Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-23 / 20. szám

I 2 DÉLM ÁGYA ROR&ZÁ G. — — ' J. Szeded, 1916. január 23. nem stratégiai titokra vagyunk kíváncsiak, nem akarunk okmányokat, számadásokat, terveket látni. Tisztán csak azt kívánjuk a kormánytól, hogy jelentse ki: Megtettünk, megteszünk és meg fogunk tenni minden szükséges intézkedéseket Albánia megvédé­sére s Albániával nem fog bennünket olyan csalódás érni, mint amilyenek a négyesszö­vetség vitézsége mindmáig áldozata volt. Az ország bizzék bennünk és cselekedeteinkben. Tud azonban a mi kormányunk ilyen hangon beszélni? E tervezgetés után a- Secolo megcáfolva a saját tegnapi elveit is, összehord egy cso­mó érvet amellett, hogy Olaszországnak lu­lafdonképen Valona megtartásához nem is fűződik olyan nagy érdeke. Nem érdemes tehát egy nem határozottan reális célért ve­szedelemnek kitenni egy meglehetősen nagy emberanyagot, melyet Olaszország már Al­bániába küldött. Mielőtt azonban kimondaná a végitéletet, vagyis bogy miinél nagyobb si­etséggel hagyják ott Albániát, a kormányt nyilatkozattételre hivja fel. nehogy később szemrehányások, történjenek éíppen a kor­mány részéről, bogy nem hagyták függetle­nül cselekedni. Mi történjék Szalonikiban. — A haditanács határozata. — Rotterdam, január 22. A „Daily Teleg­raph" vezércikkében nagy jelentőséget tu­lajdonit a szövetségesek szerdán megtartott haditanácsáruik. Az előbbi haditanács elhatá­rozta volt a Dardanellák kiürítését. A mos­tani összejövetel bizonyára azért ment vég­be, hogy elhatározzák, mi történjék Szaloni­kiben, minthogy jelentékeny számú osztrák­magyar csapat szabadult fel a görög határon való felhasználásra. A pétervári angol nagykövet az abba­haggott dardanellai akcióról. Stockholm, január 22. A pétervári Veszt­nik-ügynökség közli azt a beszédet, melyet Sir fíuchanan angol nagyikövet szerdán a pé­tervári angol kolónia bankettjén mondott. — A szövetségesek — kezdte az angol nagykövet beszédét — lassan haladtak elő­re. de mégis nagyobb az ellenállóképességiiik, mint a magyaroknak, osztrákoknak és né­meteknek. Anglia nem is fog késni, ihogy őket felülmúlja. Minden múló nap fokozza a mi erőnket és hadiszeriink bőségét. Ha most óriási erőnket ki fogjuk fejteni, tudományo­sabb szempontok fognak vezetni bennünket, mint a múltban (?). Mi ki fogjnlk javítani a mult hibáit és jobban fogjuk erőnket kiaknáz­ni, imint eddig itettük. — Gallipoli kiürítése egyike volt a leg­fényesebb haditetteknek, amelyeket valaha háborúban végrehajtottak. Az ottani hadmü­velet sikerét dicső flottánknak köszönhetjük, tovább tisztjeinknek, aikik a haditett meste­rei volak. Seregeink otthagyták Gallipolit, hogy másutt — hasznosabb csapást mérje­nek az ellenségre. A félsziget kiürítése nem jelenti egyáltalán, hogy eredeti célunkat föl­adtuk volna. Bnchanan ezután megemlékezett Orosz­ország nagy áldozatkészségéről s azt mond­ta, hogy Oroszország is a győzelemig fog harcolni s hogy „nagy haditetteit" csak a hadiszer hiánya miatt kellett megszüntetnie. A nagykövet beszédjét ezekkel a szavakkal fejezte be: — Oroszország és Anglia közös érdeke, hogy megfékezze a romboló németséget és megakadályozza azt, hogy a világkereske­delem német kézbe jusson. A görögök a központi hatalmak elönyomulását kívánják. Zürich, január 22. A Schweizerische Te­lagrapheu-lníormation athéni jelentése sze­rint egyre szállítják a csapatokat és a hadi­anyagot Szalonikiba. A csapatokat kizáróan az orfáiki öbölben szállítják partra, mig a szalonikii kikötőben csak lőszert, hadianya­got és élelmiszert raknak ki. Naponta uj szál­litó-hajók érkeznek oda. Oörög katonai kö­rökben teljesen tájékozatlanok afelől, mikor kezdődnek Szaloniki körül a hadműveletek, amelyekről levesen azt jelentették, liogy már I megindultak. Jellemző a „Nea Imera" görög ! kormánylapnak az az állítása, bogy Görög- 1 országnak azt kell kívánnia, hogy a központi hatalmak mielőbb nyomuljanak előre Szalo- j niki ellen, mert hiszen a harc görög területen 1 annál tovább fog tartani, mennél több időt ad- j nak az antant csapatoknak a Szaloniki kő- 1 riili erődítések kiépítésére. Mivel azonban L Görögország saját földjének kikerülhetetlen í íeldulása miatt önkéntelenül szenvedni fog, 1 azt kell kívánnia, hogy a központi hatalmak 1 offenzívája ne sokáig késsen. Görögország Korfu kiürítését követeli. Athén, január 22. A görög kormány igen ] energikus jegyzéket intézett a francia kor- I mányboz, amelyben tiltakozik Korfu meg- I szállása ellen, ami Görögország semlegessé- 1 gének flagráns megsértése és megsértése az 1 1835-íki és 62-iki évi szerződéseknek, amc- j lyekben a hatalmak Korfu semlegességét 1 garantálták. Görögország igen energikus 1 hangit jegyzéke Korfunak nyomban való ki- I ürítését követeli. Élénk ágyútűz az olasz fronton. BUDAPEST, január 22. (Közli a mi­niszterelnöki sajtóosztály.) Az olasz tüzér­ség tevékenysége tegnap a tengermelléki és a Dolomit arcvonal többi szakaszán élén­kebb volt, mint az utóbbi napokban. Rivát újból nehéz ágyukból bombázták. HÖFER altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Az olaszok fáklyásmenefe a harctéren. Sajtóhadiszállás, január 22. A Sugana völgyében, Rorgónál álló csapataink tegnap egész érthetetlen és idáig meg nem magya­rázott jelenséget tapasztaltak. Olasz fáklyás­menetet láttak, amely ének-, zene-, és dob­szó kíséretében sétált előttünk. Tüzérségünk természetesen nem kímélte a muníciót és be­léjük lőtt. A németek sikeres robbantása nyugaton. BERLIN, január 22. A nagy főhadiszál­lás jelenti: Yperutöl délkeletre egy aknával az ellenséges árkokat 70 méter szélességben szétromboltuk. Az ellenség a MoseJ és a Vogézek közt állásainkat, valamint arcvo­nalunk mögött számos helységet eredmény­telenül ágyúzott. LEGFŐBB HADVEZETŐSÉG. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Clémenceau diktatúrát követel. Zürich, január 22. Clémenceau a L'Hom­n\e Enchaine cimü lapjában irja: A diktatúra, mit én kérek, nem járna egy ember hatalmá­nak szertelen megnövekedésével. Ha vo'lna köztünk egy Suta, az már rég magához rán­totta volna a hatalmat és nem várna a mi be­leegyezésünkre. Különös szerencse mentett meg minket ettől a veszedelemtől, de a mo­rális diktatúrát régóta követelem. Meg Ikell tenni az első lépést valami jóléti bizottság ielé. Nem félek azt kimondani, nem is aggó­dom egy ilyen intézménytől, kész vagyok Renaudelnek ez irányban váló törekvéseit teljes erőmből támogatni. Vaillant néhány •nappal halála előtt azt irta nekem, fordítsam figyelmemet erre a kérdésre és igyekezzem azon, hogy a ikét kamarában tárgyalás alá kerüljön. Kijelentettem neki, ihogy kész va­gyok ebben támogatni és ezt azért teszem, mert a diktatúrának ez a formája a legmér­sékeltebbnek látszik nekem minden forradal­mi reform közül. Véget ért a londoni tanácskozás. Stockholm, január 22. A szövetségesek haditanácsának tárgyalása, hir szerint, be­végződött. A francia miniszterek hazautaz­tak. A Reuter-ügynökség fel van hatalmazva annak kijelentésére, bogy a (látogatásnak az volt a célja, liogy azokat a Parisban meg- • kezdett tanácskozásokat, amelyeknek a há­borúban való tökéletes összedolgozásra kel­lett volna vezetniök, folytassák. Több általá­nos természetű, tengerészeti, katonai, gazda­sági és diplomáciai kérdés volt napirenden, emellett azonban több speciális technikai kérdés. A konferencián nemcsak a hadügy­miniszterek, hanem azok a szakminiszterek is résztvettek, akik az említett ügyekben kü­lönösen érdekelve vannak. A meghozott ha­tározatokat titokban tartják. Megállapítható azonban, hogy a háboru folytatása és annak lehető eredménye dolgában teljes egyértel­műség uralkodott. Török hivatalos jelentés­Konstantinápoly, január 22. A főhadi­szállásról jelentik: DARDANELLA-FRONT: Tegnap egy ellenséges cirkáló és egy monitor körülbei a' 30 ágyúlövést adott le Aldsitepe és Tekeimr' nu környékére, de a mi tüzérségünk ágyúzá­sának hatása alatt mind a két hadihajó kénytelen volt távozni. Egyébként nincs új­ság. (M. T. I,) .. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom