Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-08 / 83. szám

: Szeged, 1916. április 8. r DÉLMAGYARORSZAG Az oroszok a Naroc-tónál megint támadtak. A németek visszaverték az ellenséget. BERLIN, április 7. A nagy főhadiszállás jelenti: A Narocz-tótól délre meghiúsítottuk helyi, de erös orosz támadásokat. Az ellenséges tüzérség a tó mindkét oldalán élénk tevékenységet fejtett ki. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BUDAPEST, április 7. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Az orosz harctéren nincs ujabb esemény. HŐFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Hollandia nem akar Görögország sorsára jutni. KÖLN, április 7. A Kölnische Zeitung hágai jelentése szerint Kuyter, Hollandia volt miniszterelnöke, lapjában kifejti, hogy Hollandiának állandóan Görögország sortára kell visszaemlékezni. Minden holland tizszer szívesebben akar háborút, semhogy Hollandiának Görögországhoz hasonló sorsot kelljen elviselni. Rotterdam, április 7. A Nieuve Rotterdanische Courunt a legutóbbi kormánynyilatkozattal kapcsolatban a következőket irja: Ugy halljuk, liogy a katonai intézkedések óvóintézkedés jellegűek és forrásuk megingathatatlan elszántságunk, hogy a semlegességet épségben tartsuk. Politikai bonyodalom tehát, amely azokra okot adhatna, ezidő szerint nincsen. A veszedelem valószínűen abban keresendő, hogy a hadviselők egyike vagy másika a legközelebbi jövőben indíttatva érezné magát, hogy területünk semlegességét ne tartsa olyan gondosan tiszteletben, mint eddig. Ha tehát a kormánynyilatkozat e semlegesség szigorú fentartásának megingathatatlan eltökéltségéről beszél. akkor ezzel inkább a hadviselőkhöz fordul, semmint mifelénk. A nyilatkozat figyelmeztetés mindkét irányban. Arra vonatkozóan, hogy melyik oldalról támadhat a veszedelem hazánkra, nem kapunk felvilágosítást. Világos azonban, liogy az egyik félnek semniinemü cselekedete vagy nyilvánvaló szándéka a másiknak nem szolgálhat ürügyül arra, hogy a maga részéről is elhanyagolja oemlegességünk tiszteletbentartását. Görögország megvédi hajóinkat az antanttól. Berlin, április 7. A Berliner Tageblutt athéni jelentéseiből kitűnik, hogy az Osztrák Lloydnak görög kikötőkben internált Ma'ienbcul és Corona nevű gőzöseit az eleuziai kikötőbe vitték, nehogy az antant kezére jussnak, ami Görögország barátságos semlegességének bizonyítéka. Az oroszok nem segítenek Franciaországnak. Stockholm, április 7. Az orosz sajtó növekvő elkedvetlenedéssel követi a Verdun körüli harcok lefolyását és reméli, hogy közútién veszedelem nincs, dc elhárítja magitól azt a teóriát, hogy a szövetségeseknek kötelességük a franciáknak a többi fronton való nagyobb aktivitással segítségére menni. Gyilkosságra és forradalomra bujtogat az orosz kormány. — Oroszország politikai rémregénge. — Stockholm, április 6. Egész Oroszország foglalkozik most a nemrégiben leleplezett Rzewszki-botrünnyal, amelyl még az orosz viszonyok közepette is hajmeresztő. A Ruszkija Vjedomoszti vezércikkben foglalkozik vele. Ez a vezércikk igy kezdődik: „Goethe Fausztjában van egy jelenet, amelyben egy boszorkánykonyha szerepel. A konyha közepén a boszorkány mérges növényeket főz egy boszorkányüstben, amelyre majmok vigyáznak, miután a boszorkány elment. De mialatt a majmok elbámészkodnak, kifut az üstnek tartalma és megforrázza a majmokat, amelyek visongva elfutnak. Ez a jelenet nagyszerűen talál a mi titkolódzó, elzárkózott legmagasabb bürokráciának köreire és időről-időre kipattanó botrányaira. De különösen ráillik a Rzcwszki-botrányra. Ebben is szerepel a titkos boszorkánykonyha, a melyben az üstnek a tartalma a szakács ügyetlensége folytán kifutott és leforrázott egy csomó embert. A Rzewszki-eset boulevard-regénynek mondható. De talán még ez a meghatározás sem eléggé preciz. Nincs regényiró, aki ilyen raffinált históriának a kigondolására képes. Mint valami kaleidoszkópban jelennek meg előttünk keres, kedők, "mágasrangu hivatalnokok, szerzetesek. csalók, a szeretőikkel, mérnökök, hölgyek a legmagasabb körökből és felbérelt orgyilkosok. A cselekvény a legnagyobb gyorsasággal vezet egyik ltelyröl a másikra: Pétervárról Norvégiába, az utcai leány, szobájából a miniszteri kabinetig, egy kormányirodából a börtönbe, közben az egész cselekvény oly szorosan összefüggő, hogy lehetetlen a minisztert és a magas méltóság viselőjét erkölcsileg különválasztani a csalóktól és azok gaz asszonyaitól. A politika belejátszódik a regénybe és a regény egybefonódik a politikával — az államjog összefog a büntető kodex-szel! A regény szereplői: Chvostov, a miniszter, Rzewszki és a szeretője, Rasputin, néhány hölgy a legmagasabb körökből, Stiirmer a miniszterelnök, ennek titkára, Manussevics és annak szeretője. Részes továbbá benne néhány más méltóság és Ismert gonosztevő. Akiket eddig lelepleztek, valószínűleg csak eszközei néhány különösen befolyásos személyiségnek. Ennek az egész Oroszországot izgató és elkeserítő drámának az előterében egyrészt az orosz udvarnál előfordult intrikák. másrészt Rzewszki, a provokátor áll." Miként a R. V. megirja, ez a Rzewszki két megbízást kapott. Az egyik, hogy akadályozza meg a most Krisztiániában tartózkodó páter lliodort, hogy egy gyalázó-iratot kiadjon. Ebben a könyvben lliodor egy csomó eredeti okiratot ad közre, olyanokat, a melyek magasrangu embereket, sőt udvari méltóságokat is pellengérre állítanak. Hogy ennek a könyvnek a nyilvánosságra kerülését megakadályozzák, Rzewszki Chvosztov megbízásából Krisztiániába utazott, ahol 60 ezer rubel árán sikerült nek lliodort rávenni arra, hogy a kompromittáló okmányok közül egyet sem bocsát nyilvánosságra. Azonkívül arra kötelezte magát az orosz udvar, hogy lliodor nak mindaddig fizet 10 ezer rubelnyi évjáradékot, amig azokat az okmányokat titokban tartja. Rzewszki másik megbízatása az volt, hogy lliodor segítségével gyilkosokat béreljen fel, akik elteszik láb alól Rasputínt és még néhány más befolyásos udvari személyiséget. lliodor belement ebbe is és öt fanatikus hívét Zariczynből a legsürgősebben Pétervárra rendelte, hogy azok Rasputínt megöljék. A terv az volt, hogy Rzewszky autón elcsalja Rasputint Pétervárról és az autót a gyilkosokkal megbeszélt helyre vezeti. Ezért Iliodornak ujabb 60 ezer rubelt igért. Az orgyilkosok Chvosztov miniszter utasítására hamis útleveleket kaptak. ÁHitólag be van bizonyitva. hogy Stiirmer, a miniszterelnök, tudott erről uz egész dologról és nem tett ellene semmit, amig egy a legmagasabb körből való hölgy rá nem birta arra, hogv a gyilkosság végrehajtását megakadályozza. Stiirmer továbbá Rzewszkivel, annak elfogatása után is, több órai tárgyalást folytatott kabinetjében. A miniszterelnök kézirata alapján bocsátották szabadon Simonovicz titkos ügynököt is, aki bele volt avatva a gyilkosság tervébe, de az utolsó pillanatban elárulta azt. A Rzewszki-botrány további lefolyása: Rzewszki szeretőjét, aki másik szeretőiének, Heyne mérnöknek elárulta az egész dolgot, börtöifbe vetették; Chvosztov előre figyelmeztette Rzexvszkit a nála megejtendő házkutatásra, hogy az minden áruló jelet és irást megsemmisíthessen, Rzewszki azonban' ravasz volt és minden ez üggyel összefüggő irást elégetett ugyan, de megőrizte ühvosztovtól 60 ezer rubelre kapott csekkj.t és Ríodor egyik levelét. Végül Rzewszkit szabadon bocsátották, hogy a botrányt eltussolhassa. A Rzewszki-botránnyal áll a legszorosabb összefüggésben Irkuczk kormányzójának, Bieletzkinek az elbocsátása. Bieletzki maga mondja el az egyik moszkvai lapban, hogy Rzewszki elfogatása után Chvosztov azzal bizta meg, hogy megszerezze mindazokat a kompromittáló iratokat, amelyek ezzel az ügyben kapcsolatban állanak és a birósági iratokhoz vannak csatolva. Bieletzki visszautasította ennek a megbízásnak a vállalását, mire le kellett állásáról mondania. Joggal vetődhetik fel a kérdés, micsoda gondolat lappangott ennek a gyilkossági tervnek a háta mögött? Miért akarták tulajdonképen a cár oly befolyásos kedvencét, Rasputint, meggyilkoltatni? Az orosz liberális lapok erre meglehetősen érthető választ adnak. Rasputint tisztára provokatorikus célból akarták feláldozni és igy megerősíteni a mostani reakciós uralmat. ennek összes ellenségeit pedig lehetetlenné tenni. Ezért nyerték meg Rasputin bosszuvágyó ellenfelét, lliodort. Ha a gyilkosság sikerült volna, a kormány a haladópártiakat vádolta volna meg ezzel a politikai gyilkossággal. Ezen az iirügyön aztán rögtön bezárta volna u kormány a dumát, amely tudvalevőleg Stiirmernek és társainak -fölötte kellemetlen. Az ostromállapotot még szigorították volna. A duma feloszlatása nagy forrongást idézett volna elő a munkások közt, — igy kalkulálták a dolgot — amely zavargásokra