Délmagyarország, 1916. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1916-02-15 / 38. szám

Szeged, 1916. február, 15. DELMAGYARORflZAG lelkű apja. Huszárjaink egymás között „Ried! apánk"-nak nevezik és ez fényes bizonyitéya az iránta érzett rajongó szeretetnek, mely csak az egyszerű, tiszta szivek természetes megnyilatkozásából fakad. Reménykedve várják a tavaszt, ihogy ismét fölkerekedjenek és a hadak utján ellenállhatatlan erővel megindulva ikivrják imádott hazájuk részére az annyira óhajtott, győzelmes békét. B . . . ••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••ii Montenegró meghódítása „sztratégiai lukszus" volt. Stockholm, február 14. A Ruszkiju Vjedomoszti katonai bírálója, aki egyik cikkét a császári és királyi csapatok skerének lebecsülésével kezd, bogy aztán — a cikk írójának akarata tlleneére — a legnagyobb elismeréssel végezze az osztrák és magyar hadvezetőség iránit. A lap véleménye szerint 'Magyarországra és Ausztriára nézve tulajdonképen teljesen fölösleges volt az egész montenegrói hadiárat. A kis montenegrói hadsereg amúgy sem tudott volna önálló támadást kezdeni Ausztria ellen. Azok az erők azonban, amelyeket az osztrákoknak a montenegrói csapatok szemmeltartására kellett föthasználniok, alig nagyobbak, mint az a veszteség, íely az osztrákokat előrenyomulásukkor érte. A Montenegró ellen való harc Magyarországra és Ausztriára nézve a sztratégiai támadás további 'kifejlődésére is fölösleges, mivel Montenegró bizonyos tekintetben zsákutca, ahonnan nem nyilik semmiféle ut további uj operációra. Más szóval a Montenegró ellen való operációk nem szükségesek sem a további előrenyomulás megkönnyítésére, sem a védelemre, sem a csapatok egy részének felszabadítására. És Magyarország és Ausztria mégis belefogott ebbe as ztratégiailag egyáltalán írem szükséges operációba, fis éppen ez a tény az alapja mindama véleményeknek, a melyek a Lovcsen eleste alkalmából az antant-sajtóban olvashatók, mert ez a tény bizonyos vonatkozásokban igen éredekes jel. Egy nem föltétlenül szükséges Operáció meg. kezdése sztratégiai luxust jelent és a magyarok és osztrákok megengedték maguknak ezt a luxust, amely teljesen sikerült is nekik. A Montenegró ellen irányuló minden ellenséges vállalkozást bizonyos mértékig nagyméretű tüntetésnek lehet nevezni, — tüntetésnek, a mely arra volts zánva, hogy bebizonyítsa, mennyire tudatában vannak a támadók saját erejüknek, amely megengedi, hogy fölösleges erejüket kétes értékű operációkra hdsználják fel. Ha ezt a vállalkozást a többi frontokon való csönd idején végezték volna el, akkor aránylag kevés hatást tett volna. De éppen abban az időben történt, amikor keleten uj életre kapott a katonai tevékenység, amikor Volhyniában, Úciliciában és Bukovinában el keseredett harc folyt! A moszkvai lap katonai szakértője ezek kel a fejtegetésekkel csak ama megdöbbenésnek ad találó kifejezést, amelyet Montenegró meghódítása az antant hatalmak körében kel tett; Cicatricis főispán nem vállalja a D. M. K. E. elnökségét. A Délmagyar ország telefonjai Szerkesztősig 305, Kiadóhivatal 8 U Saját tudósítónktól.) A DMKE budapesti osztályának elnöksége felirattal fordult a DM'KE elnökségéhez, amelyben többek közt a következők állanak: Tekintetes elnökség! A DMKE budapesti osztályának folyó hó 23-án tartott választmányi ülésének határozataként a következő kérelmet terjesztik iöl tisztelettel alulírottak a DMKE nagytekintetü elnökségéhez: A budapesti osztály a világháború rendkívüli nagy tanulságaiból azt következteti, sőt tisztán látja, hogy a magyar birodalom Délvidéken a most folyó világesemények lezajlása után a DMKÉ-re óriási feladatok várnak. Előre látható, hogy nagy eltolódások fognak bekövetkezni a magyar délvidék néprajzi állapotában. Hatalmas áramlatok tognk keletkezni német és horvát nyelvű testvéernik részéről, közgazdasági, közművelődési és társadalmi téren. A magyarságnak már most kell minden erejét egyesíteni, hogv az összetartás lélelemelő példájával vonzó hatást gyakoroljon más anyanyelvű testvéreinkre s igy képesek legyünk a nem magyar nyelvű honfitársaink közgazdasági, közművelődési és társadalmi életére, jótékony és irányító befolyást gyakorolni. Azonban ezt a nemzeti irányt kijelölni, ezt a nemzeti feladatot népszerűsíteni a délvidéki magyar birodalom népei előtt csak ugy lesz lehetséges, ha a testvéri összetartásnak, szeretetnek, tlrvényeit tiszteletben tartó Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület áll élére ennek a mozgalomnak. Akkor a helyes magyar nemzeti irány ba fogja terelni, akkor diadalra fogja vezetni a magyar államnyelv ügyét is, a telepítés, a népségités, a társadalmi béke. a nemzeti ségi kérdés, az- iparfejlesztés, iföldmivelés. községíejlesztés és visszavándorlás ügyét is, amelyeket az idegen tévtanokat (hirdetők osztályharcok, fajgyűlölet s felekezeti súrlódások felidézése által akartak megvalósítani. Ámde a békés munkán kivül a Magyai birodalom Délvidékén még történelmi Ihagvománytink felkutatása, történelmi jogaink felújítása, a Magyar birodalom hajdan erős nemzeti egységének összeiorrása a magyai kereskedelmi és katonai nevelésnek ismét elsősorba helyezése is a magyarság közművelődési feladatai közé fog tartozni, fizek mind oly nagyfontosságú kérdések, amelyeknél bátran kimondhatjuk, hogy vezető szerepe lesz a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesületnek. Az a fényes szerep, a mely a világító tüzoszlopé volt az igéret földére vágyó ókori nép előtt, az a szerep, a mely a turulmadáré volt Attilla és Árpád diadalmas hadseregei előtt. Azonban amidőn látjuk, hogy ez a fényes szerep vár a DMKEre: nagyon leverő ránk nézve az a tudat, hogy az a nagyrabivatott egyesület még ma is vezér, összetartó kapőcs nélkül szűkölködik. Pedig még 1913. évben intézkedés történt már az elnöki állás betöltése iránt, de az nem vezetett sikerre. A budapesti osztály látván tehát, hogy e zaz állapot nem előnyös a magyar nemzeti közművelődés érdekeire nézve s látván azt is, hogy a világtörténelmi események sürgősen azt követelik, miszerint Délmagvarországon a magyarság érdekeit védő DMKE egy percig sem álljőn vezér nélkül, hanem szervezkedjék fel a békés, öszszetartó munkára: kötelességének tartja felemelni kérő szavát, hogv a DMKE elnöki méltóságával olyan kiváló férfiút tiszteljen meg a Délmagyarország társadalmi, akit úgyszólván a Gondviselés is arra rendelt, hogv az egész magyar társadalomnak vezére legyen a Délvidéken. Ennélfogva legmélyebb tisztelettel arra kérjük a DMKE tekintetes Elnökségét, miszerint méltóztassék elhatározni, hogy az elnök választás céljából az évi rendes közgyűlést Szentes városban tartsa meg s az elnöki méltóság betöltésére dr. Cicatricis Lajos Szeged, Hódmezővásárhely városok és Csongrád vármegye főispánját mindnyájunk kívánságára egyediili jelöltként ajánlja. A DMKE budapesti osztályának határozatából is kitűnik, hogy az egyesületnek tényleg szüksége volna egv erőskezű vezetőre és dr. Cicatricis Lajos {ispánban kétségtelenüil ilyen vezért nyert volna a DMKE. Erre való tekintettel a Délmagyar ország szükségesnek látta érdeklődni a főispánnál, hogy az elnökséget hajlandó-e elfogadni. Dr. Cicatricis 'Lajos kijelentette, hogy a DMKE elnöki tisztét semmi esetre sem vállalja el. Verjük-e a gyermekeket. Azzial kezdőm, iliogy ón 'hivatásos "(pedagógus vagyok, de talán ennek ellenére nekem is hozzá szabad szólnom1 ahhoz a (pedagógiai kérdéshez, 'amelyről Pártos Zoltán UT cikket irt a Dél inRgi/nrör szagban. (Azért, mondom, iliogy énnek ellenére, mért tudvalévőleg a pedagógiáihoz mindenki ért, <die legfőképpen azok, akillc nem hivatásosak. Ékesen (igazolja ezt a tételt Pártos Zoltán ur cikk e, a k i, min t m aga szükségesnek .t art j a megj egyezni, nem hivatásos (pedagógus, mégis teljesen el tluld igazodni az összes pedagógiai problémák között és miég larrra is kópés, ihogy a hivatásos petdagógiuisokat megleckéztesse. Minthogy, mint előrebocsátottaim, én hivatásos pedagógus 'vagyok és magam is szeretem tudni a leckét .figyelemmel elolvastam Pártos Zoltán .ur cikkéit: talán .tanulhatok belőlük én is? Hiszen nincsen ebben semmi szégyen.. Nem is restelleném bevallani, ilia Pártos Zoltán ur etikkeiből valami értékeset és ujat tanulhattam volna. De, sajnos, ezt nem tehetem. Amiket állit, azok vagy elavult (közhelyek, vagy tájékozatlanságból eu-edő tévedéseik. Igy hát — bocsánatot kérek — vissza kell vonnom azt. a fennebb'leirt kijelentésemet, hogy a pedagógiához mindenki ért, még ha nem hivatásos pedagógus is. lAimit a cikk a .testi- és lelki á.töröklésről mond, 'arról 'már egész könyvtárnyi tudományos műveket írtak, .amelyekben természetesen nem imindig egyező, sőt nem egy esetben ellentétes felfogások jutnak érvényre. De kétségtelen, hogy (a! 'testi- és lellki átöröklés tanát tudományosan igazolt tételnek tekinthetjük. .Amint a továbbiakból megállapíthattam, ezt Pártos ur azért .ajánlja a pedagógusok figyelmébe, Ihogy a nevelési eszközök alkalmazásában és a .fegyelmi esetek elbírálásánál ne .tévesszék szem elől azt, hogy a gyermek a testi 'és lelki átöröklés alapján, mint Pártos ur mondja, szükségszerüleg rossz, „nem lesz elég teíhát azt mondani: a gyermek gonosz, meg kell verni, hogy ne legyen gonosz." (Helyes, helyes. De kérdem szeretettel: kii mondlja, hogy elég lesz? Hivatásos pedagógíuis bizonyára nem. lA szülök azonban bizony igen gyakran ennyivel is beérik vs éppen az átöröklés 'alapián nem ritkán' mondják az iskola .pau asz tevésére bizalmas körben: „Neon baj, én ás .rossz 'voltam gyermékkoropnibam, megás ember lett belőlem!" Bizony, a szülőkre inkább ráférne egy kis pedagógiai kitanitás. E térien igen hálásan fogadjuk Pártos ur közreműködését is, inert az iskola gyakran tehetetlen a szülök indolenciájával és pedagógiai vakságával szemben. A (szülői nevelés hiányát és hibáit a tiválbbiakiban különben Pártos Zoltán ur is elismeri csak ,azt nem értein, hogy a következő bekezdésben szokatlan logikai kmpesolattíal azzal folytatja, hogy: ,/Az iskola idáig sem nevelt. Az iskola idáig is csak — tátlátott." Ezekből 'az idézetekből ugy tetszik, mintha a cikkíró az iskolának ellensége len-