Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-16 / 164. szám

8 DlffiLMAGYAROiiSZAH Szeged, 1916. julius 16. lisztviselők megbízatására vonatkozó javasla­latot. Mezőssy Béla a Máv. beruházásáról és az alkalmazottak segélyezéséről. Rakovszky István a cenzúráról, Windischgrüetz Lajos herceg néhány választ váró interpelláció tár­gyában és Preszly Elemér a iisztellátásról jegyzett be interpellációt. Ezzel az ülés véget ért. — A honvéd hadosztálybiróság uj veze­tője. Dr. Erdélyi Sándor őrnagy-hadbiró, a honvéd hadosztálybiróság uj vezetője Kas­sáról Szegedre érkezett és átvette hivatalát. Szerdahelyi László alezredes-hadbiró, a hadosztálybiróság eddigi vezetője, akit tudva­levőleg a budapesti legfelsőbb honvédtör­vényszékhez helyeztek át tanácsosi hangban, gyöngéi kedése miatt csak e hónap végén foglalnatja el uj pozícióját. Távozása előtt a hadosztálybiróság tagjai bucsulakomát ren­deznek tiszteletére. — A gazdasági tárgyalások. Bécsből táv­iratozzák a Budapesti Tudósítónak : A két kormány szombatra tervezte a gazdasági tárgyalások folytatását. Változott intézkedé­sek folytán azonban csak néhány nap múlva ülnek össze tanácskozásra a magyar és az osztrák miniszterek. Az osztrák kormány tagjai az osztályfőnökök és szakelőadók kí­séretében alkalmasint kedden érkeznek Bu­dapestre. — A harmadik polgári fiúiskola. A tanács, mint megírtuk, fölterjesztést intézett a kul­tuszminiszterhez, hogy a másik két polgári iskola tandijjövedelmét a harmadik polgári iskola épitési költségeinek törlesztésére en­gedje át. A fölterjesztésre a kultuszminiszter arról értesítette a tanfelügyelőséget, hogy a város kérelmét teljesiti. A harmadis polgári fiúiskola számára vásárolt telket a város tud­valevőleg más intézmény céljaira engedte át. A miniszter hozzájárult ahoz a kérelemhez is, hogy a város a polgári iskola számára uj telket keressen. A tanács szombati ülésén dr. Gaál Endre jelentést tett a kultuszmi­niszter leiratáról. Dr. Cicatricis Lajos főispán azt szeretné, hogy a harmadik polgári iskola már szeptemberben bérházban megnyílnék. A főispán szerint a miniszter nem ellenezné, hogy addig is, amig a harmadik polgári is­kola felépül, a tandijjövedelmeket a bérösz­szeg fizetésére fordítsák. A tanács ily érte­lemben ujabb ferterjesztóst intéz a minisz­terhez. A tanács már, most megteszi a kellő lépéseket, hogy a harmadik polgári fiúis­kola szeptemberben megkezdhesse műkö­dését. — Na látod fiam, milyen 'könnyedén ke­zeled <a gyalut, — szólt biztatón és megelége­detten az államtitkár. — iMajd kitaníttatunk asztalosnak. — Nem nekem való mesterség az, — véli szomorúan Illés. Ámde Klebersberg gróf nem .azért vál­lalta annyi ezer rokkant fiúnak gondját, ba­ját, sorsát a nyakába, liogy mindjárt a türel­mét veszitse. (Megpróbáltatott még Sós Illés­sel minden elképzelhető szerszámot, de a rokkantnak mindegyikre csak az volt a meg­jegyzése: — Nem nekem való mesterség az! iA bizottság tagjai már idegeskedtek és türelmetlenkedtek, de nem az államtitkár. — Gondolj ki hát magad valamit, — szólt változatlan türelemmel és jósággal a rokkantak gyámja. Ami kitellik tőled és tőlünk, arra szívesen megtaníttatunk. Reménytelen sáliad szakadt föl erre a rokkant kebléből: — (Kivénültem én már abból, iliogy most kezdjem az dnaskodást. De különben sincs kedvem egyik mesterséghez sem. Köszönöm a hozzámvaló jóságukat, de hagyjanak az urak a sorsomra. Amihez nekem volna ked­vem, az ugy sem lehet. Alihoz egész ember és főleg ép, izmos két kar kell. A gyaluhoz, kalapács/hoz, vésőhöz, meg aihlioz a sok min­denféle szerszámhoz, amivel a mesterembe­— A Nővédő-Egyesület évkönyve. A Sze­gedi Katholikus Nővédő-Egyesület most bo­csátotta közre évkönyvét, amelyben kimerí­tően számol be az egyesület 1915. évi műkö­déséről. A terjedelmes füzet részletesen is­merteti az egyesület összes ügyeit, intézmé­nyeit s vagyoni viszonyait. Az eredmények ós sikerek, amelyékről a jelentések beszámol­nak, nemcsak figyelemre méltók, hanem tár­sadalmi életünkben alighanem párjukat rit­kítják. Hisz mindössze csak hat éves múltra tekinthet vissza az egyesület s ezalatt a rö­vid idő alatt .a legnagyobb számottevő társa­dalmi egyesületté küzdötte föl magát. Két­ségtelen, hogy az oroszlánrész ebből a fényes eredményből az egyesület kiváló elnökasz­szonyát, Raskó Istvánnét illeti meg, aki az egyesületet megalapította s azóta a legoda­adóbb lelkesedéssel vezeti is. Az évkönyv be­vezető cikke Debreczeni János, városunk ki­váló fiának, egri egyházmegyei érseki hely­nek tollából ered. Nincsen olyan árva, mint én, — cim alatt a hadiárvák támogatása ér­dekében szólal fel nemesen érző szive. Az évkönyv többi részei az egyesület, valamint intézményeinek mult évi tevékenységéről számolnak be. Igy szerepel abban az elnöki beszámoló, a leánykörök, a jótékonysági osztályról, a Zsófia Napközi Otthonról, a leányotthonról s a tisztikórházról szóló je­lentés. Ezfek szerint az 'egyesület az 1915. évben a mult évekkel messze túlhaladó tevé­kenységet fejtett ki. Leányköreinék száma 5, napközi otthonában 670 gyermek kapott el­látást és gondozást, segélyekre forditott 9427 korona 27 fillért, leányotthonában 166 fiatal­kora leány volt elhelyezve, tisztik őrházában pedig 920 beteget ápolt. .Nagyon érdekes Raskó Istvánnó elnökasszony beszámolója az egyesület működéséről alapítása óta ab­ból az alkalomból, liogy elnöki megbízatása lejárt. Hü képét nyújtja tömör lieszámoló­jából az egyesület fejlődésének ós gyara­podásának. A tagok száma 228-ról 822-re emelkedett, az egyesület vagyona pedig 2652 korona 49 fillérről 168.901 korona 54 fillérre. Áz egyesület a mult- évben 116.979 korona 25 fillér bevétellel szemben 104257 korona 16 fillér kiadást mutat ki. Ez idei költségveté­sében csak 49,594 korona 09 fillér bevétellel szemben 48.655 korona 92 fillér kiadás sze­repel. Az egyesület jövő munkaprogramm­jába eddigi céljai és feladatai mellé a hhdi­árvák és visszamaradt özvegyek ügyének a támogatását, valamint az Urinők Otthoná­nak a szervezését is fölvette. — Nem lesz kenyér a pozsonyi vendég­lőkben. Pozsonyból irják: A városi hatóság rek dolgoznak, megteszi az is, ha .az egyik kar gépkar. De amihez nekem volna kedvem, az más, egészen más... És Sós illés nem tudott tovább beszélni. Nehéz könnycseppek perdülnek végig az ar­cán, a zokogás elfojtotta a szavát, — Hát mégis, mi volna az? — kérdezte némi szünet után az államtitkár. Ne is tessék kérdezni, — szólt lemondóan Illés. — Úgyis hiábavaló minden. Szinte be­leőrülök abba a gondolatba, liogy soha többé kaszát ne fogjak « kezembe, liogy soha többé' egy rend ne dűljön a kaszám alatt Mert a kasza, az nem olyan hitvány szerszám, ami­lyennel .a mesteremberek dolgoznak. A ka­sza egész embert kiván é,s én solia többé nem leszek egész ember... Az államtitkár összesúgott a bizottság tagjaival, azután a többiek próbájára, került a sor. Eltelt egy jó félóra, amikor megjelent egy szolga, aki valamit halkan jelentett a grófnak. Ez mindjárt odafordult erre Illéshez: — Na, Sós, menjünk .csak le a kertbe! Gsinálun'k veled még egy próbát! Lementek. Elől a bizottság tagjai, utánuk a müka­ros rokkant. Odalent a kertben az egyik fáihoz odatá- > masztva ott állott vadonatúj nyélen vado­natúj acélkék kasza. ' azt tapasztalta, hogy a vendéglőkben és ká­véházakban nem bánnak takarékosan a ke­nyérrel, mert olyanok is kapnak kenyeret, akiknek nincs kenyérjegyük. A tanács ezért elhatározta, hogy vasárnaptól kezdve, meg­tiltja a vendéglőkben és kávéházakban a ke­nyér kiszolgáltatását. Ezután tehát, akik a vendéglőkben vagy kávéházakbnn kenyeret akarnak enni, magukkal kell vinniük. — Szegedi orvos verseskönyve. Most van sajtó alatt dr. Pártos. Zoltán Aratás cimü verseskönyve, amely a közeli hetekben ke­rül a nyilvánosság elé. Az ismertnevü iró­orvos a verskötetben régebbi és uj költemé­nyeit gyűjtötte össze, amelyekre felhívjuk az irodalompártoló közönség figyelmét. Az ízlé­ses kiállítású könv ára 3 korona. Megrendel­hető a szerzőnél. — A középitészeti tanács ülése. A köz­építészeti tanács szombaton délben dr. Ci­catricis Lajos főispán elnöklése alatt ülést tartott. Az ülésen az építészi munkák iránt beadott kérelmek kerültek tárgyalás és elin­tézés alá. — A Vörös Kereszt újszeged! kórháza már azon a ponton volt, hogy julius 1-éveí feloszlatják, hadügyminiszteri rendelet követ­keztében azonban továbbra is fenn kell tar­tani az egyesületnek. Ez a változás nagy kiadásokat okoz. Anyagi eszközei a vezető­ségnek már kiapadtak, miért a jószivü kö­zönséghez fordul azzal a kérelemmel, hogy jóakaró támogatásban részesítse, mivel úgy­szólván újból kell berendezni az élelmezési raktárt. A kérelem már meghallgatásra ta­lált és a következő adományok folytak be a nemes célra: Wimmer Fülöp 200, Szász Er­nő 200, May Miksa 100, Villamos társaság 100, Hutter éz Ferencsevics 30, Brecher Al­bertné 10, Buchwald J. 20 korona. Ezeket az összegeket hálás köszönettel nyugtázza és további kegyes adakozásra kéri a nagy kö­zönséget a vezetőség. — A siketnémák intézetének felügyelő-bi­zottsága julius 17-én, hétfőn, déli 12 órakor a vároháza tanácstermében ülést tart. — Felhívom a szegedi állami főgimnázium növesdékeit, hogy az Értesítő átvétele végett holnap, azaz hétfőn délelőtt 10 és 12 óra között az igazgatói irodában jelentkezzenek. Dr, Kárpáti Károly igazgató. — Az Ivánka-pör tárgzalása. Ivánka Imre bünpörének szombati tárgyalásán kihallgat­ták Englisch Jánost és Vencelt, Jabojcsik István ós Pokerovszky Pál napszámosokat, iSós Illésnek a kasza láttára fölcsillant a szeme. De csak egy pillanatra. A szemében sugárzó örömöt azután csakhamar eltakarta a reménytelenség árnyéka. Mert a kasza egész embert 'kiván, ép izmos két kart. Mert a kasza nem gyalu és nem kalapács ... — Próbáljuk csak meg, — szólalt meg az államtitkár, — hogyan boldogulsz a ka­szával. iSós Illésnek a szeme műértő tekintettel siklott végig a kaszán. Egész testében reme­gett, mikor a kasza után nyúlt. Lámpaláza volt, mint valami iskolásfiunak, mikor fel­szólítják a vizsgán. Amint azonban a kezébe fogta a kaszát, egészen megfeledkezett róla, liogy ő nem egész ember, hogy a balkarja: mükar( Először a levegőben suhintott egyet a kaszával. 'Azután paraszti nyugalommal és hozzáértéssel beleeresztette a kert füvébe. 'Az első suhintásra csak ugy hiiRett a fii a kasza alatt. Mintha mennyei manna har­matozott volna alá az égből. Aztán Sós Illés suhintott még egyet a fűben, majd még egyet ... és megint egyet. Tovább nem birt magával. Leejtette a kaszát és örömében nagyot ugrott a levegő­be, a boldogságtól remegő hangon kiáltva: — Istenem, micsoda boldogság! Hát mé­gis csak egész ember vagyok megint!... - x

Next

/
Oldalképek
Tartalom