Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-19 / 42. szám

Szeged, 1916. február 19. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A gyógyszerek rohamos áremelkedése. Szegedi gyógyszerész a drágulás okairól. (Saját tudósítónktól.) Az életszükésgleti cikkek óriási drágaságához egy idő óta a gyógyszerek árai is idomulni akarnak és mivel kétségtelenül ezúttal is életbevágóan fontos cikkről van szó, elérkezettnek látjuk az időt, ihogy a közönségeit 'tájékoztassuk erről a fenyegető veszedelemről. A gyógyszerek árai a háboru kitörése óta már többször emelkedtek, de részint olyan csekély mértékben és főleg olyan áruk drágultak, a melyeknél indokoltnak lehetett tekinteni az áremelkedést. Egy hét óta azonban a vegyészeti gyűrak és gyógyszerárú Hagy keres\kedések olyan rohamosan .srófolják fel az árakat, hogy a közönséget valóságos csapásként fogja sújtani az uj árkialakulás. A gyógyszertárak ezzel ia folyamattal szemben tehetetlenül állanak, mert a kormány eddig csak a közönségnek való eladásra vonatkozólag határozta meg az árszabályokat, de a beszerzési árakat sem meg nem állapította, sem, a makszimáíást kötelezővé nem tette. Első sorban tehát az árdrágítás a patikárusekat sújtja, akik kénytelenek az mj miniszteri árszabályozásig a régi áron adni a gyógyszereket, noha kétszáz és háromszáz százalékos áremelkedés történt a legutóbbi ármegállapítás óta. A gyógyszerárak rohamos emelkedése természetszerűleg végeredményben mégis a közönséget 'fogja sújtani, mert a gyógyszerészek súlyos helyzetükben kisürgetik az uj rendelkezésit, mivel enélkül csak ideig-óráig •tudnának reuzálni. Szckossy Ferenc szegedi gyógyszerész a következőkben* informálta a Délmagyarország egyik munkatársát a most alakuló gyógyszer-drágulásról: — 1915. november 20-án lépett életbe az uj „Gyógyszer árszabvány", amelyben a belügyi kormány a hábonu által szükségessé •válst mértékben és módon határozta meg a gyógyszerek árait. A rendelet értelmében az uj árakat csak az árszabvány kézihezvétele után léptethettük életbe. Érdekes például, hogy nekem a mai napon kézbesítette a hatóság az árszabványt, tehát én majd .három hónapig voltam kénytelen a régi áron árusítani. ami határozott ráfizetést jelenített. Most hogy végre megkaptam az uj árszabványt, célt egyáltalán nem érek vele, mert a gyógyszerek azóta óriási mértékben megdrágultak. — A feltűnő árdrágulás egy héttel ezelőtt vette kezdetét. Hogy példával illusztráljam, minit áll a helyzet, eklatáns bizonyságul erre az aoidum acetylc-salicylicum esetét hozom íel, amelyet a közönség általánosan „aszpirin" néven csnier. Az acetylosalicylicumot nekünk az árszabvány szerint tiz garmmóriként 24 'fillérért, vagyis kilónkint 24 koronáért szabad árusítani. 'Ezzel szemben az utóbbi időben 56 koronánál olcsóbban nem tudjuk beszerezni kilóját. A huszonnégy koronás árból a munkáspénztárakr >k, kórházaknak 30% engedményt vagyunk kötelesek adni, vagyis 18 'fillért kapunk azért az áruért, amely nekünk 56 fillérbe kerül. Az aeidum borrcum (bórsav) száz grammouikint 56 fillérért árusítható, nekünk 60 fillérbe kerül. Hol van még a portó, a szállítási dij és a kötelező árengedmény. A butyrum Gacao 10 grammja 23 ,fillérért adható; nekünk 27 fillérbe kerül; az okúm Sesami (alig különbözik a rendes olajtól) kilónk int- 8 koronáért árusítható, nekünk a gyárosok 15-50 koromáért ajánlják. — A rohamos árdrágulás, mint már említettem, egy hét előtt vötte kezdetét. A drágítást a berlini Friedrieh Bayer cég vegyészeti gyára kezdte meg, amely a legtöbb gyógyszer specialitást készíti és többek között az aszpirin is szabadalmai közé tartozik. Ez ia német gyár az összes készítményeit 'hallatlan módon megdrágította és példáját azonnal követte a többi német cég, no meg a magyarországi vegyészeti gyárak és gyógyszerárú nagykereskedések .is. A sper ciátításoknál rövid idő alatt a következő drágulások történtek: Aszpirin tabletta 1.20 K-ról 2.50 K-ra Adelin tabletta 2— „ 6.50 „ Gonosan tabletta 3.25 „ 5.— „ Sajcdin tabletta 2.50 „ 7.— „ Aeetyl. salicyl. 18.— „ 56— „ Farnel symp. 4.— „ 7.— „ emelkedtek. A tűrhetetlen drágulásnak véleményem szerint csak az vethetne véget, ha a kormány gyors és erélyes .intézkedéssel maximálná a gyógyszerek nagybani árait. -»jir-<isas8 8aaaaBaBaaaBaaaaBaBaBaaaBBauaaaaanaaamBa> A képviselőház ülése. Budapest, február 18. (Tudósítónk teleiónjejdntése.) A képviselőház ülését háromnegyed tizenegykor nyitotta meg Beöthy Pál elnök. A regnikoláris bizottságnak a magyar-horvát egyesitett kiseimerről szóló törvényjavaslatát Beöthy László elfogadásra ajánlotta. Az előadó kijelentette, hogy az egyesitett kiseitner Magyarország törvényes jogait nem érinti és azok az érzelmek, melyek a javaslatban még nyilvánulnak, megerősítik a magyar-horvát testvériséget. Gróf Apponyi Albert az ellenzék álláspontját fejtette ki. Az ellenzék ia maga részéről elfogadja azokat az érzelmeket, melyek a javaslatban megnyilvánulnak és készséggel segiti a korirtányit abbeli törekvésében, hogy a magyar-horvát barátság megszilárduljon. Az ellenzék véleménye szerint azonban az ne az éveiken át leszorított bosszú. Ezért a kai megfizetni az orosznak negyvennyolcért. — Még a szemébe is hideg tartózkodással, néz, pedig ahol együvé rendelte őket a sors, megszerették egymást. De nem tud eligazodni a tények megfordulásán s valami közönyös megenge.sztelődéssel néz a szövetségesre. A német és osztrák (akihez kibékíthetetlen ellentétek kötik) összezavarodnak előtte és nem tudja, kiért s kivel harcol. S itt eszünkbe jut az a katona, aki, midőn egyik harctérről a másikra utazott s útiránya felől kérdezték, azt válaszolta, ho,gy megvertük már az oroszt, megvertük már a szerbet, most megyünk a német ellen. Ez a fogalomzavar Lelhet oka annak Ihogy a németről alig emlékezik meg s a mód, ahogyan a vele való barátságot 'felfogja, mutatja, hogy az osztrákellenszenv letevését a németre is kiterjeszti, mám! vége legyen ám a haragnak. Magyar, „Vilmos császár kezet nyújt a magyarnak. Konémet együtt verje .a rácot meg a muisrika alkusz •tóf a virágot." Különben ebbeln a nótában, mely egyik'e a kgérdékesebekuclk s legjellemzőbbeknek, józan őszintesége s becsületes engedékenysége nyilatkozik meg; mintha egyik parasztlegény Masitenyerét nyújtaná haragosának, miikor a közös baj bőkébe kényszerűi. Hogy ilyen közös bajok vannak, amelyek már csaknem életünket szegték, azt nem látja; csak .az forog a .fejében, bogy „Szerbiában «• nagy ese tmegtörtént, trónöiölköspárt hirtelen lelőtték" s hogy „megjött a levél fekete pecsétiteíi" ami azt jelenti, bogy háborúba kell menni. Mert ugy képzeli a magyar ember, hogy a király levelet ir minden egyes vitéznek, mélyben talán a fegyverbeszóLitás okait is kifejti. A ki•rály felé .irányul részvéte a trónörökös halála, die különösen a három árva miatt s meghatott Ünnepélyességgel mondja: Halottakat bárom árva siratja, Ferenc Jóska palástjával takarja. A király minit jóságos atya jelenik meg a katona nótákban s legendás fehér alakja, mint bős lovagol a nép képzeletében. Régi patri.alk ál is világba vezetnek a dalok, amilyent a népmesékben találunk, ahol naiv é.s aranyos sziivü emberek élnek s iahol a király mindenkit ismer. A királyt a katonadalok a tisztelet magasságára emelik s n.gy tekintget fel hozzá becézve, szeretettel s .néha olyan váll veregető szívességgel, amilyent azzal szemben szokott tanúsítani, akiért kész mindent feláldozni. A király tehát levelet ir, hogy „tiszta búzát ne vessenek ,a földbe, jön a imuszlka, kitapossa belőle" és, hogy ,jhatv.anezeremberre van .szüksége, jön a muszka, setjhaj, nagy hláboru Ifog lenni." — ,s általában a király minden intézkedését levélben hajtja (végre. A katonák vezére maga a király, ki .büszkém ül a l°va" s jóságos kék szemével gyönyörködik magyarján" és nem telik be dicséretével: „magyar nemzet, te vagy az az erős vár, hol nyugodtan pihenhetik a király." Mindegyik honvéd azt hiszi, hogy az ő ezrede a legeíső, „azt vezeti Ferenc Jóska legelő" s maga a király int a bandának, Ihogy a „legszebb nótát a húszas honvéd bakának." Érdekes ez a k onzervatizivmu's, ímert azt mutatja, hogy a nép <a modern háboru eszközeinek .ismerete mellett is a régi háborúk eszmekörében él, Máshol pedig okosabb a baka s ugy gondolja, liogy „Ferenc Jóska öreg már a csatára, rábizza a vitéz magyar bakára" e egyúttal megnyugtatja a királyt, bogy „megteszi kedvére s rácot tüz a szuronya hegyére." Ugyanez a gondolat egy reildkivül megkapó hasonlatban újra megjelenik: a háboru őrült, zavaros, véres bál, a király már nem Ibirjai a lába a táncot, ágért nem mehet el a bálba, de magyar vitéze „megforgatja helyette is ;a rácot." A részvét és liarag villan ki abból a dalból melyben „a haragos .istem-uyiilá.v.al" ütteti a „vad rácot," amiért a magyarok királyát nagy gyászba döntötték s megígéri Pet árnak, begy „magyar huszár vágja kardját húsába." — A magyar katona sokat foglalkozik a királlyal, még éjszaka is j-óla álmodik, amint tiiszta fehérben megjelenik előtte, fényes kardot köt az oldalára s icsatéba szólítja; a rosszsebes baka szeretne bejutni a király sznhájáíb.a és szemtől-szembe megmondani neki: ..nincsen párja a rosszsebes bakának." Van azután egy katonanóta, mely sötét színekkel vonultatja el a háborút s a király megrázó drámai képek kíséretében jár a csatatéren: Megjöt a király fekete paripán, Fényes kard csörög annak oldalán, Fényes kard csörög, az lágyu mennydörög, Sok vitéz magyarnak piros vére csöpög. Galícia környöskörül füstölög, Ferenc Jósika rézágyuja mennydörög, Éles golyó hasítja a levegőt, De sok holtelst beborítja a mezőt. Ferenc Jóska nyerges paripája, Ágaskodva viszi a csatába, Ferenc Jóska sírva néz le a .földre, Lova lába térdig jái a véébe!