Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-22 / 145. szám

ii 4 ! >É liM'A G Y A RÜRSZ AG Szegeti, 1,916. junius 22. és a képzelődés. Az augol lapok arról írnak, bogy az orosz lovasság már látja a lembergi dómot, holott a valóság az, hogy még leg­alább ötven mérföld választja el tőle. Ebben a háborúban a győzelem országutjai nem ké­nyelmesek, különösen ebben a pillanatban, amidőn a németek tüzzel-vassal pusztítanak Verdimnél és Ypermiél. Brusszilov és csapa­tai csakugyan gyors sikereket arattak Vol­hiniában és Galíciában. De éppen a kezdetbet tapasztaló siker gyorsasága fel réti az aggo­dalmat, vájjon az orosz stratégia és iaMika rendelkezik-e azzirf az ügyességgel, hogy megoldja uj feladatait? A győzelem gyümöl­cse még csak most érik és a cél sokasága mellett nehezen kerülhető el az erők széffor­gácsolása. — Oroszországnak minden esetre meg­van a reménysége, hogy az osztrák-magyar hadseregen továbbra is győztes marad, ha ak Hindenburg északon föl nem ébred téli imából és cl nem. rontja az oroszok örömét. Orosz liir Dobnóról. Frankfurt, junius 21. A pétérvári Bör­zenzeiticng dubnói levelezője azt jelenti lap­jának, hogy mindenki bámulja, milyen bá­mulatos tisztaságot teremtett a városban az ellenséges közigazgatás. A , várparancsnok nagyszerűen gondoskodott a város helyzeté­nek megjavításáról és sok uj utat épített. Beszüntették az oroszok a veszteséglajstrom kiadását. Kopenhága, junius 21. Pétervári lapok jelentése szerint a legfelsőbb hadvezetőség parancsára az eddig szokásos tiszti veszte­séglajstromokat a galíciai és a volhyniai át­törő offenzívánál nem adják ki. A mikádó is gratulál. Berlin, junius 21. Az orosz vezérkar je­lenti, hogy a cár a japán császártól a követ­kező táviratot kapta: 0 — Nagy örömmel értesültem arról a győzelemről, amelyet vitéz sereged kivívott. Sietek, hogy legszívesebb szerencsekivánato­mat fejezzem ki neked. Svédország Németország körülzárása ellen. Sockholm, junius 21. A Ny a DagUghh Allehanda vezércikkben foglalkozik az an­tantnak azzal a tervével, hgy Németországot minden, oldalról katonailag körülzárja. Az orosz offenziva azt a célt szolgálja, bogy Ro­mánia és Görögország megnyerésével el­vágja a központi hatalmak összköttetését Tö­rökországgal. — Éppen ugy, — irja a lap — mint a hogy az antant a déli szárnyon levő kisebb államokat kényszeríteni akarja, hogy vegye­nek részt Németország körülzárásában, va­lószínű, hogy hasonló törekvést igyekszik ki­fejteni az északi szárnyon levő semlegesekkel szemben is. Itt azonban Svédország az a ha­talom, amely e tendenciákkal szemben ellen­állást fog tanúsítani és pedig olyan ellenál­lást, amely egyenértékű Románia és Görög­ország nyomásával. Az Aland-.szig'őtek meg­erősítésének dolga, a kérdés ilyen megvilágí­tásában sokat nyer jelentőségében. A lap végül azt a reménységét fejezi ki> hogy a svédeknek végül is sikerülni fog az Aland-iszigetek megerősítése dolgában békés megeg5rezést kötnie. A szegedi vasuti közlekedés javítása. (Saját tudósítónktól,) Balogh Károly pénzügyi tanácsos, a szegedi közlekedési viszonyok javításáról a következő nagyje­lentőségű inditványt terjesztette a városi tanács elé: — A közélelmezéssel kapcsolatos üzleti ellátások során arra a tapasztalatra jöttem, hogy a tömegáruk vasuti érkezése alkal­mával a kirakodás nem bonyolítható le min­dig hat órán belül, minek következménye azután az, hogy a kereskedők ujabb költ­ségekkel kénytelenek az árut megterhelni, miáltal a szegedi fogyasztók kénytelenek magasabb áron megvásárolni bizonyos áru­kat, csupán őzért, mert a kereskedelem ré­szére a vasút mentén megfelelő kirakodó­helyek biztositva nincsenek. A fa és kőszén szállítása alkalmával merültek föl ezek' a tapasztalataim, amikor is azt láttam, hogy ha közvetlen a vasút mellett tudnánk a tü­zelőanyagnak olyan teriiletet biztosítani, amelyből az árut egyéb terhelő költségek nélkül tudnánk a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, illetőleg közvetlenül a fogyasztó­hoz a vasút melletti telepről elszállítani, ugy a tüzelőanyag az egyszeri szállítási költséggel és a netán felmerülő kirakodási és- egyéb költségekkel mindenesetre olcsóbb lenne. Ezen tapasztalatok arra indítottak engem,, hogy ugy a kereskedelem, mint a fogyasztó nagyközönség érdekéből szüksé­ges foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy mi­ként és hol lehetne biztosítani az árukirako­dás és értékesítés részére közvetlen a vasút mentén telepeket. Evégből azt a javaslatot terjeszteni a tekintetes tanács elé, méltóz­tassék a Szegedi Kereskedelemi és Ipar­kamara közbenjötte mellett ezen kérdést tárgyalás' alá venni és a lehető legkedve­zőbb megoldás elé juttatni. Tapasztaltam továbbá, hogy a Szeged szab. kir. várost érintő budapest—orsovai, nagyvárad—fiu­mei, arad csanádi vasutak, valamint ezen vasutakba bekapcsolt vicinális vasutak me­netrendje, végül a cs. és kir. szabadalmazott Dunagőzhajózási részvénytársaság, a Ma­gyar Folyam- és Tengerhajózási Részvény­társaság közlekedései nem állanak Szeged város kereskedelmi és közforgalmi jogos igényének szolgálatában. Ennek azután az a természetes követlcezmnéye, hogy az ara-, ugy is nehéz közgazdasági viszonyaink mellett még ezen hátrányos közforgalmi viszonyok által teremtett helyzettel is ál-' landóan kell kiizködni. Szeged városára nézve ezen hátrányosan beállított Vasuti és hajózási menetrend azt eredményezi, hogy a természet törvénye szerint a város érdek­körébe eső termelő- és fogyasztókörzetek nem elégíthetik ki a maguk szükségleteiket Szegeden és kénytelenek a tőle távolabb eső, de jobb forgalmi összeköttetéssel biró városok felé fordulni és ott szerezni be mindazt, amit különben helyesebb közleke­dési politika mellett Szegeden vásárolnának be. Ezzel jár az is, hogy ugyanakkor ha­sonló viszonylatban levő eladó nem Szeged piacára szállítja be termeivényeit, hanem oda, — ha távolabb esik is — ahova a for­galmi eszközökkel könnyebben juthat,.ami­nek következménye az,, hogy a szegedi piac elegendő áruhiány folytán mindig drágább, mint az a piac, amelynek segítségére van­nak a helyes menetrenddel beállított vasút és hajózás. Mindezek folytán azt a kérelmét terjesztem a tekintetes tanács elé. méltóz­tassék a közlekedési kérdésekkel a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamarával együtt fog­lalkozni és minden lehetőt elkövetni, hogy közforgalmi tekintetben Szeged szab. kir. város jogos igényei teljes kielégítést nyer­jenek. i Az indítvány széles perspektíváját nyújtja annak az iidvös városi politikának, amely intenziven szegődik az értékeket ter­melő ipari és kereskedelmi élet szolgálatá­ba. A tanácsnak, a közgyűlésnek, a kama­rának kötelessége ezt a kérdést mindaddig felszínen tartani, amig a tervbe vett ered­ményeket el nem éri. Egyik legutóbbi szá­munkban mutattunk rá arra, hogy az Acsev mennyire nincs tekintettel menetrendje ösz­szeállitásánál Szeged legjogosabb, legmini­málisabb érdekeire ,és igényeire sem. Ezen a helyzeten változtatni kell. Ez egyik leg­fontosabb pontja minden olyan program­nak, amely céltudatosan, tervszerűen és hozzáértéssel készül a szegedi ipar és ke­reskedelem fejlesztéséről. Az igazságügyi segédhivatali tisztviselők vándorgyűlése Szegeden. (S jót tudósítónktól.) Az Igazságügyi Segéli hivatali Tisztviselők szegedi csoportja szerdán délután négy órakor a törvényszéki palota eskiidtozéki termében, tartotta e,zévi vándorgyűlését. A gyűlésen mintegy ötvenen jelentek meg, a vidéki társegyesületek is képviselve voltaik. A vándorgyűlésen PU.nk Geyza, a sze­gedi törvényszék lirdafőtisztje elnökölt. Az elnök négy érakor- nyitotta meg a gyűlést, üdvözölte a megjelenteket, majd felemlítette, hogy a szegedi egyesületnek 78 tagja van, a kik közül 19-en katonai, szolgálatot teljesite­nek. Indítványára a vándorgyűlés bizalmat szavazott az Igazságügyi Segédhivatali Tiszt­viselők Országos Egyesülete vezetőségének. Küsztner Henriik, az országos egyesület elnöke indítványozta, hogy a gyűlés távira­tilag fejezze ki hódolatát őfelségének, üdvö­zölje az igazságügyminisztert és gróf Tisza Istvánt. Indítványát egyhangúlag elfogad­ták. Ezután az igazságügyi (segédhivatali tisztviselők nyomoráról beszélt Küsztner, megemlítette, hogy a kormány eddig csak beszerzési előleget és háborús segélyt utal­ványozott ki a részükre. Ezt nem tartja ele­gendőnek, mert a fizetésük amúgy is cse­kély és a mai nehéz viszonyok között még a megélhetést sem biztosítja. Bejelenti, hogy az országos egyesület kérvényt intézett az igazságügyminiszterhez és a tisztviselők ré­szére 30—50%, a dijnokok részére 30—40% pótlékot kért. Ez azonban csak ideiglenes se­gélynek tekintendő és a végleges fizetésren­dezést nem befolyásolja. Megemlitette még, hogy egy üdülő-telep felállítását is tervbe vette az egyesület. Indítványozta, hogy az egyesületnek a harctéren hősi halált halt tagjait tartsák nyilván s családjaikról gyűj­tés utján gondoskodjék az egyesület. Kárász Ferenc, a szegedi csoport elnöke, elfogadja Küsztner indítványait és az igaz­ságügyi siegédhivatali tisztviselők Isulyos helyzetének orvoslásáról, beszél. Zombori János felszólalása után Plank .Geyza elnök bucsut vett az egyesület tagjai­tól és a vándorgyűlést hat óra ntán bere­kesztette, miután az üdvözlő táviratokat elő­zőleg elküldötték. ( A vándorgyűlés tagjai este nyolc órakor társasvacsorára jöttek össze a Haggenma­cher-féle vendéglőben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom