Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-13 / 37. szám

Szeged, 1916. február 12. DÉLMAGYARORSZAG. 309 fi magyar katonák helyzeti a hadseregben. — Gróf Tisza István a király és Frigyes főherceg elismeréséről. — Károlyi Mihály interpellációja. — A képviselőház ülése. — Budapest, február 12. (Tudósítónk telefonjelentése.) A képvi­selőház szombati ülését háromnegyed tizen­egykor nyitotta meg Beöthy Pál tűnök. Napi­rend előtt (felszólalt Ábrahám Dezső, aki visszautasította Sándor Pálnak az ügyvé­dekre vonatkozó tegnapi megjegyzését. — Sándor Pál kijelentette, ihogy az ügyvédi 'kart nem a'karta sérteni. Szmrccsányi György vfesziautasitotta Sándor Pálnak a néppárt ellen intézett tá­madását. Ezután a miniszterelnöki jelentések tárgyalása következett. Rakovszky István emelikedett szólásra. Rakovszky a 'k/özéldmeaésről beszélt. Azután Sándor Pált támadta. Szóvá tette, hogy az a papírgyár, amelynek ő az elnöke, nem követett e! visszaéléseket. A körjegyzői állás kijárására vonatkozólag kijelentette, hogy sokkal indokoltabb ilyen dologban ön­zetlenül eljárni, mint vállalatok részére egyet-mást kijárni. Sándor Pál válaszol Rakovszkynak. Ki­jelenti, hogy személyében nem bánt senikit. G teljesen független ember és inkább fekete kenyeret enne, semhogy függetlenségét bár­ki kedvéért is feladja. Az elnök előterjesztésére a Ház elhatá­rozta, hogy ülését kedden 'folytatja. Ezután áttértek az interpellációkra. Huszár Károly, Haller István, Burtos János és Horváth Gyu­la mondották el interpellációikat, Teleszky János pénzügyminiszter megnyugtató kije­lentései után Jaeskó Pál interpellált, akinek báró Harkányi János kereskedelmi miniszter válaszolt. Interpellált még Novak János és Mattá Árpád, akinek interpellációja válasz nélkül maradt. Gróf Károlyi Mihály amiatt interpellálta meg a ininiszterelnőkököt, ihogy a hadsereg­ben a magyar zászlókat és jelvényeket elve­szik a magyar katonáktól, akiket egyébként is folytonos sérelem ér. Előadja a pozsonyi zászlós-értést. Január 26-án történt, hogy a 11-eis huszárok lövészcsapata nemzetiszínű zászlókkal és jelvényekkel a harctérre volt indulóba. Románul Tivadar őrnagy eltiltotta, hogy hazafias dalokat énekeljenek és a zász­lókat ölvette. Szily Kálmán főhadnagy ko­csin vitte utánuk a zászlót. lElöször a huszá­rokat, azután a főhadnagyot büntették meg és rendeletileg tiltották meg a zászló hasz­nalatát. Követeli, hogy ,az őrnagyot szigo­rúan büntessék meg és kérdezi a miniszterel­nököt, hogy hajlandó-e az eset 'fölött felhá­borodását fejezni kell. Gróf Tisza István miniszterelnök: Az eset egészen máskép történt. A hadügymi­niszter rendeletet adott ki, mely megengedi a nemzeti •szinü zászlók és jelvények haszná­latát. Ezek a zászlók azonban az ezred zász­lójánál nagyobbak nem lehetnek, mert ter­mészetesen ilyes esetiben már tüntető mel­lékizzel bir a dolog, ami nem egyeztethető össze a hadsereg szellemével. Az emlitett esetben is a nemzetiseinii zászló nagyobb volt az ezred zászlajánál. Károlyiinak vissza­utasítja azt a Vádját, mintha a hadseregben magyarellenes szeltem kapott volna lábra. Hogy az illetékes vezetőkörök milyen, érzel­mekkel és milyen megbecsüléssel viseltetnek a magyar katonák iránt, azt leginkább azzal illusztrálja, hogy felhatalmazás nélkül fel­olvassa Frigyes főherceg hadseregfőparancs­noknak egy lliozzá intézett levelét, amelyet magántermiésizleti ügyből kifolyólag váltot­tak. A levélben Frigyes főherceg kifejti/ hogy a magyar nemzet egységes fellépése, fiainak lialálfmogvető bátorsága, hősies, vitéz ma­gatartása és áldozatkész-égé mind olyan té­nyék, amelyek elől senki secn zárkózhat él. ö és a véderő többi vezetői feltétlenül elisme­rik, thogy u magyar katonák nemzeti lelkese­dése a monarchia hadseregére nézve nagy erőgyarapodást jelent. Világos, hogy ilyen körülmények között szó sem lelhet arról, hogy a véderő kategóriáiban magyarellenes áramlat keletkezhetett volna. 'Pusztán csak egyesek rosszakaratú irigységéről lehet szó, de ezek elnyerik büntetésüket. — Ehhez a levélhez — folytatta a mi­niszterelnök, — nincs sok hozzáfűzni valóm. Zimonyban is történt egy eset, amikor egy részeg alantas tiszt levetette a magyar zász­lót. Emiatt .a katonai parancsnokság szigorú eljárást indított és a tiszt meg is kapta pél­dás büntetését. Az utóbbi időben a legfőbb hadúr kijelentette előttem, hogy a legna­gyobb örömtől áthatva figyeli a magyarok hősi tetteit. Meleg szavakkal jellemezte a magyar nemzet tündöklő hazaszeretetét, ál­dozatkészségét és mély (fájdalommal látja, hogy bizonyos félreértések kezdik felütni fe­jüket. — Ebben a pillanatban egy gondolatnak kell mindenkit lelkesíteni-. -Miután a magyar nemzet létét és végső utait a monarchia nagy­hatalmi állásához kötötte, felkérek minden­kit pártkülönbség nélkül, hogy tartózkodja­nak attól a hangtól és kijelentésektől, ame­lyek által -lehetetlenné -tennék, hogy Ma­gyarország nagy áldozatainak learathassa (gyümölcsét. (Élénk helyeslés és taps a jobb oldalon.) Gróf Károlyi -Mihály: A miniszterelnök ur válaszát nem Veszem tud-omás-ul. Azt kér­deztem, vájjon elitéli-e azokat a magyar­ellenes megnyilatkozásokat, a mélyek a had­seregben előfordulnak. Erre kértem is vá­laszt. Most nem az a kérdés, hogy a ma­gyar katonákat jó ágyutölteléknek tartják-e, Iha nem hogy hajlandók-e olyan elégtételt ad­ni. amely alkalmas a sérelmek eliminálá­sára. Alighogy Károlyi befejezte szavait, gróf Tisza István haragosan pattant fel a helyé­ről és igy szólott: — Hazafias felháborodással tiltakozom az ellen;, ihogy azt a kérdést ilyen megbo­csjá.iihatatlan könnyelműséggel tájrgya-lja. A miniszterelnök -kijelentését a Ház nagy része tetszéssel fogadta, az ellenzéken pedig nagy zaj támadt. Károlyi Mihály személyes kérdésben szólalt fel és azt (fejtegette, hogy megérti, ha a miniszterelnök más vélemé­nyen van, de az ő személyét illetőleg ne til­takozzék ilyen módom A Ház tudomásul vette a miniszterelnök válaszát és az ülés délután négy órakor vé­get ért. DRIIIIIIIIIIHIIIIIIllllllllllllllHIIIIIiBBBIIBIIS Erre mifelénk ... Orosz harctér, fébr. 3. Erre mifelénk még most is agy -van min­den, mint assettőtt. Az idén is ngy ,várjuk, hogy karácsonyra otthon lehessünk, mint iavady, vagy tavaly előtt vártuk. A ma is csak olyan volt, mint a tegnap s a holnap... (Ki tudja? A holnap nem is lesz már talán. De a napok telnek. Alig, liogy lehullottak a fák levelei, a-z ágak újból rügy eket liány-nak s liiinbálódzva fürdenek a csalóka tctli napsugárban; várják a tavaszt, ami biztosan eljön. A gárem-berek pedig némán, Szótlanul járnak-kélnek az Ár­kokban is egy karácsonyra, egy tavaszra, egy •nyárra gondolnak, amikor majd minden más­ként lesz, mint mostan. Mégis a Ic-guap egy kicsit étiért a többi napoktól. A (divíziónál akadt dolgom s amint a fa­luba be akarok menni, ahol a parancsnokság állomásozik, már hnessziről ifeltűnik, Ihogy csoportosulás van egy ház előtt, az utat fegy­veres katonák zárják el s szuronyos kordon kígyózik az erdő felé. Kis .vártatva egy saját­ságos menet indul a házból: pap fehér.kar­ingben, keresztet szorongat a kezében, mellette lehoa-gasztott hajadon fővel, bizonytalan já­rással szinte támolyogva egy /alacsony, 'be­esett arcú fiatal katona lépdel. -Kát oldalt mellettük feltűzött szuronnyal az őrség halad, utánunk tisztek. ^ A félig elhagyott, félig leégett falu házai­ból félénk .tekintetek, ijedt ábrázatok, tarka rongyokba burkolt asszonyok, borotválatlan, ál lati a s kinézésű civil arcok kandikálnak a piszkos kicsi ablakokon keresztül s mint va­lami lvideg ítéli süvítő szél, amely a velőkig hatol, jár szájról-szájva a rémítő bir: — Kivégzés! Csatlakozom a menethez; ugy érzem, mint­ha kötelességein volna, liogy azt a szerencsét­len elhagyott embert, akinek itt senkije nin­csen, elkísérjem utolsó útjára. Lassan, szótlanul haladnak, csak az elitólt csendes imamormolását s néha-néha feltörő zokogását /hallana, amely összevegyül a meg­fagyott hó csikorgásával, a léptek riajáva-l. Az erdő szélén íuegállanak. Az itt állomá­sozó csapatok már előre felálltak félkörben, hogy tanúi legyenek eme szomorú látvány­nak. Vezényszavak hangzanak s a harcban megedzeít szivek hevesebben dobognak, a. fá­radalmakhoz Szokott izmok remegnek, a mar­cona -katonák bizonytalan pislogással nézik az előttük lejátszódó eseményeket, a halált. A szigorú ridegség .eltűnik az arcokról, a ráncok elsimulnak s a fegyver, amely már régen meg­szűnt játékszer -lenni, lábhoz kívánkozik a vállakról. Még- egy kevés mozgás ,s aztán min­denki földhöz szegezve á.ll a helyén is meredt tekintettel kfer.es egy pontot, (egy összetört, görnyedt alakot olt a fehér inges pap oldalán. •Előlép a hadibiró; Írásukat ytefez elő s ol­vasni kezd: „A király nevében ..." f , Halálos csönd. A körülállók összerezzen­nek; a (távolból ágyuk dörgése hallszik, mint­ha ajtókat csapkodnának egy üres épületlven mérges emberek; a szél néha-néha belekapasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom