Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-02 / 152. szám

Szegeti, 1916. július 2. Apró történetek. — Régi Idők emlékei. — A háború előtt való esztendőkben, télvíz idején, minden évben disznótoros vacsorát adott dr. Ziffer Alfréd az orvosi karnak. Aki épkézláb orvos volt Szegeden, az mind jelen volt a nagy népszerűségnek örvendő varsorakon, ahol nemcsak a rámpástól kezdve a pezsgőig, hanem az ízes falatokon kiviil ragyogó jókedvről is gondoskodva volt. A „civilek" közül egy páran szintén hivatalosak voltak az „orvos-vacsorákra , amelyeken rendelés a pezsgő és egyéb ital rendelésen kiviil nem történt. Egymást érték pikáns felköszöntők és a hangulat rendezők: az orosz fogságban levő dr. Reininger Hermán, dr. Spanyol Béla és dr. Erdélyi Jenő voltak. Egyebekben pedig a jókedvet nem kellett előidézni, a. hangulatot rendezni, mert jött az magától, mint a fogfájás. Még a csöndes természetű, néhai dr. Faragó Ödön is eigány.szó mellett nótázott és növelte a vidámságot. Egyik ilyen vacsorán a tetőfokát érte cl a jókedv és a venlégek nem .tudtak megindulni. (Nemcsak az ital miatt, de mert nagyon jól érezték .magukat.) Reggel felé járt már az idő, a társaság cilliélődni kezdett é.s Kukac még az ajtóban is húzta a nótákat. Mindenki a tárcájába nyúlt, hogy honorálhassa Kukac fáradhatatlan muzsikálását. Egyik újságíró is előszedte az egyetlen t.iz koronását, hogy ő is megmutassa, imi dukál, de abban a hitben, hogy Kukac, aki újságírótól nem fogad el pénzt, neim fogadja el a tiz koronást. Az újságírót'csalódás érte (nem az első és nem az utolsó az életben), mert a tiz koronát elfogadta Kukac, aki, hogy látta az újságíró csodálkozását, azt mondta: — Az idén a Pal tavi cini gróféknál udvari gyász miatt neim muzsikálhattunk, a nagy vadászat is elmaradt, nem jött a Ndkolajevics nagyherceg ur sem, igy hát szükség van mindenkinek a lóvéjára. Gis-dur, cis-dnr, Troubadour, most még a cigánytól iis elfogadom a lóvét... * Amikor Krecsmiyi Ignác Szegeden volt színház igazgató, néha-néha. föllátogatott a szinügyi bizottsáig üléseire, de nem szívesen, ö, aki munkás emlber volt, jobban tudta hasznosítani az idejét, mint eltölteni a szinügyi hízottság ülésein, és lia csak lehetet és ha nem volt muszáj, bizony otthon maradt. Egy izben azonban előterjesztése volt, hát megjelent az ülésen, egyben beteerjesztette a kövtekző hét játékrendjét. A bizottsági tagok kézről-kézre adták a heti műsort, nézdegélték, boigy ugyan mivel rukkol ki az ambiciózus igazgató, ani/ikor £fz egyik (most már néhai) szinügyi bizottsági tag felszólalt: — Már megint ezt a régii Shakespeare darabot, a „Romeo és Jnlia"-t tűzte ki kedves di, rektorunk. Ujabbat szeretnénk látni Shakespearetől. K.recsányi végig simogatta egy párszor az orrát, majd megszólalt: — Igen, nagysnos uram, majd irok a színházi ügynökségnek, hogy Shakespeare ujabb darabjainak szerezze meg az előadási jogát.. * Ez i,s a szinügyi bizottság ülésén történt, amelyen Krecsányi nem jelent meg, a műsort azonban a szolgával felküldte. Egy-pár tag volt jelen az ülésen, aki ugyancsak böngészte a miisort. Az egyik megszólalt:. — Nini, a „Nóra"-t adják elő, ugyan ki is irta? A tagok közül nem felelt senki a kérdésre, igy hát az ujszgirók csoportjához fordultak felvilágosításért. Mondja az egyik: — Melyik Nórát? — Hát csak egy van — válaszolták a tagok. — Egyiket Csiky Gergely irta, szűkszavú,skodott az ujsáigiró. — No azt nem irta, — válaszoltak a tagok. — Valami külföldi irta. -— Az is irt egy Nóra cimü darabot, a neve Ibsen Henrik. — Az már lehet, német a neve, de Csiky Gergely a Mu,leányit irta és nem a Nórát, bennünket nem lehet félrevezetni,., tvKccaBsaunamManaBBSiiiHiiKnsaBncaiiasHBitBsiisaitaasasag Heves harcok Verdimért. Genf, július 1. Parisból jelentik: A katonai kritikusok azt irják ugyan, hogy az orosz offenzíva némi könnyebbséget liozoti Franciaország számára, azonban a németek változatlan hevességgel folytatják operációjukat Verdimnél. Attól félnek, hogy az ellen ség elfoglalja a Ff óidé Terre hídját és hangoztatják, hogy minden áldozattal és eszközzel meg kell .védelmezni ezt a pontot. Olasz hadtest megy a franciák segítségére. Basel, július 1. A Basler Nachrichtennek jelentik Milánóból: Cadorna ;végre beleegyezett abba. hogy olasz segítő hadtestet küldjenek Franciaországba. Verdun védelme hiányos. — Francia katonai kritikus véleménye. — Zürich, julius 1. Rousset tábornok a Petit Párisién-ben visszatér előbbi aggodalmaira s kijelenti,, hogy még mindig nem látja elegendőknek azokat az intézkedésekei, amelyeket a francia hadvezetőség tett Verdun védelmére. A francia hadvezetőség minduntalan abba a hibába esik, hogy a németek seregátcsoportositásai folytán beálló szüneteket a német offenzíva gyöngülésének vagy egyáltalán megállásának tekinti, legalább is magyarázó jelentéseiben mindig erre utak A legutóbbi csendes napok után is egy hatalmas német támadás következett és ez már hónapok óta igy ismétlődik. A hadvezetőség ezt, h a nem tudja, legalább is megszokhatta volna s megtehetné időközben mindig a megfelelő ellenintézkedéseket. Ugyancsak a Petit Parisies-ben egy másik cikk arra utal, hogy bizonyos körökben a Verdun elleni német offenzíva lassúságából arra következtetnek, hogy a német trónörökös lemondott Verdun elfoglalásáról. Az utolsó támadásokból azonban meggyőződhettek, hogy nem volt igazuk és hogy a német trónörökös, de még inkább Vilmos császár mennyire nem mondtak le arról, hogy Verdunt elfoglalják és a francia frontot ott megtörjék. Briand, a diplomáciai csecsemő. Zürich, julius 1. Clemenceau lapjában hcs v-esen támadja Briandot. Énre az ujabb támadásra az szolgáltatott okot, hogy a kormány félhivatalosa, a Temps egyik cikkében a következő kijelentést tette: „A békét csak katonai döntés után lehet megkötni." Clemenioeau ezt a kijelentést Briandnak tulajdonitja és élénk szajvakkal ostorozza, mert diplomáciai tehetetlenségét ismét leszegezte ezzel, íEgy olyan kormány, amelyik működése alatt lényeges katonai döntéseket, rügy nagyobbszabásu képességekre muXitó ténykedéseket nem tudott felmutatni, nem jelentheti ki, hogy csak akkor tud bék\h kötni, ha a harctereken döntést ért él. A „tlipH^máíóiai ^c&emőeégérőj" ismét bizonyitváPyt állított ki magának Briand, vagy legalább is a. félhivatalosa kiállíttatta számára. Francia lap-vélemények az angol támadásról. Amsterdam, julius 1. A párisi kormánypárti lapok túlzott lelkesedéssel írnak a közeli angol támadásról. Más lapok ellenben egyáltalán nem nyilatkóznak ilyen lelkesedéssel. A Radical ezt irja: Eddig minden főparancsnokság azon volt, liogy a iúmudúst leplezze, mert ebben az esetben a meglepetés is [segítségére van. A mostani uj eljárás tehát ellenkezik a sztratégiával és különösen arra irányul, hogy bizakodóvá tegye a népet, Ha azonban a támadás elmarad, a csalódás igen veszedelmes alakot ölthetne. Hervé igy nyilatkozik: Az angolok áttörhetnék az ellenséges frontot. Ez azonban sajnálatos lenne annyiban, amennyiben a franciákat illeti a győzelem előjoga. Ennek következtében a támadásnak Elzászban és OHamipagneban egy időben kellene megkezdődnie. A Temps jelentése szerint Yperntöí a Sommeig az egész fronton hatalmas ágyúzás dühöng. Különös tevékenységet fejtettek kí az angolok egy száz kilométeres vonalon. Az angolok tiz helyen akarnak elörenyomuini, de a német gyalogság mind a tiz helyen kiállóit a a pergőtüz hatását. Az ágyúzás tovább tart. Ezt a jövő események előjátékául tekintik. Ha eddig a németeké volt a kezdés,