Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-09 / 108. szám

4 Szeged, 1916. mábas 6. gyasztása szerint állították be a tételeket a számlába. A városi számvevőség nem vette észre a számla megváltozását és tizenhárom éven keresztül a kiutalványoz ás is igy történt. / 1909-ben Farkas Árpád városi mérnök rájött a tévedésre és kiszámította, hogy a város a tizenhárom év alatt körülbelül 28 ezer koronával fizetett többet, mint amennyit kellett volna. Ekkor elrendelték, hogy a kifizetett többlet a légszeszgyár számláiból levpnasslék és a számlázás ezentúl ismét ihiektovatt-alapon történjék. A társaság a megállapodás respektálását kívánta és nem változtatott a számlázás módján. A város azonban a különbözetet mindig levonta. A részvénytársaság a közgyűlésihez apellált, de elutasították. A belügyminiszter utasítására a tanács megállapodott a társasággal, amely a tanács megállupitását az árra vonatkozólag elfogadta, de a múltra vonatkozólag azt kívánta, hogy 36.000 koronát kifizessenek, a kamutokat és a még járó 34.000 koronát pedig elengedi. ( A törvényhatósági bizottság nem fogadta el a tanácsnak ezt a javaslatát, mire á gázgyár megindította a pört a város ellen, amelyet most a gázgyár jogerősen megnyert a várossal szemben. Aki utasokat szállít a másvilágra. Szegedi konfíiskecslsból katonai hóhér. A Péterváradon működő badbíróságnak igen sok dolga van. Rengeteg munkát ád a sok tárgyalás, mert bizony a szerémségi szerbek közt alk'ad áruló. Me gaztán a szerbek négy napos pünkösdi királysága Ziunonyban néhány embert vetett a felszínre, olyanokat, akik hűséggel áltatták a hatóságainkat, sőt besugásolc révén némi csekély bizalmat is szereztek. — De uraim! — szólt egy ősz szerb paraszt a tárgyaláson — nekem két fiam küzd a szerbek ellen. Az Isten szerelméért, én csak nem lehetek áruló!! Pedig gonosz szivü spion volt az üreg. Talán még a saját szemét is eladta volna, hogy pénzt szerezzen. A falüjabeliek vallomása egybehangzóan fösvény, csuful zsugori embernek festette. Hordta a híreket a magyaroknak a szerbekről, a szerbeknek a magyarokról. Még tarifája, is volt, a kisebb hírekért öt, a fontosabbakért 10—20 koronát is elkért. Ismerte a lent operáló összes tábornokainkat és sokszoi jelentős híreket hozott. Később már megbízhatatlan lett, sőt ha nem volt hír, ugy ő maga talált ki egyet-mást. Aztán elkerült arról a vidékről. Másfelé tűnt fel újra az öreg paraszt és egy pár kiéhezett szerb katonát vezett át a mieinkiliez. Ezzel aztán megnyerte a tisztek bizalmát és .szívesen adtak báréiért csengő pénzt, amit a spion mohón dugott a mellénye alatt levő zacskóba. Már rég dolgozott igy, de hogy kétkulaesos, azt nem igen tudták róla, inkább csak sejtettek. Lassankint megismerte az egész tábor, már mégse szólították, ha jött. Ment egyenesen valamelyik magasabbra,ngu tiszthez: — A szerbek itt és -itt vannak, holnap erről vagy arról akarnak támadni, ennyien vannak, do a katonák zúgolódnak, mert nincs mit enniük.., És tudott az öreg kifogyhatatlap meséket mondani. Egy iaben Jazakon láttam, amint épen „jelentett" vulumit. Hossau, kampós boti ját nyújtogatta, magyarázott: — Ott, abban az irányban, ott... Bajusza, hosszú feihér bajusza ugy mozgott, mintha csápjai lennének. Miuden arcizma beszélt. Bámulatosan mozgott minden kis izom, a nagy vörös arca és keskeny ajkú szája körül. Szerbül hadart, vizszeme idegesen forgott jobbra-balra. Hegyes báránybőr süvegét hátra tolta, a homlokából néhány hajszál bujt elő ós hadart ugy, liogy azt hittem, no, ez most elárulja magát Eelár királyt. Rettentően tudott fontoskodni. Aztán, ha elvégezte a dolgát, hoszszu, lassú lépéssel elindult a szikár, magas ember és ugy emelgette a lábait, mintha legalább is egy-egy mázsa lenne mindegyik csizmája. Minden lépésnél előre nyújtotta a nyakát, ugy ment, mint a csirkék. És most, hogy a bitó alá került, most, hogy a legcsunyább árujást követte el, most kétségbe esik. Hát igazán ott kell hagyni azt a sok szép dinárt meg koronát? És még egyszer elmondja: — De uraim, nekem két fiam harcol a szerbek ellen. Az Isten szerelméért, én csak nem leibetek áruló!? Hatalmas termetű gefreiter jön, megfogja a delikvens két vállát, térdét a hátgerincének tartja és nagyot ránt rajta. Koppan valami, az elitéit lehajtja a fejét. Két katona közre kapja és felhúzzák az akasztófára. A gefreiter rám néz, kimereszti a szemét, — összeborzadok — és el kezd rám mosolyogni. Azután szalutál és odajön: — Meg sem tetszik ismerni? Hej, pedig sokat utaztunk együtt! — ? — No igen. Szegeden. Én ott konfliskocsis vagyok. — Ez derék. Hát most amint látom, a másvilágra szállítja a pasasokat?! — Igen. Tetszik tudmi, ez hoz a konyhára. Meg aztán rokona is vagyok a Báli Mihálynak. Már csak ugy az asszonyok révén. És mi tagadás benne, nem juthat ki mindenkinek az az élvezet és szerencse, hogy árulókat köthet fel... * Elbúcsúztunk. Kezet fogtunk, merthogy ő kezet nyújtott, én meg nem merem elfogadni. Furcsa gondolatok bántottak, a látott akasztás forrongott bennem. — Halló, halló! Várjon csak! Oh, a hóhér rohant utánam. Kezdtem magam rosszul érezni... — Itt van egy kis kötél. Mások drága pénzt adnak érte, egy tiszt felesége a múltkor busz koronát adott egy kis darabért, — de magának oda adom ingyen. \ Szörnyen meghatott eza nagy jóindulat. Megköszöntem nagyon. Aztán megszaporáztam a lépéseimet és elsiettem. Közben bealkolnyodott. A FilipoviCiva-ulica sarkán körülnéztem, nem jött senki. Jó messzire elhajítottam a kötelet... DIVATOS férfi-, fiu- és női öltönyök, kalapok, sapkák sfb. rendkívüli olcsón szerezhetők be. KRÉMER láanél, Hoiiuth LajoMugfru! s. Felelőn 773. HÍREK 0000 A török Vörös Félhold képeslevelezrtap|alt 20 fillérért árusítja az Országos Blsottság, (Budapest, képviselőház.) : . í A Katolikus Növédö gyermekelöadása. (Saját tudósítónktól.) A Katolikus Növédö Egyesület vasárnap délelőtt gyermekelőadást rendezett a Korzó-mozihan, a hadiárvák javára. A kegyes cél nagy közönséget vonzott és mindazok, akik megtöltötték a Korzó-mozi nézőterét, a legteljesebb érdeklődéssel' szemlélték mindazt, amit a bájos gyermeksereg produkált. Ebben az elbájolóan kedves produkcióban nemcsak a gyermekek találtak' nagy örömet, hanem a felnőttek is, akik csodálkozással szemlélteik az előadásban részt vett gyermeksereg értelmes előadását és graciőz táncmutatványait. A műsor ügyesen volt összeállítva, nem tartott bosszú ideig és minden egyes száma a legfényesebb igényeket is kielégíthette. A sok szépséget, ami a gyermekelőadásból kikerült, zajos tapsaival jutalmazta a közönség, amely előtt ismételten beignzolást nyert az a tény, hogy amit a Katolikus Nő védő Egyesület rendez, ipindig színvonalon álló és a legteljesebb érdeklődésre érdemes. A szépsiíkerii gyermekeiőadúst Boros Vilike szavalata vezette be. Gyökossy Endre „A tanító ur elesett' cimü versét mondta el Boros Viliké, annyi értelemmel és gyermekleánynál szokatlan átérzéssel, hogy a közönséget a leglelkesebb letszésnyilvánitásra. késztette. Ezután A kis Ida virágai cimü mesejáték előadása következett. A poétikus munkál, amely teljesen simul" a gyermekek lelkivilágához, dr. Boros József nő sok szin szerűséggel és tiszta költészettel irta. A közönségnek roppant tetszett a hangulatos mesejáték, amelynek beszélő' szerepeit: Szigethy Putyu (Ida). Szávils Efkn (Zsófi, a francia baba), Temesváry Józsika (Paprika Jancsi), ifj. Jézernítzky Ákos (a bácsi), Somogyi Miklós (Elek diák), Ma tuskovits Béla (Liliom herceg) mondtak rendkívül értelmesen és meglepő bátorsággal. A királyi kert virágait: Ádámíy C-sibike (rózsa), Félegytkázy Margitka (öefelejts), Sándor Rózsika (szegfű), Vödrös tcusika (hólapda), Lippay Baba (iris), mig A kis Ida virágait: Boros Éva (árvácska), Hollós Klárika (vadrózsa), Hollós Böske (búzavirág), Trits Lajos (sárga tulipán), Trits Sándor (piros tulipán), ibáró Podníanitzky Dudi (gyöngyvirág) és az ibolyákat Boros Józsiké, Back Ottó és Nagy Dudu személyesítették. Virágos kerthez hasonlította színpad, amikor a bájos gyereksereg a virágkosztümökben megjelent és szebbnél-szebb táncokat lejtett. A táncban különösen Boros Viliké, Száivits Etka és Temesváry Józsika tűntek ki. Számaikat, amikben annyi volt a kellem, mint a ritmus, zajos tapsokkal ujráztatta a közönség. A mesejáték hangulatos és látványosságszámba menő előadása után, a szereplő gyermekseregtől körülvéve, datbasi Halász Miklósné, aiki az egész előadást rendkívül ügyesen és sikerre vezető módon rendezte, Móra Ferenc egyik értékes meséjét: az „Eltévedt an gyalká"-t mondta el, közvetlenül, a mesemondás kiválóságával. Sűrű taipso'k jutalmazták