Délmagyarország, 1916. május (5. évfolyam, 102-128. szám)

1916-05-16 / 114. szám

Szeged, 1916. május 16. ÖÉLMAGYAÍtOftS«i§ * Tanácskozás a rokkanfíigyről és a tüdőbeteg-kórházról. — Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár Szegeden. — (Saját tudósítónktól.) Gróf Klebelsberg Kuné vallás- és közoktatásügyi államtitkár,< 'hétfőn reggel Szegedre érkezett, ahol a vá­rosháza bizottsági termében megtartott bi­zalmas tanácskozáson elnökölt. A tanács­kozáson az állami iparostanonc-iskola és ezzel kapcsolatos internátus, a rokkant iskola, tüdövész-szanató­rium lés mezőgazdasági népiskola felállítása került szóba. Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár hétfőn reggel ihét óra hu­szonhárom perckor érkezett Szegedre. Az államtitkár dr. Cicatricis Lajos főispánt és dr. Somogyi Szilveszter polgármestert reg­gel fél kilenckor fogadta szalónkocsijában. A tanácskozások reggel kilenc órától dél­után egy óráig tartottak. A tanácskozáson résztvettek az elnöklő államtitkáron kivii!: dr. Cicatricis Lajos főispán, dr. Somogyi Szilveszter polgármester, báró Gerliczy Fé­lix, Vörös Tibor ezredes, dr. Rét'hy József főtörzsorvos, dr. Gaal Endre kulturtánácsos, dr. Wolf Ferenc tiszti főorvos, dr. Hollós József főorvos, dr. Szele Róbert tankerületi főigazgató, Jánossy Gyula tanfelügyelő, Weiner Miksa, a kereskedelmi és iparkama­ra alelnöke, Raffayj László felsőipariskolai tanár és Firbás Nándor, az iparostanonc­iskola igazgatója. A tanácskozás első pontja az állami iparostanonc-iskola 'és ezzel kapcsolatos, kétszáz tanoncra berendezett, internátus lé­tesítésének kérdése volt. A rokkant-iskola felállításánál- az a terv merült fel, hogy az iskolával kapcsolatosan müvégtagjavitő műhely létesíttessék. Csa­ládi otthonok létesítése, egyelőre száz sze­gedi rokkant részére, kertes házakkal, ame­lyek idővel a rokkantak birtokába mennének át, volt a tanácskozás második pontja. Három mezőgazdasági népiskola létesí­tését is tervbevették a tanácskozáson. Alsó-, Felső-tanyán és a városban a rendezőpálya­udvaron túl1 lennének az egy holdas konyha­kertészettel kapcsolatos iskolák. A tanácskozás) negyedik; pontjánál dr. Hollós József főorvos szólalt fel és a tüdő­vész-kórház és diszpanzerek felállításának szükségességét a következőkben ismertette: — A tüdővész leküzdésénél csak ugy érthetünk el eredményt, ha szakítva az ed­digi rendszerrel a küzdelmet tudományos alapra fektetjük. Ennek alapfeltétele, ihogy az erősen fertőző eseteket szeparáljuk és igy megakadályozzuk, ihogy a súlyos bete­gek családjukat meg ne fertőzhessék. Sze­geden legalább is 150 ágyas ilyen tudomá­nyos kórházra van szükség, amely állan­dóan elvonná a fertőző esetek nagy számát évről-évre csökkentené az ujonan fertőzöt­tek számát. Ez azonban nem elegendő, ha­nem ki kell egészíteni négy nyilvános ren­delővel, amelyek orvosai, szakképzett tüdő­vész specialisták, állandóan nyilvántartanák a tüdővészes eseteket, azok izolálásáról, kellő fertőtlenítéséről gondoskodnának és egyszersmind a beteg összes hozzátartozóit, akik már fertőzve vannak, specifikus keze­lés alá vennék és igy a betegséget még csi­rájában meggyógyítanák. Az ellentálló ké­pesség fokozása céljából napkurázó-helyek és gyermekjátszóterek felállítása szükséges. A tüdővész-kórbáz legelőnyösebben az új­szeged! járványbarakk tőszomszédságában volna elhelyezhető, mert itt a csatornázás készen van és a terület fekvésénél fogva is igen alkalmas a kórház céljaira. Betetőzné a mozgalmat, ha az Alsótanyán egy kisebb­fajta (60—80 ágyas) olcsó szanatóriumot létesíthetnénk, amelynek eszméje a főispán úrtól ered, ahol a saját gazdaság, tehenészet, konyihakertészet gondoskodhatnék a betegek jó és olcsó ellátásáról. A tanácskozás tulajdonképeni célja a,z volt, hogy az államtitkár információt szerez­zen arról, mennyit tennének ki a tervbevett intézményeik költségei. A tanácskozáson megbeszélt adatokat a hatóság kidolgozza ás a terveket, valamint a Végleges rendezést feliratilag közli az illetékes minisztériumok­kal. A feliratra a minisztérium közgyűlési határozatot fog kérni arra vonatkozólag, milyen összeggel hajlandó a város az inté­zetek 'felállításához hozzájárulni. Egy óra után az államtitkár tiszteletére dr. Somogyi Szilveszter polgármester a Kass-vigadó különtermében ebédet adott, amelyen résztvettek: Gróf Klebelsberg Kunó, Vigh Albert udvari tanácsos, iparoktatási főigazgató, dr. Petri Pál. dr. Tóth István, dr. 'Magyar! Zoltán, miniszteri titkárok, dr. Cicatricis Lajos főispán, dr. Somogyi Szil­veszter polgármester. Gerliczy Félix báró, dr. Orkonyi Ede kúriai biró, Várhelyi József apátplébános, c. kanonok. Bokor Pál helyet­tes-polgármester, dr. Szalay József főkapi­tány, dr. Gaál Endre kultur tanácsnok, dr. Réthy József, Vörös Tibor, dr. Boros József, dr. Hollós József, dr. Szele Róbert. PreLogg József, a városi főgimnázium igazgatója, Tóth József, az állami felsőkereskedelmi is­kola igazgatója, Jánossy Gyűli* Weiner Mik­sa, Raffay László, Firbás Nándor. Ebéd után az államtitkár és kísérete megtekintette azokat a telkeket, ahová a felállítandó iskolákat és egyéb intézménye­ket tervezik, majd sétát tett a városban. Gróf Klebelsberg Kunó államtitkár és kísérete este kilenc órakor a gyorsvonattal Temesvárra utazott. iKisanssftoB&nnBBaRnmgisHKaHsaigssmsB&iaaaHsaBeaaBoti A 304-es magaslat elfoglalása. A napokban hoztunk néhány gyik nyörü, színes képet a verduni frontról A. Goswik, német telefonos ikatona tol­lából1. Az alábbiakban ugyancsak ő tőle, aki egyébként a polgári életben lap­szerkesztő, a 304-es magaslát elfogla­lásának a leíráséit hozzuk: Villanás. Két füstkarika a levegőben. Egy ágyú sült el. A szomszéd ágyú folytat­ja. Megszólal a második, a harmadik, a negyedik üteg is. Majd valamennyi kis- 'és nagykaliberü üteg, amely ezen a kis szaka­szon áll. Virrad. Az ütegek nem tüzelnek gyorsan. Meg­fontoltan, csaknem lassan. Minden üteg per­cenkint egy lövést ad le. Óránkint tehát a magaslat nyolcszázméternyi területére két­ezernégyszáz gránát hull. A (tüzérek bosszankodnak a lanyha tü­zelés miatt. Gyorsabban kellene. Ugy kelfe­ne, hogy az ágyuk füstölögjenek, a csövek izzóak legyenek és a viz a visszafutó csövek fékhengerében íor rjon. Percenként egy lövés — az semmi. Föltűnik a nap. A megfigyelő tiszt kor­rekturát parancsol, de az irány, az meg­marad. Percenkint egy lövést a 304-es ma­gaslaton levő árkokra. A magaslat fölött por- és füstfelhő és ebben a felhőben megvillannak a gránátok. Kőszilánkok, földtömbök, rongydarabok és emberi tagok röpködnek a levegőben. El sem képzelhető, Ihogy ezekben az árkokban még emberek légyenek. A drótakadályok, farkasvermek, lövész­árkok mind be vannak temetve, szét vannak szaggatva. A keleti lejtőn levő erdő lekaszál­va, széttaposva- De a lövedékek még min­dig odacsapódnak és a levegőbe hajítják a szétroncsolt fatörzseket. A francia tüzérség kezd feleselni. A saját ágyúink dörgése azonban elnyeli azok­nak az ellenséges gránátoknak a bömbölését, amelyek a Marré- és a Bois Bourrus-erőd­bőí jönnek. Egyszerre csak valahol óriási feketesárga töltsér szökken föl. A föld meg­remeg. A levegőben bömbölnek a szétrobbant acéldarabok és kőszilánkok. Uj meg uj töl­csérek szöknek föl. És az ellenség ágyúzása is hevesebbé válik. A mi dombunk fölött is porköd ül. A tüzérek rendületlenül hordják a löve­dékkosarakat. Az ágyumiivessegéd ágyutói ágyhoz megy, megvizsgálja őket, olajoz, mint a gépész, aki a gépjét munka közben vizsgálgatja és olajozza. (Minden percben egy lövés... A megfigyelő ballonok nagyon magasan állanak, mint valami napfényben lebegő ba­nánok. A repülök elegáns iveket írnak le. A kivédő ágyuk ostor módjára pattognak. Most egy Fokkergép jő őrült irammal. Ma­gasan az ellenséges repülőgép fölött kering­ve, siklórepüléssel őrült gépfegyvertüzet szór az ellenségre. Aki e pillanatban nincs elfoglalva, imind ezt az izgató látványt figyeli feszülten. — De az ellenség kitér és elmene­kül. Szerencséje volt. Megérkezik a konyha. A tüzelő üteg mögött megáll. A tüzérek megkapják az ebédjüket. A koromtól, piszoktól és olajtól piszkos kezükkel falatoznak. Minden pereben egy lövés! „Mennydörgős mennykő, hisz már dél­után van!" A nap lehajlóban. A dombok barnavörö­sen emelkednek a zöldes 'ég alatt. Az üde­zöld erdők mögöttünk kékes gőzbe burkolóz­nak. „Gyorsabban tüzelni!" — Tizenkét óra­hosszat lőttünk és nem tudtuk, 'hogy roham­ra készülünk. „Gyorstüzelés!" Most imár tudjuk. A tüzelés őrült per­géssé fokozódik. Miként hajdanában a dobos 'hévvel 'és gyözeliemittasan dobjának a borju­bőrét ütötfte-verte, ugy dobolnak most a mi tüzéreink ágyúikkal. Egyetlenegy dörgés az egész levegő...

Next

/
Oldalképek
Tartalom