Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-23 / 20. szám

Szeged, 1916. január 26. , DffiMAGY AiRDRSZÁ G. fronton újra támadtak az oroszok. — A támadást visszavertük. — Volhiniában ágyuharcok. — BUDAPEST, január 22. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Tegnap az egész északkeleti arcvonalon ágyuharcok voltak. Volhiniában Berestianynál csapataink orosz portyázó különítményeket visszvetettek. Az ellenség ma reggel a besszarábiai frontunk egyes részei ellen újból támadásba kezdett; visszavertük. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. BERLIN, január 22. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Smorgen és Dünaburg előtt tü­zérségi harc volt. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Ujabb behívások Oroszországban. Bukarest, január 22. A L'lndépendunce Ruumaine jelenti, hogy Oroszország megint több uj korosztályt hívott be és nagy mér­tékben szaporította a már képzett népfölkelő korosztályokkal a besszarábiai hadsereget. Béke utáni vágy Oroszországban. Stockholm, január 22. A „Sydsvenska Dagbladet" pétervári tudósitója kerülő uton jelenti lapjának: Az orosz közvélemény elé­gedetlensége a hadügyi hely ml miatt átter­jedt a belpolitikai életre is. A .belpolitikáiban különösen Ohostov belügyiminiiszter intézke­dései és magatartása keltenek élénk ellen­szenvet. Ohostöv, ialki a duma pénzügyi bi­zottságának egy legutóbb tartott ülésén kije­lentette, bogy most netm szabad, politizálni és ö maga sem politizál, a legellenszenve­sebb módon üldözi a jóbbpártiakat, amit Miljnlkov, a k'adetpárt elnöke, szemébe is mondott. Ezen a viharos ülésen a belügy­miniszter és iMiljukcV között igen éles össze­szólalkczás történt. A bizottság elnöke kény­telen <vodt az ,ülést ifeJfüggeszteni, mert Mii­jükön* és Qhvostov majdnem ökölre mentek. Aimi Qhvostov belügyminiszter hivatali te­vékenységét illeti, az szakadatlan láncolata a reakcionárius intézkedéseknek. A rendelet­telk olyan tömegeit zúdította a birodalomra, hogy a nép lépten-nyomon belebotlik vala­mely „tiltott" intézkedésbe, ami mindig el­járást von maga után. Csodálatos, írja a tudósító, hogy Orosz­országban mennyi a kisebb-nagyobb vétsé­gük: miatt bébörtönözöttek száma. (Különösen a legfiatalabb évfolyamok katonakötelesei közöt fordulnak elő tömeges szökések és a katonai -fegyelem ellen való vétségek. Szülők elrejtik fiaikat a sorozás elöl és a menetbe osztott ujonsok közül sokan megszöknek ez­redeiktől. Mindent .egybevetve, állapítja meg a tudósító, miután töibh ilyen esetet sorol föl, észrevehető, hogy a béke utáni vágy mind ha\Mmasabban nyilvánul meg. A titkos szer­vezetek egész sera alakulf az utóbbi időben és valamennyinek egyetlen célja van: a béke. Salandra vádjai Anglia ellen. — Olaszország csak önmagára számithat. — Lcipzig, január 22. A Leipziger Tage­blatt jelenti Luganóbál: Mihelyt Viktor Emá­nuel király megétkezett Rómába, elnöklete alatt összeült a koronatanács, amelyre a mi­nisztereken kivü-1 Porro -tábornok vezérkari főnökhelyettesit is meghívták, jelen- völt -to­vábbá az angol és a francra kormányok egy­egy képvislője is. Porro tábornok jelentést tett az Albá­n-iában- levő olasz csapatok helyzetéről, ki­fejezve -többek között, hogy a négyesszövet­ség osalódott abban a reményében, hogy az Albániába menekült szerb csapatokat sike­rülni fog újjászervezni és -az olasz hadsereg soraiba állítani, hogy az olasz haderő gya­rapodjék. Ellenkezőleg, az történt, hogy a szerbek sok helyütt egyesültek az albán ban­dákkal és megnehezítették az olasz csapatok előbbre jutását. Esszad pasa tekintélye -albá­•niában tökéletesen megszün-t, holott nagy pénzbeli támogatást kapott Olaszországtól, hogy egyengesse az olasz uralom útját Al­bániában, Arról ,i-s beszámolt a vezérkari fő­nök helyettese, hogy az olasz csapattestek Albániában távolról sem elegendők, sőt tul­gyengék ahhoz, hogy a központi hatalmak­kal szembeszállhassanak. Mivel n-em lehet hathatós támogatást remélni az angolok és franciák részéről, « vezérkar leghelyesebb­nek találná az olasz csapattestek visszaren­delését Albániából. Salandra miniszterelnök beszámolt -az utolsó napokban az angol és francia kormá­nyok megbízottai val folytatott tárgyalások­ról és visszautasította azt az angol részről Olaszország ellen emelt vádat, hogy Olaszor­szág tétlen, mert ez a vád jogosulatlan. Itá­lia megfelelt minden kötelezettségének, ame­lyet szerződésileg vállalt szövetségesei iránt — sőt azokon tul- is terheket vett magára, el­lenben Anglia mindig késett a szerződéses kötelezettségek teljesítésével, amit legújab­ban az is bizonyít, liogy nem tartotta meg a szerződést a szénszállítás tekintetében és nem adta meg az igért kölcsönt. A miniszterelnök nem titkolta, hogy megrendült a bizalma a szövetségesek irá­nyában. Utalt Szerbia és Montenegró szo­morú sorsára és szintén amellett érvelt, hogy az olasz csapatokat vissza kell rendelni Al­bániából. Ezzel végezte felszólalását Salan­dra: „Senki sem tudja, mik a tervei a -köz­ponti hatalmaknak a jövőre, ezért Olaszor­szágnak csak önmagára szabad gondolnia és egész haderejét az ország védelmére kell fordítania. A háború már eddig is sok meg­lepetést hozott, készen kell lennünk uj for­dulatokra, mert nem lehetetlen, liogy mikor az egész világ azt hiszi, hogy a központi ha­talmaik Egyiptomot akarják megtámadni, meglepetésszerűen benyomulnak Lombar­diába." Vilmos császár látogatása Belgrádban. Belgrád, január 22. A Belgruder Nach­richten irja: Belgrád lakossága nagy esemé­nyek hatása alatt áll. A német birodalom ha­talmas uralkodója, Ferenc József hü szövet­ségese, Vilmos császár Belgrád vendége volt. A császár -látogatásának tisztán katonai jellege volt. Az uralkodót az uj főkormány­zó, gróf Suli is altábornagy fogadta Gellinek vezérkari főnökkel és Kuhinka város- és vár­parancsnokkal'. A bemutatást, a német nagy­főhadiszállásról idevezényelt Klepsch-KJoth vezérőrnagy végezte. Az ti-dvarí vonat január 19-én reggel nyolc óra ötven perckor robogott be a belg­rádi pályaudvarra. Ragyogó napos idő volt. Egy d-iszszázad, derék magyar és román népfelkelőkből, üdvözölte a császárt a pálya­udvar csarnokában. Az uralkodó, aki a be­mutatott tisztekkel kezet fogott és kegyesen beszélgetett, ellépett a század frontja előtt és elismeréssel emlékezett meg -a derék nép­felkelők kitűnő állapotáról. A császár leg­először a -német, magyar és osztrák műszaki csapatok által helyreállított nagy Szdva-hi­dat tekintette meg. Huszonnyolc automobillul ment át a császár és kísérete a Milosa Velikog-utcán, a felgyújtott dohánygyár előtt a vasúti híd­hoz, ahol a liid -tervezői, a magyar, német és osztrák műszaki tisztek jelentést tettek a hid építéséről. Az uralkodó bejárta a hidat és meghallgatta a hid körül lefolyt harcokról szóló jelentést. A császár ezután Belgrád történelmi emlékét, a régi várat tekintette meg, amely a •legutóbbi harcokban szintén véres szerepet játszott. A szétlőtt vezértkari épület terraszán 22. tartalék-hadtest parancsnokságának egyik tisztje elbeszélte azokat a véres harco­kat, melyeknek eredményekép a szövetsége­sek zászlói lobognak Belgrád ormain. Rosszabbodik a viszony Orosz­ország és Románia között. Bukarest, január 22. A viszony Románia és Oroszország -között nem hogy javulna, hanem inkúbb rosszabbodik. Az utóbbi ese­mények óta az oroszok gyanakorh'a tekinte­nek a románokra, mert ugy vélekednek, hogy Románia már szoros viszonyban van a köz­ponti hatalmakkal és csak a kedvező alkal­mat várja egy Oroszország elleni támadás­ru. A hivatalos orosz és román körök között szemmel látható azelhidegülés. Az orosz ha­tóságok nehézségeket támasztanak az Orosz­országon át menő román forgalomnak és a román lapokat nem bocsátják be az ország­ba. Oroszországból többek között kitiltották a félhivatalos Viitorult is. A román állam­férfiak nagyon elégedetlenek Oroszország eljárásával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom