Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-23 / 20. szám

2 íóÉLMAGYARORSZAG. fezeged, 1916. január 22. gyek, liogy ezen indítvány esalk hasznára volt az ügynek, mert megállapítást nyert, hogy a városi hatóság egyetemesen és az üzlet vezetésével megbízottak egyenkint kijelentették, hogy vállalják a történtekért a felelősséget és a sikertelenség okait 'a szabályszerű számadással) együtt be fogják mutatni a közgyűlésnek. Ezután az ügyben váratlan fordulat történt. A közügyeknek lelkes és erősfejü harcosa, Wimmer Fülöp bizottsági tag azt indítványozta, hogy a közgyűlés azonnal: szüntesse be a hatósági közélelmezési üzletet. Ezen indítványhoz Pásztor József és Gerle Imre is hozzájárult, a közgyűlés pedig Wimmer Fülöp indítványát fogadta el. 1915. március '.havában rendelte el a közgyűlés, hogy a város állitson fel közélelmezési üzletet és 10 hónap múlva. 1916. január 19-én ugyanazon közgyűlés a tnithólógiai Kronosként felfalta saját vére vesztesége árán táplált édes gyermekét: a Közélelmezési üzletet, nem várta meg, mig a gyermek helyesebb gondozással megerősödik, s a vérveszteséget visszaszolgáltatja. Pedig ezen vérveszteség a városnak az eddigi értesülés szerint több mint 50.000 koronába került. Lehet, hogy Igaza van a közgyűlésnek, én azt tartom, hogy igen. Megerősít ebben a hitemben Hoffmann Ignác törvényhatósági bizottsági tag felszólalása, akinek felszólalása folytán eszembe jutott az ő esete. Tudvalevőleg Hoffmann Ignác általánosan ismert malomipari tekintély és kiváló kereskedő, a ki saját buzgalmával szerzette mindazt amije van: jó hírnevét, a kereskedői kiválóságát és vagyonát, mégis az a csapás érte, hogy egy általa alapított malomipari részvénytársaság egy millió korona tőkével egy év alatt csődbe került, mert még az ő szakértelmét Is tévedésbe ejtették. Ezért tartom én helyesnek, hegy a hatósági üzlet megszüntettessék, mert a hiba jövőre .is megeshet még a legtökétesetb 'kereskedelmi szervezet mellett is. Hiszem, hogy a város vagyonát kezelő tisztviselők örülnek a legjobban annak, hogy ily viszonyok között nem kell nekik a hatósági üzletet fentartani. Dr. Gerle Imre indítványa 'a Wirnmorfé le indítvány elfogadásával lényegében el volt intézve, a szenzációnak vélt indokolás ellaposodott, mert hiányzott belőle a tényállás valósága, dr. Fajka Lajos felszólalásával pedig derűssé és kedélyessé vált az egész .tárgyalás, kitűnt, hogy sehol sincs méregfog, sem csemege — a tanács javaslatát, a kögyülés itt elfogadta. Az uj bizottsági tagok, a harctéren levő dr. ToneilM Sándor kivételével, buzgón figyelték a közgyűlés tárgyalásának menetét, másnap már az egyik, Kőrössy István postafőnök ugy nekimelegedett, hogy a dijnokok segélye mellett megtartotta szüzbeszédét, röviden. és melegen' beszélt a dijnokok érdeke .mellett. A im. kir. pénzűgyigazgatóság érdemes főnöke: Tőrös Sándor kir. tanácsos, szelíd tekintetével mérte végig a bizottsági termet és a megjelenteket, bizonyára azt várta, hogy mikor sekithet a város közönségén anélkül, hogy a kincstár érdekeit megsértené, mert ő olyan finánc, akinek szive ás van. A második napon meglepetve láttuk, liogy a kisteleki plébánia betöltése után ,is sok bizottsági .tag maradt a teremben. A tárgysorozat 18. pontjánál kitűnt, hogy a vizdijszabályzat módosítását kellett leszavazni és ezzel a városi élet ápolásához és fejlesztéséhez szükséges összeget elvonni. De meglehetett állapitani azt is, hogy 1916. végén választás lesz, ilyenkor hasznos és egyébként állandóan távollevő bizottsági tagoknak a nép anyagi érdekében felszólalni. A harmadik nap már csekély érdeklődést váltott ki, csak egy ponton volt vita, mikor dr. Rósa Izsó országgyűlési képviselő indítványára a közgyűlés egy érdemes, régi tanácsnokának, Zambory Antalnak a kért kegydijat a tanácsi javaslat ellenében megszavazta. Ez a közgyűlés nem igazolta 'azt, hogy törvényül elfogadja, hogy a községi élet ápolásához és fejlesztéséhez a szükséges anyagi •eszközöket rendelkezésre kell bocsájtani. — Várjunk hát e tekintetben jobbat. Nemó. llll Adakozzunk a rokkantaknak és a világtalan katonáknak! amikor ,a szegény papa csodálkozott, hogy mennyi Játékom van nelkeni. És most mondd, azt a nagy lovat is ő vette? A mama: Igen: Laci: És a teniszt is? A mama: Igen: Laci: És a .krokettet is? A mama: Azt is. Laci: Most megyek, eltörök mindent ós odaadom a Julcsiinak, Ihogy tüzelje el, nekem nem kell attól az embertől semmi. (A mama sírni kezd és egy sztlklbe rogy. Laci nem mozdul. Valami dacos elégtételfólét érez.) IMCÍ: Csak airj! A mama: Laci, gyere ide. Látom, nagy fiu vagy már, már beszélhetek. UigyLs elmondtam volna egyiszer ... később... .majd. Laci: Hallgatlak, A mama: Régen volt. Még te nem is éltél, még leány /voltam. Már akkor szerettem a Marci bácsit. Nem ínőhettem, hozzá (feleségül, az apáihoz adtak, de, amikor az apádhoz kerültem, téged, — lliogy isi mondjam, — te már nálam voltál akkor ... — Nagy szünet, csönd. — Laci: Az apám ... Qiát nem az apáin nékem? A mama: Nem. Laci: Ez az ember... a iMarci bácsi az én apám? A mama: Igen, fiam, ő... Laci: És az apáim, a ... mostani aipáui... ő tudta ezt? A mama: Ige®, esalk azt kötötte ki, hogy ezután, hogy ezután ... hü leszek hozzá. Laci: És te? A mama: Én hü voltam hozzá tizenkét esztendeig, ide tovább már nem bírtam. Újra a Marái bácsié vagyok, hiszen ő az én fiam apja . . . íjad (Újra sírásba kezd. De ez a sirása csöndes, hangtalan, komoly fejét a;z anyja ölébe hajtja, aki simogatja a fiu göndör haját.) És én mégis elmondok mindent az apámnak, aki nem az én apám ... A mama: Laci! Laci: Igen. (Mert ha ez igy marad, én nem tudnék a szeme közé nézni többet, mert tűrte ezt idáig. Gyűlölném az igazi apáimat, mert megcsalta véled a papát, aki olyan jó. Én megmondok mindent. Aztám te is, én is elmegyünk kimen, odamegyünk a (Marci bácsihoz, az én igazi apámhoz és boldogok leszünk ... (Az ajtót hevesen belökik. Bejön inkább (bedől rajta a Julcsa, az előbb emiitett Julcsa, aki az összetörendő játékokat volt eltüzelendő, rémület ül a piros parasztarcán, alig hrfbeg-dadog.) Julcsa: Jaj, nagysága kérem, az az ur, aki az előbb ment ki innen, a kertben agyonlőtte imagát és meg is halt. A mama (szótlanul bukik a földre. Laci ujabb siráőba (kezd, az anyjára borulva élesztgeti őt). > i Laci: .Mama, édes anyám! Mért kellett nekem megtudnom mindent. Most már nincsen egy apám se többé... (zokogva borul az anyjára). > Szegedi-utca Novipazárban. Szerbia, 1916. január 14. (A Délmagyarország munkatársától.) Szandzsák. Miikor az ember Ra.ska déli kijáratához ér, erre a sokszor emlegetett földre lép. Az egykori török világ nyomai még láthatók imitt-amott. Az ut mindenütt a Raslka patak mentén egyenesen Novipazárra vezet. Novihazárnak is mondjuk ugyan. Mindegy. Az a fő, hogy ismét .a mienk. (Milyen furcsa, begy épen ezen a területen a legrosszabb a • térkép. Küllönben meglepett, 'hogy 'a Raska völgyében a földiek általában jól meg vannak müveive. Sok helyen zöldéi már a búza. Szántanak, vetnek. Hogy milyen virágzó földm ivelés van errefellé, jellemzi az a körülmény, hegy faeklével Ihasigatjélk fel a földet. A vasekét nemi.is ismerik. iNovipazárt magaslatok veszik körül, melyeken török időktől való földimüveiket vesz észre mindjárt az éles katonaszem, ha rájuk tekint. Az érkezőt elsősorban az úgynevezett defenzív kaszárnya lepi meg. Hatalmas, négyszögletes, fehér épület. Messziről tetszetős, de közelebbről jelentéktelen kőhalma/.. Mindegyik oldalán lőrések vannak. Manapság egy Skoda-féle 15 centiméteres tarack elbánik vei egyetlen lövéssel. Kellemes benyomást gyakorolnak a mecsetek karosai tornyai. A városba érkezve mindenhői kiábrándul az ember az első pillanatra. Nem lát semiini különöset. De aztán, ha figyelmesebben szemlél, mégis csak különösnek találja a kis zömök, fehér török házakat, amelyek csakhogy össze nem rogynak a sulos szinos cseréptetők alatt. (Ablak vagy egyáltalán nincs az utc/a felől, vagy ha van, olyan niaigas, hogy azon senki be nem lát. Különben rácsozol tak. A fa rácsok néhol csinosan vanalk befestve. • Csupa bazár ,a főutca. Itt él a török férfinép reggeltől estig. Nem csinál mást, mint füstöl, vagy törökösen ülve serpenyőféle t.ürihely mellé kuporodik és a parázs fölé nyújtja imindkét kezét. Ujjait begörbítve szétereszti és belebámul a serpenyőbe. Én persze most ezekről a törökökről írok és nem amazokról. Tehát ne vegye rossz néven hü szövetségesünk, mikor ezekről ugy nyilatkozom, hogy bizony keleti lustaság terpeszkedik minden tagjaikban. És milyen ravaszak. Most, hogy a szerbeiknek letűnt a csillagjuk, azt hiszik, hogy nekik minden szabad. A katonai (parancsnokság nem győzi osztogatni a bothüntetésekét. Nagyol) ipiac alkalmával igen tarkálik a bazárok utcája. Ilyenkor idevetődnek az arrtauták is, kiket egyik barátom .montenegóri tótoknak nevezett efl. Egészen fehérek. Rablás, gyilkosság nam ritka eséL Hogy maiért tekintik ezt a nean valami előkelő helyet városnak, csak ugy találom még ,n magyarázatát, hogy arra gondolok, hogy az erkölcsi züllésnek tág toré van. Ilyen kis helyen ennyi 'beteg nőt alig merne elképzelni az ember. A tőreik házakba, amelyek piros félholddal és esillagigial vannak ellátva, ideigen 'be mean teszi a lálbát. A várost ugyan még nem (magyarosítottuk ímeg, de már nam tartunk messze, mert van már Honvéd, Kárpáti, Szegedi, (Somogyi stb. utcája. MIM lesz a hiaiiuatal Mz-u.