttatja az embernek az eszébe a háborút. A képtárakban, muzeumokban alig van for­galom. Ellenben rendkivül élénkek az utcák és zsúfoltak a vendéglők, kávéházak és szín­házak. Mikor az első étlap keriilt a kezembe (Paulanerbrüu), alig akartam hinni a 'sze­memnek: a legdrágább pecsenye egy márka nyolcvan pfennig (csirke), egy me­rni pedig, mely állott levesből, elő­ételből (hal vagy gomba), pecsenyé­ből főzelékkel vagy salátával vagy befőttel és tésztából,- mindössze egy márka harminc pfennig. Valamivel szegényebb, nem mennyiség, de változatosság dolgában és valamivel drá­gább (egy márka hetven pfennig) volt a menü Tutzingban, a starnbergi tó mellett. Ugyanitt egy vendéglői adag (120 gr.) son­káért egy márka negyven pfenniget fizettem. Hasonilitsuk ezzel össze a siófoki vagy ba­latonfüredi árakat s akkor megállapíthatjuk, hogy a németeknek sejtelmük sincs az igazi drágaságról, amely ellen pedig sokat pa­naszkodnak. iNein lesz talán érdektelen, ha még egy-két élelmiszer-árt említek fel: egy­egy adag .főzelék 40—50 pfennig, kávé 30— 35 pfennig, zsemlye 3—5 pfennig, Berlinben egy adag csirkéért két márkát (egy hónap­pal előbb Budapesten négy és fél koronát) fizettem, egy-egy adag befőttnek az ára 40—50 (pfennig, Budapesten! közepes ven­déglőben egy korona busz .fillér és ehhez számítsuk még hozzá azt, hogy a német be­főtt adag majd még egyszer akkora, mint a budapesti. A svájci sajt negyed fontja sehol­sem drágább ötvenöt pfennignél. Egy adag kacsa Berlinben két 'és fél márka és a legdrágább pecsenye a liba: három márka adagja. Berlinben a baromfi- és vadhúsért nem kér­nek husjegyet, Németország egyéb városai­ban azonban, alhol "jártam, igy Münchenben, Nürnbergben és .Frankfurtban ezeket a húso­kat is csak husjegy ellenében szolgáltatják ki. Striegl F. József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom