Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-23 / 20. szám

Szeged, 1916. január 23, DÉLMAGYAR ORSZÁG Én: Ott bizony. Egyhangú a kívánság is közöttünk, li-ogy onielőMb egészségben és régi nmnkabirásának teljességében tér-jen vissza közibénik. A fahonvéd: Ugy engedje a -fölséges úristen! (Egy percnyi hallgatás után.) Azt hallottam a m in-apában, Ihogy a harctéren a jobi) karját vesztett színész javára -rövidesen előadást rendeznek a színházban. Én: Beszélik. Istennek is tetsző cselekedet lesz ez, dicső honvédunk. A fahonvéd: -Az lesz. Magam is ott leszek és ahogy csak 'tudom, ugy 'kiáltom -a béna színész felé: éljen! Én: Csak 'legyen miből. A fahonvéd: Talán csak a'd neki a jóságis Isten. Megérdemli. -Vitézül harcolt, az édes hazáért áldozta M -művészi álmait. I-rja k-i az újságba, hoigy aki épkézláb -ember, akinek szive van, aki csak telheti, jelen legyen -az élő-adáson, Ihogy az -az egykezü ember érezHi-e-slse a anaigyars-áig háláját, a saját áldozatáért a szerető szivekből fakadó áldozatot. Én: Hitem: /van benne, hogy a köteles hálát érezni ifo-gj-a. Én már rti-eigyek is, hogy megváltsam a (bilétáimat. (Indulok kifelé.) A fahonvéd (u,!\ána;ni kiáltr:a): Az enyimet isimegválthatja, jó uram! (Az előcsarnok elsötétedik, a fahonvéd pipára gyújt és halkan dudorászni {kezdi: Volt nekem két ökröm, két szép villás szarvú ...) 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 fül 'i 8 • a s APOLLO SZÍNHÁZ lányé? 23-én, unsérnap: Szenzáziók napja. BfiBERI BIISSERMitüN Az életért cimü szenzációs drámában. Ezenkívül Amior i Vígjáték 3 felvonásban. R szezon legfinomabb ulgjáfék affpabtloja. Előadások délután 2 órától kezdve. Gyermekjegyek csak az első előadásra érvényesek. Sül 0 0 0 •1 0 0 0 0 0 0 0 Szegedről - Szegednek. A n-agy mindenség-neki örök törvénye, ho-gy a szerves életnek íentartá-sához gondozás és jó ellátás szükséges. A nem gondozott és -ro-s-sz ellátásban részesülő élet termékeny munkára nem alkalmas, sa-tnyul és -mielőbb -elpusztul. A községi éltetnek ép igy meg- van -a maga- törvénye, -mely szerint a községi életet liivatásáho-z mérten gondozni és -táplálni -kell, ahhoz a szükséges szellemi és anyagi eszközöket elő -kell -teremteni és a haladó 'korral fejleszteni. Szeged városnak községi életét gondozó és -tápláló szerv-e: a törvényhatósági bizottság -az 1916. évben január hó 19., 20. és 2\ napjaim tartotta -első rendes közgyűlését nagy érdeklődés mellett. A közgyülésne-k külső képe -az -első napon volt legérdekesebb, -mert- akkor kerültek tárgyalásra Pásztor József és Gerle Imre bizottsági tagok indítványai, amelyek -a -hatósági köz élelmezést és gazdálkodást bírálták és kívánták jobb útra terelni. És -minthogy az indítvány m-egokolását és arról közszájon forgó híreket csemege gyanánt kezelte- a -közönség, már 4 órakor délután -a -közgyűlés megnyitása előtt -a karzatok zsúfolásig megtelteik -és -a törvényhatósági bizottsági tag-ok szokatlanul nagy számban .iélen-tek meg, teljesen megtöltötték a közgyűlési termet. Igaz, hogy választás is -szerepelt a -közgyűlés tárgysorozatában, a törvényh-atóslág -kegyúri jogának gyakorlásáról volt szó. a kisteleki plébánia -javadalom betöltésével-. Három szeged-i érdemes római katholiku-s lelkész pályázott -ezen- javadalomért, névszerint Bezdán János-, Kasza Lajos és tiodács Ágoston. A közgyűlés egyhangúlag Bezdán János -kerületi -börtön-lelkészit praesentálta a csanádegyházmegyei püspöknek. 'Miikor dr. Cicatricis Lajos főispán az ülést megnyitotta tolt ház ©lőtt. senkit sem érdekelt a tárgysorozatnak első pon-tja, a polgármester havi jelentése, zaj és figyelmetlenség közöt-t olvasta tel a jegyző a december havi jelentést, pedig a nyomasztó és r-endlk-ivül-i viszonyokat és -azoík enyhítésére tett -közihatósági intézkedéseket, a közigazgatás -egész tevékenységét felölelte a polgármester havi jelentése, — -de k-it is-'érdekelnének -ezen komoly dolgok, mikor a közönség a -csemegét várja. Az i-nditvány-ck pontjához érve, jelenti az elnckjő főispán, hogy következik Pásztor József -indítványa a közélelmezési üzlet kezelése tárgyában. Egyszerre síri csönd lett a teremben. Az előadó B-okor Pál helyettes polgármester zavartalanul terjesztette elő az indítványra hozott tanácsi határozati javaslatot, csak -néha-néha hangzott él- egy-egy közbeszólás, mikor a vásárolt élelmiszerek és állatok -elpusztulásáról, -az ebből -származó tetemes anyagi .veszteségről volt szó. Pásztor Józsefnek a -napi lapokban egész terjedőimében -ismertetett indítványa és indokolása, hivatalos aktákra é-s megállapított tényekre hivatkozva tömören és -tartalmasán ismertette a közélelmezés ügyét, rámutatott a kezelés hibáira, azt -jövőre orvosolni kivánta és megmondta a módját, hogy mi-ként lehet és kell a 'hibákat megszüntetni és a veszteséget elkerülni. A múltra nézve pedig kívánja, hogy a kifogástalanul összeállított, szabályszerű számadást, kimerítő megokolással kel! bemutatni a szakértők által v-a-ló megvizsgálás után a közgyűlés elé terjeszteni. A tanácsi határozati javaslat -lényegében elfogadta Pásztor Józsefnek ,indítványát, nem kívánt elzárkózni semmiképen, hogy az ügy teljes világításban kerüljön -szakértői vizsgálat után a közgyűlés elé, továbbá a hatósági élelmezési üzletben a beszerzés, -kezelés és ellenőrzés kereskedelmi módon a lehető legjobban szerveztes-sék. Indítványozó Pásztor József a tanácsi javaslatra 'adott higgadt és tárgyilagos válaszában sehol sem jelentkezett a közönség képzeletében levő csemege senki személyéken támadva, gyanúsítva nem lett. az indítványának kihozott indokc-kat bizonyította s tenta-rtotta, némi módos,iássa'l hozzájárult a tanácsi javaslathoz, mert nem szenzáció volt a célja, hanem -a nyilvánosság utján akarta tisztázni az ügyet, hogy a suttogó gyanúnak e-e.i-e vétessék és ezzel a köznek szolgálator tegyen. Bármiként fogják is fel egyesek ezen felvetett kérdést, azon meggyőződésben vaA tizenuégyéves nagy fiú. Irta: Pártos Zoltán. (A. Laci 14 éves -és negyedik gimnazista. Az anyja harminckét esztendős és viruló szépség telt idomokkal, gömbölyű váltai, nagyon fehér fogakkal és erősen piros ajkakkal. Abban a korban van, melyben legbóditób-bak azok az asszonyok, akik gond nélkül élték. Ta-vasz van. A szobában a mama van •és a Marci bácsi. A Marci bácsi 40 éves, erős, izmos ember mesésen ápolt angol hajuszszal és sok fehér szállal a hajában. A helyzet az, liogy a mama a Marci bácsi ölében ül, átölelve tartja a nyakát és csókolja a száját hosszú, sokatigérő, asszonyi csókkal.) Laci: (-a csók alatt jön a--szobába, Valami kedves hírt (tartogathat, mert az arca piros és -vidám. A mama sikoltva ugrik fel, Marci bácsi dühösen köhécsel, pödörgeti, rágja, a bajusza szólót és angolosan kisurran az ajtón. Laci arccal a díványra borul és sir. Hangos, gyerekes sírással- zokog. A marna rémülten néz maga elé. Hosszú szünet, mely alatt Laci szakadatlan bömböl, a mama mereven néz. Pontosan ha-t perc muiva Laci felkel): Tudtam! Én tudtam, hogy te a szeretője yagy ennek az embernek. A mama: Laci! Laci: Szegény papa. Ö most nyugodtan ül az irodában és vezeti ,a könyveit. Azt hiszi szegény, hogy az ő felesége egyebet sem tesz, csak reá gondol. A felesége pedig beleül a Marc-i bácsi, mit Marci bácsi! beleül egy zsivány fickó ölébe és csókolja ennek a fickónak a száját. (Újra hangos zokogásba kezd. Még haugosabban sir, mint az imént. A mama iigyainiahiban a helyzetben nézi őt, ugy hegy már fájnak a lábai a bosszú, dermedt állástól, szeretne leülni, de fél, hogy a fia -rákiált.) Laci: Mondd, liogy nem igaz! Tagadd le! Mondd, hogy -nem is -ültél az ölébe. Mondd, bogy nem is csókoltad a száját. Hogy nem is vagy a szeretője. A mama: Már másodszor hallani tőled ezt a szót. Laci: De -még egyszer sem mondtad, hogy nem vagy az! -Márt nem -mondod már? A mama (hallgat). Laci: Ugy-e, csak most történt először ? A mama: Ne kérdezgess. Hallgass, Laci. Ne is gondolj reá -többet. -Menj jó fiam ós ját-szál tovább a Tiborral a kertben. Nem érted még te ezt, kis fin vagy. Laci: Tizennégyéves vagyok. És tudom már, hogy a feleségnek nem az a dolga, hogy megcsalja az urát. És én már nagy fin vagyok. És én tudni -akaróm-, hogy ,ki az anyám. És nem engedhetem, lmgy az apámat megcsalják, mert én szeretem az apámat. A mama: Menj játszani, fiam. Laci: Én nem megyek játszani, én -tudni akarok mindent, mert különbéit el fogom mondani a papának, amit láttam. A mama: És akkor az apád el. fog kergetni engem, akkor nem .lesz anyád. Laci: Inkább ne legyen, mintsem ezt .még egyszer is lássam. A mama: Nem fogod látni többé, fiam. Menj játszani. Laci: Addig nem megyek, mig nem tudok mindent, A mama: Mit. akarsz tudni? Nem tudhatsz semmit, nem érteti te azt még. Laci: Ne is mondj semmit, csak felelj arra, amit kérdezek. Ugy-e szereted azt az embert? A mama: Menj játszani, Laci. Laci: Én tudni akarom, szereted-e. A mama: Szeretem. Laci: És az apámat? A mama: Nem. Laci: A szeretője vagy ennek az embernek ? A mama: Tudod is te, mi az a szerető. Laci: Ez nem tartozik /ide, bizonyára tudom, felelj, kérlek, a kérdésemre. A mama: Csak voltam. Laci: És mo-st? A mama: Újra leszek. Laci: Mégis igaz, amit én már régen gondoltam. Én tudtam, hogy ez az ember nem jár hiába hozzánk mindig csak akkor, mikor a papa nincsen itthon. Hogy nem hiába hoz nekem annyi mindenfélét, amiről utóbb te azt mondtad, hogy ,a papa hozta, Erre rájöttem,