Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-16 / 164. szám

6 DELMAGYARORSZÁG Szeged, 1916. julius IS. Apró történetek. — Régi idők emlékei. — Jogász; körökben igen kedvelték iHf Schnell .Frigyes birót, aki jóizü humorával sok élvezetes, vidám percet szerzett kartársainak és a környezetének. Mestere volt az apró tréfáknak és az ugratásoknak. A büntetőnél tárgyalási elnök volt ós amennyire csak lehetett, nem engedte nyújtani a tárgyalásokat. Abban az időben az ügyész a hosszujárafii szóndkdk liiréhen állott. E/gy óránál rövidebb ideig tartó vádbeszódet nem )tártott. Lopási ügylet tárgyalt a törvényszék ós délfelé járt már az idő, amikor a vádl>eszédre került a sor. Az ügyész beszédbe kezdett. Félórája beszélt már, de még mindig nem érintette a vádat. iSolinell Frigyes elgondolta magában, bogy az ebédjéből semmi sem lesz. Ceruzát ós papirt vett elő és egy pár sort irt az ügyésznek, aki földmüveléssel is foglalkozott. ,A cédulára csak ennyit irt Schnell Frigyes: Tudatom veled, hogy a kukorica ára egy forinttal esett. Az ügyész rögtön elolvasta az irást, és amilyen gyorsan csak lehetet befejezte a vádbeszádet. Félkettőre már az ítéletet is meghozták, ami után Schnell Frigyes karon'fogta az ügyészt és meginvitálta ebédre. — Gyere pajtás, — kedélyeskedett Friczi tata — ebéd alatt majd elmondod a vádbeszédod el nem mondott részét is, ott beszélhetsz akár órák hosszáig is, annál is inkább, mert a kukorica ára nemhogy esett volna, de emelkedett... Szög&di [Mihály színigazgató ismeretes volt arról, hogy a daraibök óimét, a szerzők nevét nem ismerte. Csak a felesége tudta eltalálni, hogy kitől melyik darabot kívánja szinrehozni. — Lizi, — igy hívták a feleségét, — drámát kellene előadni, azt, amelyiket a nagykeszi pap irt. —Csiky Gergely — adta meg a választ Lizi asszony. — Azt, azt — helyeselt Szögedi Miska — de azt a darabját, amelyikben sok lány van. — iA Cifra nyomoruság-ot — ezt akarod' ugy-e, adta meg a választ az asszony. IAZ igazgató helyeselt, majd operettek után érdeklődött, — Operett is kéne, Lizi, tudod, az kellene, amelyikben az öreg ember megbolondul és a hátán csúszik. — A Cornevillei harangok-ra gondolsz — benne a Gáspár apóra, — ugy-e tata? — válaszolt az igazgató élete párja. — Ez jó lesz, Lizi, de hunnan veszünk a darabhoz harangokat?... — érdeklődött a kulturmisszióban nem utazó direktor ... • iLipcsey Ádám, aki szombatonkint lelerándult Szegedre, rendszerint bohém társaságban töltötte az estéjét. Ilyenkor sok mindenről szó került. Megvitatták a hét eseményeit. Egyik ilyen bohém estén történt, hogy Békefi Antal kikelt az ellen az ízléstelenség ellen, bogy a fővárosi kereskedők egy része mint kalap-, harisnya-, nyakkendő-királynak hirdeti magát a fővárosi újságokban. lA kiráyscimet irigyled tőlük, Tóni? — vágott as zavába Lipcsey. Sose sajnáld tőlük pajtás, ime ezennel a keh-király cimet adományozom neked... TELEFON 11-85. Igazgató: VAS SÁNDOR TELEFON; 11-85. Előleges jelentés! Kedden és szerdán Békeffy László a modern színpad művésze, Sarkadi Aladár a vígszínház művésze és Gerő Erzsi a vígszínház művésznője. Műsor: A Frédi tréfa. Az egyetlen ember irta: Békeffy László. A zsír irta: Gábor Andor. Politika a fronton irta : Békeffy László. A szinházi újságnál tréfa. A szabadjegy irta: Gábor Andor. Sarkadi Aladár és Gerő Erzsi szóló számokkal. Konferál Békeffy László. Előadások este 9 órakor. Helyárak: Zsölye 2 kor., I. hely 1-50, II. 1 kor., III. hely 60 fillér. Egy kalandos életű lány a szegedi rendőrségen. (Saját tudósitónktöl.) A napokban egy züllött külsejü fiatal leány jelentkezett dr. Temesváry Géza főkapitány helyettesnél és kérte, helyezze el valahol a rendőrség, mert sem lakása, sem élelme nincsen. Előadta, hogy Maia de Levaille a neve, huszonegy esztendős, Belgrádban született, a szüléi nem élnek, ő pedig nem képes magát tisztességes uton fenntartani. Dr. Temesváry megkérdezte hogyan került Szegedre, zokogva mesélte el, hogy a háború kitörése óta városról-városra vándorol és abból él, amit jótékony egyesületektől kap. Elmondta, hogy az édes apját nem ismerte és három esztendős korában az édesanyjával Párisban lakott, ahonnan Délamerikába vándorollak. Tavaly — mondta — meghalt az anyám és én Gibraltáron keresztül Triesztbe mentem. Azóta egész fulsőmagyarországot beutaztam. A valószínűtlenül hangzó kalandos mesét természetesen nem hitte el a főkapitányhelyettes. hanem miután Szegeden bejelentett lakása a lánynak nincs, mindenekelőtt kórházba utalta. Három napig a városi közkórházban volt a leány, szombaton hozatta ismét maga elé dr. Temesváry. A kórházban megállapították, hogy a leány nem szenved ragályos betegségben, sőt az is kiderült, hogy ártatlan. Dr. Temesváry lelkére beszólt és felszólította, mondja el az igazat, különben nem áll módjában, hogy segítségére legyen. A leány előbbi vallomásai kiegészítéséül a következőket mondta: — Bevallom, hogy nem beszéltem igazat. Kiev-ben születtem és nem Belgrádban. Az apám orosz vezérkari ezredes volt, de még a háború elején elesett. Az anyám már régebben meghalt, Most egy éve jöttem el Kievből az orosz hadsereggel, mint betegápolónő. Leinbergben a lengyel légióhoz csatlakoztam. A légióval bejártam egész felsőmagyarországot. Pár hónap múlva meguntam a betegápolást, megszöktem a légiótól és Bécsbe mentem, ahol egy jótékony egyesület támogatásából éltem. Az egyesület aztán állást is szerzett, Husztra mentem mint nevelőnő, de onnan hamarosan elszöktem, Pestre utaztam, ahol a rendőrségen mint galíciai menekült jelentkeztem és kértem, küldjenek Bécsbe, hogy a szüleimet megkereshessem. Bécsben is mint lengyel menekült szerepeltem, a hatóság a menekültek táborában helyezett el. A táborban tolmácsnak alkalmaztak, mert szerbül, oroszul, lengyelül, németül és magyarul jól beszélek. Innen is megszöktem, azóta Ungváron is voltam állásban, de ott sem volt maradásom. Szegedre egy hét előtt érkeztem. — Tud oroszul? — kérdezte a főkapitány-helyettes, — Hogyne tudnék, hiszen Kievben születtem. Dr. Temesváry ekkor egy orosz hadifogolyért küldte a rendőrt. Az orosz megszólította a lányt, aki azonban nem tudott oroszul válaszolni. Amikor a lány látta, hogy kiderült, hogy nem birju az orosz nyelvet, vállát vonogatva kijelentette: — Hazudtam, nem tudok oroszul. Dr. Temesváry ekkor Európa térképét teritette a leány elé és felszólította, mutassa meg, hol fekszik Iviev. A leány rámutatott Párisra, aztán zokogni kezdett és miután a főkapitány-helyettes a lelkére beszelt, sirógörcsök fogták el és azt mondta, hogy most már megmondja az igazat, csak azt kéri, ne foloncolják el illetőségi helyére, mert azt nem é né tul. Annit hazudtam már össze^ hogy biztosan tndom, becsuknak érte. — mondta — de nem bánom, nem birom tovább titkolni. A kalandos életű leány a következőket mondta jegyzőkönyvben; — Ivánkovits Mária a nevem és a horvátországi Ó-Jankovácon ssülettem. Apámat Ivánkövics Ádámnak hívták és O-Jankovác mellett földbirtoka volt. Az apámat nem ismertem, az anyám is már régen meghalt. A nagybátyámnál, Pilippovics Majá-nál nevelkedtem. A tanítónői pályára készültem, de a VJ; bá én tő] mi lá {ól ke re tai