Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-16 / 164. szám

^ reged, 1914. ja1, us 16. DÉLMAGYA ROPSZ AG 7 vizsgát nem tudtam leteni. Emiatt a nagy­bátyámék rosszul bántak velem, ugy, hogy én, — a háború kitörése előtt — megszöktem tőlük. Bécsben és Budapesten mint galíciai menekült szerepeltem, de voltam közben ál­lásban is. Huszton dr. Lichtenkerger ügy­védnél nevelőnő és onnan az oroszok betö­résekor a családdal együtt Pestre menekültem. Budapesten elveszítettük egymást, és a rend­őrségen jelentkeztem. Az Arena-uti Népszál­lóban helyeztek el és a gazdámat mindenütt keresték. Két hét múlva doktor ur kijött hozzám és kifizette a járandóságomat. Ebből a pénzből Pozsonyba és Miskolcra utaztam, majd Vukováron vállaltam állást az ottani gőzmalom igazgazgatójánál. Yukovár közel van Jankováchoz, ismerősökkel találkoztam, ezért otthagytam az állásomat is és Szeged­re jöttem. Magam sem tudom, mit akartam itt, kérem is az nrakat, legyenek szívesek "engem megvizsgáltalni, mezt hiszem, hogy normális vagyok. Azt is nagyon szépen ké­rem, ne tessék engem a pincében elfogva tartani, mert megőrülök. Dr. Temesváry nyomban intézkedett, hogy a bünügyi osztály megkeresse azoknak a városoknak a rendőrségeit, amelyek a le­ány elbeszélésében szerepelnek, hogy meg­lehessen állapítani, igazat beszélt-e. Ivánko­vics Máriát rendőr kisérte le a pincébe és rendőr vigyáz rá állandóan, mert tegnap is felakarta vágni a karján az ereit, de meg­akadályozták. HÍREK 0000 Elmesélem önöknek egy flegma-ember beszélgetését a telefon-központtal. .Flegma ur, miután órá­kig hiába várt összeköttetésre, önként jelen­kezett rendőrfogdában őrültnek. Flegma ur (leveszi a kagylót): Halló, halló... halló, halló, halló ... Kérem ... Köz­pont? .. Tessék jelentkezni, méltóztassék megszólalni, szólalj meg ihát rubintos virá­gom ... Parancsoljon életjelt adni, paran­csoljon összekapcsolni... Édes központ, drá­ga központ, kérlek alásan, légy szives Kisasszony, nagysád, néni, kisasszony téns­asszony .asszonyság... adja ide, adja ide... beszélni akarok... nem akarok, óhajtok, sze­retnék, vágyódom ... adja ide, adja ide. . (megharagszik) add ide! íNem jelentkezel? Nem átkozlak, nem szokásom, csak a mosdó­vized vérré váljon ... halló... halló, halló.... Minden meg van bocsátva, csak légy szives jelentkezni méltóztatni... Nem jelentkezel? Hej, iosak ne volnék egy ilyen Ifinom úriem­ber, elrángatnám a nótádat, te közönséges perszóna, te nőiruhába bujtatott ördög, te... te... (fufáoklik.) Nem jelentkezel? Megállj, fogsz te még jelentkezni, de már akkor késő lesz... Halló... halló... Megkukult, nagy­sád, az istenit kegyednek ... Közpant (nem várja he, mit akar a fél): Mással beszél! (leteszi a kagylót.) Flegma ur (őrjöng): Hogy mered azt mondani, hogy mással beszél?! iNem is tudod, mit akartain. Halló, halló! ... (a horgot csap­kodja.) Központ (megint nem várja be, mit akar a fél): Kagylót letenni! Flegma ur (hörögi): Kinek mondtad ezt? Kivel beszélsz ilyen Ihangon? Meg sem kér­dezed, mit akarok, csak kagylót letenni! — Hogy mersz engem tegezni? Mikor őriztünk együtt makszimált disznót? Ettél már velem egy tálból cseresznyét... halló... halló... az anyád!... Központ! Központ! halló, halló ... .Azonnal jelentkezz! Ez a nő huszonnyolc­ra vesz... Központ: 28? (Mással beszél... '(el.) Flegma ur: Haha! Nem 28, te némber! Nem 28! Ezt csak ugy mondtam, nem hu­szonnyolc, 12—47, tizenkettő-negy ven'hettő ... Elment a telefontól! Központ: Ne tessék annyit zörögni! Mi tetszik? Flegma ur: Angyal! Királynő! Hogy ne­kem mi tetszik? Maga tetszik. Tetszik, hogy jelentkezni kegyes volt. Kezét csókolom, kisz­ti hand, 12—47... Központ: No látja, ha másifél óra hosszat lent tartja a kagylót, akkor; — ennyit tud­hatna — kifogy az áram. IMost is kifogyott. Nem is kellene magával szóba állnom, hiszen rossz a telefonja, de mert ilyen szépen be szélt, adok egy tanácsot: beszéljen a rendező­vel (el.) Flegma ur: (A telefont a földhöz vágja, aztán el a szuterénbe.) — Augusztus 1-én kell bevonulni az ujra­sorozottaknak. Budapesti tudósítónk telefo­nálj a: A bécsi landwelhr minisztérium közli, hogy a legközelebbi napokban bebivják az 1897-ik évfolyamhoz tartozó ama osztrák és magyar népfölkelési szolgálatra kötelezette­ket, akiket a mostani ujabb szemle alkalmá­val alkalmasoknak találtak. A julius 22-éig besorozttaknak augusztus elsején, a 22-ike utáni besorozottaknak augusztus 10-én kell bevonulniok. — Az uj gabona makszimális ára. A Budapesti Tudésitó jelenti: A gabonaárak megállapítására vonatkozó kormányrende­let a hivatalos lap vasárnapi számában fog megjelenni. A kormányrendelet kétféle árat állapit meg; az egyik julius 16-tól december 15-ig érvényes, a ffrásik a december 15. utáni időre szól. A rendelet szerint Baja, Hód; mezővásárhely, (Szabadka, Szeged, Ujvidlék és Zombor városokban a következő galxma­árak esznek érvényben: Julius 16-tól decem­ber 15-ig: Buza 41 korona, rozs 33.50, árpa 32 korona. Deczember 15-től: Buza 37 koro­na, rozs 30.50, árpa 29 korona. A sörárpára vonatkozólag az egész országban egy ár van megállapítva: julius 16-tól december 15-ig 42 korona, ezután 38 korona. Aki a rendele­tet megszegi, 6 hónapig terjedhető elzárás­sal és 2000 korona pénzbirsággal büntethető. Ha pedig a jogtalan nyereség megállapít­ható, akkor a 2000 koronán felül a pénzbün­tetés a nyereség kétszeresére terjedhet. A vevő nem büntethető, ha magasabb* árat fizetett, de a kihágást feljelenti. — Személyi hir. Dr. Cicatricis La szombaton este Szentesre utazott. — Elnapolták a képviselőházat. Buda­pestről jelentik :"A képviselőház szombati for­mális ülését Beöthy Pál elnök háromnegyed­tizenegykor nyitotta meg. Az elnök bejelen­tette, hogy dr. Czifra Kálmán lemondott a mandátumról és előterjesztést tett aziránt, hogy a legközelebbi ülést augusztus 9-én tartsák. Amelynek napirendjére a három leg­fontosabb adójavaslat tárgyalását tűzzék ki. A Ház előterjesztést elfogadta, úgyszintén harmadszori olvasásban elfogadta a bélyeg-, szesz és dohány javaslatot, valamint a megyei ISóis Illés azonban a maga kislbitüsógé­ben a föltett kérdésre csak a vállát ránci­gálja. Majd kétségbeesve és elkeseredve nyögi: — Legjobb, ha koldustarisznyát, vagy kintornát akasztanak a nyakamba. Belőlem ugy sem lesz többé egész ember ... (A bizottságban ma ott van az ország sok­sok ezer rokkantjának a legfőbb gyámja, atyja: Klebersberg Kunó gróf államtitkár is. Jóságos szavakkal biztatja a sötét gon­dokkal küzdő Illést: — Látod, fiam, nem szabad annyira el­hagynod magad. Mi a barátaitok vagyunk és ami kárt tett bennetek az ellenség fegyvere, azt mi barátsággal és emberséggel ki akar­juk pótolni. g aztán az álamtitkár sajátkezüleg föl­kap egy gyalut ós odaadja a mükaros rok­kant kezébe: — Próbáld csak meg, fiam, tudnál-e evvel bánni? Az egyik tanitó erre odaugrik Sóshoz ós készséges szakértelemmel elmagyarázza neki, hogyan .fogja a gyalut és mint kell vele bánni. •Utána Sós Illés nem kis ügyességgel vé­gigcsusztatja a szerszámot a gyalupadba fo­gott a deszkán, melyről ugy hullott a hosszú,, göndör forgács, mint eke után a barázda. Sós Illés megint egész ember. Irta: Striegl F. József. Sós Illés és Pörge Mihály földiek. Egy­azon falu szülöttei, ugyanegy ezredben szol­gáltak és vitézkedtek és ugyanabban az üt­közetben sebesültek meg mind a ketten. Sós Illésnek a bal 'karját, Pörge (Mihálynak pe­dig ,a bal lábát vitte el a muszka gránát. Most a rokkantak pesti iskolájának a kertjében ülnek egymás mellett. Csak aki jobban szemügyre veszi őket, látja, hogy nem ép emberek és hogy .az egyiknek a karja, a másiknak a lába vau mesterségesen kitold­va, Egy darabig szótlanul ülnek egymás mellett. De mig Pörge Mihály élénken jár­tat j a ide-oda a szemét, mely — .akár a ker­ten elterülő napsugaras verőfény — élvezet­tel siklik végig a .zöld bokrokon, virágba bo­réit fákon, az utakat ellepő fehér, lapos ka­vicson, addig Sós Illés önmagával és a vi­lággal elégedetlenül, komoran bámészkodik maga elé. Amit Pörge Mihály föl se Vett: a rokakntságot, az végtelen keserűséggel töl­tötte el bajtársa, Sós Illés szivét. Pörge Mihály szólalt meg először: — .Miit búsulsz, Illés? Olyan emberek le­szünk megint, mint annak előtte. Itt az isko­laiban majd kitanítanak bennünket valami mestersegre s aztán fütyül Ve nézzük a vilá­got. ' , | Sl-npi — Sohse lesz belőlünk többé emlber, — válaszolt lemondó szomorkodáslsal Illés) ;— Nyomorékok vagyunk, a világ csúfjai. Egy­két óv múlva még majd gúnyolódnak is raj­tunk az utca suhamcai. Szomorúság lesz a mi sorsunk és koldusalamizsna a kenyerünk. — Eíjnye pajtás, hogy beszélhetsz má.r igy, — méltatlankodott Miska, — (Már miért kellene nekünk szomorkodnunk? Hát te azt hiszed, hogy másoknak, a többieknek, me­legebben süt a nap, vagy nekik a virágok illatosabbak, nékik a madárdal szebb, vagy a csillagok ragyogóbbak, mint nekünk? Ne­künk is csak olyan szép a világ, mint má­soknak. Vagy kolduskenyér lesz az, amit majd (becsülettel és emberséges munkával megkeresünk? Miska beszédjébe beleszólt az iskola csengetyüszava. Fel' kellett- menniök a .fog­lalkoztatóba. Sorsdöntő órára szólította őket a osengetyüszó. Ma lesz a próbájuk. Ez azzal kezdődik, liogy egy bizottság megkérdi tőlük, kinek milyen mesterségre volna hajlandó­sága. iPörge Mihály, a mülábas, derűs jókedv­vel fogja, föl az egész próbát. A magabizako­dás ifelsőséges humorával azt válaszolja: — Megtanulok én kérem akármilyen mesterséget. Csak azt ne kívánják tőlem az urak, hegy ezzel a miilábammal levélhordó, vagy éppen versenyifutó legyek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom