Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-01 / 129. szám

•Szeged, 1916. junius 1­DfcúMABY Á5göB*&Á8 Török-magyar barátság. Alig néhány napja, hogy Budapesten, a kultuszminisztériumtól azt a megbízást kap­tam, liogy egy igen előkelő török főhivatal­nok két fiát egy szegedi nri családnál elhe­lyezzem. Hogy mennyire komolyan fogják fel török véreink a török-magyar barátsá­got, annak bizonyságául elég fölemlítenem, hogy a két kis török íiu már el is va'n he­lyezve és apjuk, a bey, néhány napra itt is marad köztünk. Lapunk olvasóközönségé­nek vélek szolgálatot tenni, ha a rendkívül magas intelligenciájú török úrral folytatott beszélgetésünkből néhány érdekesebb rész­letet itt papírra vetek: Jól eső örömmel állapíthatom meg. hogy mi, magy arok, vagyunk a törökök leg­kedvesebb szövetségesei és hogy a török­magyar testvériség — bármint vitassa is a tudósok egyik tábora az ellenkezőjét — a legkomolyabb török kormánykörökben nem ikes frázis., hanem a kézzelfogható realitások sorába tartozik. Ök egyenesen keresik a ve­lünk való szoros kulturális és gazdasági kapcsolatot. A magyar ipari és kereskedel­mi vállalatoknak készek oly fejlődési lehe­tőséget nyújtani, hogy azokhoz hasonlókat széles e világon sem találhatunk, még — idöháza sem. A Konstantinápolyban székelő Magyar Kereskedelmi Muzeum (igazgatója a ma­gyar Buumbarien) már a háború előtt is tisztes piacot biztosított a magyar ipari; cik­kek számára, dacára annak a nagy verseny­nek, amelyet más nemzetek ipari termiákei csináltak a magyar áruknak. A háború után pedig ez a helyzet ránk nézve csak még 'kedvezőbbé alakulhat. Azért iram, hogy al:a kuHiat, mert jóformán minden csak tőlünk és vállalkozó szellemünktől függ. Ugyan­akkor azonban, amikor a törökök a magyar iparnak és kereskedelemnek akarnak nagy terjedelmű fejlődési 1 ehetőségeket biztosíta­ni, természetszerűen szem előtt tartják a magiiik nemzetgazdasági előnyeit is. 1916. szeptember 1-től ugyanis' Törökországban uj vámrendszer lép életbe. Ennek a lényege az, hogy mindazokra a cikkekre, amelyek török nyersanyagból rendszerint külföldön készülnek, óriási vámokat vetnek. Hogy mi­ért van ezekre a nagy vámokra szükség, 'annak az illusztrálására a bey rámutatott egy-két iparágra. A török malomipar pél­dául meglehetősen fejletlen. Alig egy-két na gyobbszabásu gőzmalom áll a török buza feldolgozására rendelkezésre. A lisztszük­ségletek előállítására távolról Sem elegen dők ezek a Törökországban található szél­es vizi malmok. A török búzatermés legna­gyobb részét az orosz, nevezetesen pedig az odes'zai malmok őrlik meg. Onnan van, hogy Törökországban a lisztárak éppenséggel nem állanak arányban a buza áraival. 01 csó búzából drága lisztet kapnak igy a tö­rökök. A malomipar terén tehát magyar vál lailkozás fényes üzletekre .tehetne szert. A török selyem .elsőrendű, mert az nem törik. Ámde leszámítva azt a kevés selyem­fonalat, amit a török háziipar dolgoz fel, a többi mind potom áron a francia selyem­gyárakba vándorol, holott magának Török országnak a selyem/fogyasztása épen nem megvetendő. A mostani török vlezető férfiak, - és a bey is ezek közé tartozik — azt mondják, hogy ők senkit sem köteleznek selyemruha viseléslére, aki tehát selyemben akar járni, vagy érje be a török házi ipar selymével, vagy fizesse meg a nagy vámot. Ha tehát lesz, aki Törökországban selyem­gyárát alapit, a külföldi verseny kizárása folytán, busás nyereségre tarthat számot. Nincsen párja a török angóra kecske szőrének sem, amiből tudvalevőleg a l'üsz­ter-szövet készül. Ilynemű gyár sincs egész Törökországban egyetlenegy sem. De a leg-.­sürgősebb volna a malmok építésén kivül gyufa-, cukor- és posztógyárak alapítása. Maga Törökország tőkeszegény, tehát mind­ezek a gyárak csakis külföldi tőklével léte­síthetők. A gyakorlati keresztülvitelt ugy képzeli a bey, hogy magyar és török tőké­sek társulatából részvénytársaságok alakul­hatnának, hogy igy, amire egymaguk kép­telenek, egyesült erővel létesülnének ezek a gyárak. Ennek a célnak a szolgálatára lé-, tesiilt Konstantinápolyban a Török-magyar barátság nevű klub, amelynek tagjai a leg­előkelőbb törökök sorából kerültek ki. Ez a klub minden komoly — és ezt hangsúlyoz­ta — magyar vállalkozónak készségesen jár a kezére. Kalandorok, amilyenekhez már többször volt szerencséjük, csak ártanak ennek a nagy horderejű közös ügynek. A legajánlatosabb a magyar kereskedelmi mi­nisztérium utján fent nevezett bluibbal a ko­moly összeköttetést keresni. , örmlényeknek és görögöknek aztán volt rá gondjuk, hogy alaposan kifosszák az idegen tőkéseket. Mindez persze a törökség rová­sára ment. A kapitulációk aztán lehetővé tették, hogy az igy krkopasztott emberek sciha többé a pénzükhöz ne juthassanak. A görögök és az örményeknek is nagy része, mint idegen alattvalók fejtették ki káros működésűket és a kapitulációk értelmében nem voltak kötelesek török biróság elé álla­ni. Ami magyarul annyit jelent, hogy a ra­vaszsággal és csalással elszedett idegen tő­ke nem volt tőlük visszaszerezhető. A há­ború folyamán ez okból el is törölték a ka­pitulációkat. Eltörlésüknek azonban más okuk is volt. A kapitulációk ugyanis a törö­kök kezét, lábát bilincsbe verték. A kapitu­lációk az idegenek teljes adómentességét í biztositatták. Az idegenek sem üzleteik, sem gyáraik semsemmiféle jövedelmük után nem fizettek semmiféle adót. Ben szülött iparosok 'és kereskedők tehát teljességgel képtelenek 'voltak az idegenekkel fölvenni a versenyt s igy mihamarább tönkre mentek. Diskrétül megérintettem a török hiva­talos tényezőknek, különösen a koncessziók dolgában való megvesztegethetőségüket is. — Ez is olyan bün, amit mások követ­tek el a mi rovásunkra. A Törökországban ben-fentes görögök és örmények rendesen azzal kezdték meg az idegenek megkopasz­tását, hogy óriási összegeket csaltak ki tő­lük a kijárásokra. Ezeket az öszegeket ter­mészetesen azután, ők maguk vágták zsebre. Elgondolva azonban azt, hogy mi ma- | az|ért nem tudom eléggé hangsúlyozni, gunk is tőkeszegény ország vagyunk, — bár a négy hadikölcsön fényes sikierle azt mutat­ja, hogy gazdagabbak vagyunk, mint ma­gunk i,s hittük — azt az ellenvetést tettem, hogy az ő kontemplációjük szerint a háború után megint csak ugy lesz, hogy a tőke­gazdag és most ellenséges országokkal mi nem fogjuk felvehetni a versenyt. A bey azonban megnyugtatott azzal, hogy van és lesz gondjuk arra is, hogy ne igy legyen. Nincs európai ország, mély a vállalkozásnak annyi kedvezményt nyújtana, mint Török­ország. Ilyen kedvezmények: ingyen telek, adómentesség, sőt hajlandók bizonyos gyá­raknak hosszú időre monopoliu'mot is biz­tosítani. Hogy ezeket a kedvezményeket I so,kat és pedig 109 milliót egyszerű kincs­kiknek adják, a,z tőlük függ. Miután pedig tá'ri fegyékkel, 100 milliót a hadsaregszálli­meggyőződtek arról, hogy az angol, francia számara kiállított speciális kincstári je­általáhan az antant-hatalmak vállalkozói kyeklklel, 55 milliót a külföld számára kiál­mem csupán a maguk egyéni hasznát é,s ezel li,tott kincstári jegyekkel fedezték. 120 mii­kapcsolatban Törökország gazdasági életé- I 'iót Angliával kötött megállapodás értelmé­ha lesznek magyarok, akik Törökországban akarják majd boldogulásukat találni, keres­sék egyenesen ,a török hivatalos körökkel az öszekötteté'st, mi tárt karokkal és test­véri szeretettel várjuk őket! Striegl F. József. Olaszország háborús költsége. Lugano, május 31. Eimudi tanár, a Carr'iere. delta Sára-ban a pénzügymiriisz­térium április végén kiadott kimutatása alapján az addigi kiadásokat 7680 millió Urára teszi. Az utolsó hónap kiadása kerek 650 millió líra volt. Április havában a kiadó­ben és készpénzfizetéssel fedeztíék. Husz olasz ezredest nyugdíjaztak. Bern, május 31. A Messagero értesülése szerint Olaszországban május 21-ike óta husz olasz ezredest küldtek nyugalomba. Ütközet olasz és görög csapatok között. Szófia, május 31. Görög lapjelentések beszámolnak arról, hogy egy erős olasz se­'regcsoport megszállotta a Vagumica-ma­köket az európaiak jóformán nem is ismerik. I ''gastatot és onnan Kalamthig előrenyomult. Mennyire át tudtam érezni és érteni ezt a Itt görög csapatok útját állották az olaszok­panaszt, én, a magyar! Az idegen vállal- nak és több órás ütközetben vissz,aszoritot­kozók többnyire görög és örmény kezekbe 'ták őket Tranicáig. Az olaszok számos ha­kerültek. Az igazi (örökséggel ezek jófor- íottat és sebesültet hagytak hátra, a görö­mán érintkezésbe sem jutottak. Ezeknek az I gök vesztesége csekély. nek a fellendítését tartották szem előtt, ha­nem az volt a főtörekvésük, hogy Török­országot gazdaságilag gúzsba kössék és igy politikai függetlenségüket ;s veszélyeztessék, az állami kedvezményekből ezek teljességgel ki lesznek zárva. Ez pedig olyan nagy előny, hogy az antant-töke és az antant­vállalkozások a versenyből már eleve kizár laknak tekinthetők. — A legnagyobb bajunk, — igy szólt panaszkodva a bey — hogy az igazi törő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom