Délmagyarország, 1916. január (5. évfolyam, 1-26. szám)

1916-01-16 / 13. szám

BÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1916. január 1& Szegedről - Szegednek. A szőke Tiszapartján, Szeged város szivében, a pompás Stefánia sétánnyal szemközt emelkedik hatalmas arányaival a város legszebb épülete: a városi színház. Remek homlokzatán az épületnek két fekete márványtábla van, amelybe fényes aranybetük'kéli bevésve a következő felírás olvasható: „A város újjáépítését intéző, borosjenői Tisza Lajos királybiztos támogatásával, Pálfy Ferenc polgármestersége idejében, Fellner-és Hellner műépítészek tervei szerint, 1. Ferenc József apostoli magyar király újjáteremtő szózata által lelkesített Szeged sz. kir. város közönsége emelte oltárul a magyar színművészetnek." E vésett betűkből azt olvasom ki, hogy a színművészet oltárának keresztapja volt a magyar apostoli király, édes szülője a .város közönsége, papja pedig a választott színigazgató. A városi vagyonleltár szerint a színház építkezése belekerült 900.000 koronába, a telek megér legalább 100.000 koronát, ezen felül időnkint ujabb és ujabb beruházások történtek, tehát bizton mondhatom, hogy a városi színház építésére a város közönsége 1 millió koronát meghaladó áldozatot hozott. Szeged város közönségének ezen áldozatkészsége igazolja azt, hogy a magyar szinmüvészetet kultur élete fontos, egyik elsőrendű alkatrészének tekintette. A város újjáépítését vezető férfiak honorálták a közönségnek a szinmüvészet iránti nagy szeretetét s igy hamarabb épült fél 33 évvel a színház, mint a vízvezeték, az általános csatornázás, vagy mint a városrendezés tervei elkészültek, pedig egy nagv város építésének első alapvető munkái: a csatornázás és vízvezeték. A fekete márványtáblába vésett aranybetűk megfakultak az idő viszontagságai következtében, de a város közönségének a magyar színművészet iránti szeretete nem fakult meg, hanem fokozódó fényességgel ragyog. A világháború által okozott súlyos gazdasági helyzetben i,s e város közönsége oly támogatásban részesíti a .szinmüvészetet, a minőben egy vidéki város sem képes azt részesíteni. A háború kitörésekor a jövendő bizonytalansága miatt, a szinmüvészet oltárának papja, a színigazgató elhagyta .az oltárt, kérésére a hatóság felmentette őt a kötelezettség alól. Így született meg a konzorciumos színészet, amelyből sem a -magyar színművészetnek, sem pedig e vonatkozásban :a város kulturális életének, vagy a nagy közönségnek haszna nincs, ellenkezőleg: kára származik, mert ha tovább is igy tart, elszoktatjuk a közönséget a színháztól, ezzel elvonjuk létalapját, ,az anyagi támogatást a szin.müvószettől. Itt az ideje, hogy a városi szinház szerződéses igazgatója átvegye a szinház vezetését salát felelősségére, szervezze társulatát és feleljen meg mindazon kötelezettségének, amelyre őt szerződése és a szinmüvészet ápolása kötelezi; vagy ha nem érez erre elegendő képességet, ugy ezt jelentse be a halóságnak, bizonyára lesz megfelélő váltakozó, aki Szeged városi szinház igazgatóságát erősebb feltételek és nagyobb anyagi áldozatok mellett iis elvállalja. A városi szinház volt igazgatóinak közismert yagyoni helyzete igazolja, hogy a szegedi szinház igazgatósága ha nehéz feladat is, de emellett igen hálás, jó üzlet, mert mindegyik színigazgató, — ha Szegedre máshonnan vagyonilag megrongálva jött — Szegeden restaurálta magát és ha becsületes munka után innen eltávozott, tőkét vitt magával, ami megélhetését biztosította. És mentül nagyobb gondossággal, megfelelő áldozatkészséggel szerveztetik a szegedi színtársulat, a rendezés és a 'kiállítás, annál nagyobb az anyagi eredmény és a művészeti siker. Az anyagi eredmény és művészeti siker karöltve jár, tehát a színigazgatónak egyaránt kell mindent meglátó és megértő művészembernek és jó üzletembernek lenni. Sőt merem áilitani, hogy egy helyes érzékkeí biró, jó üzletember-igazgató hasznosabb és eredményesebb munkát tud végezni, ha nem művész-ember is. mint egy müvészigazgató, aki nem tud jó üzletember lenni és számolni. A ió üzletember igazgató meg tudja válogatni az embereket és eszközöket, amikkel :a művészeti sikert biztosítja és nem sajnálja az ehhez szükséges áldozatot, tudván bölcsen azt az igazságot: hogy befektetés nélkül nincsen üzlet. Nézzük csak meg a budapesti Vigszinházat, minő nagy miivészi és anyagi eredményt produkál, pedig nem egy művész, hanem jó üzletember a vezetője és az alapozta meg .az egészet. Hiszem, hogv az illetékes tényezők a leghelyesebb útra terelik a városi szinház és szinmüvészet iigvét és közre fognak hatni abban, hogy a szegedi szinház ismét a régi fényében ragyogjon és újra méltó legyen ahhoz az oltárhoz, amelyet I. Ferencz József apostoli magyar király újjáteremtő szózata által lelkesített Szeged közönsége emelt a magyar szimmii vészétnek. Nemo. Beszélgessünk. (Szín: a kultúrpalota, ahol téli szállást kapott a fahonvéd. Beállt az este, üres, néptelen már a kultúrpalota előcsarnoka. A hó szitálni kezd.) Én (belépve az előcsarnokba): Adjon isten jó estét. A fahonvéd: Adjon isten mindnyájunknak. (Erősen szemügyre vesz.) Mi a baja, jó uram? Én: Nem volna más, minthogy éhezem. A fahonvéd: Még maga is? Mit mondjanak a nagyon szegény emberek? Én: Akik, mint én, nem kaptak kenyérjegyet, azok szintén csak azt mondhatják, liogy éheznek. A fuhonvéd (benyúl a kabát la belső zsebébe papirost vesz ki és átadja): Ehun van-e uram, nekem hoztak, de nekem nem keli, hát 11 aszná 1 j a egészség gel. Én: Nem fogadhatom el. Hogy miért? Bünteti a törvény, aki a más kenyérjegyet használja. A fahonvéd: E' :biz fura. Hát azt nem bünteti a törvény, aki nem szolgáltatja ki a kenyérjegyeket? Mer 'ki kell azt szolgáltatni a rendes időre, ugy tudom. Én: Kellene. De hát .itt mindennel késlekednek, ami a polgárság jólétét idézhetné elő. A fahonvéd: Azt hallom, hiányos .a kenyér-jegy beosztása is. Én: Bizony az hiányos, sőt hibás, A vendéglői életet élő ember napjában legalább háromszor eszik s rnár az első étkezésnél le kell adnia a napra való szelvényt. Nem tehet inást, minthogy a folytatólagos két étkezéshez szükséges 'kenyeret magával viszi, ha csak éhen nem akar veszni. A fahonvéd: Mire ió az ilyen félintézkedés? Én: Ugy látszik, az a célja a hatóságnak, hogy az emberek kenyérrel járjanak az utcán s ha találkoznak muszka vagy szerb foglyokkal, mutogassák a kenyérdarabokat, jeléül annak, ihogy van itt' bőven, nem szenvedünk szükséget még kenyérben sem A fahovéd (mosolyogva): Van itt humor bőven. Én: Humor még kerül, de kenyérjegy nem igen akad. A fahonvéd: Beszélik, hogy az árát is felemelték. Én: Fölemelték, de még nem maximálták. Erre is sor kerül majd, csak várjunk türelemmel. Egyedül a levegőt adják még ingyen, de ha igy haladunk, annak is árát szabják. A fahonvéd (egy kis gondolkozás után): Hogy állunk a gyűjtésekkel? Szaladgálnak-e a diákok az elrongyolódott ivekkel, különféle könyöradományok irányában? Én: Egy kis szünet állt be a gyűjtési törekvésekben. Ugv hallom azonban, hogy egy uj gyűjtés van most keletkezőben. Kegyes szivek gyűjtést rendeznek a gyűjtésben kimerült diákok javára. Rászolgáltak szegény nebulók. A fahonvéd: És imi a céljuk azoknak a „jószívű" gyűjtőknek? Én: Szerepelni akarnak, hogy forgalomban legyen a nevük és ha majd vége lesz a háborúnak, enyhülést nyerjen a gomblyuk fájdalmuk. Mert jobbára minden ezért történik, a különféle keresztekért, amelyeket fftyegtetve szeretnének mutogatni. A fahonvéd (szomorúan mosolyogva): Hát minden törtetés csak hiúság kérdése, ugy-e? Én: Az és semmi más. A fahonvéd: Jó uram, ha nekem, szegény falion védnek beleszólásom lenne a dolgok intézésébe, meg tudnám tréfálni ezeket a kitüntetés után futkározó jótékonysági angyalokat. Én: Hogyan, mivel? A fahonvéd: Illetékes helyen azt tanácsolnám, hogy alapítsák meg a Törtetőkkeresztiét és aki a háború alatt csak a kitüntetésért szorgoskodott, gyűjtött erre is meg arra is, rendezett jobbra meg ba'lra, azokat csúffá tenném azzal a kitüntetéssel. (Eav pár percig hallgat, majd megszólal:) Beszélik, fiogy ujabb szövetség van keletkezőben, amelynek a létesítésével megmenteni kívánják a hazát. Én: Hallottam felőle .Eggyel több vagy kevesebb, mit tesz az? Pedig annyi már a boldogító szövetkezet, mint nyáron a hangya ... (Szünet.) Vitéz honvédünk; de jó magának, imaga nem kerül bele a Hősök Albumába. A fahonvéd: Nem is akarok. De hogy is akarja az olyan ember csinálni azt áz albumot, aki még a betűvetéssel sincs tisztában? Én: De valamivel tisztában van és rá nézve ez a fontos. Azt pedig elhiszem, hogy abba az albumba nem akar bele kerülni. A honvéd különben snm hal meg, mert az mind halhatatlan... (A kalapomat megemelve tisztelgek a halhatatlan honvéd előtt és lassan elballagok...) lAPOLLO^l 0 0 SZÍNHÁZ jg Január ifi-án, uasárnap: ® HEHNV PORIÉN a 0 0 0 0 0 ® A keresztútnál ® 0 0 0 0 ® cimü háborús dráma főszerepében. Ezenkívül A batyubál. Vigjáték 2 felvonásban. 0 0 0 0 0 0 . 0 :- 0 ® Előadások délután 2 órától kezdve. Gyermek- 0 fa] jegyek csak az első előadásra érvenyesek. |"E| 0000000000000000® TELEFON 13-16. TELEFON 13-16. KŐSZENET és tűzifát fűtési és üzemi célokra teljes vaggonrakományokat is azonnal szállít és vidékre továbbit Viderker Pál fcSÖT SZEGED, Honvéd-tér 1. szám.