Délmagyarország, 1916. június (5. évfolyam, 129-150. szám)

1916-06-22 / 145. szám

Szeged, 1916. junius. 22. DÉLMA Q Y ARORSZ AG 5 Tanúvallomások az Emke vezetőségének (Saját tudósítónktól.) Az Emke budapesti választmányának bűnügyében szerdán folytattak a tanúkihallgatásokat. Az első tanú Csaló Izabella hivatalnoknő volt. Kihallgatta a biróság Fényes László hírlapiról is, aki először (hozta nyilvánosságra azokat a dolgokat, amelyek a tárgyaláson szóba kerültek. .A tárgyalásról az alábbi részletes tudósításban számolunk be: Az első iáim Csaló Izabella hivatalnok nő. Elnök: ön az Iánké alkalmazótiia volt? — igen, 1 iá rom hónapig. — Emlék-szik, hogy Amál a számolócédulák és a bélyegzők koriil rendetlenségeket és visszaéléseket követett el? — Nem. — Mi volt az ön teendője? — A 'könyvekéi vezettem. — A sajái [elvételei alapján, vagy utasításra? — Galiovieh utasított. Mondta önnek (íállovich. Ihogy a rendőrségen milyen irányban tegyen vallomást? — Gallovich hivatott és figyelmeztetett, hogy szigorúan az igazat valljam, azt, amit pontosan és 'határozottan láttam. — Igaz, hogy Andreics elnök egyszer kiutas!íotta Ga 1 lovichot? - Nem Gallovich váll hanem Antal. A biró a tan uelébe tartja a rendőrségen tett vallomását, amely némileg ellenkezik mostani vallomásával. Ügyész: Jelen volt ön Antal kiutasításán ál? Tanú: igen, jelen voltam. 'Ugyanakkor Gallovich találkái adott Antalnak egy kávéháziján. Zboray védő: Mondta önnek Gallovicli, liogy Andreics megbízásából keressen egy magándetektívet? Tanú: Igen, mond-.a.-de később odajött hozzám' Galióvich és azt mondotta, hogy ha a méltóságos ur érdeklődik, hogy mi van a magándetektívvel, mondjam neki, bogy nem bírtam összeköttetést szerezni vele. Dr. Bolgár védő: Miután tudom, hogy a könyvbe való bevezetés cégek szerint történt, vájjon a bélyegek elküldésé is igy történi e? N Tanti; Nem tudom. Andreics: Én nem adtam utasítást magündelektivre, mert én akkor nem is jártam be a hivatalba. A következő Emu dr. Sólyom -Fekete Vilmos. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy < g;, DüGe-gyiiEs alkalmával kiküldtek három embert, mim bízott ágot egy bizonyos alapítvány ügyében, mely az Emkét illette? — Én Andreicstől kaptam utasítást a bizottság kiküldésére. A bizottság tagjai között Gallovich is ott volt. — Az Emke érdekében küldték ki a bizottságot? — Igen. — Mire 'alapítja azt, hogy az Emke érdekében? — Én a megbízatásból ugy láttam. — Megismételték ön előtt azt 4iz álláspontot, hogy az Emke ügyében vannak felküldve? — Igen. — Tud-e visszaélésről az elszámolás vagy a könyvvezetés körül Antal részéről? Ue.n, Antal tudomásom szerint lelkiismeretesen dolgozott, és annyira el vol, foglalva, hogy még éjszaka is dolgozott. — Nem volt-e Antal hadseregszállitási ügyek körül elfoglalva? — Én nem tudok róla. — Andreics személyi megbízásai ilyen nagyon elfoglalták volna Antalt? — igen, ezek nagyon elfoglalták. — Volt-e Antal részéről legalább megkezdve egy rendes könyv? — Igen, én láttam egy megkezdett könyvet. Igaz-e, hogy Antal szabadon hagyta a szánrolócédulákat? Én zár alatt láttam miildeni. - Mikor vette át ön a számfejtési? 1915 márciusában. - Hogyan állapította megy kinél menynyi a cédula? — Csak hozzávetőleg sem tudiam megállapítani. Van-e tudomása azokról a takarékbetéti könyvecskékről, amelyek a Pesti Magyar Kereskedelmi Bariktól valók voltak ts amelyek közül az egyik 3Ü99, a másik pedig 687 koronáról széli? Tudja-e, hogy ez azzal a 'Célzattal történt, hogy elrejtsék a Vöröskereszt elöl? — Csak az egyik összeg eredetéről tudok. — Kapóii-c utasítást arra, Ihogy a betétkönyvecskékről nem szabad senkinek sem szólani? — Nem, de figyelmeztettek arra, hogy a betéti könyvekről majd a választmányi iil és fog határozni. — Értesitették-e a betéti könyvekről a Vöröskeresztet? A tann nem felel. / Van-e tudomása arról, hogy Antal éjjel rendelte magához az ügynököt, holott Andreics ezt megtiltotta? — Nincs. — Van-e tudomása számadási hibákról? — Miután az anyag nem volt rendben, a számadások sem sikerülhettek. Ezután Andreics intézeti kérdéseket a tanúhoz. — jelen volt-e ön az 1915 március 3-án tartott ülésen? — Igen. — Ön volt a levéltáros, tehát tudhatja, hogy a kolozsvári központ jóváhagyta a gyűlés határozatait. — Ez igaz. — Köszönöm. Azért kívántam ezt konslaiálni, mert Sándor József udvari tanácsos ur tegnapi vallomásában ezt kétségbe vonta. Most Andreics fölmutatott a tanúnak egy levelet és azt kérdezte tőle: — Ki irta ezt önnek? — Sándor József. — Ki.ie önnek Sándor József? — A nővérem férje. — Kérem, elnök ur, azért mutattam föl ezi a levelet, mert igazolja, hogy Sándor ebben Gallovidhot igazgatónak szólítja, holott tegnapi vallomásában ezt tagadta. A biró fölolvassa a levelet, amelyben Sándor József csakugyan igazgatónak nevezi Oallovichot. Andreics: Kérem-, elnök ur, kérdésem van a tanúhoz. — Miért vonták meg öntől a számfejtői jogot és miért jött ön után Irsik? Tarai (indignálódva): Nem vonták meg tőlem a jogot, csak nem volt sok érkezesem és ezért váltam meg áz egyesülettől. Zboray vélő: Mennyi volt az N. N. tétel? Tanú: Azt hiszem, 60—80 korona. A biróság ezután Fényes László hírlapiról, az Az FM munkatársát hallgatta ki, Elnök: ön ebben az ügyben eljárt, közvetlen tudomást szerzett a dolgok állásáról, mondja el, mit tapasztalt. Fényes: 1914 szeptemberében feltűnt nekem, bogy a vendéglőkben, kávéházakban és a boltokban két filléres jótékonysági számölóeédulákat árusítanak, amelyeken a nyomda nincsen feltüntetve. Az ilyen dolog a legnagyobb visszaélésre adhat alkalmat, mert hiszen nem lehet ellenőrizni, hogy milyen mennyiséget nyomtak és minden dara/h két fillérért kel el. Ez ügyben ekkor elmentem az Emke hivatalos helyiségébe, amely akkor a Po dm a n i czky-u teáib a 11 volt. Megtudtam, bogy Gallovich Jenő a diaibalus rode az ügyben, ö azonban amikot meglátott, kiugrott a folyosóra nyíló egyik ablakon. öt már akkor ős-mertem egy másik ügyből kifolyólag. Négy-öt évvel ezelőtt a belügyminiszter vizsgálatot rendeli el a Din-ke ellen és én kutatásom közben rájöttem, hogy Gallovich csinálja a visszaélésekel. Gallovich ekkor felkeresett és beszélgetésünk végén letérdelt előttem, kérve, hogy engedjem futani. „Hallja maga csirkefogó, --- bocsánatot kérek, de igy mondottam neki, — ha mégegyszer meglátom valamilyen jótékonysági ügyben működni, kitaposom a belét. Jól vigyázzon magára! Most takarodhat!" Gallovicfli könnyezve fogadta meg, hogy soha többé jótékony akciót nem fog vezetni, ezért ugrfttt ki az ablakon, amikor engem meglátott. — Az Emke helyiségében Antal Nándort találtam, aki nem értvén meg nevemet a bemutatkozáskor, azt mondta: Antal Sándor vagyok, az Az Est munkatársa. Erre én elnevettem magamat, ínég egyszer megmondtam, hogy hívnak, erre Antal zavartan bocsánatot kért és azt hebegte, hogy ő csak cikket akart irni az Az Estnek. Az ügyre vonatkozólag előadta, liogy ő nem tud semmit, inert mindent Andreics intéz, csak ő adhat felvilágosítást. Felkerestem Andreicsot a lakásán, ö nem volt otthon és mikor felhívtam," hogy beszélni akarok vele, mert súlyos visszaéléséknek jöttem nyomára, nemi óhajtotta velem a találkozást, épugy, mint Gallovich. — Másnap a szerb harctérre kellett utaznom. A rnitrovicai csatatéren találkoztam a Vöröskereszt főbb^embereivel és figyelmeztettem őket a visszaélésekre. Később az orosz harctéren a lábam) eltörött és visszajöttem egy szanatóriumba. Ekkor felkeresett egy banktisztviselő, aki elmondta, bogy egy másik bankban Ternovszky Margit nevére 6000 koronát helyeztek el, amit az Emke választmányának gyűjtéséből vertek cl. Kérdéseimre megtudtam, hogy Ternovszky Margit, Gallovichné. Ekkor felmentem Csekonics grófhoz és engedélyt kaptam az összes iratok megtekintésére. Ezekben a napokban, amikor a szövevényes ügyet bogoztam, táviratot kaptam Kolozsvárról Sándor József udvari tanácsostól, hogy szenzációs ügygyei érkezik hozzám, adjak találkát. Találkát én nem adtam neki, mert értesülve voltam, hogy ő ugy állit ja he a dolgot, mintha a Vöröskereszt az Emkét üldözni akarná és emiatt a Vöröskeresztet velem akarja megtámadtatni. Naiv lelkek azt -hiszik, hogy velem mindent megírathatnak, amit akarnak. Azonnal megjelentettem az első cikkemet az Emke visszaéléseiről. Másnap Andreics szigorú hangú nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelenti, hogy az Emke minden dolgáról nemcsak tudomása