Délmagyarország, 1916. március (5. évfolyam, 51-76. szám)

1916-03-19 / 67. szám

MmGYAKOBSZm Szeged, 1916. március 19. Mezőgazdasági munkára öt hétre szabadságolják a katonákat. (Saját tudósítónktól.) A törvényható­sági munka- és hadifogoly bizottság szom­baton délben a Városházán dr- Somogyi Szilveszter polgármester elnöklése alatt ülést tartott. Az elnök bejelentette a bizott­ságinak, hogy a miniszter a fogolykontin­genst Szeged részére nyolcszázban szabta meg. Eddig 530 hadifogoly dolgozott Szege­den, ehej; 270 foglyot kap a város. Ezért azokat a'hadifoglyokat, akik a városban (magánosoknál dolgoznak, bevonják és me­zőgazdasági munkára adják ki. A foglyok bevonása megkezdődött, emiatt néhány ipa­ros panaszt tett. A polgármester felolvasta ezek névsorát, a bizottság pedig szavazás­sal döntött afölött, kinél hánv hadifogoly maradjon. Elhatározta a bizottság azt is, hogy a most kapott 270 foglyot nem a je lentkezés sorrendjében fogják szétosztani hanem mindenekelőtt azoknak az igényei elégítik ki, akiknek feltétlenül és sürgősen van szükségük hadifogoly-munkásokra. Dr. Dobay Gyula népfelkelő hadnagy ajánlatára a bizottság felkérte dr. Somogyi polgármestert, hogy a földniivelésiigyi mi­niszternél .személyesen interveniáljon, hogy Szeged város fogoly-kontingense felemeltes­sék. A polgármester be fogja mutatni a mi­niszternek az összeirási iveket, amelyekből kitűnik, hogy 502 munkaadó jelentkezett ós összesen több mint 2000 hadifogolyra yain szükség. A polgármester intézkedni fog, hogy. a legutóbb kiutalt 270 fogolyért utaz­zon a főkapitány a pozsonyi fogolytáborba, •högy a foglyok mielőbb munkába áthassa­nak­Dr. Dobay bejelenti, hogy a katonai munkásosztagokból mezőgazdasági munkák végzésére munkás-csoportokat bocsát a pa­rancsnokság a gazdák rendelkezésére. Sze­retné, ha a munkaadók, — miután a hadi­fóglyok úgysem végezhetnek el minden munkát, — ilyen katonai munkás-csapato­kat kérnének. Völgyessy János gazdász tudatja a bizottsággal, hogy a honvédelmi miniszté­rium sürgönyileg tudatta a várossal, hogy vasárnap délelőtt tizenegy órakor huszon­hét kincstári ló érkezik 'Szegedre, amelyek gazdasági munkák végzésére kiadhatók a gazdáknak. A lovakat vasárnap délután fog­ják.kiadni a tűzoltólaktanya, udvarán. A pol­gármester a lovak átvételére négyes bizott­ságot'kilíd ki". Ez a bizottság fogja á lova­kat azoknak, akik már régebben jelen tkez* bek, kiadni. A kincstári lovakat csak szán­tásra szabad használni és a szántás elvég­zése után azonnal be kell szolgáltatni. Egy lóért száz korona óvadékot kell letenni, a mely összeget csak a ló átadásakor — ha ez kifogástalan állapotban történik — adják vissza. Dr. Dobay kéri a bizottság tagjait, tu­dassák a tanyákon a hadbavonultak hozzá­tartozóival, hogy azok a katonák, akik nin­csenek a harctéren, a századparancsnokuk­nál jelentkezzenek szabadságért. Akik a pol­gári életben mezőgazdasággal foglalkoztak, a miniszteri rendelet értelmében egyszerű jelentkezésre 3—5 heti szabadságot kapnak­Azok a katonák is kapnak szabadságot, a kiknek nincss aját földjük, ha mezőgazda­sági t|iuukáyal akarnak foglalkozni. Á mezőgazdasági munkára szabadsá­golt katonák, ha a hatóságilag megállapított munkabérek mellett nem akarnak munkába állani, azonnal (behívatnak ezredeikhez. A Délmagyarország telefonjai Szerkesztőség 305. Kiadóhivatal 81. József főherceg katonái között. — A 46-osok hadtestparancsnoka, — (Sajót tudósítónktól.) A mióta ő Felsége bizalma József királyi hercegre a temesvári hadtest parancsnokságát ruházta, nem mál­lott el nap, amelyet ne nehéz szolgálata tel­jesítésében töltött volna el. 'A fenség nem­csak, liogy részt vesz a haditervek kidollgozá­sá'ban és a legmesszebbmenő felelősséget: vállalja történelmi jelentőségű elhatározá­saiért, hanem minden egyes alkalommal sze­mélyesen [győződik meg fldmnosain:;k vég­rehajtásóról is. E közben természetszerűleg szoros és gyakori érintkezésbe jut hadtesté­nek tisztjeivel és katonáival. iAz érintkezés közvetlenségét fokozza az a sugárzó szeretet és jóságos gyöngédség, melyet a fenség min­den egyes emberével éreztet. A szegedi kato­nák hadtestparancsnoka — akárcsak az édes apja — különösea magyar katond)\ szereti. Büszkék, boldogok, jól esik is a katonáknak minden szó, amelyet hozzájuk intéz, — sőt a bakák még féltékenyek is egymásra, ha vala­melyikkel kissé tovább diskurál. József ki­rályi herceg gondolataiból, háboru okozta szenvedéseiből, nemes, mély érzéseiből ne­künk különösen azt a. nagy szeretetet sikerült megismernünk, melylyel magyarjai iránt viseltetik. És ennek a viszonynak számtalan apró, kedves epizódja van, melyeket fel is kell je­gyezni. Nagyon dübörgött a gránát a Doberdó sziklái között. A szürke köveken ezerszeresen megtörve gördült tova a rémes hang. A fen­ség a fedezékekben kereste föl bakáit. Meg­kérdezte az egyiket: — Hogy vagytok, fiuk? — Minden jó volna. —felelte a kérdezett, azeán fölemelte a jóbbkezét és kinyújtott mutatóujját halántéka mellett lóbálva, hozzá tette: — csak az a . . . kutya ágyú ne volna. •A másik meg panasszal jött elő: — Ugy kéne csinálni, fenséges ur, hogy visszaváltozzék az olasz harcmodor. — Háit megváltozott? — Meg bizony, még pedig hátrányosra; azelőtt mindig disznókat és jnlbokat hajtot­tak maguk előtt a taliánok, ihogy azok rob­bantsák fel az aknákat. De most már maguk gyünnek. Pedig mink jobb szeretjük a ma­lacpecsenyét. * iAz áutomobil-javitőmühelyben meglátott a királyi herceg egy szurtosképü bakát, aki a kerekek közt mászkált. Rászólt: — Fekete, hát nem emlékszik már rám? (Sábáénál.. .Hogy került ide, mit csinál, hol tanulta ezt a mesterséget? — és sokáig elbe­szélgetett vele. /Másnap ötven koronát kapott a .gépész egy levél kÍgéretében. ,/Elkésett karácsonyi ajándékul jó bá­lámnak, Józseif." * •Karácsonykor ötszáz koronát adott a ki­rályi herceg minden zászlóaljnak, hogy osz­szák szét azok között, akik legszegényebbek ós legnagyobb a családjuk, ötven-ötven ko­•onát kaptak a segélyezettek és sok család volt, ahol a szeretetnek vérbe fagyasztott ünnepét ez a pénz tette egy kicsit meleggé. Olvastam a hálálkodó leveleket, ezeket a megható, primitív írásokat. (Azt irja egy avz­szony: „Nagyságos főherceg ur, Isten áldja meg az ajándékért* a mai időkben bizony na­gyon kell a pénz kenyérre, de én emléket fo­gok venni, hogy legyen ami Ihirdesse az ért drága egyetlen uramnak, aki vérét ontja a hazáért, miiyen jóságos főhercege volt..." • A hadtestnek van egy nagyszerűen be­rendezett fogorvosi intézete, ahol egy dok­tor ugy plombál és olyan gyönyörű müfoga­kat készít, mintha valamelyik nagy városi műteremben dolgozna és nem a Doherdón, a IKtklok háta mögött. A fogorvosi rendelő kö­zelében a fenség találkozik egy honvéddel, kinek be van kötve az arca és szörnyen ká­romkodik. — 'Mi baj fiam? 'Fáj a fogad, menj fel az orvos úrhoz... — Hát hiszen* épen ő törte ki, de most aztán várhat is ám, amig még egyszer meg­lát engem... — feleli a honvéd engesztelhe­tetlen haraggal. ••••a •••••»•»••••*• A román-orosz érdekellentétet nem lehet elsimítani. Bukarest, március 18- A romániai kon­zervatív párt hivatalos Orgánum,a, a Steagul Filipeszkunak a Birsevija Wjedomosti cimü orosz lap munkatársa előtt tett nyilatkoza­tával foglalkozva, ezeket irja: — Ha Filipeszku az Oroszországban szerzett kellemetlen tapasztalatai dacára is még mindig azt hiszi, hogy Romániának fel kell áldoznia magát Oroszország érde­keiért, keserűen csalódik. Románia érdekei sohasem lesznek azonosak Oroszországéi­val és Románia magatartása Oroszország­gal szemben sohasem nevezhető kitűnőnek. Mert Romániát nem csak a besszarábiai kérdés választja el Oroszországtól, hanem a Dunatorkolatok és a Dardanellák szabad­ságának kérdése is. Ezeket a szempontokat pedig ne felejtse el a Birsevija Wjedomosti, akármit mondott is munkatársának Fili­peszku'. Az uj hadügyminiszter. Páris, március 18. A Havas-ügynökség jelenti: Az egészségi okokból visszalépett Gallieni tábornok helyébe Roques hadosz­tálytábornokot nevezték ki hadügyminisz­terré. Pierre Roques, az uj hadügy/miniszter 1856 december 28-án született Marséit! eben, tehát most hatvan esztendős. Eddig parancs­noka volt egy hadseregnek, amely a Woev­reben operált- Roques mindig a műszaki csapatokban szolgált s egy ideig a francia léghajózás főnöke volt. A háboru előtt pedig a limogesi 12. hadtestnek volt a parancs­noka. Az uj hadügyminiszter neve a nyilvá­nosság előtt eddig nem igen szerepelt. Neim lehet tudni, liogy katonai téren mit várhat­nak töle a franciák, csak az látszik bizonyos­nak, hogy személye jobbari megfelel ama radikális politikusok kívánságának, akik tá­vozásra kényszeritették elődjét. Olasz lap az isonzói csatáról. Lugano, március 18. A Popolo d'ltalia, amelynek szerdai vezércikkelyét a cenzúra teljesen kitörölte, azt mondja, hogy az isón­zói támadás nem mentette meg Szerbiát, a mint akkor hitték, amint hogy most Fran­ciaországon sem fog segíteni. Franciaor­szágban kell a harcot folytatni. Ha azt mondják, hogy az interveniconisták (lemond­tak a Németországnak szóló hadüzenet kö­veteléséről, akkor ez semimiesetre sem áll a Popolo d'Itáliára. A Németország ellen való háboru föltétlenül szükséges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom