Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-16 / 114. szám

« 2 délmaötárösszáö Szeged, 1916. május 16. Még hét nap. (Mikor a vüáglháboru során az első iiadikölcsön jegyzésére került a sor, nyugtalan aggódással néztük a sorsát, latolgattuk, lesz-e sikere a mi népünknél a jóformán ismeretlen pénzügyi ostromnak, keresztütmegy-e minden sziveken a gondolat, (hogy most nem milliárdos bankcsászároktól kell remélni az ország drága megsegítését, fianem a haza polgáraitól várja azt. amit addig Krőzusoktól kapott. Félő aggódásunk felhőjét elűzte azóta háromszor is a magyar őserő csodálatos megnyilatkozása. Nem csodáljuk, hogy Németországban. ,a gazdag, ipariiző kincsesházban az állam minden szavára kétszer annyi milliárd nyújtogatta büszke fejét, mint amennyire a hatalmas birodalom számított. Franciaországnak, a világ tőkében leggazdagabb országának leikét is még az az öt milliárd hevítette, amit Bismarck parancsára egykoron dacos gyorsasággal kapart össze ércszekrényeiből. Csak magunkon csodálkozunk, akik mindig lenéztük önmagunkat, koldusgunyában járónak képzeltük öreg, ezer éven át mindig másoktól koppasztott országunkat. Reneszánsza van ma nemcsak Magyarország ezeréves katonai erejének, hanem "nemzetgazdasági hatalmának is. Nincs itt City, amelyben a világgazdagság szálai összefutnak, az emberek vérét nem lepik el a business láthatatlan bacillusai, alig van: valami üzleti szellem nemzetünk lelkivilágában s mégis. — ima mintha itt mindenki újjászületett volna, a haza közszükséglete beleitatta minden, magyar lelkébe a hazafias iizlet lelkes szellemét. 'Legyen megint együtt mindenki, akinek .szenvedést vagy gazdagságot (hozott ez, a világőrjöngés. Érezze hatalmas, ne íelejtse szegény, tartsa dicsőségének a dúsgazdag s megdicsőülésnek a proletár, hogy most, mikor a magyarság a titánok erejével csinált végig két évet, mely küzdelmei fenségével legyűrte egy ezredév minden küzdelmének nagyszerűségét, megsegíthesse szenvedő anyját, Magyarországot. Van itt föld, mi dúsan terem, mint Kánaán, vannak itt otthonok, miik a magyar őserő arzenálisai, van itt gazdagság, mely elhelyezkedést követel, van fillér é!s imillió, mely megszentelt kamatokat étit, csak ki kell csiholni belőle a szunnyodó akaratot. Ezt tesszük ma. Ne csak a pénzügyminiszter szavát hallja meg mindenki, hanem a nemzeti lelkiismeret szavát is. Meghallották azt eddig is itthon, de nem mindenki, a kisemberek talán jobban, mint a nagyok, s mikor körülnézünk és a pénz óriási zuhatagát látjuk mindenfelé s friss, erős tollakat látunk a magyar madár szárnyán, a szárnyakihoz szólunk, Ihogv ne csak a levegőt verjék, Ihanem repüljenek is. Nemcsak idegek kellenek a háborúihoz. Ideg oda kell, ahol a gránátok zuhognak, a vér omlik, élők rohannak s halottak elfeküsznek. Pénz is kell, a régi háborús kellék, mely ágyút önt, ruhát varr s kenyeret oszt. A_z otthonok frontja, ez épen olyan fontos, min: a lövőárkok frontja. S az ittihonímaradt társadalom. kötelessége ugyanaz, mint a harctéri oroszlánoké, harcolni. Van hitünk, van izmunk s van pénzünk. Az első kettő dúsan kamatozik már távoli harctereken. A harmadiknak itthon kell a megdicsőülés terét „keresnie. Trösztök, világerős bankházak pénzfolyamai helyett azokat a patokaikat keressük most varázsvesszővel, melyek a magvar föld mélyéber folynak. Keskeny medreikből törjenek elö s egyesüljenek megint egyetlen hatalmas folyammá, mely elsöpri ellenségeink minden gonosz gátját s tanúságot tesz róla, hogy Magyarország nemcsak a harcok olimpiádján az első, nemcsak verekszik s győz, de ki sem merül. Az angol sajtó és Írország Rotterdam, május 15. A Coumnt jelenti Londonból: A Daily Chronicle vezércikkében Írország számára ir kormányt javasol. „Vájjon van-e az angol államférfiakban elegendő ész és fantázia arra, hogy niá, amikor itt és Írországban is mindenki megelégelte a sajnálatraméltó lázadást, megragadják az alkalmat, hogy az ir kormányzat szellemét és fajtáját alaposan megváltoztassák? |E pillanatban Írországban nincs polgári közigazgatás, de kell, hogy nemsokára legyen; minél előbb, annál jobb. Az ostromállapot gyűlöletes eszköz és minő lesz Írország kormányzata ennek az ostromállapotnak a megszüntetése után? Egy világos: a régi rendszertől, amely csődöt mondott, teljesen el ütőnek kell lennie. „Külföldi" kormányzatnak Írországban nem lelhet sikere, mivel nem gyökerezik ir talajban. Egyébként két módja van, amely szerint Írország igazgatható: vagy teljhatalmú kormányzó által, vagy ir kormányzat által. Habár azt hisszük, -hogy bölcs íolog volna az ir nemzeti parlament megteremtése, mégis belátjuk, hogy a háború ilatt nem volna kívánatos az angol nacionalisták érzelmeinek a brüczkirozása. Szeretnők azonban unionista barátainkhoz a következő kérdést intézni: Vájjon a jelenlegi pillanat, amikor a .kormány koalíciós, nem nyujtana-e ideális alkalmat arra, hogy jövővel számoló változás eszközöltessék Írország kormányzásában? Vagy ha nincs meg a bátorság, arra, ihogy a. homeru.le-törvényt gyorsan életbe léptessék, nem lehetne-e megyegyezni egy ir nemzeti tanács létesítésében, amelyben olyan emberek mint Redmond, Carson, Dillon, 'Lándsdele és Devlin helyet foglalnának? Egy ilyen nemzeti tanács csak hatalmi állásunkat erősítené meg Írországban és azt az előnyt nyújtaná, hogy az ir nép vezetőit hozzászoktatná a nemzeti ügyekben való együttműködéshez. Milyen ellenvetés, volna az ilyen tanács felállítása ellen tehető, hacsak nem az. hogy átmenetet képez a homeruleihoz. Van az ilyen ej len vetésnek értelmei? A homierulenak lóországban való bevezetése — különleges rendelkezésekkel Ulster számára — olyan bizonyos, mint a holnapi napkelte. A Newstatesman ezeket irja: — Az egész világ látta és megtanulta Redmondnak és, híveinek a brit birodalom iránti szilárd hűségét. Ilyen az ir nép több.sége, A magatartásai iránti elismerés első gyümölcséül a homerule elfogadását várja. Ha ezt a gyümölcsöt kilátásba helyeznők, amiig tart a veszély, később azonban ezt a kiérdemelt jutalmat uem a duók meg, az gyalázat volna. A Times tulkicsinynek tartja azt a számot, amelyet Asquith a dublini lázadás áldozatairól feltüntet. A Times szerint a dublini polgári áldozatok száma 216. A tegnapig bejelentett károk pedig a kárbecslés szerint másfél millió frontra rug. A franciák eltávoznak Korfuból. Frankfurt, május 16. Parisból jelentik: A Journal szerint a napokban eltávoznak (Korfuból' a legutolsó franciák is (egy alpesi vadászzászlóalj), akik segítettek a szerb csapatok újjászervezésében. Maekensen meglátogatta a görög határcsapafokat. Bécs, május 15. Mackensennek a görögbolgár határon való időzéséről a Südslavische Rorrespojuimz Athénból azt jelenti, hogy Macken.sen tábornagy főparancsnok az utóbbi napokban ,a görög-bolgár határon lévő állásokat szemlélte meg. Közben törzskarával együtt egy ulánus-század kíséreté,ben Popoiica faluba rándult, ahol a görög határcsapatokat látogatta meg. Maekensen a Iegszeretetreméltóbb módon beszélgetett el a görög tisztekkel, akiknek parancsnoka, hir szerint, kijelentette Maekensen előtt, hogy a görög hadseregben Németország irányában legalább annyi a rokonérzés, mint Franciaország iránt. A francia hadsereg Verdunhöz van kötve. Genf, május 15. Renaiulel, szocialista képviselő Pedoya tábornokhoz, a kamara hadügyi bizottságának az elnökéhez levelet intézett, amelyben a miniszterelnöktől és Roques hadügyminisztertől azt követeli, iiogy adjanak magyarázatot a Veráun körüli eseményekről. Az egyik párisi lap munkatársának Pedoya odanyiiatkozott, hogy el van rendelve a hadügyi bizottság azonnali összeillése és hogy Briand miniszterelnököt és a hadügyminisztert táviratilag megkérdezte, részt vehetnek-e az ülésen. Erre azt kapta válaszul, ihogy sem, a miniszterelnök, sem a 'hadügyminiszter tegnap nem voltak Parisban, ma délután azonban rendelkezésére állanak a hadügyi bizottságnak. A Verdim köriili harcokról különben a Bemer Bund a többek közt ezeket irja: — A franciák sztratégiai helyzete újból megrosszabbodni látszik, mivel nem használták fel az alkalmat, hogy tehermentesítő operációra vállalkozzanak, hanérn továbbra, is beérték azzal, hogy megtartsák védelmi állásaikat, hátul megerősítsék magukat és csak rövid ellentámadásokra vállalkozzanak. Ezek által elértek ugyan részletsikereket, de több nem telt ki tőlük. Igy a kezdeményezés a támadó kezében maradt, akinek az átkaroló offenzívája nern volt megállítható. Ez az offenzíva ugyan nagyon lassan halad, de az operáció nehézségeihez mérten nemcsak nagy helyi sikereket ér el, hanem megállapította a sztratégiai összihelyzetet is a legnagyobb mértékben. A francia főparancsnokság jelentéséből kitűnik, hogy a franciák az elvesztett területet csak minden ellenálló eszköz kifogyása után engedték át a németeknek, és liogy a franciák előretolt állásaikat minden áron meg akarták tartani. Ezzel meg van mondva az is, hogy a franciák semmi áldozatot nem tartottak tuinagynak, hogy Verdiin előtti állásaikat egész terjedelmükben megtarthassák. Ebből elgondolható az is, mily súlyosak voltak azok az áldozatok, amelyeket a francia hadsereg Beaumont, Louvemont, iDouaumont előtt, Cauresi és Forges erdőiben, Béthin-* court-, iMalancO'urtnál és a Mort flommeon hozott. A francia hadsereg virága vérzett et Verdun előtt és a francia hadsereg előreláthatólag még sokáig Verdunhöz lesz kötve.