Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-04 / 153. szám

Szeged, 1916. július 4. R>ÉÜMIAÖYA»ORS/ÁÓ f Rövid idő előtt a Ruszkoje Slovo katonai munkatársa panaszosan emiitette, hogy a tisztek és legénység aránya az orosz hadseregben 1 : 120, ami nagy tiszthiányt jelent, mert az osztrák hadseregben minden 45 emberre, az olaszban minden 30-ra, az angolban minden 40-re esik egy-egy tiszt. A nagy orosz offenzíva még rontott ezen az arányon, ami a német kézre jutott orosz fogolyszámból kétségtelen. Linsingen minapi jelentésében 11.097 elfogott katonáról és 61 tisztről tett említést. Hindenburg pedig csak 188 katona és csak egyetlen tiszt elfogatását jelentette. Az elfogott katonák és tisztek számaránya: 1 : 190, ami a túlnyomóan analfabétákból álló seregben egyenesen ijesztő. Az orosz hadsereg ilyen tisztválság mellett még akkor sem győzhet, ha túlerőben van s ha pazarolhatja a muníciót. Muníciót és ágyút kaphat Oroszország Amerikából és Japánból, tisztet azonban nem. A Vorobievka-magsslat elfoglalása. Bécs, julius 3. Annak idején a cebrovi magaslatért napokon át rendkívül heves harc dult s ez a sztratégiai tekintetben értékes pont a nagy küzdelemben ismételten gazdát cserélt mindaddig, mig végül csapatainknak sikerült ez a helyet szilárdan megtartani. Most ugyancsak itt, — mint a vasárnapi höfer-jelentés hirül adja — Cebrovtól északkeletre a vorobievkai magaslatért folyt elkeseredett harc. Ez a hely Tarnopoltól éseak nyugatra s a Jeziernából Tarnopolba vivő vasútvonaltól északra fekszik. Az oroszok igen nagy erőket küldtek harcba ottani állásaink ellen. A 'harc több napon át szakadatlanul tartott s most ért véget. A magasít, melynek birtokáért különösen az ellenség oly sok vért ontott, szilárdan a mi kezünkben van, az újvidéki 6. gy.-ezred elfoglalta. Linsingen tábornok hadcsoportja előrenyomulását eredményesen folytatta s nemcsak megverte több helyen teljesen a vele szemben álló .ellenséget, hanem jókora területi nyereséget is ért el. A Kolomeától nyugatra s a Dnyesztertöl délre fekvő vidék ismét vad csata színhelye. A lovastömeget, amelyeket a Dnyesztertől nyugatra tegnapelőtt Bothmer gróf tábornok csoportjához tartozó csapataink szétszórtak, körülbelül 40 századra — 10— 12.000 ember — becsülik. Olaszország is közös háborút visel. — Bissolati nyilatkozata. — Genf, julius 3. A Journal római levelezője beszélgetést folytatott Hisolaittival, aki a többek között a következőket mondotta: — Ninies föhatabnazásom arra., hogy nyilatkozzam önnok arról, vájjon Németországihoz való viszonyunk megváltozik-e. Annyi bizonyos, hogy Olaszország most sókkal inkább tartja magát azon az utóin, hogy szövetségeseivel együtt baladjon, mert az ő háborújuk egyúttal a maga háborúja is. Osak egyetlen közös háború van, amelyet Német »rszág és Ausztria-Magyarország ellen visc liinik. Az akció közössége annál inkább nö vakszi'k, mennél jobban összeszorul a központi hatalmak ellen a baraipófogó. Moraht őrnagy a harctéri helyzetről. A harctéri helyzet tanulmányozásából itiinik, hogy az összes hadviselő hadseregek kritikus stádiumban leiedzenek. Ez idő szerint ellenségeink, ép ugy mint mi, erőfeszítésük csúcspontjára jutottak és a háború folyamán lassan-lassan megtanulták, hogy lehetőleg egyazon időben intézzék támadásaikat a középponti hataltnak ellen. Becsületesen be kell vallanunk azt is, hogy a hadvezetés szervezése is energikusabb és egységesebb lett ellenségeinknél. Ami a lényeg, azt részben eltanulták tőlünk és az ő hatalmas emberanyaguk és pénzbeli eszközeik valamint a szabad tengeri utak lehetővé teszik nekik, hogy a végleges győzelmet erejükhöz képest megnehezítsék a számunkra. Vakok volnánk, ha most a háború második évének a végén, a hadviselés ezen jelenségeit nem vennők észre és nem német szokás, az igazságot nyíltan el nem ismerni. Mindazáltal nincs okunk sötéten a jövő elé tekinteni. Ha az ellenséges organizáció tett is .haladást, tettünk mi is és merem áilitani, hogy e téren mi járunk elől. A győzelmi gondolat egységessége előfeltétele a mi végleges győzelmiünknek. Ahogy láthatjuk, ezt az egységességet semmi s^m renditette meg és bizunk benne, hogy a saját érdekükből kovácsolt kapocs a bolgárokat és törököket a mellékharctereken továbbra is odaadó és áldozatkész tevékenységben fogja velünk összekötni. Ellenségeink már nem is kísérleteznek avval, hacsak nem titokban, hogy keleti szövetségeseinket elidegenitsék tőlünk. Másfelől azonban. sikerült ellenségeinknek a semlegesek mindegyikét visszatartani attól, hogy nyíltan hozzánk csatlakozzanak. A nyugati harctéri helyzet csúcspontja felé halad. Az orosz offenzíva nem vont maga után tehermentesítést. ,A döntő ütközetek, amelyek kétségtelenül hevesek lesznek, még ezután következnek. De nem kételkedünk benne, Ihogy a mi sikerünkkel fognak végződni, mert a védelmi centrumnak a francia erődmüvekkel való összeköttetése nagyon nehézkessé lett. Ha már eddig is többször volt kérdéses a lőszerpótlás és eleségszállitás, most a keleti belső erődöv egyes támpontjainak mihamarabbi izolálása remélhető. Azt sem hagyjuk figyelmen kivid, hogy a Cote Lorrainen át az erődmiivekhez vezető összekötő utakat a mi tüzelésünk sokszorosan használhatatlanokká teszi. Franciaország dolga, a Verdun előtti helyzettel számolni. Hogy ezt a francia vezérkarban helyesen Ítélik meg, abban nincs kétségünk. De időnyerés most a főgondjuk és azzal vigasztalódnak, hogy Verdun eleste nem egyértelmű Franciaország bukásával és mialatt ezen jár az eszük, az angol tehermentesítő offenzíva felé pislantanak és uj törvényjavaslatot készitenek elő a tizenhatévesek besorozására. Az angol offenzíva kifejlődőben van. így fejezte ki magát a minap Lacroix, az ismert francia tábornok. Elég kevés, hogy Franciaországnak még mindig „az angol offenzívára való kilátással" kell beérnie. Ámde a francia hadseregpolitika Angliával szemben oly kicsinnyé és szerénnyé vált, hogy örül, ha egyáltalán valami mozgást észlel az angol fronton. Az angolok nagyon rendszeresen és óvatosan járnak el. Taktikailag jelentéktelen előretörésekkel sok helyütt tapogatóznak és távolról működtetik tüzérségüket, amelynek most bizonyára igen nagy lőszerkészletek állanak a rendelkezésére. Hiszen Anglia mos.t több hónapon át mindenféle veszélytől menten szállíthatta Hadi anyagait a csatornán át. Angol ellenségeink nem esnek abba a hibába, melybe az olaszok, akik az égig hatóan ujjonganak és kis sikerékben nagy dolgokat látnak. Sőt az angolok nagyon józanokká lettek, kerülik a hencegést és .nem számítanak az olasz és orosz sikerek gyors megismétlődésére. Ep itéletiik ezen. józanságából következtethetünk az angolok azon elszánt akaratára, hogy tekintet nélkül az időtartamra, ki akarnak tartani a győzelemig. Tartózkodása és takarékossági rendszere által Anglia most odavitte, hogy szövetségesei megmentője gyanánt léphet fel. Ez a négyesszövetségen belül tetemes politikai túlsúlyt biztosit a számára, amit majd ki is fog aknázni. Néhány újság azt hirdeti, hogy Joffre egy rögtön meginduló angol offenzívát elkorázottnak tart. Az ilyen hirdetéseknek nem kell felülnünk és Franciaország minden szívóssága dacára is a mielőbbi angol akciót a politikai szükségesség kikényszeríti. (Ne felejtsük el, hogy Moraht e cikkét julius 1-éu irta! A szerk.) Arra, amit már korábban hangoztattam, most újból visszatérek: Anélkül, hogy Angliával a nyugati harctereken komolyan leszámolnánk, a békéhez egy lépéssel sem fogunk közelebb jutni. Az orosz offenzívának a maga 400 kilométer széles frontján ugyanazon sikerei és halsikerei voltak, amelyeket kezdettől fogva vártunk tőle. Az a két kidudorodás, amelyet száz- meg százezer ember halálával fizettek meg, még megvan, de összezsugorodik. A nyugat felé való 'hatvan kilométernyi területnyereség csaknem a felére olvadt le. Ezzel nagyjában és iegfontosabb részében öszszeomlik az a nagy sztratégiai gondolat, a mely az orosz hadvezetőséget erre a vállalkozásra talán ösztökélte. A Köveibe való masirozás és Lemberg visszafoglalása belátható időkre lehetetlen. Két okból: mert a német ellenoffenzíva egyesült az osztrákmagyar hadsereg ellenálló erejével és mert a centrum, Botlimer hadserege, rendületlenül helytáll. Megmarad még az oroszok sikere a Bukovinában. Itt a legutóbbi napc.1Tban kétségtelen tért nyertek. Kutynál — a hol már az oroszok visszafizetésére számítottunk — az ellenség ismét túlerővel lépett fel és sztratégiai nyomással arra k'ényszeritették szövetségeseinket, hogy a Pruth mellett Kolomea vidékét feladják. Bármily kevéssé örvendesen fest is ez a harctér, az orosz invázió eddig mégsem érte el mindenütt az Erdős-Kárpátokat és seholsem lépett át azokon. Elmaradt a Romániára való politikai hatás is és nagyon is kérdéses, vájjon megértek-e az orosz taktikai sikerek ekkora áldozatokat. A bevonulásra szóló u.i behívások, szemlék stb. arra mutatnak, ihogy Oroszországot kimerülés (fenyegeti és részben megfosztja Vol/hiniában a támadás lehetőségétől. Jól tudjuk, hogy nem szaba4 •SrAjr"