Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-16 / 13. szám

Szeged, 1916. január 15. DE DMAtí Y AÜO KSZAG Indítvány a közélelmezés ügyeinek rendezéséről. (Saját tudósítónktól.) Pásztor József törvényhatósági bizottsági tag szombatom a .következő indítványt nyújtotta be a polgármesterhez: Nagyságos Polgármester Ur! A város .tekintetes Tanácsa 1916. január 13-án foglal kof zott először a hatósági élelmiszerüzlet és husmérés számadásaival. Eddig a napig majd teljes 10 hónap mult el azóta, hogy a közélelmezési vállalkozás üzemét megnyitotta és a tanács mégsem volt abban a helyzetben, hogy ©üzleti eredményeivel érdemileg foglal,kozhassék. A város közönsége bizonyára elképedve vett arról tudomást, hogy a közel két millió korona közpénzt forgalmazó üzem számadásaira ,a .tanács ilyen későn volt kíváncsi és megdöbbenéssel olvashatta azt a tanácsi határozatot, amely 10 hónap elteltével, hivja föl először a gazdász* arra, hogy 30 nap alatt a hatósági üzlet forgalmáról részletes számadást készítsen. Teljesen fölösleges, hogy áltassuk magunkat, ez .a számadás pontosan, könyvszerüen soha el nem készülhet. A 'hatósági üzlet bevételeiről és kiadásairól ugyanis pénztári naplót sem vezettek, a legkisebb fűszeres is nagyon jól tudja, hogy lehet-e e nélkül majd egy teljes év forgalmáról elszámolni. Ha lehetne, bizonyára megtette volna a gazdász ur is, hiszen 3—4 .hónapja szorongatják érte. Az első számszerű jelentést 1915. december 4-én adta be a tanácshoz Skulfcóty Sándor főszámvevő és Völgyessy János gazdász. De a főszámvevő ur már december 12-én ujabb beadvánnyal fordul a tanácshoz, amelyben azt mondja, hogy a december 4-én beadott számadást a. gazd ásszal egyetér.tőleg összeállitottia ugyan, minthogy arra a .tanács utasította, de a jelentés legtöbb tételével nem azonosítja magát. A számvevőség végleges bírálatát arra az időre kívánja fönntartani a főszámvevő ur, .amikor a gazdász teljesen részletes számadást fog beterjeszteni. Ebben a beadványban a hatásági élelmiszerüzlet működéséről nagyon éles kritika foglaltatik, a tek. Tanács mégis egy teljes hónapig várt azzal a határozattal, amellyel a gazdászt a részletes számadások beterjesztésére föl hd vja. Bár a város halósága elé eddig került akták elegendő anyagot nyújtanak arra, bogy némi fogalmat 'lehessen alkotni arról, hogy közélelmezési üzemében milyen veszteségek érték a várost, a tek. Tanács mégis késik olyan természetű javaslat, előterjesztésével, amely gyökeres rendszerváltozást jelentene. Pedig, hogy erre milyen szükség van, ékesen igazolja az itt következő néhány adat. A hatósági üzlet .március 16-tól november 25-ig lebonyolitott forgalmáról szóló tájékoztatásban az a komikum foglaltatik, hogy a bevételeket egy tételben .számolja el. Igy: a beszerzési árral szemben a hatósági üzlet bevételiéi kitettek 97.692 korona 71 f. Elmértek a városnál 16 mázsa rézgálicot 2560 korona értékben. Vettek 30 vaggon burgonyát 39.203.38 koronáért. Erre az üzletre ráfizetett a város 22.734 korona 75 fillért, mert a hatósági ellenőzés nélkül megállapított hiány (elromlott burgonya) értéke 7000, a hatósági ellenőrzéssel megállapított (szintén elromlott burkonya) hiány 5803.77, az elmiérési veszteség 3513.68, a romlott burgonya szállítási és .kidobási költsége 4297.30, ,a személyi és ,árusítási kiadásokból a burgonyára .esik 1200, ,a város kamatvesztesége, mig pénze a burgonyában feküdt, 920 korona. Ez a ráfizetés .azonban miég nagyobb, mert a maradék burgonyát jóval olcsóbban .kellett: eladni, mint amennyiért vették. Megdöglött körülbelül száz birka, jó helyről származó információim szerint részint rüh, részint éhség következtében. A birkák gondozásával megbízott egyén előadása szerint a legelőről naponkint szállitaoa.k be 13—14 beteg birkát, amelyek annyira mételyesek, hogy legelni sem képesek. Ez az ember azt .mondja, hogy a birkákhói még igen sok fog elpusztulni. A gazdász összeállítása szerint a leltári hiány 1915. december 31-én 38.135 K 19 f. Scu'ltéty Sándor főszámvevő ezt a hiányt az eddigi adatok alapján 54.167.79 koronára kénytelen felemelni, de sietve azt is kijelenti, hogy ez ,a hiány még emelkedni fog. Sajnos, nem kell nagy jóstehetség annak meglátásához, liogy a .főszámvevőnek feltétlenül igaza van. A történteket talán a legnagyobb erővel a bu,rgony.avásárlás szomorú históriája .karakterizálja, azért azt elmondom. A gazdász jelentése szerint a burgonya nagymérvű elromlálását „leginkább a hadiállapot! következtében előállott hosszadalmas vasúti szállítás idézte elő." Ezzel szemben megállapítottam, liogy a 30 vaggon burgonyából 29-e,t minden .kifogás nélkül vett át a város és csak a május 27-én érkezett harmincadik vaggon átvételekor emeltek óvást. Azt mondja továbbá a december 4-iki jelentős, bogy a burgonya értékesítése pedig igen nehezen volt megvalósítható, mert Szeged város területén igen jó burgonyatermés volt és a burgonyavermek .megnyitásával a nem elsőrendű nyírségi burgonya keresletnek nem örvendett." Ha Szeged város területén igen jó burgonyatermés volt, miért kellett épen burgonyát vásárolni ilyen nagy mennyiségben ós ha a szegedi burgonyavermekből jobb burgonya került ;ki, mint amilyen a nem elsőrendű nyírségi, miért kellett 14 fillérért nyírségi burgonyát vásárolni, amikor a legjobb minőségűt1 lehetett Szegeden 10 fillérért megvenni. Félre ne méltóztassék érteni, nem a gazdász,t okolom .mindezért. Bizonyára emlékezni méltóztatnak dr. Kransz József és társainak a közgyűlésen elfogadott indítványára, amely egy bizonytalan időre alapítandó élelmezési szövetkezettel kívánta mindazt elvégeztetni, amit az elmúlt 10 hónap alatt egyedül a gazdásznak kellett volna végeznie. Amint ismeretes, az indítványozókat akkor az a tendencia is vezette, hogy különösen az élelmiszerek beszerzése szakemberek utján történjék ós az egész hatósági üzletnek kereskedelmi szervezetet és szellemet adjanak. Az eddigi hibák csak ugy lesznek kiküszöbölhetők, ha érvényesülni hagyjuk ezt az alapelvet. Viszont képtelenség, hogy a közgyűlés továbbra is teljes ,tájékozatlanságban ,maradjon .mindarról, ami történt; ép azért tisztelettel bátorkodom az alábbi indítványt benyújtani: 1. Hivja föl a közgyűlés a tek. Tanácsot arra, hogy a hatósági élelmiszerüzlet és husmérés 1915. december 31-ig lebonyolított forgalmáról a februári közgyűlés elé az addig beszerezhető adatok alapján számszerű és indokolt, a számvevőség véleményével és saját javaslatával ellátott jelentést terjesszen. Adjon kifejezést a közgyűlés annak a .kívánságának, hogy a tanács ezt a jelentőst legalább 3 nappal a .közgyűlés előtt a törvényhatósági bizottság minden tagjának megküldje. 2. Mondja ki a közgyűlés, hogy a városi élelmezés ügyeinek intézésére haladéktalanul külön hivatalit állit fel. Az élelmezési hivatal kereskedelmi vezetésére nagyobb fizetéssel és Levél a Főhercegnőhöz. Irta: Lakatos László. Császári és királyi Fenség! Egyetlen szerelmem! Jól tudom, hogy holnap .délután, amikor császári és királyi Fenséged ezt .a levelet már megkapta, el is olvasta, engem a bolondok házába fognak csukni. D.e ez engem nem ibánt. Aminthogy engem már semmi sem ibánt és semmi sem érdekel ezen a világon. Mert én már mindent elértem. Én már a szerelmese voltam önnek, Henriette Aniél.ie főhercegnő. Ne nevessen, Henri ette Amélie. Én ugyan jól tudom, hogy császári és királyi Fenségednek sejtelme sincsen arról, hogy én, .a kicsiny és senki bank hivatalnok a világon v.agyok. Fenséged nem tudja, hogy én minden reggel kilenc órakor futó lépésekkel szaladok a földalatti felé, amely a hiva.talomlba visz, hogy minden délután a .kioszkban az angol illusztrált lapokat, olvasom és hogy három esztendőn át, három elviselhetetlenül hosszú esztendőn át minden este Fenséged arcképét csókoltam meg elalvás előtt; és én mégis — ezt senki tőlem eI nem ,veheti — a szerelmese voltam. Hen'iette Amélie, a maga szerelmese. Három elviselhetetlenül hosszú esztendőn át. Hogy hogyan ösnterkedtnnk meg? Ma, ángy már tul vagyok rajta, ezt is elmondhatom. Három esztendő előtt volt, egy finom szeptemberi délutánon, amely az ősznek minden rothadó szépségétől terhes volt. Nyomorult tüdővészesek javára rendeztek valami jótékonycélu népünnepélyt, amelynek védnökségét Fenséged vállalta el. Jól emlékezem erre a délutánra, Henriette Amélie főhercegnő. Ön kedvenc színeimbe, fehérbe és sárgába öltözve jelent meg és rettenetesen unta ő császári és királlyá Fenségét, a férjét és én megszerettem önt. Halálosan megszerettem, Henriette Aimélie. A kezét sem érinthettem és csak lépésekről érezhettem parfümjét (a sáfránynak ,és az édes borsónak keveréke volt és tegnapig én is azt használtam) és mégis eljegyeztem .szerelmesemnek. Henriette Amália, ön olyan kegyetlen volt, hogy .a.kkor rám se nézett és liaisonunk — bocsássa meg volt szerelmesének ezt a csúnya szót — mégis azon a napon elkezdődött. Én hazamentem. Mielőtt hazatértem volna, egy papirkereskedésben tiz fillérért megvásároltam az ön arcképes levelezőlapját (ma máifakó a sok csóktól és kőnytől), megcsókol tani azt és attól fogva ön .az enyém volt. Az első napokban, ezt most, hogy mindennek vége, már .inegv,all,ha.tom, bolondságokra gondoltam, Henriette Amélie. Arra, hogy az autója elé vetem magam, vagy hogy ellopom a banknak, ahol alkalmazva vagyok, az alaptőkéjét és ezzel megvesztegetem a Habsburgok arciéretestőreiit és császári és királyi Fenséged .szobájába lopom magam. Ilyenekre gondoltam és más romantikus szamárságokra, (milyen csúnyán beszélek ma .már ezekről a szent dolgokról, nem is szép tőlem), de azután lemondtam ezekről a dolgokról. Elhatároztam, bogy előkelő és diszkrét leszek, amint az a főhercegnő amorosojához illik és minden botrányt kerülni fogok. A legnagyobb áldozatra — ön fogja tudni ezt az áldozatot értékelni — szántam magam. Nem öainerkedtem meg személyesen önnel, Henriette Amélie. A három hosszú esztendő alatt, amig liii voltam önhöz és más nőt nem érintettem, lieni ösmerkedtem meg személyesen önnel, Henriette AméLie. És — ugy-e ön nem fog félreérteni — szép és gyöngéd viszonyunknak az adott csodálatos zamatot, ez, hogy nem is ösmertam önt személyesen. De a viszony azért tartott. Heggel, hogy fölkeltem; délelőtt munkám közben, délután az .angol illusztráltak mellett és este lefekvés eőtt, de hányszor álmomban is, folytatódott viszonyunk. Eleinte — emlékezik? — félénk voltam és szemérnietes. Nem -mertein közeledni önhöz. Azután, hogy már beszédes lettem Magával, még mindig tartózkodó voltam. Csak a szavak között árultam el ia ff ekei ómat. Ez a szinte fiatal leányos tartózkodásom — ne .tagadja, Henriette Amélie — tetszett önnek. Ezzel hódit ottani meg önt, császári és királyi Fenség, egyetlen szerelmem. Három hónap muilit el igy, telve a tavaszodó, a be nem vallott szerelemnek minden gyönyörűségével. Nem árultam el magam, csak Mikulás napján, amikor a Niceolónak, amelyet a fenséges gyermekeknek ajándékoztam, egy mézeskalácsból vailó szivét tet.teiu a kezébe. (Még most is itt áll Íróasztalémon a Niceolo.) Ön megértett, Henriette Amélie, a kalácsos szivet ijedten kapta ki a Mikulás kezéből és elrejtette nemcsak a férje ő fensége, hanem a fenséges gyermekek elöl is. A gyermekek lelke maradjon tiszta — gondolta ön és én csak helyeselni tudtam ezt a nemes nőies vonást, amellyel magában kettéosztotta az