Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-14 / 113. szám

Szeged, 1916. május 14. DÉLMAGYAítORSZAG 7 HÍREK oooo A török Vörös Félhold képes'evelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Háborús kérdések. A cinkotai gyilkosság oly förtelme a világ botrány- és .bűntény,krónikájának, ihogy megfagyasztja az ember ereiben a vért. Nem rettenetes-e, hogy olyan emberi formába bujtatott, vérszopó szörnyeteg évekig élhessen és háborittatlanul ülhesse véres orgiáit az emberek ezrei 'közepette, a magyar főváros tőszomszédjában? S mint minden ilyen rémts eset alkalmából, most is felemeli a szavát az álhumán izmus, mondván: Nem biró,hanem orvos kell az ilyen embernek. Mivel pedig ez esetleg nemcsak a pusztába kiáltó szó, miután meg nem holtbizonyos, hogy ez az emberben lakozó vadállat csakugyan ,jhő.si halált halt", (bocsánat azoktól a vértanuktól és hősöktől, akik a hazáért valóban hősi ihalált haltak!) kérdem: nem inkább azoknak kellene-e orvos, akik még az ilyen férfibestia iránt is szánalmat éreznek és bármi inéven mentséget találnak a számára? * A szerb hadsereg maradványa álJitólag njra harcképes és teljesen újonnan fel van szerelve, még pedig olykópen, hogy a szerb csapatok fölszerelése francia és fövegük — szerb. Szóval külsőleg harckészek. Külömböző forrásokból azonban tudjuk azt is, hogy a szerb csapatok nem nagyon hajlandók idegen érdekekért tovább is vérüket hullatni. Vagyis: belsőleg a szerb csapatok egyáltalán nem harckészek. De zavarba jő-e ilyen csekélység miatt az antant? Máris kitalálta a módját, mivel fűtsék a szerb lelkeket. Vagy nem azért ad minden antant állam két-két hadihajót a politikailag ez idő szerint nem is létező Szerbiának? Vájjon Szerbiának nem inkább az volna-e a leghőbb óhaja, hogy végre kint legyen a vizből? Van az antantnak erre is receptje. Pasicsnak megígérte, még Olaszország is, Nagyszerbia létesítését. Nagyszerbiáért pedig csak érdemes lesz a -szerb csapatoknak idegen földön vérüket 'ontani?! Kérdem ezek után: van-e párja az antantnak a kis népek bolonditásá'ban? * A részegség utolsóelőtti stádiuma, amikor a részeg mindenkivel csókolózik. Mindenkivel, még férfiakkal is. Ezen a stádiumon Salandra már rég tul van. Az utolsó stádium: mikor a részeg sir. Hát Salandra már elérte ezt a stádiumot is. Miután finom, pezsgős ebéd után végighajózott a Garda-tavon, kikötött Bresciában. Ott beszédet mondott (ha csak az kell!) és sirni kezdett. Vájjon mit gondoltak a nagy felszabaditó miniszterelnök hallgatói? Hiszik-e, hogy ha a legderekabb olasz férfiak kiömlött vérének a tengeréből nem virult ki a győzelem, akkor majd elég Lesz, h,a Salandra, a törődött aggastyán, néhány .könyet ont? Hát ugy állnak a nagy, gyors és biztos győzelemmel? Vájjon mit érethettek a bresciaiak? Szánalmat vagy haragot? Ne szánakozzanak és ne haragudjanak jó exszövetségeseink. Csak tudják talán, hogy van a részegségnek még egj legutolsó stádiuma is, amikor a részeg az asztal alá kerül? Miért ne kérhetnék akkor a békejobbunkat? * Daloló katonák vonulnak naponta végig Szeged utcáin. Fi.atal gyerkőcök és öreg csontok egyforma hévvel és lelkesedéssel dalolnak, pedig tudják, hogy talán már ma, . vagy holnap 1« V * »* , ; Sj, Ezzel szemben hallunk itt is, ott is elégedetlenkedő panaszkodást a háború hosszadalmassága miatt és amiatt, ihogy drága a ruha, a cipő, hogy szűken mérik a kenyerünket, kevés és megfizethetetlen a hu a stb. stb. Nem mondom, hogy nem volna johb, ha mindez máskép volna. De tekintsük a dolog lényegét. Amikor mások, a mi derék katonáink, fiaink, testvéreink dalolva mennek a halálba, illő-e, hogy mi itthoniak panaszkodjunk? Vagy azt gondolták ezek az örök panaszkodók, hogy a /háború csak egy nagy színjáték, melyet azok, akik nem katonáskodnak, páholyból nézhetnek végig? ~gl. A cinkotai rémregény. — Tisztázódik Nagy János szerepe. — Budapestről telefonálja 'tudósítónk: A rendőrségen megjelent egy Szakács Anna ti évii szakácsnő és elmondotta, ihogy 1903ban apróhirdetést tett közzé, melyben hirdette, hogy 800 forint hozománnyal férjet 'keres. Másnap este lehivatták egy közeli vendéglőbe, ahol háromtagú társaság várakozott rá, mely két férfiból és egy nőből állott. Az egyik férfi Kiss János néven bemutatkozott, a másik férfit pedig, mint sógorát, a nőt. minit unokanővérét .mutatta be. Elmondotta, Ihogy államvasuti alkalmazott és sürgősen nősülni akar. Mindjárt elővett két jegygyűrűt és az egyiket átadta neki. Szakács Anna a gyüriit elfogadta'. Másnap eg.y Mari nevü szakácsnő felvilágosította, hogy A vőlegény-jelölt nem Kiss János, hanem Kiss Béla cinkotai bádogos, aki tőle is kicsalt 80 forintot házasság ürügye alatt. A leány másnap visszaadta Kissnek a jegygyűrűt és a rendőrségnek kijelentette, hogy az ügyre vonatkozólag még csak annyit tud, hogy a Mari szakácsnő néhány hónap múlva eltűnt. Kiss sógorában .felismerte a lapok közlése alapján Nagy Jánost. A rendőrség most az állítólagos unokanővért keresi. Nagy János egyelőre letartóztatásban marad. Szombaton megérkezett a hivatalos értesítés arról, hogy Kiss Béla. mint hadifogoly 1915. február 5-én tífuszban meghalt a valjevói kórházban. Ezzel szemben azonban felmerült az a feltevés is. hogy a cinkotai vadállat, aki egyike a legkörmöníontaibb gonosztevőknek. a hivatalos megállapítás ellenére sem halt meg. hanem felhasználta a világháború ziir-zavarát a menekülésre. Azt hiszik, katonai igazolványát, az úgynevezett ihal'álcédulát felcserélte egy tífuszban elhalt katonáéval. Az áldozatokat vasárnap délután három j órakor temetik; a trömöri esperes-plébános I vezeti a szeretartást. Ifjú Gulliver Szegeden. ni. A tanyán hamar letelt az esztendőm. A Délmagyarországnál megtudták, hogy csocLaorvoskodom, az egyik munkötársuk kiutazott hozzám és én minden ügyeskedésem ellenére sem tudtam elkerülni .sorsomat. A munkatárs ur ugyanis igy köszönt el tőlem: — Tamás vagyok ón abban, hogy az urnák tisztességes szándékai vannak. A szerkesztőm egy jó fiu, de az ur számára kérni fogok tőle vagy két hasábot. Ismerem ezeket az embereket, a munkatársat is, meg a szerkesztőjét is. Éjjel' tehát a városba repültem, másnap reggel már a Kass .pompás terrászán olvastam leleplezésemet. Ez a Szeged egy kedves város. Körülbelül ilyen. Leülök az egyik kávéházban. Kopogok egy gyűrűvel, amit karikagyűrűnek hivnak, én erre a célra vásároltam, itt házastársak hordják, de idővel a férjeknek csak akkor jtrt eszükbe, ha a pincérnek kopogni kell. Kopogok még egyszer. A pincér negyedórát föltétlenül várat. Amikor végre kegyesen észrevesz, kiszolgál még vagy négy vendéget, ®sután felém pislant, hogy rnegpnkkadtam-e már és mintán megállapítja, hogy nem pukkadtam meg, tehát érdemes hozzám fáradni, asztalomhoz sétál és megkérdezi, hogy mit parancsolok. Étel, ital kitűnő és drágább is j tehetne, azt mondják, azért nem drágább, mert I áldozatkész kávésok szívesen várnak a | meggazdagodással öt évig is. Nagyon meg- | ihatott ez >az önfeláldozás, amelyet azóta foko- j zottan csodálok, amióta meghallottam, hogy milyen kereseti viszonyok között élnek a háború alatt egyéb foglalkozásbeliek. A .hentesek és mészárosok például átlag másfél év •alatt szereznek vagyont. Ha azonban egyiknek-másiknak ezt a munkát hamarabb kell befejezni, mert más sürgős teendők is várnak rá, félév alatt is tekintélyes bankbetét boldog tulajdonosa lehet. V.an Szegeden egykét olyan ember is, aki ' a fizetéséből kénytelen megélni. Ezek azt mondják, ezer szerencse, hogy a legtöbb hentes és mészáros a vagyonszerzés biztos és nyugalmas munkája mellett minden egyéb kötelességéről megfeledkezett! Mi lenne például, ha mindnyájan annyira sürgősen akarnák végrehajtani pompás koncepcióval kitervezett gazdasági műveleteiket, hogy az árakat valamennyien még jobban felcsigáznák? Az hz egy-két. szegény emberj aki Szegeden lakik, kénytelen lenne éhenhalni. De a hentesek és mészárosok ép erre a néhány szegény emberre vannak tekintettel, időt engednek tehát maguknak a meggazdagodásra és inkább elhanyagolják például a — jótékonyságot. Pedig ez nagy önfeláldozás fölük. A pékek szintén kedves emberek. Legjobban azok a szénkereskedők köteleztek le, akikkel a sors kegye összeköttetésbe hozott. Azt mondják ugyanis, hogy nem mind ilyen figyelmes. Egy mázsa szénben átlag 29-29 | százalék követ kaptam. Valamennyit gondosan I kiválogattam, efltett/em. Ugy látszik, Szeged j vidékén hatalmas hegyek vonnak és az ó* figyelmes széndetailistáim azt gondolták, hogy megsértenek, .hja ezekkel a szegedvidéki ásványokkal közvetlenül tisztelnek meg, ahoz a tapintatos módhoz folyamodtak tehát, hogy h szén közé keverve küldték el nekem ezeket a köveket, otthoni vizsgálódásaimnak bizonyára értékes tárgyait. Képzelem, mennyire boldogok lennének a szegediek, ha ők is igy kapnák a szenet! Hogy tejhiány ne legyen, arról igazán ötletesen gondoskodnak, minden negyedliter tejhez háromnegyedliter vizet öntenek. Az egész eljárásban csak azt hibáztatom, hogy ezzel teremtették meg a vízhiányt. Csodálkozom is még mindig, hogy erre nem jött rá sem a hatóság, sem a sajtó. Én nem hagynám a vizet elrontani a tejjel, aki tejet akar inni, igyák viz nélkül. Van egy bíróság Szegeden, amelyről eleinte azt hittem, hogy kizárólag azzal a feladattal működik, hogy a lakosságot a viz nélkül való tej használatára szoritsa. Ennek érdekében gyakran szab ki szigorú büntetéseket De az emberek ennek ellenére és az eladók legnagyobb fájdalmára nem akarnak lemondani a vízzel finomított tejről. Féltem is ezt a várost: ha a keverési arány a viz javára még keveset változik, » kontinensen legnagyobb kivitele lesz tejben, de mindenki elpusztul a szomjúságtól. Aprójószág Szegeden nagyon sok van. Véleményem szerint nem drága. Az itteni emberek azt mondják ugyan, hogy mégis csak disznóság, hogy pofája legyen a parasztnak egy csirke-ifjurért kilenc és egy liba-kisaszszonyért ötven koronát elkérni. Tévednek, el-