Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-01 / 151. szám

Szeged, 1916. julius i. foÉÍAUGYÁBORGZM 3 Németországot elhagyta, szegényebb volt, mint amikor oda érkezett. Soha pénzt nem kapott a németektől. Az ir felkelésről Casement azt mondotta, hogy vem Németország szította, vagy finanszírozta. Az orosz offenzíva irányai Bern, junius 30. Diplomáciai körök legújabb ihirei szerint az oroszok Wladíinir— Volinskyj—Sokai felé nyomulnak előre, Kaledin tábornok csapatai pedig Lucktól délre Radzivilov irányában haladnak, hogy igy frontjukat kiterjesztve, azt kiegyenesíthessék. Bern, junius 30. A Times pétervári tudósítója jelenti: Bruszilov tábornok még mindig a középen és a jobbszárnyon találkozik a legmakacsabb ellenállással. Ennek következtében ezen a két ponton előrenyomulása igen meglassult. Hindenburg támadásától félnek az oroszok. Zürich, junius 30. A Ruszkij Invalid-bm irja Clerget ezredes: Általában azt hiszik, hogy a németek iPinsk és Baranovici régiójából hoztak csapatokat Volhiniába. Arról szó sincs, Ihogy a vilg^—dvinski frontról vontak volna el seregeket. Ellenkezőleg, igen valószínű, hogy az ellenség a vilna— minsk—dvinai vonalon erösebb támadást akar kezeni, hogy a helyzetet a Pripettől délre javítsa. A németek itt összevont csapatai még most is sértetlenek. Orosz lap az oífenzivárói. Stockholm, junius 30. A Rjecs irja: Azért volt az orosz offenziva hatásos, mert váratlanul j'ött. De a meglepetés örökké nem tarthat. Tizenegy nap múlva már az osztrákmagyar csapatok eredményeket is voltakképesek elérni velünk szemben. Hozzájárul ehhez, hogy hadseregünk fáradt és egyre nagyobb szüksége van pihenésre. Már csali hátvédünk megerősítése miatt sem folytathatjuk mostani offenzivánkat. Bruszilov folyton előre akar nyomulni, de az ellenség ellenállása is egyre növekszik. Brnssilov Stochodnál akar döntést. Bern, junius 30. A Times katonai kritikusa irja: A volhüiia—galíciai front közepén, vagyis a lokatsi—gorohov—radzivilov —novoalexineci vonalon és az egész Strypa mentén a helyzet változatlan. Bruszilov minden erőfeszítéséi a stochodi harctéren akarja kifejteni. Ezért szinte csodálatos, hogy Botluner nem próbálkozik azzal, hogy a Strypánál offenzívát kezdjen. Kuropatkin seregének frontján csak Smrogonjetől délre voltak kissé fontosabb harcok. Ugy látszik, a németek foglalkoztatni akarják az oroszokat Vilnától keletre. Péknek, hentesnek igen alkalmas ÜZLETHELYISÉG Margit-u. 19. sz. alatt azonnal kiadó. Amikor csend van. — Élet az északi fronton az orosz offenziva megindulása előtt. vendéglőse magyarázza a hadi-mozikban a filmeket. Orosz harctér, május 29. Beesteledik. Szürke, ködös fátyol ereszkedik a túlsó oldalon levő erdőségre; a drótsövények között elterülő, golyóktól szántott rét májusi szinpompája elveszti lelket üdítő zöld színét; a hosszú szárú sárga virágok szürkén bólingatnak az esti szellőben; apró bogárkák zümmögve röpködnek szerteszét. A távolból kocsik gördülése hallszik; a keskenyvágányu lóvasut ritmikus zörgéssel kanyarog a domb mögött; a hosszú tahidról idehallatszik a lovak dobogása, mintha valami nagy lüktető sziv hangja volna, amely ezt a nagyszerűen felépített gépezetet táplálja. Elől pedig minden csendes, egy lövés se esik, mintha áhítat költözött volna a lelkekbe, amely varázslat alatt tartja őket. A mély árkok apró ágakból font padozatán hosszú, fáradt lépésektől koppan a bakkanos, le-föl járkálnak a legények. Egyik másik pihenve szívja a pipáját, a fiatalabb szerelmes szívűek félre vonulva dúdolnak valami bus dalt, emlékek szállnak a dohányfüst, a nóta hangja nyomán, amelyek máskor a sziv mélyén szunnyadnak, de az alkonyat csendjében előtörnek s magukkal ragadják a lelket, innen a nagy rónaságra, ahol már sárgul a kalász, virít a pipacs s az asszony, a leány vár valakit haza a kis gazdaságra, a nagy eperfa alá. Talán uj búzára, vagy ha arra nem, hát csipős édes borra biztosan. A túloldali drátsövények karói belevesznek a sötétségbe ,s eljön az éj, a sejtelmes, sötét, holdnélküli, májusi éj, amely ráiil a lelkekre fantáziát feszítő, képzeteket társító ideges sötétségével. Elül a nóta az ajkakon, visszatér a lélek kábulásából s a szerelmes legény, aki az előbb még egy bus nóta dallamán tördelte lelkét, most ott áll a rés előtt ifesziilt figyelemmel, kidülledt szemekkel bámul bele a sötétségbe, nézi merően az imbolygó alakot, amely csak képzeletének szülöttje, szoritja a fegyvert, egyet villan a puska, egy dörrenés és röpül a golyó zizegve. A csend megtörik, beköszönt az éj, a rémes, a sejtelmes, a sötét, az ideges holdnélküli májusi éj. Az első dörrenést a második, a harmadik követi, először lassú egymásutánban, azután mind sűrűbben s az idegesség végig viharzik az egész vonalon. Pár pillanatra kísérteties fény űzi el a sötétséget, hosszú iv alakban, tüzcsávát hagyva maguk után röpülnek a világító bombák s széthasítják a mindenre ráboruló fátyolt; semmi gyanúsat nem látni, csak a rétet, amely alva, mozdulatlanul terül el a két vonal között, még a szellő se zavarja nyugalmát. Erre egy kicsit megnyugszanak a kedélyek, de a sötétség újra ráül a lelkekre, belopódzik a félelem a szivekbe s csakhamar ismétlődik az előbbi; a tűz fokozódik, a géppuskák is beleszólnak szakgatott kattogással, rövid pauzákkal, lövik az áttörhetetlen sötétségben mozgó árnyakat, a muszkák is válaszolnak, a golyók fütyülve, zizegve csapódnak a földnyilásba, a szivek pedig összeszorulnak, mint valami nagy, elhatározó pillanat előtt. A Gedó Egyszerre csak egy villanás cikázik át az égen, hosszú sávval elhomályosítja egy pillanatra a csillagokat, érohangu bődülés reszketteti meg a levegőt, szinte halljuk, miként fúrja magát a levegőben előre a haragos, lassú bugásu, csendet parancsoló gránát. Követjük tekintetünkkel a hangot, most itt, most odébb bug, most becsap, most vörös lángnyelvek törnek a földből elő, remegve vonaglik a talaj s egyet morajlik kínjában, mintha fájna neki s aztán elcsendesül a túlsó oldalon minden, csak a távolhói hangzik egy-egy puskadörrenés. Egyelőre szünet áll be s az éjféli csend nyomasztóan hat a kedélyekre, de irrnlik az idő s pereg a sejtelmes éj, a reggel közeleg, nem sok történhetik már. A jobb szárnyon, messze tőlünk egy géppuskás játszik a gépével időtöltésből, Morse-jeleket ad le a puskával, izenget a muszkának szórakozásból. Szegény muszka, ha összeállítaná a betűket, iha magyarul tudna ... Aztán leváltják az őrséget, járáskelés szüntelen, mig szét nem oszlik a sötétség s átlátszóvá válik a tér. Még egy pukkanás s aztán kihal a hosszú folyosó, otthagyják a fegyvereket, álmosan bandukolva mennek a fedezékekbe aludni s mire feljön a nap. csak az őrséget találja a helyén. A kacskaringós mély futóárokban liba* sorban indul egy szakasz a front mögötti fürdőbe és moziba. Pereg a film, a vásznon hosszú ha.iu, 'jól fésült, elegáns dámák, fehér plasztronos urak játszanak egy drámát, olyat, amilyet az élet ott hátul szokott produkálni. Imelygős limonádé-szerelem, cselszövés, hűtlenség, halál a fehér párnás ágyon. A recsegő, ósdi, feltámasztott zongorát galoppban veri, egy cvikkeres káplár, a képeket pedig a gyengébbeknek Kopasz Ferenc, a szegedi Qedó-vendéglős magyarázza, az udvarias s ha kell, diszkrét Kopasz ur, a jó csirke és halpaprikás, a szép nyári esték, intim yacsorák, diszkrét együttlétek, a népünnepélyek, konfetti-csaták, a régen elmúlt deákszerelmek kisértő emléke a régi szép időkből: — A grófnő állapotának terhességéi nem tudja elviselni s megmérgezi magát. Pereg a film; a művésznő az ágyra dőlve fontolgatja, hogy megmérgezze-e magát, amidőn egyszerre világosság özönlik be az ajtón, egy tiszt harsány hangon hirdeti: — A mozit fel kell oszlatnom; lövik a falut. A legények szeretnék végignézni a drámát, de nincs tovább. Megtöröljük a szemünket, bántja a déli világosság s kimegyünk az utcára, nekivágunk a poros útnak •haza felé. A gránátok süvítve csapkodnak a mozi környékén, emelet magasságra szórják a fekete földet, néha gerendákat látunk a levegőben röpülni; telibe találta valamelyik házat. Amint igy rezignáltán haladunk kifelé, az elrontott kedvtelés bosszúságával, egyenlő távolságra elosztva hosszú, szivaralaku, álló megfigyelő-léggömböket veszünk észre