Délmagyarország, 1916. július (5. évfolyam, 151-176. szám)

1916-07-01 / 151. szám

2 Aratnak. Leáldozott a nap Péter Pál napja után is. Erre az alkonyra következő hajnallal megkezdődött széles Magyarországon az aratás betekig tartó, országra szóló ünnepe. Bizony nem munka ez az aratás számunkra, most a háborús időben, hanem ünnep. Ün­nepeljük az erőnket, a hatalmunkat, a vég­ső. döntő győzelmünket ebben a néhány hétben, amikor az éles kasza előtt rendekbe 'hajol a sárgafejű kalász. Nagy ünnep az aratás, mint ahogy az angoloknál nagy ünnep egy hadihajó vizre­bocsátása. A mi ellenállási erőnk, a mi meg­dönthetetlen 'hatalmunk, a mi győzelmünk biztositéka ez az aratás, fis ugy látszik, Ihogy a háború második aratása még sok­kal nagyobb ünnep lesz, mint amilyenek az eddigi diadalok voltak. Az antant élén Ang­liával a többi között arra sem számított, hogy mi élelmiszerrel, élelemmel és gazda­sági erővel két esztendeig birjuk. De az idei aratás végleg ledönti a négyes szövetség összes reményeit, halomra dönti az összes terveket, amelyeknek főfeltétele mindig az volt, hogy a központi hatalmak kifogynak az élelemből, éhezni kezdenek ' és akkor kénytelenek lesznek az antantot győztesnek elismerni. Az idei aratás fogja végleg bebizonyí­tani, hogy az antant erre nem számíthat. Eddig hiába volt jó termésünk, nem voltunk annyira sem szervezve, mint ahogv már az elmúlt aratási évben, de a most következő­ben a multak összes tapasztalatait felhasz­náljuk és olyan gazdasái épületet emelünk a termés, mint alap fölé, amelyet az antant legerősebb rohama, legvadabb dühe sem tud rombadönteni. Magyarország régi, fontos és nehéz problémája volt a belterjes gazdasúg. Föl­dünket és földünk termékenységét nem tud­tuk eléggé kihasználni és ezért az ország termékenysége, termelése mindig elmaradt, értélében és aránylagos mennyiségben, ke­vesebb termőfölddel biró, szegényebb orszá­gok termelése mögött. Ennek a hálboru után nem szabad megmaradnia. A 'háború (meg­tanított bennünket arra, hogy igen nagy fontossága van a termésnek, a termelés mi­nőségének, a termés mennyiségének és a gazdálkodás belterjesebb voltának az ország fejlődésére, az ország tekintélyére és hatal­mára. Ha Magyarországon ma már belter­jesebb gazdálkodás volna és nem a föld ki­uzsorázása volna az ország gazdasági irá­nya, akkor egész bizonyos, hogy még ke­nyérjegyekre sem volna szükségünk. Akkor valóban annyit termelne az-' ország, hogy nemcsak a magunk szükségletét tudnók tel­jességgel fedezni, hanem a legnagyobb könnyűséggel és a magunk nélkülözése nél­kül is el tudnók látni szövetségeseinket is gabonával, sőt sok egyébbel is. Miután pedig a háború után sok magán­érdekbe, sok magánügybe fog az állam úgyis beavatkozni, miután kiderült a háború folyamán, 'hogy minden esetre jó, ha az állam az ország életének legnagyobb részét kezében tartja, vagy arra legalább is lénye­ges befolyást gyakorol, kell, hogy az állam a beltetfjés gazdálkodás behozatalára is megfelelő akciót indítson. Az államnak ma­gának is érdekfc a belterjes gazdálkodás nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is, az adók révén. Mert a belterjes gazdál­kodás nemcsak a gazdasági élet megerősö­dését jelenti, hanem egyszersmind a jöve­delem emelkedését is, és igv az állami adó­jövedelem is nagyobb lehet. A legfontosabb közérdek tehát a belter­jesebb gazdálkodás behozatala az ország­ban, és reméljük, hogy az idei aratás és a háború eddigi tapasztalatai rá fogják bírni a kormányt és az államot arra is, hogy a belterjesebb gazdálkodást propagálják, meg­honosítsák, megvalósítsák. DÉLMAGYAROB8ZA3 Ha ez tényleg meglesz, akkor a háború­ból nemcsak mint erkölcsileg elismertebb, komolyan méltányolt, értékesebb nemzet fogunk kikerülni, hanem mint hatalmas, BERLIN, junius 30. A nagy főhadi­szállás jelenti: Csapataink ugy tegnap, mint az éj folyamán Riohebpungnál azonnali ellentámadással több helyen visszaverték az angol és francia előretöréseket. Az ellen­ség eredmény nélkül folytatja gáztáinadá­sait. Az erös tüzérségi tevékenység meg­szakításokkal tovább tartott. Tahimétól délkeletre és a Maison de Champagne majornál előrenyomuló francia osztagokat véresen visszavertük. A Maastól balra a 304-es magaslatnál előrehaladásokat értünk el. A folyótól jobbra nem volt gyalogsági ~ —- Szeged, 1916. julius I. ' megalapozott gazdasági élettel biró, több jövedelemmel és nagyobb nemzeti vagyon­nal rendelkező agrár-ország is. tevékenység. A junius huszonharmadiki sikereinkikel és a nagy francia ellentámadások elhárítá­sával a beszáJHtott (foglyok össz-száma 70 tiszt és 3200 fönyl 'legénység. Boelke százados junius 2 7-ik ének esté­jén a Thiauinont majornál a 19-ík, Parschau hadnagy pedig Peronnestöl északra junius 29-én az 5 ik ellenséges repülőgépet lelőtte. Boureuil'les vidékén (Argonneok) védö­tüzelésünk'kel leszedtünk egy francia két­fedelüt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az utolsó erőfeszítések Verdimnél. — Olasz lapok a vár elestét jósolják. — Lugano, junius 30. A Corriere della Se­ra párisi levelezője nagy feltűnést keltő cikkben ismerteti Verdun helyzetét. Azt irja, hogy a németek előrenyomulása az utóbbi napokban sokkal jelentékenyebb volt, mint­sem az eddigi lassú elöbbrejutás után gon­dolhatták volna. Épen ezért számolni ketl a vár elestének lehetőségével. Abszolút véve, a németek ujabb térnyerése nem is nagy, azonban azért nevezhető mégis jelentékeny­nek, mert egyre közelebb érnek Verdun vá­rosához. Szinte ugrásszerűen érkeztek Fleu­ryfiez és a legutóbbi napokban két kilomé­teres utat hagytak hátra. Semmi kétség, hogy a németeknek az a szándéka, hogy beékeljék magukat a Souville-erőd és Froide Térre közé. A franciák e két hely közötf mindenesetre a leghevesebb ellenállást fog­ják kifejteni. Azt hitte volna az em'ber, hogy az el­lenség támadása már nem fokozható és ime most azt látjuk, hogy a németek támadása hihetetlen mértékűvé növekedett. Mit remél­hetünk még ezek után a titáni harcok után? Vájjon meddig tartanak még ezek az erő­feszítések? Bizonyos, bogy a németek meg vannak győződve arról, bogy elfoglalják Verdunt, nagy áldozatokat boznak érte, hol­ott tudhatnák, hogy Verdunnek nincs meg már a régebbi katonai értéke. A németek, ugy látszik, a vár elestéből morális tőkét akarnak kovácsolni. A francia katonai kriti­kusok mindent elkövetnek ugyan, hogy a népet a vár elestére elkészítsék, azonban ez mégis nagy csapásként fog lesújtani Fran­ciaországra. A Secolo párisi levelezője szintén szkep­tikusan ir a dologról. Azt mondja, hogy őrültség lenne a helyzet komolyságát tagad­ni. A német offenziva néhány nap óta nagy lépésekkel halad előre. Mindenféle kaliberű ágyuk árasztják el tüzükkel a francia állá­sokat. Minden emberi képzeletet felülmúl az a pokol, amely a 321-es magaslat körül tombolt harminckilenc órán keresztül. Még nem ítélhetjük meg a németek eredményét*, mert a harc még tovább folyifo annyi azon­ban máris bizonyos, bogy igen megrövidült az a távolság, amely a németeket elválaszt­ja Verduntől. A franciák nagy hősiességgel harcolnak, ami méltó a csodálatunkra, azon­ban, sajnos, állásaink gyöngék és nagyon nehéz a védelem olyan vonalon, amely mö­gött a folyó van. 8000 francia njonc. Bern, junius 30. Párisi jelentés szerint a verduni harcok utolsó napjaiban példátla­nul nagy veszteségei voltak a francia had­sereg legifjabb évjáratának. Francia katona­tiszti körökben hangos a panasz, hogy a verduni parancsnokság nyolcezer újoncot ál­dozott föl az állásokban. Az antant általános offenzívája. — Támadásra készülnek az angolok is. — Genf, junius 30. A francia lapok vala­mennyien kiemelik az- angol tüzérség foko­zottabb tevékenységét az észak-franciaor­szági fronton és ebben a nagy feszültséggel várt angol támadás kezdetét látják. Az a vélemény, hogy az angol hadsereg a tüzér­ségi előkészítést szokatlanul hatalmas esz­közökkel indította meg. Az angolok tüzér­ségi tapogatódzása valószínűleg még napo­kig is eltart, ami után az angol generalisz­szimusz meg fogja indítani offenzíváját. Casement halálra ítélték. London, junius 30. A -ftewféT-ügynökség jelenti: A Sir Róbert Casement elleni pört befejezték. Sir Róbert Casementet hazaáru­lásban bűnösnek nyilvánították és halálra ítélték. (M. T. I.) Rotterdam, junius 30. A Casement elleni pörben a lord főbíró a védőnek arra az érve­lésére, hogy nem árulás az ha valaki külföl­dön fogja pártját ta király ellenségeinek, azt válaszolta, hogy az igenis hazaárulás. Case­ment nyilatkozatot olvasott föl, amelyben rá­mutatott arra, hogy áz íreknek sohasem aján­lotta. hogy a németek vagy a törökök pártjá­ra álljanak, hanem mindig arra buzdította, őkdt, hogy Írországért harcoljanak. iMidőn A németek előhaladása a 304-es magaslatnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom