Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-01 / 151. szám

fes >: h í • Szeged, 1916. julius a túlsó oldalon. IRégi ismerősök, meleg napokat jelentenek. Az ágyúink hallgatnak, Ihogy el ne árulják a helyüket. De majd délután majd, ha ezek leszálltak, mi is föleresztjük a léggömbünket s akkor a muszkák izzadnak majd. Kölcsön kölcsönnel jár. Dr. Magyari István. A tisztviselők szegedi nagygyűlése megfeledkezett a nyugdijasokról. A mult vasárnap folyt le a szegedi állami és egyéb köztisztviselők nagygyűlése a varosházán, amelyen a iháboru okozta dragaság miatt az érdekeltek fizetésük mily modon leendő felemeléséről és ennek mikénti kérelmezéséről tárgyaltak. A tárgyalás csak a tényleges szolgálatban levő tisztviselőkre terjeszkedett ki és annyiból állt, hogy az előadó a miniszterelnökhöz s a Pénzügyminiszterihez intézendő előlegesen elveszített távirati felterjesztéseket felolvasta. Miután azokat — hallgatólag — elfogadták, a gyűlést az elnök — tanácskozás nélkül — bezárta. Tökéletesen megfeledkeztek azonban a tárgyalás vezetői mirólu-nk, öreg és ifjabb nyugdíjas állami és máv. vasúti tisztviselőkről, az altisztekről és szolgákról, akiknek létszáma itt Szégeden hozzávetőlegesen a 400-at is meghaladja Igaz ugyan, hogy mi már a 70 éves kort nagyobbrészt elértük s igy a sir szélén elcsüggedten várakozva csak a múltról álmodozhatunk. anélkül, hogy jogunkban lenne reményeink horgonyát a jobbléttel kecsegtető jövőbe vejni, de Illát tagadhatatlan, hogy — amennyiben tengődésünk még életnek nevezhető, — mégis csak létezünk. Igv a tényleges szolgálatban levő kartársaink részéről nem volt illendő, hogy kiérdemiült testvéreik sorsa iránt semmi figyelmet sem tanúsítottak, iholott korábban-későbben ők Is a nyugdijasok keserű kenyerére lesznek utalva. Lám a győriek, debreceniek, aradiak s más városok köztisztviselői, majdnem egyidejűleg tartott gyűléseiken nem találták az öregeket arra méltatlannak, hogy hajájt jövőjüket és jólétüklet amazokéval összekapcsolják. iMinden elfogulatlan emher tudhatja, hogy a nyugdíjazott tisztviselő ebbeli minősége avval, hogy rendes hivatali foglalkozását elhagyni kénytelen volt, még nem szűnt meg és azt is elismerheti, hogy a 30 évvel ezelőtt alkotott törvény szerint s akkor is szűken kiszabott nyugdíj illetmények azóta — semmiféle változást sem szenvedvén, — most már e vészteljes időben még a mindennapi életszükségletek fedezésére fs elégtelenek. Elképzelheti télhát mindenki, hogy ha a szolgálatban levő köztisztviselők általános nyomorról panaszkodnak, ihová juthattak már az öreg, tehetetlen nyugdíjasok s hogy miként kell azoknak az élettel küzdeniők, ihogy elagottan, törődötten s eifásultan magukat valamikép fenntartani képesek legyenek. Valóban nemcsak szánalomra, hanem méltányló elismerésre Is számot tarthatván, joggal elvárják az öregek, hogy sérelemeik orvosoltassanak s az időnek előtte való végpusztulástól megóvassanak. Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy a régebben nyugdíjazott állami tisztviselők, altisztek és egyéb személyzet érdekeinek előmozdítására, a fővárosban már 1913. évben létesült központi intéző bizottság mos( is fáradhatatlanul működik s küzdeni.fog kebelbeli s nagyszámú vidéki tagjai utolsó leheletéig, mig az igazság gyözedelméveí kitűzött' célját el nem éri. Ebből kifolyólag a központi intéző bizottság a tisztviselői mozgalmak megindiüisa idején már junius első napjaiban gróf Khueh-Hédetváry Károly, mint országgyűlési pártelnök és nagylelkű pártfogónk utján egy ujabbi kérvényt nyújtott be Tisza István miniszterelnökhöz, amelyben a régebben nyugdíjazott állami alkalmazottak kétségbeejtő, keserves helyzetének feltárása mellett, azon kérelmét terjesztette elő áz összes érdekelteknek, hogy az 1912 : LXV. t.-c., vagyis aZTij nyugdíjtörvény 79. §-ána-k megváltoztatásával, amely szerint ők az n. n. lakbérnyugdij élvezetétől megfosztva lettek, részükre legalább eme lakbér felerésze állandó pótlékul s élethossziglan engedélyeztessék, avval is indokolva már a minimumra leszállított igényeiket, hogy habár a jelzett célra megszavazandó összeg tekintélyes lenne is, évről-évre apadna; a mennyiben az öreg nyugdijasok mindinkább közelednek nélkiilözésteljes életük végőráihoz, amidőn az államnak oly sóvárogva várt támogatására reá nem szorulnak. Öreg nyugdíjas. A mocsár titka. — Izgalmas defekfiv-regény. — A nap ezüstös sugarai megaranyozták a. nagy detektív szobáját. Sólyomszem, a detektivkiirály kényelmes karosszékben tilt és azon gondolkodott, bogy miért rövid a nyul farka. Ez a kérdés izgatta lelkivilágát, közben, — bogy idegeit izgassa, — patkáuymérget ivott és injekciókkal táplálkozott. Sólyomszem mozdulatlanul ült, majd minden átmenet nélkül felugrott és le-fel szaladgált a szoljában. iBszébe jutott valami, ami izgatta, a,mi felborzolta hajókötél idegeit. Zsebéből nyolc voltos villanylámjpát vett elő, megvilágította agyát, aztán élesre fent hatlövetű browningot dugott a zsebébe és elindult „ nyom után. Utja a Belvárosi temető felé, a repülőtérre vezetett. Amikor odaért, megállt és szimatolni kezdett. Szag]észérvé ugy ki van fejlődve, hogy nyomban meg tudta állapítani azt a bűncselekményt, amelyet a szegedi repülőtérrel kapcsolatban követett el a hatóság. Egyszerű következtetéssel rájött, liogy a hadvezetőség megfelelő területet kért r. várostól a repülőtér céljaira. Kinyomozta, hogy a város — helytelenül gondolkodva — mocsaras helyet ajánlott fel a hadvezetőségnek. A hadvezetőség, — ezt is megállapitotta Sólyomszem, ezen szörnyen felháborodott és aszonta, hogy egy fenét kaptok repülőteret, ha iMazuri-tavakat akartok nálunk értékesíteni, — és tett miként beszéle. Sólyomszem dühös lett és nem értette, miért akarta a hatóság a hadvezetőséget palira venni. lEbből a töprengéséből égy rikkancs verte fel, aki egy bulvár-lapot kínait megvételre tulmakszimalt áron. Sólyomszem nem szerette az újságokat, mert mindent niegirnak, pedig netn is az a mesterségük, de most mégis vett egyet, mert ő is hallott a tizenkét gázgyári munkás sztrájkjáról.- Legnagyobb meglepetésére a bulvár lap a valóíságnak épan az ellenkezőjét inba meg, a tőle '' megszokott moloelihoz való sí múlékony sággal. Sólyomszem undorral dobta el a lapot .és rátaposott. Sajnálta érte a mégy fillért ós sajnálta a lapot. Sólyomszem nem az az emher, aki szótlanul halad el ilyen események mellett. Utána .járt a dolognak ós kinyomozta a tizenkét sztrájkoló nevét, sőt azoknak a munkásoknak *a neveit is sikerült neki ügyes trükkel megj szerezni, akik vágy hát' órai kurtavasm, vagy negyvennyolc- órai elzárásra voltak:, j ítélve, egy a gyár vezetőségével .szemben felmerült lovagias ügyükből kifolyólag. A .ífiliM- minde'zok áz adatok együtt, voltak, felkereste azt a rendőrt., -aki ,m;Lf-;'l napig őrizte a gyár kapujában a szti-áúk-.,k»ka,t, azután' hazament, rágyújtott egy injekcióra és nyugodtam tovább mtidctredott. Lemondott két angol miniszter. Hága, junius 30. A Daily News jelenti: Láng és Lansdowne miniszterek bejelentették lemondásukat, amelyet azonban nem fogadtak el, inert a kabinetek bizottsága kísérletezik, liogy déli és nyugati Írország unionistáinak" panaszait orvosolja. Ha ez $jkerül, akkor a két miniszter távozása fölöslegessé válik. Rotterdam, junius 30. :A Courant jelenti Londonból: A Times nézete szerint a kormány tagjainak álláspontja az ir kérdésben nem változott. A Daily News tudni véli, hogy Lansdowné és Long miniszterek felajánlották lemondásukat, amelyeket azonban a király nem fogadott el. KormánybTzottságot nevezték ki annak megvizsgálására, milyen módon lehetne az unionisták kívánságának eleget tenni. Selborne gróf a Times-hez irt levelében kijelenti, hogy Lloyd Qeorge javasolt felfogása nem alapul félreértésen. A Times ezzél szemben ezt rendkívüli leleplezésnek mondja és ezt irja: néhány miniszter tehát az ir tárgyalásokról teljesen tájékozatlan maradt. Még egy magánvállalkozás sem állhatna fenn egészen széthúzódó vezetés mellett. Ugy látszik, a kabinet túlságosan nagy. 3 A Délmagyarország telefon] ai Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 8L Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. =