Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-02 / 152. szám

Szeged, 1916. julius 2. HIREK oooc Halat árul a város a városháza melletti kis fakunyhóban. Aki azt hiszi, liogy halat ugy lehet vásárolni, bogy az ember odamegy a bódéhoz ós beszól: adljon kisasszony egy kiló halat, csalódik. Halat utalványra lehet vásárolni, utalványt meg a polgármesternél lehet kapni. Az utalványokon sorszámok vannak, amelyeknek az a főismertető jelük, hogy egymásután következnek. Egymás után következnek azok is, akik hal nélkül kénytelenek hazaballagni, ha van is utalványuk, mert sorszámuk a magasabb régiókban tartózkodik. De nem is ez az, amit el akartunk mondani, hanem az, hogy a polgármester, amikor az utalványrendszeres halárusitás megkezdődött, gondoskodni kívánt a kisfizetésű hivatalnokokról. Evégből a hivatal/főnökökhöz halutalványokat küldött azzal, liogy bocsássák azokat a kisebb hivatalnokok rendelkezésére. Ebből aztán a legnagyobb bonyodalmak származtak, mert — ahogy birlik — a magasabb állású tisztviselők is szereztek utalványt ós vásárolták nyakra-főre az olcsó halat, anélkül, bogy gondoltak volna arra, hogy a kisfizetésű ikillógák elől ne miilik — enyhe kifejezést használunk — el.en.ni a halat. A kishivatalnokok, akiknek tudomásukra •jutott, hogy a polgármester őket akarta olcsó halhoz juttatni, nagyon el vannak keseredve, — mint mikor a hal májára ráfakad az epe. — Miniszterek a királynál Bécsből jelentik: Báró Harkányi János kereskedelemügyi és báró Ghillány Imre földmivelésügyi minisztereket szombaton délelőtt a király Schönbrunnbau hosszabb kihallgatáson fogadta. — Személyi hir. Dr. Cicatricis Lajos főispán elutazott. Egy Eliz & sok közül. Irta: Hjrczeg István. I. Éjfél felé járhatott az idő, mikor Kökényesi Laci benyitott Eliz szobájába. Eliz még nem aludt. Az ágya melletti kis asiztalon petróleum-lámpa égett, Eliz pedig olvasott a kormos, fénytelen lángnál. Épp ott tartott, ahogy Mardonna, a regény hősnője, — a fanatikus dulioboTcákok anya-istene, — keresztre feszítteti imádóját és bizalmatlankcdó Jb.itsorsosát: Szabaditt. A regényben éles kaimturokkal voltak megfestve a szerelmes vógvonaglásai ós Eliz ugy érezte, liogy nagyon ártatlanul szenved mártir-balált Szahadil. — Ez nem igazság, — mondta félhangosan, — ha én lennék Mardonna, megkegyelmeznék neki. De mindjárt el is mosolyodott, ekkor, mert eszébe jutott, hogy ez csak regény és az életben bizonyára máskép történt volna minden. A könyv elejére lapozott, megnézte a szerző nevét, — nagyon furcsa neve volt, miindjig (elfelejtette, — azután mejgjinit motyogott magában: — Nagyon kegyetlen bácsi ez a SaclierMasotíh. Ha minden csapodár szerelmest balállal büntetnének, hát senki sem merne szerelmes lenni. Gondolatait azonban nem fűzhette tovább, mert ekkor lépett l>e Kökényesi. Eliz, mikor meglátta, kiejtette kezéből a könyvet, ÍMjMA GYAgQiSe&Aff — A beliigyminisster és a kultur-egye- | süietek ellenőrzése. Budapestről telefonálja I tudósitónk: A 8 ómi Újság arról értesült, I ihogy a belügyminiszter az Országos Közművelődési Tanácsra, ruházza, át a kultur-egyesüíétefc évi jelentéseinek, könyveinek és számláinak megvizsgálását, anélkül azonban, liogy az egyesületek autonómiáját megbolygatná. A belügyminiiszteriumban Vásárhelyt Lajos osztálytanácsos készíti elő az ügyet. » — Kitüntetés. Mályusz Géza, műegyetemi hallgatót, néhai Mályusz György szegedi törvényszéki biró fiát, császári és királyi tüzérhadapródot az ellenséggel szerűben tanúsított vitéz magatartásáért a másodosztályú vitézségi éremmel tüntették ki. Mályusz Géza tizennégy hónap óta megszakítás nélkül teljesít szolgálatot és bátorságáért már több 'izben kivívta fölebbvalói elismerését. — Szeged közvetlen kapcsolata a balkáni forgalommal. Rendkívül nagyfontosságú, nemzetgazdasági szempontból kiválóan jelentőségteljes kérdés közeli megoldásáról nyert értesülést az egyik budapesti lap. Arról van szó, bogy a kormány a/Balkánra irányuló kereskedelmi- forgakjm könnyebb lebonyolitásának érdekében a budapest—szeged—temesrár—versec—báziási vonalat Ik'legésizitii egy uj Duna-híddal, amelynek révén közvetlen kapcsolatba jövünk a Balkánnal, elsősorban pedig a megszállott Szerbiával, azután Bulgáriával. A délmagyarországi vármegyéknek, a kereskedelmi és ipari köröknek évtizedes vágyát fogja valóra váltani ez a nagyszabású terv, amelynek keresztülvitele immár teljesen elhatározott dolog, annyira, bogy a legközelebb a költségvetésben már néhány millióval fog szerepelni az uj úthálózat, mint a fölmerülő kiadásoknak első részlete. Az uj Duma-hid természetesen nem fogja feleslegessé tenni a BelgrádsZimonyi hidat, hanem lehetővé teszi majd a várható bal kán-forgalom zavartalan lebonyolítását. Hogy a báziási hidra már réges-régen szükség van, azt minden érdekelt fél nagyon jól tudja. Hiszen a szabadalmazott osztrák államvasuttársaság már a nyolcvanas években, rendszeres sikoltott és a paplan alá bujt. Nem merte hinni, hogy idáig jusson a dolog köztük. II. Husz év körüli, szép szőke leány volt Eliz. Bánatos, nagy, kék szemei voltak és valami eltitkolt fájdalom, misztikus szomorúság tette érdekessé a férfiak előtt. Tiz hónap óta nevelősködött Kökényesiéknél és a „junger Harr"-rel állandóan kacérkodott. Kökényesi Laci legalább ötször vallott Eláznék szerelmet ottléte alatt, de Eliz mindig óvatos volt és kitérő választ adott. A múltban már annyiszor megkísérelte a. szerelem és becsület dilemmatikus problémája, hogy nem akarta újból felidézni azt... És most egyszerre beállit hozzá a fiatal ur hívatlanul, váratlanul és éjfélkor. Eliz, ha mindjárt nem is merte ezt szemtelenségnek nyilvánitani, de holmi tolakodásra azonnal gondolt ott a paplan alatt. Az ifjabb Kökényesi pedig kiváncsian nézett széjjel a szobában. Nem tudta hirtelen, hogy hol van Eliz. Majd meglátta a paplan dombalaku képződósét és elmosolyodott. Oda lépett lassan az ágy közelébe és anélkül, hogy felhajtotta volna a takarót, beszélni kezdett: — Ne higyje Eliz, hogy én egy szemtelen, utolsó fráter vagyok, egy aszfaltbetyáraki ki akarja használni azokat az előnyöket, amelyeket a sors neki véletlenül nyújtott. Nem vezetett engem semmi kétes cél sem magához. A szinházhól jövök és megmondom 7 —.— —„ hatjójáratot tartott fenn Báziás és a szerb városok között, hogy ezáltal a tulajdonában volt temesvár—báziási vasútvonal teheráruforgalmát biztosítsa. Mikor aztán 1890-ben Baross Gábor államosította a társaság vasutvonalait, ennek hajói az államvasutak tulajdonába mentek át. A Máv. ekkor külön hajózási osztályt létesített és tartott fenn 1894-ig, amikor a hajókat bérbe adta a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társaságnak. Ezek voltak ,a kezdet utjai. Most egyszerre nagy lendülettel és tettrekész cselekvéssel látnak liozzá, bogy egy hatalmas uj reláció alapjait rakják le. — Gazdasági fegyverkezés a béke napjaira. Temesvárról jelentik: A temesvári kereskedelmi- és iparkamara legutóbbi közgyűlésén igen fontos ügyek kerültek tárgyalásra. A Németországgal való gazdasági viszonyunk rendezésére nézve az elnökség elvi* deklarációt dolgozott ki, amelyet a kormányhoz fognak juttatni. A deklaráció szövege ez: — A temesvári kereskedelmi ós iparkamara át van hatva annak szükséges voltától, hogy a Németországhoz való viszonyunkat a háboru után közvetlenebbé és bensőbbé kell tenni. Meg kell találni az egymást jobban és igazabban való megismerés mindamaz eszközeit, amelyeket a személyi érintkezés és a kultura nyújt. Gazdasági téren hasonlóképen szükséges a kereskedelmi összeköttetés élénkülésének oly módon történő biztosítása, hogy a kölcsönös érdekek kielégítést nyerjenek. A kamara azonban nem találja időszerűnek azt, hogy — a gazdasági viszonyok szabályozására vonatkozólag már most konkrét alakban nyilatkozzék, hanem egyelőre felkéri a kormányt oly szerződési kapcsolat előkészítésére, a mely a magyar gazdasági aspirációknak megfelel és amelyben a „do ut des", az „adok, bogy adjál" gazdasági alapelv minden irányban érvényesül. Dr. Szávay Zoltán titkár a kamara balkáni akciójáról tett jelentést. A balkáni kivitel növelése végett a kamara kiállításokat rendez, címtárakat szerkeszt és a közelebbi időben tanulmányi kiránduláson gyűjt erre nézve tapasztalatokat. A gazdasági kapcsolatok megerősítésére bal áni gazdasági előadásokat tart, ezeket már meg is kezdték. Jelentette Szávay, hogy a nyelvtani kurzusok is megnyílnak és hogy a Balkán-iroda szervezési őszintén, hogy meglátva a világosságot szobájában, elhatároztam, hogy bejövök. rvök és megnézem magát, beszélek magával, mert máskép... máskép talán aludni sem tudnék egész éjjel. Eliz egy szót sem szólt, csak lélegzetviszszafojtva guggolt a takaró alatt. A kályhában febfelszisszent a tüz, máskülönben csönd volt. a szobában. — Igen, Eliz, bizony szivecském, — folytatta Kökényesi — nekünk meg kell értenünk egymást. Dehát elvégre az még sem lelhet, — szólt hirtelen bosszúsan — hogy én a falaknak meséljek. Vegye ki azt az édes kis szöszke fejét a paplan alól. Eliz nem mozdult. Kökényesi folytatta: — Na, nézze, Eliz, igy komolyan nem tárgyalhatunk. Én uri ember vagyok, nem élek vissza a helyzettel. Lehúzhatnám én is a paplant, de nem teszem. Ha maga nem bízik bennem, akkor megyek is már. Jó éjszakát! Erre megfordult és megint visszafordult. Odalépett egész az ágyhoz. A szive erősen dobogott, a gondolatai a legfantasztikusabb helyzeteket inioellálták és egy vad érzés ragadta magával: — Vagy... vagy... Eliz is megérezte, hogy tovább bújósdit játszani itt nem lehet. Szerette Kökényesit és félt az éjszakától, a bűntől, a megejt őstől, de kockáztatott: — Üljön az asztalhoz — szólt, végre — és csavarja le félig a lámpást, akkor beszél-