Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-09 / 108. szám

özeged. 1916. május 9, DlELMÁG Y AB0SS2TÁÖ /Vloraht a harctéri helyzetről. Az eddigi eredmények ellenséges és német megítélése. Május 2-án Asquith miniszterelnök fölemelkedett az angol alsóházban és habozás nélkül elmondta ezekfclt a fölényes 'szavakat: „A szövetségesek (helyzete a tengeren és a szárazföldön sohasem volt jobb. mint e pillanatban." Ezzql a dölyfös ítélettel egybehangzik az a nézet, amelyet Pétervárott a béke alapelveiről' táplálnak. A „Birminghami Daily Post" április 22-ről arról ad ihirt, hogy keleti ellenségünk, mint nemzet, a háború folytatását kívánja. A béke alapja csakis a németeknek a megszállóit orosz területekről való kiűzése és ehhez csatlakozókig a háborúnak német területen való folytatása lehet. Oroszországnak tehát ugyanaz a véleménye, mint a nyugati hatalmaknak, amelyek a Rajnát nemcsak elérni, de átlépni is akarják. A status quo antéről sem akarnak tudni, hanem egyúttal a Balkán, a Dardanellák és Kisázsia kérdését is akarják szabályozni. Ezalatt (mit értenek, aiielől mi, németek, a háború megkezdésé óta egyáltalán nem vagyunk kétségben, sőt inkább tudjuk, hogy ez a szabályozás európai Törökország szétzúzását, a Dardanellák 'fölötti urálimat — aká'r Oroszország által egyedül, akár Angliával közösségiben — és a balkáni népek Ieigázását Menti. Ezért (hallatszik Pétervárról, hogy a háborúnak nem szabad eldönteíleniil végződnie. Franciaország nem tett le ínég győzelmi reményeiről. Nemcsak a harctéren akar győzni és minket tulüZni a Rajnán, hanem Németország gazdaságikig való ártalmatlanná tevése is benne van a tervben. A „L'Ouevre" április 29-iki száma azt követeli, hegy minden hadiköltséget Németországnak kell viselnie, még pedig csekély száz milliárdot, amely kamataival együtt ötven év alatt fizetendő le. Tulajdonképen érthetetlen, Ihogv a háború huszonegyedik hónapjában ilven politika és az ezidőszerinti helyzet ilyen megítélése még kikiirt ölhető a világba, azzal a céllal, hogy a háborút ínég nem viselő népeknek imponáljanak, 'befolyásolják őket és végül magukhoz vonzzák. Eltekintve attól, hogy emlékezetükbe idézzük ellenségeinknek azokat a tényeket, amelyek rácáfolnak Asquith véleményére lemondjunk arról is, liogy Oroszországnak a szeme elé tárjuk kilátástalan katonai helyzetét és offenzív erejének az összeomlását. Csak a francia politikusokat akarjuk arra emlékeztetni, hogy a nyu gáti harcok döntő helyén, mint azelőtt, még most is, mi vagyunk a támadók. Mi kényszeritettük Franciaországot arra, hogy offenzivájáról, amelyre elkészült, teljesen lemondjon. Mi szervezésünkben való nagyéhb gyorsaságunkkal megakalályoztuk [a Metz és Strassburg közt tervezett előretörését. Mi arra kényszeritettük, hogy megkisebbítse a frontját és hogy minden valamennyire igényli:1 vehető hadi eszközét a verduni kritikus térre összehalmozza. Ezzel elértük, hogy az angol hadsereg francia földön ima nagyobb területen áll, semmint azt becsületes francia politikus szeretné, ezáltal a® angol erőket szétvontuk és megfosztottuk attól az erőtől, amely kesklelnyetob területen talán kitelt volna tőle. Nemrégiben Humbert még felkiáltott, hogy Franciaország kimerült és most már álljon elő Anglia, Clemenceau még hevesebb kifejezéseket használt és aztán a Verdun előtti események nyomása alatt megváltozott a dallam. Paris Catója, Humbert, magasztalta Anglia óriási teljesítményeit, dicsőitette a még ködbe burkolt angol védkötelezettséBet és az eddig dicstelen sir Douglas Haighol. Most már az angol hadsereg a legnagyobb tettekre képes és azokat végfez is fogja vinni. De az angol fronton, mint annak előtte, ugy In()st js_ m£g mindig a kis taktika. uralkodik és oly benyomást kelt, mintha az rngol hadvezetőségnek a német front veszélyesnek látszó egyik pontjára vagy épen a német tengerpartra meredne a szeme, mint ha Londonban egy rajtaütéstől tartanának, amely ellen nem tudnak másként védekezni, mint hogy töméntelen: angol csapattömegéket tartanak vissza brit és skót földön. Az angoloknak a holland határokon való inváziós tervéről már nem esik szó és igv a helyzet józan szemlélője előtt mind világosabbá lesz, hogy bárimleinnyire is dicsekedett Asquith a kedvező harctéri helyzettel, Anglia is lemaradt az ofefnzivával. Csodálatos volna, ha a Verd'un körüli soká tartó harcokat nem magyaráznák oda, hogy mi megint a kimerültség állapotában vagyunk. A régi nóta ez, amelyre mindig akkor 'gyújtanak rá, amikor tudatában vannak az ellenkezőjének. Azt mondták akkor is, a mikor a máméi csata után átmenteink a defenzíváiba Ausztria-Magyarországról azt állították. ffogv szét van zúzva, amikor aztán a Kárpátokhói kitört és oldalba kapta a tőlünk szorongatott orosz hadsereget. Kimerültnek mondták bennünket, amikor az oroszokat a üiina és a Pripjet mocsarak mögé szorítottak. És ép igv ingadozott folvton már egy év óta — el lenségleli tik megitélése szerint — iaz osztrák magyar ércfal is, mely Olaszország elé mered és voltakép csodálkoznunk kell, hogy Szerbia szétzúzása után nem fogták rá közös seregeinkre, hogy cselekvésre képtelen maradvány. Emlékezhetik rá végül még mindenki arra, mennyire számították el magukat az ozmán hadsereg értékelésében. Kevés súlyosabb emlékeztetőben volt része Nagvbritannia hadseregének, mint aminőt török szövetségesünktől Gallipolin s a Tigrisnél kapott. Komoly harcok közepette mindig elsietett dolog, azoknak határidőszerü befejezettségét megállapítani akarni. Előre nem látott mozzanatok sokszor a legvalószínűbb számítást is halomra döntik. Csak emlékezzünk rá, 'hogy az orosz Port Arthur kétszáztiz napig állotta a leghevesebb japán ostromokat. A támadónak ott is lépésről-lépésre kellett haladnia és csak elkeseredett tusa árán tudott az erödmüvekhiez közelebb férkőzni és a japán hadvezetőség mégis kész volt a legirtózatosabb áldozatokira. Mi nem becsüljük le Port Arthur oroszi védelmének a kiválóságát, amikor magasabbra értékeljük a francia védelem szervezettségét, tüzérségét és terepkihasználását. Ebből magyarázható a német hadvezetőségnek az a törekvése is. hogv elkerülje a haszontalan áldozatokat és érthető, hogy nem hitte, hogv a francia front legfontosabb sarkpontját egy-kettőre meysemmisitheti. A mai védelem még a túlsúlyban levő támadó haladását is jobban akadályozza, mint az azelőtt hihető volt. És ha a harminc és felesek és negyvenkettősök lehetővé teszik is a permanens védelmi müvek gyors lerombolását, értéküket csökkentik a védő egyenértékű hadi eszközei és az elöterepnek a hadi technika minden eszközével megcsinált járhatatlansága. Végeredm'ényményben pedig, miként Macalik osztrák-magyar tábornok leigyik cikkében kifejtette, a védő sereg bátorsága, kitartása és áldozatkészségé az, ami valamely helyet a leghagvobb ellenállásra képesiti. Ezeket az erényeket nem tagadjuk el ellenségünktől, de a mi dicsőségünk nagyobb, mert lépésről-lépésre visszaszorítottuk a franciákat azon céllal hogy leküzdiük Franciaország legnagyobb had-seregét, fl intttil óra oiii juttassanak valamit a rokkant hősöknek A légszeszgyár jogerősen megnyerte a város elleni pőrét. (Saját tudósítónktólk Központi Gázés Villamossági R.-T., — mint azt annak idején jelentettük — hetvenkétezer korona tők" és ennek tizenhárom évi kamatainak merfizettése iránt keresetet adott be Szeged városa ellen. A szegedi törvényszék a imult év december tizennyolcadikán tárgyalta a pö és fenti összeget megítélte a gyázgyárnak. A város megfelebbezte az Ítéletet a szegedi ítélőtáblához, amely hétfőn foglalkozott az üggyel és a törvényszék ítéletét indokainál fogva helybenhagyta. Az ítélet jogerős; a város köteles a gázgyárnak a ihetvenkétezer koronát, ennek az összegnek tizenhárom évi kamatait és a perköltségeiket megfizetni. A pör előzményei a következők: A városi tanács tavaly nyáron akarta a közvilágítás régen vajúdó ügyét a légszeszgyárral elintézni. A város a közvilágítási számlák egységárának felszámítását más módon kívánta, mint ahogy a gázgyár beterjesztette. A légszeszgyár 1896-ra visszamenőleg a város által levonásba hozott és takarékpénztárilag kezelt összegből harminchatezer korona kifizetésére tartott igényt. Ha ezt az összeget a város hajlandó lett volna kiutalni, ugy a gázgyár a levont tökének a kamatait és körülbelül harmincnégyezer koronát kitevő követelését elengedte volna. A városi tanács egy közgyűlési határozatot föloldó miniszteri rendelet alapján tárgyalásokba bocsátkozott a társasággal. Az egyezség megkötésének misein állott útjában, de a közgyűlés elutasitolta Balogh Károly pénzügyi tanácsosnak az egyezségre vonatkozó javaslatát. A közgyűlés elutasító határozata folytán a tanácsnak nem állott módjában a légszeszgyárral további tárgyalásokba bocsátkozni, ai társaság tehát port indított a város ellen. A törvényszék a kihallgatott szakértők véleményének meghallgatása után* a várost elmarasztalta és a hetvenkétezer korona és járulékainak megfizetésére kötelezte. Ennek az összegnek tizenhárom évi umatát és a perköltségeket is megítélte a törvényszék a gázgyárnak. A város vesztett perének érdekes részletei vannak. Még 1896-ban, amikor a villamos közvilágítást berendezték, a tanács elszólította a légszeszgyá gazgatóságat, hogy az utcai lámpákat ugy szafbályoztassák, hogy az égők óránki ?0 ihektovatt áramot fagyasszanak, .mert a város a villamos közvilágítást nem árammérő szerint kívánja fizetni. Ha a társaság 420 hektovattnál kisebb fényerőt szolgáltat, a város a különbözetet levonásba hozza. A gázgyár a tanácsnak ezt a határozatát hallgatólagosan tudomásul vette és egy ideig ugy állította be az elfogyasztott fényerő árát. Hogy mi oka volt a társaságnak ezt a kedvezőtlenebb fize';st elfogadni, nem tartozik a dologihoz, azor, an bizonyos, hogy a város ,a perben ezt al - ta felhasználni, mint föbizom itékot. 1896 szeptemberében a gázgyár meggondolta a dolgot és árammérő szerint követelte a fizetést, illetve ettet az időtől kezdve — ugy látszik rájöttek, hogy hektovatt számítás szerint^ kevesebbet kapnak, — már az árammérő fo