Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-09 / 108. szám

BÉJJMÁGYÁRÖRSZM Szeged, 1916. május 9. Szegedi tisztviselők. Az állami tisztviselők egyesületében va­sárnap közgyűlés volt, nemcsak a nyilvános­ságnak, hanem a tisztviselőknek is módijuk­ban volt tehát tudomást szerezni arról, hogy nökiik egyesületük is van. Hogy télre ne 'értes­sünk, sietünk teljes loyalitással kinyilatkoz­tatni, Ihogy elsősoriban nem az egyesület ve­zetőségét (hibáztatjuk azért, amiért nem si­került a szegedi állami tisztviselők között a szolidaritás érzetét életre kelteni. A közel két éve tartó világháborúnak különösen az elején szünetelni volt kénytelen minden kultur­muníka, de ma már uj csapásokat vágott ma­gának 'és megtanult alkalmazkodni az uj fel­adatokhoz a legtöbb társadalmi szerv. A ihá­boru uj problémákat vetett fel, eddig Isme­retlen feladatokat terielmtett, amelyek megol­dásában és elvégzésében segédkezni kell minden olyan egye síi Jetnek, a/melv érdemessé akar lenni az életre és betudja tölteni hiva­tását. Az állam, a város és sok magáncég min­den támogatása me'lieltt is legérzékenyebben a hivatalnok-osztályt sújtotta ez a Iháboru. Annak koneendálásával, hogy különösen az állam mindent meglett, ami módjában volt. hogy a kisembereknek a drágaság fokozódá­sával emelkedő nyomorán enyhítsen, hol van a drágasági pótlék és egyéb támogatás szá­zaléka az áremelkedés félelmetesen maga sabb százalékaitól. A világháború egyik talá­ny marad mindörökké, Ihogy hogy tud meg élni a világháború esztendeiben az a tisztvi­selő, aki 1916-ban ugyanabba, vagy eggyel magasabb íiziatési osztályba, yagy fokozatba tp- rozott, mint 1914-ben. A háztartások disz­krét dolgait ne kutassuk, mi mély megillető­déssel valljuk, hogy abból a hálából, elisme­résből, majdnem csodálatból, amellyel az ókor a most harcoló nemzedéknek adózni fog, joggal jut majd tekintélyes rész a buzgó, törhetetlen hűségű, lelkes és becsületes, sze­rény és lemondani tudó tiszfviselő-osztály­nak. T K-WI: Ilyen körülmények között az. érílhetetlen­s'éggel határos az a nembánomság, amellyel a tisztviselők legtöbb olyan érdekük iránt viseltetnek, amely a hivatali előmenetel hatá­rain kívül esik. Csak ezzel magyarázható meg, ihogy a szegedi egyesületek háborús munkájából mindez ideig meg jeim kísérelték a részüket kivenni és bár sok olyan helyzet adódott, amikor ebben a nagy hivatalnok-vá­rosban üdvös Ihatást érthetett volna el az, ha a hivatalnok-érdekek mellett is kellő súllyal emelkedik egy-egy. erős szó. ez az egészsé­; életjel nem akart vagy nem tudott jelení­V mi. A szegedi közéletnek ez a tátongó Lánya nem magyarázható és nem ment­hető a túlzásig vitt ildomossággal, vagy sze­rénységgel. Minden társadalmi osztálynak megvannak a jogos érdekei és bizonyára az azok képviseletére hivatott szervei. Ezek egészséges funkcionálása nélkül nem jöíhet létre egészséges közhangulat és a közügyek intézése nem lehet olyan, hogy a lehetőségig kielégítsen minden osztályt és rendet. Ha tehát a tisztviselőknek ilyen irányú panaszuk van, első sorban magukra vesse­nek. Nem szabad keleti nyugalommal várni arra a bizonyos sült galambra. A lázongás és társadalmi harc helyett ki kell állni a po­rondra akkor, amikor a különböző érdekek parlamentáris fegyverekkel viviiák harcai­kat. A szegedi tisztviselők nem lázongtak, annál sokkal több tapintatok és ih'azafiságuk van, semhogy társadalmi harcra gondolja­nak, de megfele ikeztek arról, ami minden­kinek kötelessége amit mindenki megtett: egyesületükben erősen tömörülni és a helyt közélet terén kivenni részüket ,a háborús munkából. Olyan nagy hivatalnok-városban, mint Szeged, nem lehet gyönge az állami tisztvi­selők egyesülete. És ha az állami tisztviselők elgondolják, hogy például a maximális árak körül is esetleg sokíkal nagyobb méltányos­ság és rend lehetett volna, ha azok megálla­pításában ők is közreműködnek és segítenek az ellenőrzést hatályosabbá tenni, a nehéz idők gondjait bizonyára nem hagyják tanul­ságok nélkül elvonulni. Feleszmélnek és dol­gozni fognak azon, hogy egyesületük ne csak a konvencionális társadalmi munká­ból vegye ki részét, hanem a társadalmi rend békés keretein beliil harcba is szálljon min­denhol ott, ahol jogos tisztviselő érdekekről van szó. Csapataink elfoglaltak egg olasz támaszpontot. — San Martinénál az ellenséges állás egy részét elpusztítottuk. — — Élénk ágyuharc a tiroli arcvonalon. — BUDAPEST, május 8. (Közli a mi/nisz terelnöki sajtóosztály.) A görzi hidfö egyes részel és San Martino területe tegnap időn­kint élénk ágyútűz alatt állottak. Ennek a helységnek templomától nyugatra az ellen­séges állás egy részét hatalmas aknarob­bantással elpusztítottuk, miközben az ola­szok nagy veszteséget szenvedtek. A Monté San Michele éjszaki lejtőjén csapataink elfoglalták az ellenség egy kis támaszpontját. Repülőnk a Chiopris melletti ellenséges táborra (Cormons-tól délnyugatra) nagy­számú bombát dobtak. A tiroli keleti arcvonal több szakaszán és Riva-nál élénkebb ágyuharcra került a sor. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olasz gyűlölet Angliával szemben. Berlin, május 8. A Reuchszeitung római munkatársa írja az olasz határról: Olaszor­szágban a rendőrség a házmesterekkel, sőt a szcbaleányokkal is együtt dolgozik, hogy kikémlelje a németbarátsággal gyanúsítható uraságokat. Ismerek családokat, amelyek azalatt az ürügy alatt, hogy ebben a drága időben mindén téren takarékoskodni kell, el­bocsátották cselédeiket, ihogy legalább a ma­guk házában biztosítva legyenek a kémkedés ellen. Németek, sőt az osztrákok is elég sza­badsággal rendelkeznék. Annál rosszabb a soruk maguknak az olaszoknak. De sem a sziígoru föliiigyelet, sem a cenzúra, seim a sajtó befolyásolása nem tudja megakadá­lyozni, hogy az egész országon északtól dé­lig az Angolorszúg ellen való gyűlölet renge­teg hulláma csapjon át. Nem használ semmit sem, hogy a háborúra izgatók lapjai a le nem tagadható szénimséggel szemben, arnel^ miatt az olasz nép minden rétege napról­napra többet szenved, fölsorolják Anglia ér­demeit. Mindenki a maga testén érzi a nö­vekvő ínséget. Angliára nézve a .legkellemet­lenebb az, hogy a szeninség miatt éppen azok az iparok szenvednek a legtöbbet, amelyek­nek legfőbb érdekük fűződik a háborúhoz, te­hát Olaszországban Anglia határozott párto­lói. És épen ezért ezek a körök, mert meg is van íhozizá a hatalmuk, nem hajlamlók többé hallgatni s az olasz hajózás egyik legtekinté­lyesebb képviselője, Quaranta di San Seve­rino báró, a kereskedelmi kamara elnöke egy vitájában, amelyet a Timesben folytatott az épp oly ismert angol hajótulajdonossal és képviselővel, R. P. Houstonnal, kijelentette, hogy az egész olasz félszigeten terjed a gaz­dasági elkeseredés. Aki olasz embertől szó­beli ítéletet hallott, annak Quaranta di San Severino báró e nyilatkozatát nagyon eny­hének kell mondania. Az olasz kereskedelmi lapok telte vannak Angolország ellen való legélesebb támadásokkal amelyeket a cen» zor vörös ceruzája már régóta kegyesen megkímél. A múlt év március 23-án kelt ha­tározattal Angolország megtiltotta a gyapjú­szövet bevitelét, kivéve azt a szövetet, ame­lyet már a jelzett határidő előtt vásároltak meg. Ez idő óta Angolország minden olasz gyapjukiild'eményt visszaküld azzal a meg­okolással, hogy megvásárlás alatt azt érti, hogy ki is fizették. Mintha bizony a kereske­delemben — és hozzá a hitelre olyannyira rászoruló olasz kereskedelemben — ,a kész­pénzfizetés vagy inkább az előre való fizetés szokásos lenne! A helyzetet csak súlyosbítja az. hogy sok olasz gyár külön az angol piac számára készít gyapjúszövetet, sőt e célból igen drága gépeket is vásárolt', amelyek most értéktelenekké váltak. Nagyon érthető tehát, hogy Olaszországban az pngölok ellen való dühnek alig van már határa. Brafianu nem ijedt meg az antant fenyegetésétől. Bukarest, május 8. Poklevszki-Koziel bukaresti orosz követ, 'amikor Bwíianu mi­niszterelnök előtt kifogást tett a német-ro­mán kereskedelmi megegyezés miatt, azzal fenyegetőzött, hogy Romániát a magatar­tása hábamba sodorhatja az antanttal. Mint most kitudódik, Bratianu miniszterelnök ezt felelte neki: — I1a létünket fegyverrel kell megvéde­nünk, meg fogjuk tenni. Reméljük azonban, hogy az antant-hatalmak, amelyek gazda­gon el vannak látva élelmiszerrel, nem fog­ják azt mondani, ihogy fegyvereik kudarcát a román búza okozta. Francia miniszterek kihallgatása a cárnál. Stockholm, május 8. Miklós cár Vivianl francia igazságiigyminisztert és Thomas mu­niciós államtitkárt kihallgatáson fogadta. TÖRÖK HIVATALOS JELENTÉS. Konstantinápoly, május 8. Május hato­dikán két ellenséges repülő tiz bombát do­bott egy Vöröskeresztes hajónkra. Egy ka­tona könnyebben megsebesült. Imbros magasságában egy ellenséges monitor és cirkáló jelent meg, amelyek 40 lövést tettek Sed-i Bahr és környékére, teljesen határtalanul Egy rg időnk föléjt re­pült az ellenséges hajóknak ét- bombákat do­bott le. A boml'ák e' a'áhák a cirkálót, a mely siirii füstben eltávozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom