Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-07 / 107. szám

Szeged, 1916. május 7. 1MLMAGY AKOjRISZÁQ 5 Szegedről - Szegednek. — hú és más városok. — . A hírlapokból e 'héten arról is értesültünk. hogy Temesvár ujabban erős mozgalmat indított abból a célból, Ihogy a második •műegyetem mielőbb Termesvároti áíllitíasisek Kit. Még nem is sej tünetijük, ihogy anikor hozza meg a jövő a világbéke áldásait, közéletünket még minden irányban sújtja a háború Atka, .mégis Temesvár polgárai nyomasztó gondjaikat íéireteszik és áldozatrakész akarattal és erős elhatározással munkálkodnak viruló városuk 'fejlesztéséiben. Egy sziv és egy lélekkel vállalják az ebbőll szármaahatíó községi terheket. Bizonyára a bölcs előrelátásnak, a nehéz időkiben som Ünkadó közélett munkának és az alkotáshoz szükséges áld-o zatkészségének meg is lesz az üdvös és hasz1nos eredménye, a neJhéz munkának gyümölcse^ élvezni /fogja Temesvár és nemesen goudclkozó közönsége, Ugyanekkor vesszük fairül, hogy Pozsony törvényhatósága beruházásokra és függő kölcsöneinek konvertálására 6 millió korona községi kötvényköicsönt vesz fel a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól és- a Pesti Magyar Kereskedelmi Banktól. A felvett kölcsön 50 év alatt fizetendő vissza félévi előleges részletekben 5'6%-os évi annuitásnak, a nehéz időkben sem lankadó közéleti tén. stornódijat nem kell fizetni. A községi kötvények 4P->%-os cimeietekben adatnak ki., amelyeket a hitelező pénzintézetek 87%-kai készpénzben kifizetnek. A tőke felhasználásig a hitelezőknél betétként kezeltetik, a miért 4% évi kamatot fizetnek. Téliát Pozsony a 13%-os árfolyamveszteséggel 100 K névértékű községi kötvényből kapott beruházási tőke után valóságban fizet évenkint 50 íven keresztül 6-4% kamat és tőketörlesztést. Ma Szeged város hatósága ilyen kölcsönnek felvételé iráln'ti tenne javasllatot, bizonyára a ÖegktaiiéBetleinebb bírálatiban lenne része. Pozsonyban ezt simán elintézték, mert tudják, hogy a szükséges városfejlesztési politika sokká; nagyobb hasznot ha.it, ugy a köznek, mint az egyes polgároknak, mint amennyi az az VU%~os évi annuitás-különbözet, amit a felvett kölcsönért többletként a beruházási tőke után fizetni kelll. Bizonyos vagyok benne, hogy Pozsony város haladásán nagyot fog lendíteni az, hogy volt bátorsága az illetékes tényezőknek a munkához szükséges tőkét kölcsönként felvenni. E fölött elmélkedve eszembe jut, hogy Szeged az 1914. január és február havában szintén folytatott tárgyalásokat kölcsön fejvétele iránt, hogy az egész vámis területéne kit erjedő csatornázás és vízvezeték kiépíthető legyen. Bizonyos -összeköttetések után angol tőke jelentkezett Londonból!, a "kölcsönt k-ináló cég két tagja személyesen jelent meg Szegeden. A hivatalosan 'lefolytatott tárgyalások eredménye az lett. hogy az angol cég 'beadta írásos ajánlatát 10 mMdiö kölcsön nyújtására, amelynek lényege az volt, hogy hajlandó a cég Szeged városnak 10 millió kölcsönt adni 50 éven keresztül fizetendő 5% mellett; a kölcsön készpénzben 91%-kai fizettetik ki. a város azonban 3 héten belül kormányfaatóságiilag jóváhagyott közgyűlési határozatot köteles a cégnek átadni, különben az ajánlat hatályát veszti. Ez időben boldogult polgármesterünk, dr. Lázár György már beteg volt. a kölcsönajánlatot beteges kedéllyel fogadta, de nem tett kifogást az ellen, hogy a pénzügyi bizottság tárgyalja. A bizottság tárgyalta is, de fázott a köles-öntől, mert avval járt volrfcr az ujabb teher: a csatornázás hozzájárulási költsége — és igy ezerféle kifogás tétetett. Miába volt egyesek támogatása és lelkesedése, hogy ezt a rendkiviil kedvező alkalmat meg kell ragadni már csak azért is, hogy Szeged város hitele a londoni világpiacon bevezettessék, — a kölcsönt elszalasztottuk. Ezzel elmaradt városunknak alapvető munkája, 30 éves törekvése: az általános csatornázás ki'épitése. Nem akarok rekrhnálni, de állítom, hogy Szegednek sah a sem lesz többé ily . kedvező alkalma előnyös kölcsön felvételéhez. 'Hol állanánk ima. ha ezt a kölcsönt rendeltetésére •,fordítottuk volna. A tervezett csatorna-kiépitéssel a városi polgárok csak telekérték-amelkedésben többet nyertek volna, mint a felvenni • szándékolt kölcsön összege és .megszabadultunk volna minden időre a városban a ibelvÍz-elöntésektől. Az egészségügynek pedig a leghasznosabb szolgálatot tettük volna. Mindezeken felül pedig, ha Szeged csatornázása ma befejezve volna, az igazi kultuTvároSi elengedhetetlen közmüve kiépítve 'lenne, akkor nöm lenne illetékes helven kérdés sok esetben, ihogy egy uii állalmi nagy intézmény melyik városban építtessék fel. A takarékosság nagy és szép erény, a tékozlás pedig megbocsáthatatlan 'bün, azonban sziaíőcskodással nem lehet egy nagy város fejlesztési politikáját intézni. Tanuljunk Temesvártól és tanuljunk Pozsonytól. Nemo. Névfelen levelek Szafymazról Doberdóra. (Saját tudósítónktól.) N. András szatyimazi íöidimives, öt lánc szántóföld gazdája, még a mozgósításkor bevonult a negyvenhatodik gyalogezredhez. Számtalan ütközetben vett részt, káplár,"ínajd őrmester lett és a nagyezüst vitézségi érimet is megszerezte. Legutóbb a Doberdón pusztította a digót és a san-martinói küzdelmekben, amikor a vitéz negyvenlhatosok az olaszok hét rohamát verték véresen vissza, N. András mindig az elsők között volt. Kereste -a halált, íelderitő-szolgálatra jelentkezett és ha a parancsnok olyan megbízást akart adni valamelyik katonájának, amely élet-veszedelemmé! járt, N. András mindig kijárta, hogy ő legyen a kiválasztott. Három hét előtt őrjáraton volt. amikor előtte néhány lépéssel egy gránát vágott le és a felcsapódó szikladarabok a karján és a fején megsebesítették. Súlyos, de nem életveszélyes sérülésével nyolc napig a tábori kórházban feküdt, majd amikor jobban lett, kérésére a szegedi fémi-pariskolai kisegítő hadikórházba helyezték át. Három napja, hogy Szegeden van Ni András, a felesége és kisfia mindennap meglátogatják. Amikor a megsebesült vitézt ielj kerestük, ott ült az asszony az ágy mellett Itju Gulliver Szegeden. II. A vasutasokról többször tapasztaltain, hogy nem tartoznak a legelőzé'kenyebb emberek közé. iMegvolt róluk a véleményem és némi keserűséggel kell ismét feljegyeznem, hogy helyesen. ítéltem ímeg .őket. Megengedem, hogy egyik-másik szegény emlber számára nem a legjobb ajánló lóvéi az ügyvédi .foglalkozás, hogy nem fett volna szabad (bemutatkoznom és nem 'lett volna szabad az útbaigazítást szerény, udvarias hangon kérnem. Magyarországon és — amint később tapasztaltam. — különösen Szegeden ez nem szokás. Az ügyvéd társadalmi állásához tartozik például, hogy az ilyen kis állomáson működő szerény, egyszerű vasutasnak he ne mutatkozzék és vele szemben udvarias, előzékeny ne legyen. Mi köze hozzá, hogy ki kér tőle szvességet. /Elégedjék meg azzal, hogy ur, akinek ő tartozik szolgálni. És udvariasságot ne (kérjen, köszönetet ne várjon. iSzóval mindenkép elhibáztam a dolgot, aminek gazdag eredménye lett, hogy a vasutas ur fogig se nézett rajtam megvetéssel, hanem az obligát végignézés és megvetés nélkül a faképnél hagyott-. Hajnal tájban, volt, amikor a vonatról leszálltam és délután négy órakor még minidig gyalogoltam. /Beláttam, hogy meddő dolog lesz előbb a vidékkel megismerkedni és fölösleges erőpazarlás ez a kizárólagos gyaoglás. [Elhatároztam tehát, hogy a legelső házba bekopogtatok. Egy izgalmas jelenet megkönnyítette tervem lebonyolítását. A legközelebbi háznál ugyanis tárva-nyitva | találtam a kaput. '(Befordulok és egy-két lé- j pés után az istálló ajtajában (birkózás köz- i ben látok meg egy asszonyt és -egy férfit. Az asszony ép a /férfi arcálba kap, a férfi pedig egyre szorosabbra fonja izmos két karját az asszony dereka köré. A férfi nem tágít, az asszony igen, a férfi teste már egészen az asszonyéhoz ér, akinek arcát vadul csókolgatná- kezdi. Az asszony — kiszabadulván szája a férfiéből — az arcát lapjával fordítja feléje, ezzel /felém fordul, meglát, két öklével hatalmasat vág a férfi mellére, aki — itt azzal _ indokolnák meg, hogy a férfi sohasem fogj a az asszonyt olyan erősen, amikor már az övé, mint akkor, amikor még nem volt az övé — ,a váratlan /fordulattól meglepetve íbocsájtja, el az asszonyt. Sir.ás ós a férfi szégyenkezve tűnik el az istállóban. — Miért sir? — Az az utálatos! — Az urával különben 'is bánhatna. — Nem az uram. Orosz fogoly. •Nem tudtam most biztosan, hogy mi fáj johíban az asszonynak: az az alapos ütés-e, amelyet két. öklével arra az utálatosra mért, vgy az, hogy én ép a legjobbkor jöttem. De nem árulhattam el, hogy titokban meggyanúsítom, inkább igy folytattam tehát: dr. Téglási Gábor ügyvéd vagyok, azért jöttem, mert tudom, hogy bajiban van, segiteni akarók magán. iAz asszony csudálikozoit, azon, hogy ón tudóm, hogy ő baijiban van és mert tudtam, nyomban megajándékozott a bizalmával és azt mondta, hogyha, én olyan ügyvéd vagyok, aki a szegény emberen is segiteni akar, akkor most. rajta segíthetek. íMindent megad, amit szemem-szám kiván, mondta. lElárulja, hogy nem igaz; hogy nincs fölösleges kukorica a tanyákon, van, csak eldugják, jelentsem föl, az enyém legyen az érdem, ne a fináncé; megfelezd velem a krumplitermést, ad egy malacot, enyém a legnagyobb diófa, ráadásul két marék spenót és 'ha ez sem elég, maixmália áron ád el nekem csirkét ós tojást. Ismerve a magyar viszonyokat a világháború alatt (erről Gulliver külön kötetet ir. A ford.) bőkezű ajánlatának ez az utalsló része oly mélyen meghatott, hogy most már égtem a vágytól ennek az asszonynak tenni valamit, hiszen a legnyomasztóbb, a legrettenetesebb, a leggyötrőbb bajok epeszthetik, ha segítségemért maximális áron ajánl csirkét ée tojást. Betessékelt a hadiözvegy egy kínosan alacsony, fojtott levegőjű, földes szobába, de mielőtt, nagy bajának elmondásába kezdett volna, az ajtóból vágyakozó pillantást vetett az roszt sejtelmesen magába rejtő ék kellemetlen szagot árasztó istálló felé — Mi a baj hát? — kezdtem. — Tekintetös ur, miikor az eonibör eniönt a háborúba, (három szép zsebkendőt vött neköm. Aztán azt mondta, ha mindaihárom meg lösz, amikor visszagyüvök, akkor tudni fogom Juli, hogy.mindön röndben van. Ahány hiányozni fog, annyi emberre esaltá meg. — Hiáyzik-e már? — Egy — jaj, jaj, jaj. — Ha tiszta a lelkiismerete, sose sirjo*. — De a városba vótam és az adóhivatalba felejtöttem a másodikat is.