Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-11 / 60. szám

Szeged, 1916. március 11. DÍLMAüYARÖÍUSSSfl Verdunnél a franciák eddigi vesztesége 70-80.000 ember. — Moraht őrnagy cikke. — A irancia hadvezetőség március 6-án | jött most 58 tiszt és 3277 ember a Forgeserte kelt jelentése a Maastól nyugatra fekvő egész szakaszon erős tüzérségi tűzről tett említést és a németeknek Forges ellen irányuló támadását nehéz ütegeivel iparkodott meghiúsítani. Magát a "falut Joffre vezérkara nak- a jelentése szerint „erős támadással" már március 6-án foglaltuk el. Ezt a hírt a német vezérkar március 8-iki jelentése meg erősíti. Forges a Verdun körüli francia front egyik előretolt támaszpontja volt és az Argonneokból a Maasba ömlő Forges-patak mindkét partiéin alaposan meg volt erősítve Verdun védői bizonyára azt hitték, hogy ezt a veszélyeztetett állásukat a Maas félszigete és Bras ellen történő előnyomulástmk dacára 's még tarthatni fogják, ép azért figyelemreméltó volt ellenálló erélyiik. Ámde ránk nézve szükségessé vált, hogy megjavítsuk frontunkat, antely a Cote de Talonra Douaumon lig volt előretolva. Ezért Béthiueourt falu a|att támadtunk és sikerült 6 kilométer szé 'ességben és 3 kilométer mélységben áttör nünk. Most Forges és Regnéviile, Sainognieuxxel szemben a Maas bal partján szilár fian a kezünkben van és uj frontunk elérte a Cumiéres és Béthiucourt közti erdőségek déÜ széleit. A francia ellentámadások ismét vérbe fúltak és a Verdun köriili harcok fo golyszáma megint tetemesen megnövekedett. Március 6-án ez a szám 17,000 volt. Bithez patak állásaiért való harcban, ugy, hogy a Verdun előtt ejtett foglyok száma immáron túllépte a 20,000-et. A Maastól nyugatra és keletre a franciák összvesztesege 70—80,000 emberre tehető. De a Woevreben is tettünk haladást. Fresnes, ez a fontos csomópont meg van tisztítva az ellenségtől. Megvolt tehát bennünk az erő a Cotes Lorraines lejtői elleti előretörni. Hnmbert szenátor ma bizonyára több hívőre talál Páriöban, mint eddig. Nem veszti el fejét a cenznra miatt és igaz szavakat mondott, amikor a Journalban a francia had vezetőségről azt állította, hogy „tévedésben van", ha a német hadsereget kimerültnek és elöasználtnak tartja. Ha Párisban nem lettek volna oly hallatlanul dőrék, hogy elzárták volna a német jelentések és azok kommentárjai elől az utat, Verdunnél talán kevesebb vér folyt volna. érthető, hogy Franciaország most a Chámpagtieban a'kar előretörések által levegőhöz jutni. De ez az ellenséges remény is hamis feltevésből indul ki. Mi ott sem vagyunk gyöngék, ezt bizonyítja csapataink aktív visszautasítása Maisons de Champagnenél. Ami halálosan* bátor csapataink, fölényes vezetésünk és csoportosításunk, valamint biztosan funkcionáló szervezettségünk a Nyugaton ismét jó egy darabon előbbre juttattak bennünket. A szegedi kereskedők és a közélelmezés. (Saját tudósítónktól.) Pénteki számában •észletesen foglalkozott a Délmagyarország """dazokkal a reformokkal, melyek a városi közélelmezési üzeni uj korszakáról eddig Nyilvánosságra kerültek. Bár mindaz, amit a '"-'gközelebbi jövőről eddig tudtunk, nagyon kevés ahhoz, hogy végleges képet lehessen a'kotni az uj rezsimről, mégis szükségesnek irtottuk véleményt mondani. Azt hisszük, Balogh Károly munkássága elé bizalommal tekinthet a közönség. Lehet, liogy részletkérdésekben más lesz a véleményünk, mint az övé, ez azonban nem érintheti a dolgoknak azt az általános részét: Vájjon helyes '"anyelvek szerint kezdi-e meg Balogh Kárf>'y munkásságát, vagy nem. Már pénteki számunkban megkockáztattuk például azt a feleményünket, hogy a közélelmezési tanács °sszeállitásához szó fér. Ugy látszik, mások js osztják ezt a véleményünket, mert ma a következő levelet kaptuk: • — Tekintetes Szerkesztő Ur! A közönig élénk figyelemmel kiséri és nagy meg"yugvással látja azt a fáradhatatlan agitáast< amelyet a közélelmezés ügyében a Dél"legyarország kifejt. Némi eredménnyel is 'csekedhetnök, mert a szerkesztő ur inditanyának már is megvan az az üdvös jiatása, '°gy rend teremtődik az egész vonalon. *;em szeretném, ha a hatóság ebből a monatómból bizalmatlanságot olvasna ki. Bizo"Vos, hogy voltak hibák, ami végül is emberi dolog. A hibákat be kell látmés nagyon helyes, hogy orvoslásuk a legteljesebb nyilvánosság előtt történik. Balogh tanácsos ur most készül — látható ambícióval és körültekintéssel — az uj munkakörre. Neki már minden esetre könnyebb dolga lesz, sok tanulság és tapasztalat van, amin okulhat. Érdeklődéssel olvastam, hogy kikből akarja a tanácsnok ur a közélelmezési tanácsot öszszeállitani. Szerintem a névsor kissé hiányos. Tudom, hogy felette kényes annak tárgyalása, hogy kik maradhattak volna ki a névsorból, ép azért meg sem kísérlem. Bizonyos, hogy több olyan szakma nincs képviselve a közélelmezési bizottságban, amelynek a közélelmezés cikkei között feltétlenül képviselve kell lenni. Nagyon üdvösnek találnám például, ha a tej-kérdés csak valahogyan való rendezése érdekében is közreműködnék a város. A Központi Tejcsarnok igazgatója miért nincs benne tehát a közélelmezési tanácsban? Föltétlenül meghívnám ebbe a bizottságba a vágóhídi igazgatót, a husáruk dolgában — ha ,el lehet érni kedvező föltételeket — közelebbi kapcsolatot teremtenék a város és a Hus- és Vásárpénztár között Nincs a bizottságban nagy- és kiskereskedő, pedig kitűnő szolgálatokat tehetne a közélelmezésnek például Reitzer Lipót. Ezeket kívánták elmondani szerény soraim, amelyiek közléséért köszönetet mond. H. L. Érdekes, liogy a közélelmezés dolgaivá? egyre behatóbban kezdenek foglalkozni a szegedi kereskedők. Ismeretes, hogy a város egy vaggon .rizst kapott a Hatliterménytől. A Szegedi Kereskedők Egyesülete küldöttségileg jelent ineg ebből az alkalomból a polgármesternél és kérte, hogy a rizs árusításába őket is vonja bele. A polgármester ezt annyival inkább megtette, mert igy elérhető, liogy a város minden részén hozzáférhessen a közönség a rizshez. Körülbelül ötven mázsa rizs kerül igy kiskereskedőkhöz, csak az a sajnos, hogy a szétosztás még mindig nem történt meg. A kereskedők egy része most azzal a tervvel foglalkozik, liogy mozgalmat kellene kezdeményezni annak érdekében, hogy a kereskedők közvetlenebbül bekapcsoltassanak a közélelmezésbe, még pedig ugy a beszerzésbe, mint az elárusitásba. A dolog kétségtelenül tetszetős és csak üdvös lehet, Iha meg tudják teremteni a helyes kapcsolatot a városi élelmezés és a keI reskedők között* ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••a A zárórarendelet Szegeden. 'Saját tudósítónktól.) Jellemző, hogy a világháború dübörgő eseményei ellenére felMinüen sokat beszélnek az emberek a zárórarendelefcről. Vannak olyanok is. akik nem azt találgatják, hogy mi lesz, ha a németek elfoglalják Verdunt, hanem inkább az izgatja őket, iiogy mi lesz március 16-ika után, amikor éjjel egy órakor minden vendéglőt, kávéházat és nyilvános helyiséget becsuknak ... Akik nyárspolgári életmódot folytatnak és akiknek az éj/fél utáni fenmaradás már „kirúgás a hámból", bizonyára nem értik <meg azt a nagy lelki felfordulást, amelyet a zárórarendelet oly széles körben keltett. Sőt talán fel is háborodnak azon, hogy akadnlak emberek, akik éjfél után ébren vannak és még akkor sem ringatóznak az álom ölelő karjaiban. A dolog valójában ugy van, hogy sem elégedetlenségre, sem felháborodásra ok ninj csen. A belügyminiszteri rendelet intenciói teljes mértékben helyesek, de viszont meg tudjuk érteni, ha többen vannak olyanok is, akik a zárórarendeletet kellemetlen érzésekkel fogiadjá'k. A túlságba vitt mulatozások, dorbézolások és kicsapongások elmaradásáért igazán nem kár. A reggelig tartó cécókat halasszuk el jobb időkre. De vannalk emberek, akik éjjel dolgoznak, akik tehát a vendéglőkbe és kávéházakba éjjel nem mulatni mennek. A rendeletnek nem is az a célja, hogy a békés szórakozásoknak gátat vessen, csupán a kicsapongásokat akarja megakadályozni. De természetesen, kivételeket tenni nem Icihet, mert ezek a rendelet hatékonyságát veszélyeztetnék. Azonban talán mégis valami módot lehetne találni arra, hogy az éjjeli munkások érdekei megóvassanak anélkül, hogy a zárjórarendelet etikai hatását csökkentenők vagy kétségessé tennők. A kérdés mindenesetre igen kényes és nehéz. A belügyminiszteri ! rendelet nem tür kivételeket és megtiltja a hatóságoknak azt, hogy a zárórára vonatkozólag a speciális helyi viszonyoknak megjelelő külön intézkedéseket foganatosíthassanak. A nyitásra vonatkozólag azonban nem köti meg ilyen szigorúan a hatóságok keézt. A rendőrség tehát méltányos esetben, főleg az éjszakai munkások helvi viszonyaira való tekintette!, engedélyezhet korábbi nyitást. A gyakorlat tapasztalatai és szükségei alapján esetleg a 'belügyminiszter hajlandó lesz megengedni, hogy minden városban egykét megbízható helyen éjjel egv óra után is nyitva tarthassanak. A rendeletnek ily ér1 telmü módosítása különösen azért kockázatos, mert a kivételek alkalmazása esetén igen bajos elejét venni a visszaéléseknek, a melyektől még igy is tartani lehet.. A hatóságnak ezerszemű éberségére lesz szükség, ha a zárórarendelet intencióinak nemcsak