Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-23 / 20. szám

4 • .. '. LEVÉL CSANÁPMEGYÉBÖL * TX Makó, 1916. jan. 20. (rk.) 'A 'háborúnak mégis csak vannak jó oldalai is. Ki hitte volna, Ihogy a 'közigazgatás egyszerűsítésére is nagy a hatása. Ami Csanádban elképzelhetetlen volt, megtörtént. Száz pontiból álló tárgysorozatot 'minden, felszólalás nélkül tárgyalt le a januáriiusi megyei közgyűlés. 'S csodálatos, a határozatok most is épen olyan okosaik voltak, mint régen, amikor a vármegye negyvennyolcas vezérei ragyogtatták ékesszólásukat a tárgyalással kapcsolatban. Mert nefin jmult el megyei közgyűlés tengernyi felszólalás, leggyakrabban üres szialmaesléplés nélkül. Ha az ülésen a nagynevű vezérelt nem jelenhették meg, szerepüket a törpe epigóndk vették át. 'Beszélteik.., beszéltek ép olyan okosan s ép olyan eredménnyel, mint vezéreik. Csak a hallgatóság bosszúsága volt nagyobb. A vezéreknek felelni kellett s kákán is cseni ót kereső '.kifogáistRii k alkalmat adtak el len feleiknek egy-egy taljiraesett 'felszólalásra, iNáivay Lajosnak egy-egy hazafias érzéstől áthatott, gyakran országos jelentőségű szónoki beszédre. De a kicsinyekkel senki sem törődött. Az epigonok kirak másai ajkaiméival gondolatban mindenki az öreg Pnlszkyt idézte: „A kutyuska ugat, a karaván halad." A napokban törvénylhatósrgi poVfválasztás volt v. III. kerületben. A vármegye életében jelentős esemény. Ebben a kerületiben a munkapárt ez ideig iiem tudott, tért hódítani. Ezúttal azic.rlban kivágta a rezet. Az alispánt léptette ifeí egy függetlenségi papucsos mesterrel szerrbén. s amire még alig volt nálunk példa, a választásból nem a papucsos került ki gyo-zdelmeseii. Pedig (hát nálunk w pártve zérók'öl kezdve az utolsó közkatonáiig niinrlr" független polgárnak szent ,meggyőződése, a fiskálisok után mindjárt a láibtyür-r-H'c7rk érten dk legtöbbet a közigazgatáshoz \ Imkás nagyon el is keserítette a pártbei ;cíket. Enyhítő balzsamul azt kezdik híresztelni, hogy az alispán f©/léptetése a nyugalomba vonulás előszele. (Nem akarták komolyán felvenni a küzdelmet. Nem vették volna a lelkükre, ha a 'törvénvihatósáeriak — bár csak rövid idővé is — nélkülözni kel P-t t volna egy olyan igazi közigazgatási tálentumot, mint amilyennek az alispánt ismerik. Hu az nekik vigasztalás, legyen a hitük szerint. A vaum egyei élet méltókbaitásai nálunk a kaszinók is, amelyeknek 'nemes, kulturális hivatását "hiába akarnók letagadni. Csak az a baj; borv a- kaszinói tagok niágyon ragaszkodnak az ó testamentumhoz s ue'm annyira a modem könyveket,mint inkáwb a harminckét lapos bibliát forgatják. Megerősödött lelkükben az a hit, liogy a uaigy iSzécibenyi a társaskörök alapításával csak Glirgtiéknéik, meg Piatnik.nak akart üzletet csinálni. A biblia-feirigatásb'an ki is merül minden tevékenységük. iA múltkor azonban csoda történt. A kaszinó nagytermében akadt egy beszélgető csoport is. 'Egy harctérről hazaérkezett főhadnagyot vettek körül seregestül a tagok. Sokan még a káirtyát is abbahagyták miatta. 'Egy a viszonyokkal még kevéssé ismerős bevándorlott (a parasztok „jött-inont"nek mondják') csodálkozva fordult a szomszédjához: — 'Ugyan, mondja kérem, ki az a fiatal katona? — A Ifőispán.. A harctérről jött haza szabadságra. y A válasz felvilágosította. Ezért dongják hát körül minden oldalról a főhadnagy urat, HU JDÉLMAGYABORSZÁG. máskor még a kapitányokra se sokat liedoritenek. (A helyi hírlapirodalomban nagy változások vannak készülőben. (Együtt krajcáros újságunk szeretne gazdát cserélni. De nem igen akad uj gazda. Aminek megvan a magyarázata. Nálunk a lapok (tisztelet, ha van kivétel) azért indulnak meg, hogy a szerkesztő vagy kiadó anyagi üzleteit, esetleg politikai érdekeit szolgálják. Ha a eél megszűnt, .megszűnt a lap létjogosultsága is. Az eladóvá lett újság kiadó-szerkesztője meghalt s a tulajdonos most azoknak szeretné átadni, akiknek a függetlenségi elvük rendithetetPii és tántoríthatatlan hirdetésével a® érdekeit szolgálja. A párt nagylelkűen át is iveimé a lapot, csak pénzt adni és adósságot fizetni nem akar érte, mert hangos szót, ékes körmondatokat stb. sziveken áldoz elveiért, de pengő pénzt vagy akárcsak papiros 'bankót már neim. A vezértől ugyan hiába várják, hogy kinyissa a bugyellárisát, a párttagok pedig szívesen követik nagyjaik jó példáját. El kell rá készülve lennünk, hegy rövid idő múlva egyik szerkesztőnk leteszi az oltót s hírlapirodalmunk egy „nagyértékü" kr aj oá rcssal lesz szegényebb. (Hová fogják Varak József és társai a verseket irni?) A .vöröskeresztes kitüntetések is 'megérkeztek tiozzárk. 'Ferenc Szalvator főherceg elég bőkezűen bánt velük. Csak a Dmlke Diákotthonról feledkezett meg. lEz az intézményünk pedig megérdemelné, hogy épületeink a falálba márványtáblát illesszenek evvel a felírással: „Földhöz ragadt szegénysége dacára az 1914—5. évben 13.000 koronát áldozott a sebesültek ápolására." Mert nem ín in-' den intézményünk dolgozik ám ilyenformán. Van olyan egyesület is, amely a sebesültek ápolásán fik jöredi Iméböl a zadóftsétgaiÜ fizette (ki. C'est la guerre! A téli sportok kedvelői most csak a vadászatra szorítkoznak. Az agarászat, mely régente uaryan o-rlk divatban volt, -most háborús álmát alusSza. Egyik lelkes agár-tulaidouos. aki üres óráiban egyik tanhnnya-gyérunk buzgó hákamozditója. szerette volna feleleveníteni ezt a régi világbeli maradt sportot. -Faggatta a. kaszinóban az éimbereket, hogy van-e .kutyájuk. Többek között egv jő kedélyű malom-igazgatónak is feladta a kérdést. " • ' — (Miért kérdi? —kíváncsiskodott a lisztdirektor. ' i — Ha van, részt vehetne vele az agárversenyfen. • — (Hiszen nem kutya kell oda, uraim, hanoin ... bri.cses.sz. (A szép terv szertefoszlott. Nem tudom, a kutya- vagy a bricsessz-íliiány volt-e az oka. Tunisz és Algír függetlenséget követel. Konstantinápoly, január 22. Seilk-Salin tuniszi polgár a Tunisz é,s Algír függetlenségéért küzdő bizottság növéten táviratot küldött. Enver pasa hadügyminiszternek, amely többek közt igy hangzik: — E k/ét ország lakossága nem bírja továébb a francia uralmat és jogfos:\'íá<st, Az iszlám dicsőséges lobogója. alatt keresünk menedéket és készek vagyunk életünket ós mindenünket feláldozni az igazság diadalra juttatásáért. Az olasz radikálisok Giolitti ellen. Köln, január 21. Luyanóból táviratozzák a Köln kehe. Zeitungnak: Az olasz parlamenti radikális pártban inditványt nyújtottak be, hogy zárják ki Giolitti veiét és még egy képviselőt, akik a háboru kérdésében a konmánpyal ellentétes álláspontot foglalnak el. Szeged, 1916. január 23. '«•- -'. - 1 • ... j-I -.'.. llll Beszélgessünk. (Ketten vagyunk a Kidtuirpalota előcsarnokában a fahonréddel. Későre jár az idő. A városiH sürii köd borítja.) A fahonvéd: Tudom, no iis mondja, ismét halottunk van. A „kisebbik" hagyott itt bennünket. Én: A Jóska. Ritka omlber volt, manapság bajos a párjára találni. Szerette a dalt, az embereket, mindazt, ami szépség es szerette az életet, ami rövid ideig virított a számára. A fahonréd: Nagy kár érte. Az ilyen emberre, aki vidámság terjesztője Volt, jókedvnek előidézője, igazságnak híve, az em1 erszeretetnek íneigtestesité'-e, olyán szükségünk volna, mint a levegőre. Én; Különösen ebben a gyászos, szomorú világban. A fahonréd: Hát 'l.izony nom Sok ölöm van beiire, mint a városi közélelmezésiben/ Én: Ennek is befellegzett, mint a konzorciumnak. A faJiom-éd: Talán ideje is volt. Mondja már, begy a jó isten is áldja meg, mi a csuda az a konzorcium? Én: iNciu "csuda az, hanem 'olyan valabni, amit némelyek kívánnak, sotkan pedig elleneznek. A fahonvéd: Az utóbbiak közé tartoznak ugy-e a szinházi igazgatók? Én: Természeteken. Rájuk nézve valóságos átok « konzorcium, ami hla soká tartott volna, mindenüket felemészti. Ezenkívül nem kizárólag ők voltak az urak a saját po'rtáj-Hkou, egyszóval 'kin. volt az életük, amit egynéhány rossz indulatú, mondhatnánk rosszmájú ember megkeserített. A faliont'-éd: Ez ui».r nem szép cselekedet. Kinek, mi kifogása is lehet az itteni direktor ellen? Én: Bizony én nem tudom csak azt, hogy az ezelőtti direktorok alatt napirenden voltak a komédiák, mindegyik sírt, jajgatott, hogy ugy üldözik őket, mint a nemes vadát, kiveszik a szsíjulkiból a falatot, nem isimerik el sem a művészetüket, sem a mesterséghez való hozzáértésűiket, beiratkoztak a különféle egyesületekbe, hegy ott szerezzenek maguknak hajrátokat, tálimigatóikat, nem pedig a működésük színhelyén., egyre dicsőítő írásokat írtak magukról és megbotránkoztak, ' ha akadt valaiki, aki nem a szájuk ize szerint mert irni, egyszóval u.em volt oly csönd, nyugalom, mint a mostani alatt, aki mindenkitől távol áll és nem törődik senkivel és semmivel, csak halad a niaiga művészi utján és ezen az hton a ragyogó művészet csodás virágai nyílnak, virítanak. A fahonréd: Ugy látszik, mégis csak igazsága van a régi szólás-mondásnak: nagy időik nagy embereket, szülnek. (Szünet.) Ig tz, nini, iha már a unvvésget papjairól beszélünk, megkérdezem, hogy történt a kisteleki papválasztás? Én: Egyhangúlag történt. A fahonréd: Azok is szavaztak, akiknek a szavazatát nein szívesen látják a papvá1 osztásokon? Én: <A zsidók is. A fahonréd: Megfelebbezik-e most a választást? Én: Nem hinném, most nincs rá különösebb dk és különben is egyhangú volt a választás. A fahonréd: Hallom, liogy a maguk gárdájából is egyhangúlag szavazták meg 11 Mikszáth Kálmán dijat egyik derék, szorgalmas újságírónak, aki szegény, nálunk szerezte a betegségét.