Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-13 / 112. szám

Szeged, 1916. május 13. MLMAGYABÖBS55Á8 A Felebaráti Szeretet Szövetség háziipari kiállítása. (Saját tudósítónktól.) 'Hírt adtunk már a Felebaráti Szeretet Szövetségnek arról az akciójáról, bogy a magyar ipar- és főképen a magyar háziipar számára állandó vásárlóközönséget akar biztosítani. Az iparpártolási akció sikere érdekében a Felebaráti Szeretet Szövetség kiállítást rendez, hogy a szegedi közönséggel a magyar háziipart megkedveltesse és a magyar ipar versenyképességét bemutassa. A kiállítást, amelyet vasárnap délelőtt dr. Cicatricis Lajos főispán nyit tmeg ünnepélyesen, pénteken délután a sajtó részére mutatták be. A kiállítást a Kárász-utca és Klauzál-tér sarkán levő, volt Lem le-féle üzlethelyiségében rendezte be a szövetség ipari csoportja, amelynek élén Nónay Dezsőné és Maiina Gyuláné áll. Az ő buzgalmukat és fáradozásukat dicséri, hogy a kiállításra annyi szép, ízléses és változatos háziipari készítmény gyűlt össze. A kiállitott cikkek legnagyobb része magyar kéz munkája és a magyar háziipar nagy fejlettségéről lesz tanúságot. Gyári munkával csupán a győri csipkeverőgyár szerepel, ami nem bontja meg a kiállítás háziipari jellegét. A szövetség eredeti 'terve ugyan, mint már jelentettük, az volt, hogy a magyarországi gyáraktól is kér mintákat a kiállítás céljaira, de a gyárak ez idő szerint nincsenek abban a helyzetben, hogy a kiállításra készitinényeikből kollekciót küldliessenek, ímert most a legtöbb gyár a hadvezetőség részére dolgozik. A háziipari készítményeknek felkarolása ugyan a magyar iparpártolásnak csak az egyik, — de épen nem jelentéktelen — módja, ha azonban a szövetség a magyar háziiparnak — intencióihoz képest — az idegen készítmények mellőzésével állandó vásárló közönséget tudnia biztosítani, már ezzel is nagyot lenditene a magyar ipar helyzetén. A magyar háziipar támogatásának szociális jelentőségét növeli, hogy ezzel számos magyar hadiözvegy jutna .tisztes megélhetési forráshoz. Arad vidékéről, Világosról és Pankotáról store-himzések, függönyök, ágyteritők láthatók a kiállításon izl'éses kivitelben, igen szépek a csetneki és halasi csipkék, horgolt gyermekgarniturják, madeira-himzések horgolt motivumokkal. Figyelmet érdemeinek a matyók-hímzések, a máramorasszigeti katrincák, vászonra és íhalinára hímzett szebbnél-szebb gyermekkötények, a brassói hímzett blúzok, futók, asztaldíszek, a torontáli szőnyegek, hintaszék-átvetők, asztalteritők és divánpárnák, a mezőkövesdi és óbecsei hímzések: futók, miliők, nyári ruihadiszek. Ékességei a kiállításnak az ügyesen hímzett olcsó és tartós gyermekruhák és finom bőrmunkák, retikülök, pénztárcák és faldiszek. Képviselve van még a kalocsai rózsafiizéripar is. A műértőknek különösen tetszeni fog egy Pankotán készült .művészileg kombinált himzés. A kiállítás rendezésében lelkes uriaszszonyok és uri leányok fáradoznak. Vasárnapra minden rendben lesz. . Az első három napon egy korona belépődíj mellett lehet megtekinteni a kiállítást. A belépődijak jövedelmét a hadiözvegyek és árvák szegedi otthona javára fordítja a Felebaráti Szeretet Szövetség. Képek a Verdiin körüli harcokból. — Irta : A. Goswik, telefonos katona, a verduni fronton. — Az ezred törzse egy erdőnek a sarkában tanyázik. Sürü kökény- és mogyoróbokrok és szederindák között rakta, meg fészkét. A szürke sátrak egyáltalán nem fedezhetők fel. Pillangók röpködnek, méhek zümmögnek, amikor az ágyuk dübörgő dörgése egy-egy pillanatra elhallgat. A madarak elmenekültek. A vaddisznók visszavonultak a hadtápterületre és ott pusztítanak. A szakadékon keresztül vezető uj uton gyalogos oszlop menetéi. Némák. Nem hangzik sem dal, .sem nevetés ... Tudják, hová mennek. Jól elrejtve egy magaslat mögött egy ue: héz üteg. A hozzá vezető utat az ellenség látja. Szakadatlanul bömböl az üteg sortüze. Ellenséges lövedékek keresik az üteget. Körültapogatják a magaslatot. Vájjon mégtalájják-é nehéz ütegünket? Halkan, tompán hangzanak a vezényszavak: távolság, töltés, lövés. Fogytán a lőszer. De jő a lőszeroszlop. Két lőszerkocsi. Elől világos sörényű sárgán egy fiatal hadnagy és az utat látja az ellenség is! Mindenki feszülten figyel. a hadnagy sárgája ficánkol. A levegő csak ugy zug. Az első gránát becsapódik az eggik lőszerkocsi mögött. De a kocsik lépésben haladnak tovább. A második gránát jobbról csapódik le. A harmadik balról. A negyedik megint az útra, a kocsi mögé. Nyugodt lépésben haladnak a kocsik tovább. A sárga ficánkol. Végre fedezék mögé jutottak. a hadnagy mosolyog: csak feltűnni nem szabad! Ha ügetve haladtunk volna, akkor az ellenség tudta volna a módját. De nem tudja. Egyet azonban tudjon meg: hasztalan küzködnek, mégis csak vissza kell vonuluiok. Lépésről-lépésre át kell bogy engedjék országukat. A muníció ki van rakva. A sárga megint ficánkol. Lépésben térnek vissza. Az ellenséges gránátok ismét üldözik őket. Amikor végre szerencsésen kikerültek a tiiz körletéből, hurrát kiáltottunk. Kötőzőhely a templomban. Ember ember mellett. A műtőasztalt az orvosok a sekrestyében állították fel. Az oltár mögött azok feli üsznek, akik már az örök álmot alusszák. Nyilik az ajtó. Hordágyat hoznak. Valaki fekszik rajta. Tágra meredt szemmel bámészkodik maga körül. Olyan szemmel, amely mindent át akar fogni, mindent magával akar \ inni. — Fiam, — mondja az orvos és megsimogatja a fejét. — Egy jókora adag morfiumot, akkor rendben leszek törzsorvos ur! — suttogja mosolyogva a sebesült. A bal karját ós a jobb láj hát tépte le a gránát. Az orvos gyöngéden bólint. A sebesült nemsokára ott alszik a többi mellett az oltár mögött. Megint nyilik az ajtó. Hosszú, szőke utász zászlós lép be. Tetőtől talpig sáros. A lövészárokból jön. Odalép az orvoshoz: — A bátyámat, a hadnagyot idehozták! Az oltár mögé vezetik. Némán, kissé sáppadtan tér vissza. Köszönti az orvost és ijedt tekintettel távozik. ^ Eltelik egy óra. Ismét hoznak egy hordágyat. A zászlós fekszik rajta. Visszatértében egy gránát érte. — Látod bátyám, megyek utánad! És aztán vége. ' * • s* — Már semmi sem látható, — mondja a hadnagy a távcsőnél és leszáll a létráról. Beesteledett. A franciák ez alkalom il gáztámadást kíséreltek meg a Mort Honimé ellen. A 304. magaslatnál heves tüzmeglepetés után egy áh: akartak tőlünk elragadni. Hasztalan fá zás. Most csend van. A fakó égen a Vénusz ragyog. * Kijelöljük a telefonőrséget. Kioktatás n fényjelzésekről. Vezetékipróbák. Azután előkerülnek a szalmazsákok. A gyertyák kialusznak. Csak az egyik telefonasztalnál ég tovább. Ott ül az őr. Az óra ketyeg. Fent sisteregnek és dörögnek a gránátok. Á gerendázat megremeg. Recsegés, 'fütyülés. A patkányok. A falgerendázat hasadékán keresztül hegyes, szürke fej kandikál ki. Kis, fekete szem csillog felém. Az orra szimatolva reszket. Ez az Anna, Nagy patkány, akkora, mint egy bolognai ülebecske. Amikor a fedezékben nem hallszik más, mint alvó bajtársaim szuszogása és hortyogása, Anna mindig meglátogat engem. Kidugja a fejét a hasadékon és rám bámészkodik. Gránát dörög felettünk. A fedezék megremeg. A patkányszem zavartalanul bámészkodik rám. Szól a telefon: — Jelentés adandó a tüzérségi parancsnoknak: A. és C. ellenséges ütegek Béthincourtot és a hozzá vezotő futóárkot lövik. Pillanatnyi csend. Gránátok dörögnek. Szól a telefon: Gusztáv és Emil ütegek vegyék rögtön tűz alá az ellenséges ütegeket, — Isten veled, Anna. most már nem érek rá. A bicskámmal feléje szurok; visszavonul. Parancsok hangzanak a távbeszélőben. Mozsárlövedékeink kígyókként sziszegnek fölöttünk. Az ellenséges tűz kezd szűnni. Előveszek egy könyvet. Már háromszor olvastam végig. De valamivel csak agyon kell ütni az időt. Az idővel sokkal keményebb harcot vivunk, mint az ellenséggel. Mikor néha este lefekszünk, azt gondoljuk, holnap itt lesz a béke. Holnap mindennek vége lesz és megint könnyű oipő o rójjuk a berlini aszfaltot és nem járunk pengő sarkantyúval. Ki az üzletébe megy, ki a szerkesztőségi asztalához. — Aztán nyugtalanul forgunk szalmazsákunkon és mikor dereng a hajnal, kezdődik a harc újból. Megint zörög mögöttem a fal. Anna ismét itt van. Megint rám mereszti a szemét. Ö, akit -ÍZ emberek annyit üldöztek, a béthincourti parasztok bizonyára sokszor állítottak neki csapdát, ő a legegyetleiicbb társuk a halálba vezető utunkou. Amikor a bajtársak alusznak, anikor az ember magánosan itt ül a gránátok ropogása és bömbölése között az ő zörgése az egyetlen, ami eszébe juttatja az embernek, hogy élet veszi körül. Ö adja a reményt, a feszíti az íjat, amelyen az ember gondolatait haza röpiti. ö önt az emberbe bátorságot. A víz, amely a tetőről csöpög, az óránk, ázázhatvannógy csöpp hull le három óra alatt. Őrszolgálatom véget ér. Bajtársam ásítozva. áll mellettem. — Mi újság?