Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-01 / 151. szám

fes >: h í • Szeged, 1916. julius a túlsó oldalon. IRégi ismerősök, meleg na­pokat jelentenek. Az ágyúink hallgatnak, Ihogy el ne árulják a helyüket. De majd délután majd, ha ezek leszálltak, mi is föleresztjük a lég­gömbünket s akkor a muszkák izzadnak majd. Kölcsön kölcsönnel jár. Dr. Magyari István. A tisztviselők szegedi nagygyűlése megfeledkezett a nyugdijasokról. A mult vasárnap folyt le a szegedi ál­lami és egyéb köztisztviselők nagygyűlése a varosházán, amelyen a iháboru okozta dragaság miatt az érdekeltek fizetésük mily modon leendő felemeléséről és ennek mi­kénti kérelmezéséről tárgyaltak. A tárgya­lás csak a tényleges szolgálatban levő tiszt­viselőkre terjeszkedett ki és annyiból állt, hogy az előadó a miniszterelnökhöz s a Pénzügyminiszterihez intézendő előlegesen elveszített távirati felterjesztéseket felolvas­ta. Miután azokat — hallgatólag — elfogad­ták, a gyűlést az elnök — tanácskozás nél­kül — bezárta. Tökéletesen megfeledkeztek azonban a tárgyalás vezetői mirólu-nk, öreg és ifjabb nyugdíjas állami és máv. vasúti tisztviselőkről, az altisztekről és szolgák­ról, akiknek létszáma itt Szégeden hozzá­vetőlegesen a 400-at is meghaladja Igaz ugyan, hogy mi már a 70 éves kort na­gyobbrészt elértük s igy a sir szélén el­csüggedten várakozva csak a múltról ál­modozhatunk. anélkül, hogy jogunkban len­ne reményeink horgonyát a jobbléttel ke­csegtető jövőbe vejni, de Illát tagadhatatlan, hogy — amennyiben tengődésünk még élet­nek nevezhető, — mégis csak létezünk. Igv a tényleges szolgálatban levő kartársaink részéről nem volt illendő, hogy kiérdemiült testvéreik sorsa iránt semmi figyelmet sem tanúsítottak, iholott korábban-későbben ők Is a nyugdijasok keserű kenyerére lesznek utalva. Lám a győriek, debreceniek, ara­diak s más városok köztisztviselői, majd­nem egyidejűleg tartott gyűléseiken nem találták az öregeket arra méltatlannak, hogy hajájt jövőjüket és jólétüklet amazokéval összekapcsolják. iMinden elfogulatlan emher tudhatja, hogy a nyugdíjazott tisztviselő ebbeli minő­sége avval, hogy rendes hivatali foglalko­zását elhagyni kénytelen volt, még nem szűnt meg és azt is elismerheti, hogy a 30 évvel ezelőtt alkotott törvény szerint s ak­kor is szűken kiszabott nyugdíj illetmények azóta — semmiféle változást sem szenved­vén, — most már e vészteljes időben még a mindennapi életszükségletek fedezésére fs elégtelenek. Elképzelheti télhát mindenki, hogy ha a szolgálatban levő köztisztviselők általános nyomorról panaszkodnak, ihová juthattak már az öreg, tehetetlen nyugdíja­sok s hogy miként kell azoknak az élettel küzdeniők, ihogy elagottan, törődötten s ei­fásultan magukat valamikép fenntartani ké­pesek legyenek. Valóban nemcsak szána­lomra, hanem méltányló elismerésre Is szá­mot tarthatván, joggal elvárják az öregek, hogy sérelemeik orvosoltassanak s az idő­nek előtte való végpusztulástól megóvassa­nak. Vigasztalásul szolgálhat azonban, hogy a régebben nyugdíjazott állami tisztviselők, altisztek és egyéb személyzet érdekeinek előmozdítására, a fővárosban már 1913. év­ben létesült központi intéző bizottság mos( is fáradhatatlanul működik s küzdeni.fog kebelbeli s nagyszámú vidéki tagjai utolsó leheletéig, mig az igazság gyözedelméveí kitűzött' célját el nem éri. Ebből kifolyólag a központi intéző bi­zottság a tisztviselői mozgalmak megindiüi­sa idején már junius első napjaiban gróf Khueh-Hédetváry Károly, mint országgyű­lési pártelnök és nagylelkű pártfogónk utján egy ujabbi kérvényt nyújtott be Tisza Ist­ván miniszterelnökhöz, amelyben a régeb­ben nyugdíjazott állami alkalmazottak két­ségbeejtő, keserves helyzetének feltárása mellett, azon kérelmét terjesztette elő áz összes érdekelteknek, hogy az 1912 : LXV. t.-c., vagyis aZTij nyugdíjtörvény 79. §-ána-k megváltoztatásával, amely szerint ők az n. n. lakbérnyugdij élvezetétől megfosztva lettek, részükre legalább eme lakbér fele­része állandó pótlékul s élethossziglan en­gedélyeztessék, avval is indokolva már a minimumra leszállított igényeiket, hogy ha­bár a jelzett célra megszavazandó összeg tekintélyes lenne is, évről-évre apadna; a mennyiben az öreg nyugdijasok mindinkább közelednek nélkiilözésteljes életük végőrái­hoz, amidőn az államnak oly sóvárogva várt támogatására reá nem szorulnak. Öreg nyugdíjas. A mocsár titka. — Izgalmas defekfiv-regény. — A nap ezüstös sugarai megaranyozták a. nagy detektív szobáját. Sólyomszem, a de­tektivkiirály kényelmes karosszékben tilt és azon gondolkodott, bogy miért rövid a nyul farka. Ez a kérdés izgatta lelkivilágát, köz­ben, — bogy idegeit izgassa, — patkáuymér­get ivott és injekciókkal táplálkozott. Só­lyomszem mozdulatlanul ült, majd minden átmenet nélkül felugrott és le-fel szaladgált a szoljában. iBszébe jutott valami, ami izgat­ta, a,mi felborzolta hajókötél idegeit. Zsebé­ből nyolc voltos villanylámjpát vett elő, meg­világította agyát, aztán élesre fent hatlövetű browningot dugott a zsebébe és elindult „ nyom után. Utja a Belvárosi temető felé, a repülő­térre vezetett. Amikor odaért, megállt és szi­matolni kezdett. Szag]észérvé ugy ki van fejlődve, hogy nyomban meg tudta állapí­tani azt a bűncselekményt, amelyet a szegedi repülőtérrel kapcsolatban követett el a ha­tóság. Egyszerű következtetéssel rájött, liogy a hadvezetőség megfelelő területet kért r. várostól a repülőtér céljaira. Kinyomozta, hogy a város — helytelenül gondolkodva — mocsaras helyet ajánlott fel a hadvezetőség­nek. A hadvezetőség, — ezt is megállapitotta Sólyomszem, ezen szörnyen felháborodott és aszonta, hogy egy fenét kaptok repülőteret, ha iMazuri-tavakat akartok nálunk értékesí­teni, — és tett miként beszéle. Sólyomszem dühös lett és nem értette, miért akarta a hatóság a hadvezetőséget palira venni. lEbből a töprengéséből égy rik­kancs verte fel, aki egy bulvár-lapot kínait megvételre tulmakszimalt áron. Sólyomszem nem szerette az újságokat, mert mindent niegirnak, pedig netn is az a mesterségük, de most mégis vett egyet, mert ő is hallott a tizenkét gázgyári munkás sztrájkjáról.- Leg­nagyobb meglepetésére a bulvár lap a való­íságnak épan az ellenkezőjét inba meg, a tőle '' megszokott moloelihoz való sí múlékony ság­gal. Sólyomszem undorral dobta el a lapot .és rátaposott. Sajnálta érte a mégy fillért ós sajnálta a lapot. Sólyomszem nem az az emher, aki szótla­nul halad el ilyen események mellett. Utána .járt a dolognak ós kinyomozta a tizenkét sztrájkoló nevét, sőt azoknak a munkásoknak *a neveit is sikerült neki ügyes trükkel meg­j szerezni, akik vágy hát' órai kurtavasm, vagy negyvennyolc- órai elzárásra voltak:, j ítélve, egy a gyár vezetőségével .szemben felmerült lovagias ügyükből kifolyólag. A .ífiliM- minde'zok áz adatok együtt, voltak, felkereste azt a rendőrt., -aki ,m;Lf-;'l napig őrizte a gyár kapujában a szti-áúk-.,k»ka,t, az­után' hazament, rágyújtott egy injekcióra és nyugodtam tovább mtidctredott. Lemondott két angol miniszter. Hága, junius 30. A Daily News jelenti: Láng és Lansdowne miniszterek bejelentet­ték lemondásukat, amelyet azonban nem fogadtak el, inert a kabinetek bizottsága kísérletezik, liogy déli és nyugati Írország unionistáinak" panaszait orvosolja. Ha ez $jkerül, akkor a két miniszter távozása fö­löslegessé válik. Rotterdam, junius 30. :A Courant jelenti Londonból: A Times nézete szerint a kor­mány tagjainak álláspontja az ir kérdésben nem változott. A Daily News tudni véli, hogy Lansdowné és Long miniszterek fel­ajánlották lemondásukat, amelyeket azon­ban a király nem fogadott el. KormánybT­zottságot nevezték ki annak megvizsgálásá­ra, milyen módon lehetne az unionisták kí­vánságának eleget tenni. Selborne gróf a Times-hez irt levelében kijelenti, hogy Lloyd Qeorge javasolt felfogása nem alapul félre­értésen. A Times ezzél szemben ezt rend­kívüli leleplezésnek mondja és ezt irja: néhány miniszter tehát az ir tárgyalásokról teljesen tájékozatlan maradt. Még egy ma­gánvállalkozás sem állhatna fenn egészen széthúzódó vezetés mellett. Ugy látszik, a kabinet túlságosan nagy. 3 A Délmagyarország telefon] ai Szerkesztőség 305 Kiadóhivatal 8L Az irodalom legnagyobb kincsei rendkívül leszállított áron szerezhetők be. =

Next

/
Oldalképek
Tartalom