Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-14 / 113. szám

8 DÉLMAG Y A ROIISZÁ G Szeged, 1916. május 14. — A honvédelmi miniszter Bécsben. Bécsből jelentik: Báró Hazai Samu honvédelmi miniszter szombaton reggel Bécsbe érkezett. — Előléptetés. Szivsssy Tibort, az előnyösen ismert budapesti építész-mérnököt, aki a há­ború kitörése óta a harctéren teljesít .szolgá­latot és két izben már megsebesült], most fő­hadnaggyá léptette elő a király. — A trónörökös hadikölcsön-jegyzése A Bud. Tud, jelenti: Károly Ferenc József trónörökös 500.000 koronát jegyzett a ma­gyar és 500.000 koronát az osztrák 'hadikül­csönre. — Kitüntetés. A hivatalos lap mai száma közli, hogy Ferenc Salvator főiherceg a Vörös Kereszt hadiókitményes ezüst diszérmót ado­mányozta Laszgallner Nórának, egy önkéntes egészségügyi osztag vezetőjének, a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érdemei el­i s méréséül. — Ötvenhat fillér egy Hter tej. A Dél­magyarország adott először ihirt arról, hogy a Központi Tejcsarnok igazgatósága azzal a kérelemmel fordult a főkapitány utján a tanácshoz, ihogy a 'tej ára literenkint ötven­hat fillérben makszimáltassék. A városi ta­n/ács szombaton foglalkozott a beadvány­nyal: és a tej érát a 'főkapitány javaslatára öt­venhat fillérben állapította meg. A tej árának emelése elten Koczor János adóügyi tanácsos szólalt fel. — A háziipari kiállítás megnyitása. A Felebaráti Szeretet Szövetség- háziipari ki­állítása vasárnap délelőtt tizenegy órakor nyílik meg a volt Lemle-féle bolthelyiségben. Dr. Cicatricis Lajos főispán feleségével szom­baton este Szegedre érkezett, vasárnap ő nyitja meg a kiállítást. — Vaskereszttel kitüntetett szegedi hu­szártisztek. A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hogy a király megengedte Thomka Zoltán és kecskeméti Bornemissza Sándor 3. honvéd huszárezredben főhadnagyoknak, hogy a néijiet"császár által adományozott ÍI. osztályú vaskeresztet elfogadják és visel­jék. — A Nővédő-Egyesület közgyűlése. A Szegedi Katholkius Nővédő Egyesület május 23-ikára tűzte ki hetedik rendes évi közgyűlé­sét, amelynek előkészítése céljából az egyesü­let választmánya pénteken délután gyülés't tartott. a gyűlésen Kószó Istvánná elnök-he­lyettes elnökölt .s azon a választmányi tagok szép számban jelentek meg. a gyűlés legfon­tosabb tárgya .a közgyűlés tárgyisorozatának a megállapítása, az 1915. évi zárószámadás és vagyonmérleg tudomásulvétele s az 1916. évi költségelőirányzat-javaslat elkészítése volt, — örömére szolgáltak a választmánynak különö­sen az egyesület .anyagi' viszonyaira vonat­kozó előterjesztések, amelyek az egyesület nagy arányú társadalmi tevékenységéről tesznek ta­núságot. a költségelőirányzat keretében a vá­lasztmány, az anya.- és esecsemővédelem inten­zív teljesithetése érdekében 2300 koronát vett föl. Minthogy az alapszabályok értelmében az egyesület egész tisztikarának is 'egyes bizott­ságainak .a mandátuma is lejár, a választmány a tisztújítás inegej'tásére is megtette a szüksé­ges intézkedéseket. a gyűlés további folyamán Kószó Istvánnál elnök-.helyettes beszámolt laz intézmények működéséről, kiterjeszkedvén kü­lönösen az egyesületnek a badiárvák és cse­csemők érdekében megindított mozgalmaira, adatokkal igazolván minden egyes intézmény­nek a gyermek- és nővédelem s a jótékonyság érdekében kifejtett széleskörű működését. Ki­sebb fontosságú ügyek tárgyalása után a vá­lasztmány még elhatározta, hogy az egyesü­let hadiárva-alapja és a szegedi otthon javára június 4-én nagyszabású népünnepélyt rendez s a szükséges előkészületek megtétele céljából rendező-bizottságot alakított. A választmány az összes előterjesztéseket helyesléssel vette tudomásul s örömmel fogadta az egyesület erkölcsi és anyagi gyarapodását s annak nem csak az [alapszabályokban [kitűzött irányban, hanem a háború következményeivel járó s a társadalomra .háruló feladatok megoldásában való nagyarányú közreműködését is. — A szegedi ipar u jabb sérelme. A sze­gedi ipar .sokszor került zsákutcába. Sokszor állt elő eddig is olyan helyzet, hogy a hatóság és a kamara minden buzgalma nem tudott repcrálni bizonyos sérelmeket. Az eset, amely­ről most szó lesz, kihívja a kritikát, de a ható­ságok támogatását is. Sandberg Henriknek, ] aki .szorgalmával és rátermettségével kitűnő nevet vivott ki magának, már a háború előtt is volt kisebb műhelye, amelyben mü-végtago­kat készített. A háború áldozatokat kiván és ez a szomorú aktualitás arra késztette Sand­berget, hogy műhelyét megnagyobbítsa és a kor követelményeinek megfelelően berendezze. a szegedi katonai hatóságok a tanúi annak, hogy ez a műhely szolidan ós korrektül dolgo­zik. Üzletnek nem nagy üzlet, hiszen a háború kitörése óta mindössze száztíz művégtagot készített. Most azután fordulat történt a dologban. Olyan rendelkezés érkezett Szegedre, hogy a jövőben .a béiiia katonákat fel kell küldeni Budapestre és majd ott fog­ják őket ellátni művégtagokkal. Keresve-ku­tatva sem tudjuk magyarázatát találni ennek az indokolatlan központosításnak, amely mai tulhajtottságáhan az ország gazdasági erejé­nek, a períferiák életképességének rovására megy. Egy-két morzsát mégis csak kel len w hagyni .a vidéki gócpontoknak is és ezek .között talán nem a legutolsó Szeged. Sérelmes é» kártokozó, hogy előhb megvárják, amig egyen cikkek előállítására vidéki iparosok is beren­dezkednek és amikor drága gépekre a pénzt elköltötték, kimondják, hogy a vidék ismét nem kaphat semmit. Tudomásunk van róla, hogy a polgármester ur e miatt .a legújabb sé­relem miatt valami intézkedést kiván tenni, hihetőleg a kereskedelmi és iparkamara figyel­mét sem kerüli el ez a legújabb sérelem é» mellőzés. — Konferencia-beszédek. A következő meg­hívó közlését lkérték tőlünk: Főtisztelendő P. Martinovich Sándor, S. J. f. hó 18., 19. é* 20-án a Kath. Nővédő Egyesület székházában (Korona-utca 18. sz.) hölgyek és urak számára konferencia-beszédeket tart. Hölgyek számára, délelőtt 11 órai kezdettel: 1. A nagy probléma. 2. Lelki mérleg. 3. Tavasz a lélekben. Urak számára este6 órai .kezdettel: 1. Aisiron tul. 2. Önérzetes vallásosság. 3. Krisztiié és Béliái. — A hadifogoly-bizottság ülése. A tör­vényhatósági munka- és hadifogoly-bizottság szombaton délben dr. Somogyi Szilveszter pol­fogultak, tudatlanok. Azt mondják, hogy a tanyán semmiből lehet felnevelni az ilyen aprójószágok sokaságát. Nem ugy van. Meg­kérdeztem egy szakembert, .aki elvégezte vol­na a szegedi gazdasági akadémiát, ha már állt volna, de ennek hiányában tett állam4 vizsgát, aki a következő felvilágosítással volt szives szolgálni: — A csirke a nemzetgazdaságtan tanítása szerint fontos tényálladéka az emberi gyomoi táplálásának. A római jog tanítása szerint rendszerint két lábon jár, ha több lába van, a büntető jogba ütközik, elfogják tehát, mert vét a pandekták tanítása ellen, muzeumba zárják és elrettentő például mutogatják . az embereknek, .akik közül sokan árulnak e'1 olyan hajlandóságokat, mintha nem kél lábuk lenne. A liba hajlik .bizonyos felekezet ife'é, de aki államvizsgát tett, megbocsájtja ezt a bűnét. Nemzetgazdasági szabály, hogy a liba apró tollából jó párna készíthető, amelynek huzata ipo sással tisztán tartható. A liba­májat a pénzügyi jog szerint a szegény ember sem veti meg, bizonyos, ihogy a nagy libaláb megfőzve is nagyobb, mint a kis csirkeláb. Ezekért tartom indokoltnak a csirke és a liba mai árát. Mondhatom önnek, az állam­tudomány szabályai sosem csalnak. Ha bő­vebb felvilágosítást óhajt, tessék parancsolni, rendelkezésére állok. Ennél világosabb és szakszerűbb magyará­zatot én még nem hallottam. Nem mulaszthatom el, hogy be ne számol­jak még ma, az első impressziók örökké em­lékezetes hatása alatt a konfliskocsikról, Sze-* gednek erről a kitűnően szuperáló intézményé­1 ről, amely annyi öröm és gyönyör kútforrása idegenek és benlakók számára egyaránt. A Róna-utca végére kellett mennem. Szerencsé­re villamos vasút nem visz ide, takarékos­sági elveim feladása nélkül folyamodhattam tehát kocsihoz. .Szürkült már, amikor végre találtam egyet a Széchenyi-téren . — Vigyen a Róna-utca 276/y. alá. — Lehet, tekintetes ur, de sok idom nincs. — Annyi csak lesz, amennyi nekem kell. — Nem igen. Otthagytam. Bejártam az összes kocsi­állomásokat, egyetlen kocsit sem találtam. Visszamegyek a Széchenyi-térre, mar messzid ről int felém hívogatóan egy kon fiisió fehér sörénye. A nagy hivogatásra odaérek, hát az előbbi kocsis. — Maga még itt áll? — Nem vehetek a Tiszába szobát. — Azt mondta, nincs sok ideje. — Nincs bizony, éjfélkor ki kell vinnem egy naccságát az llomásra. — Most csak 9 óra van. —• Na ne tréfáljunk , gyerünk, mert föl­jelentem. — Szálljon fel az ur, de nem én leszek az oka, ha a kisasszonyért nem megyek el. Szép lassú tempóban megindultunk. Alig hagytuk el az aszfalt-utat, a, kocsis a lovak közé vágott és a kocsi helyett elkezdtem én repülni. Átlag minden lépésnél a levegőbe ' emelkedtem és minden máisodik lépésnél visz- I szapottyaulam a párnára. Olykor jobbra i.s | dűltem és ilyenkor alkalmam volt a jobb ar­comat a kocsi rámájának jobb felével érint­kezésbe hozni, ugyanez az élvezet jutott osz­tályrészül a bal arcomnak, ha sikerült balra is dűlnöm. Vagy .a kocsis, vagy a ló bele­fáradhatott ebbe a nekem nyújtott nagy él­vezetbe, mert megálltak. Hálás is voltam, meg sajnáltam is őket, leszálltam tehát, befogtam magamat a kocsiba, amelyet húzni kezdtem. De nem sokáig nemesithetett a munka hires gyönyöre. Minthogy jól ,húztam, a ló félté­kenykedni kezdett rám, előbb csak sanda szemekkel nézett, később egy alkalmas pilla­natban oldalba rúgott. Ugy tettem, mintha a rúgást nem éreztem volna, de elhatároztam, hogy tovább nem dolgozom jól, majd 10—15 perc múlva egészen abbahagytam a munkát ós felültem a kocsira. De ekikor már a Róna­utca 276/mál voltunk. Vissza incidens nélkül ment az ut. Mint­hogy idegen voltam és a kocsis bizonyára meg akarta mutatni a sötétben alvó várost, nagy körutat tett velem. A város ezen a vi­déken valóban szép, de különösen sötét Mi­lyen szolid emberek élhetnek itt, hogy egyik­másik utcában csak a kocsi lámpája világi­tott. Másfél óra múlva visszaértünk a Róna­utcából a Széchenyi-térre. Ha a kocsisom nem tud olyan jól tájékozódni, ez az ut reggelig is tarthatott volna. És akkor fizethettem volna érte 1781 koronát így csak 639 korona 45 fillérbe került. A többit a derék, a becsületes kocsis takarította meg nekem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom