Délmagyarország, 1916. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1916-04-04 / 79. szám

Szeged.; 1916. április 4. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A rarancei harcok lelki betegei. — Jelenetek a kötözőhelyen. — A balkáni és az olasz fronton változatlan a helgzet. BUDAPEST, április 3. Az olasz és a tálkeleti harctéren a helyzet változatlan. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) BERLIN, április 3. A nagy főhadiszállás jelenti: A balkáni harctéren ujabb esemény nem történt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) 12.000 tonnás orosz hajó elsülyesztése. Konstantinápoly, április 3. A Milli-iigy'ükség jelentése szerint török tengeralattjáró tokunúi el süly esz tett egy tizenkétezer ton"ás orosz szállítóhajót hadianyaggal és katonasággal. Török tengeralattjáró még egy ezerötszáz tonnás orosz hajót és több vitorlást is elsüllyesztett. Heves szóváltás Joffre és Cadorna között. Zürich, április 3. Joffre és Cadorna első találkozásuk alkalmával igen -szívélyesen tárgyaltak egymással, egy későbbi tanácskozásukon azonban heves szóváltások történtek a két generalisszimusz között. Joffre szemrehányásokat tett Cadornának, liogy ő ketáhkötöje a németek elleni olasz hadüzenetek, mert pillanatnyi sikerekre dolgozik, á helyett, tiogy egységesen járna el a négyesSzövetség többi tagjaival. Cadornát igen hántja Joffre gyanúsítása s alighogy Salandra Párisba érkezett, bizalmasan tanácskozott az olasz kormányelnökkel. Hir szerint Salandrának sikerült Cadornát egyelőre Megnyugtatnia. • Cadorna csodálkozik. Lug'áfió; április 3. Cadorna, m olasz vetárkari főnök visszatért Olaszországiba. A hatáirálkíniásról táviratot intézett Joffre és 'töugla.s Haig főparancsnokokhoz, amelyekben megköszöni azt a szives fogadást, amelyhon főhadiszállásaikon részesült, csodálatát fejezi ki a látottakon és azt a meggyőződését hangoztatja, hogy a francia és angol hadak kiváló erényeinél és .nagyszerű defenzív -Szervezetüknél 'fogva a jogért és ikulturáért vi,vott harcban megszerzik a végleges győzclMtt. Clemenceau ujabb támadása Briand ellen. Genf, április 3. Rendkivül nagy feltűnést 'htötett az a heves kirohanás, amelyet CleMenceau Briand ellen intézett. Eszerint Briand szép beszédeket tart, örökösen pöfékeli a cigarettáját és megfeledkezik a helyzet ko'm,°lyságáról, rabszolgailag alázatos sajtója töcshimauszai miatt. De talán Verdun majd nemsokára felriasztja nyugalmából. ClemenCt>au mindaddig nem akar a párisi konferenctárói dicséretet mondani, amig Olaszország Németországnak meg nem izeni a háborút. Deutsch Lajos kereskedő, aki egészségügyi szolgálatot teljesít, Szegeden lakó családjához irja az alábbi érdekes sorokat: — A rarancei napok alatt történt: Hoznak kocsin egy embert — persze rozoga, késkenyfenekii parasztszekér — teljesen ép, semmi sebesülés rajta. Gránát temette be és mire kiásták, elvesztette az eszét. Elhelyezzük, ahogy lehetett. Mozdulatlanul fekszik, alig él. Közben ezer más tennivaló akadván, bizony eszünkbe sem jutott a szerencsétlen. Estefelé egy kicsit szűnt a dolog, végleg kimerülve, reszkető inakkal pihenünk, amikor a sok nyögés, halálhörgés dermesztő koncertjéből csendes dudolgatást hallunk. Ugyan kinek van kedve ilyenkor énekelni? Nekünk valószínűleg nemi, ezeknek a szerencsétleneknek még annyira sem. Figyelünk, hallgatózunk, de hiába, ez tényleg énekelés. Bemegyek a betegek közé, hát az a szegény ember a sok sebesültön keresztül négykézláb mászkál és énekel. Természetesen azonnal visszafektettük, de folyton csak dudolászott. Egy darabig csendesen feküdt, mindig ériekelve, azután megint elindult, csukott szemmel, csendesen. Egy ideig vigyáztunk rája, de láttuk, hogy csendes, nem veszélyes, iiát hagytuk a maga utján tovább énekelni. •Nálunk volt tovább mint egy napig, de egy pillanatra sem hallgatott el. Ez az eset igy elmondva talán nem is olyan rettenetes, mint amikor ott, abban a borzalmas környezetben, teljesen letörve a sirások, j.ajgátások közül hallja az ember azt az egyforma, monoton éneket. Ez iszonyúbb volt, mint a legcsunyább halálhörgés. Jön megint egy paraszt kocsi, két-három sebesült fekszik rajta. A kocsis mellett egy fiatal, gyerekarcu zászlós, sapka nélkül, nyugtalanul ii! a bakon, de le nem1 jön a kocsiról. Leemelik és mikor behozzák, látom, hogy keze-lába erősen össze van kötözve. Rettenetesen erőlködik, ihogy kiszabadítsa magát, csikorgatja a fogát, de akármit szólunk hozzá, nem felel, hanem dühösen néz. Nem mertem szabadon engedni, mig a főorvos nem jött. Ö azután, mint orvos bánt el vele. Erősen a szemébe nézett és a legszigorúbb hangon, keményen rászólt. Szegény gyerek, egy pillanatra megrezzent, azután Miért ment Asquith Rómába. Ráma, április 3. Néhány órával vatikáni látogatása után. Asquith az olasz sajtó küldöttségét fogadta, amelynek nevcbcn Tőrre elnök francia nyelven (kifejtette, hogy Asqutli jelenléte Anglia és Olaszország ama szándékát jeleni, hogy közösen járjanak el a végleges győzelemig és gazdasági és katonai eszközök egyesítésével új európai helyzetet teremtsenek, amely biztosítja a nemzetek és a népszabadság igazságos egyensúlyát. Asquith angol nyelven azt válaszolta, — miközben IMaggiorino Ferraris szenátor publicista minit, tolmálcs szerepelt, — hogy Anglia és az olasz sajtó képviselői mindig megértették egymást. Anglia rokonérzéssel követte Olaszország függetlenségi mozgalmát és Olaszország ennek ellenében helyesen értékelte az angol politika alapjait, amelyek megint vonított, erőlködött, de a főorvos ur csak továbbra is szigorú hangon beszélt veié, hogy ő felebbvalója, beszéljen tisztességesen. Erre megnyugodott, szabadon engedtük a kezeit meg a lábát, leültettük, de nyugodt volt. A sok kérdésre végre el kezdett makogni összevissza. Annyit megértettünk, hogy rászakadt a fedezék. A kísérője elmondotta aztán, hogy amikor a segélyhelyre vitték, teljesen kitört rajta az öriilet és azért kellett megkötözni. 'Nálunk egy kicsit megnyugodott, de egy embernek állandóan mellette kellett maradni, mert rettenetes nyugtalan volt és mincten legkisebb zörejre ugrani akart. Minden porcikája reszketett szegénynek. Végre sikerült annyira megnyugtatni, hogy elszálltihattuk. Egy másik ember, akit a gránát-explozió temetett el, szintén hozzánk került. Ez a beszélő- és hallóképességét vesztette el. Szegény, kézzel-lábbal magyarázott, de bizony nem igen értettük. Mikor látta, hogy nem boldogul, kitört belőle a keserves sirás és ugy zokogott, hogy irtózatos. Egyet fejbelőve, persze eszméletlen állapotban hoztak. Elhelyeztük a többi közé. Egyszerre vérfagyasztó; artiíkuifátlan ordítozás hallatszik. Berohanunk és megdöbbenve látjuk, hogy mint egy tajtékzó fenevad, rohan a falnak a szerencsétlen. Tépi a köté sét, rúgja a mellette levő sebesülteket, hadonászik. öten akartuk megfékezni, de csak nagysokára, óriási munkával sikerült valahogy lefogni. De folyton orditozott, mig a mellette levők sírtak, jajgattak. Nagynehezen lehetett egy injekciót adui neki, azután végkép lecsendesedett... és egy félőra múlva az asztalosunk egy keresztet hozott... A többek között egy súlyosan megsebesült oroszt hoztak. Már csak épen Ihogy lélekzett, de a jámbor nem sejtette a nagyon közeli véget, mert valami ennivaló kért. Adtunk neki meleg kávét és kenyeret. A kávét meg is itta, — azután ott hagytuk: 10—15 perc múlva jelentik, hogy az orosz meghalt, megnézem, hát a szegény épen beleharapott a kenyérbe, amikor a halál elérte. Hogy ki lehetett éhezve s mennyire bizhatott, ha még a haláí perceiben is enni akart. nqm változtak. Az angolok sajnálták volua, ha a jelenlegi háborúban, amely a szabadság •és a kultúra jövőjéért folyik, az olaszokat nem látnák maguk mellett. Közölni fogja az angol újságírókkal, hogy Olaszország miniden erőfeszítésre el van határozva a szabadság diadaláért és a győzelem kivívásáért. Asquith ezután a kapitóliumra ment, ahol ünuepies fogadásban volt része: Colonna herceg polgármester hangoztatta Anglia nagylelkűségét és szimpátiáját Olaszországgal szemben és kifejezte a szabadság és igazság győzelmében való bizakodását. Asquith azt válaszolta, hogy azért jött, liogy biztosítsa Olaszországot arra nézve, hogy Anglia szilárdan hisz a szabadság és az igazság ügyének győzelmében és hogy Anglia visszavonhatatlan elhatározása, hogy megőrzi a gyönge népek jogait és inism tűri ama szociális és elemi törvények megsértését, ame-