Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-14 / 297. szám

f 4 2 MLMAGYARORSZÁG .Szeged, 1915. december 14. Milyen elvek szerint rendeznék a németek a lengyel kérdést. A politikai kialakulás jövendő képe azokat a németeket is foglalkoztatja, akik 'hadba szállottak. Dr. v. Schmidt-Pauli Edgár a harctérről küldte ezt .az érdekes -cikket a lengyel kérdésről: Valami megbízatással -lovagolok Szloni-m vidékére. A véletlen játéka hogy több nap egymásután lovagi birtokokon akad éjjeli szállásom. Lengyel mágnások birtokain olyanokéin, akik ahelyett, -hogy Oroszországba menekültek volna, megvárták nyugodtan a németek érkezését. A f-elgyujtatást ugy kerülték ki kastélyaik, hogy megvesztegették az ezzel a feladattal meghízott kozákokat. Helyzetük azonban egyáltalán nem irigylésreméltó. Orosz gazdasági centrumuktól és bankjaiktól -elvágva, az úgynevezett lengyel királyságban élő ismerőseikkel és rokonaikkal még a postai összeköttetésnek is híjával vendégekként élnek néhány helyiségbe összepréselve a — saját 'kastélyaikban amelyeket valamely hadosztály vagy más parancsnokság törzs© szállott meg. És még örülniük kell -ennek az állapotnak, mert ez legalább megóvja őket -más raapatok rekvirálásától. Mert állatban, gabonában és lovakban már -csak ép a .megélhetéshez legszükségesebbekkel rendelkeznek. A legtöbb jószágukat és holmijukat magával sodorta a visszaűzendő oroszok árja ami pedig megmaradt, annak legtöbbjét — persze nyugta ellenében — elvették tőlük az üldöző német csapatok. A -liust nagy árakon a Szomszédos városokból, Szlonimból és Kosszovó.ból szerzik be, a köriekből alig-alig kerül valamelyes nyomorúságos maradéka a főzelékféléknek és takarékoskodj]iok kell a kenyérrel is. A férfiak sok esetben távol varrna családjaiktól, gyermekeiktől és szüleiktől, anélkül, Ihogy hirt hallhatnának vagy adhatnának egymás-ról. Nem csoda, háború vau. És elmondhatni, hogy ezek az itt maradt lengyelek ép ugy szenvednek a háborútól, akár a harcoló csapatok. Miért, maradtak itt? Moszkvában, vagy Pétervárott kényelmes élet várakozott rójuk, lebonyo'litbatták volna üzleteiket és beszedhették volna szeszégetőik és erdőségeik utáni küulevőségeiket. Ott biztonságba helyezhették volna értékpapírjaikat és ingóságaikat. Vájjon azért maradtak, -hogy személyes jelenlétükkel megmentsék lakásaikat a felégetéstől? De nri biztosította -a vesztegetési kísérletek eredményét? Azonkívül Oroszország az ilyen parancsra felgyújtott értékeknek biusz százalékát bizottsági megállapítás szerint rögtön kifizette készpénzben. -A többi a békekötés után egyenlítődik ki. Mi az, ami ezzel szemben arra inditotta őket, hogy magukra vállalják a bizonytalanságot, nélkülözéseket, sőt veszélyeket? Ennek bizonyosan mélyebben rejlő okai vannak. .Maguk -a lengyel mágnások adják meg nekem erre a feleletet. Félig franciául, félig németül, ahogyan ép a kifejezés könnyebben adódik: Mert lengyelek és hisznek Lengyelországban. Mert szakadék tátong hazájuk és Oroszország között. Mert nem akárnak oly messzire elszakadni a lengyel ügytől, amelyért szenvednek, amelyről álmodnak, amelyről azt íremélik, h.,gy ezen világégés hamvaiból főnixként fog ragyogó tollazatúval megelevenedni. Nem célom itt a lengyel kérdést megoldani. Ezzel foglalkozzanak mások, e kérdés szakavatott ismerői. Nem könnyű feladat ez bizonyára. Hiszen a lengyel állam oly lelkes előharcosa, mint a krakói „Krytka" szerkesztője is elismeri, hogy Lengyelország egyáltalán nem nyújtja az egyöntetű akarás képét. Varsóban van ugyan egy oroszellenes függetlenségi szövetség, Galíciában egy legfelsőbb nemzeti bizottság, másfelől azonban teljességgel elmaradt Varsóban a várt fölkelés, ellenben hódoló táviratok mentek onnan a cárihoz, sőt a háború folyamán megnövekedőit a russzófil lengyelek száma. Ennek okait most ne kutassuk és e pillanatban számoljunk a tényekkel. Ezek számbavételével nem lesz érdektelen tárgyilagosan és jóakaratulag megismerkedni azokkal a kívánságokkal, eszmékkel, sőt ábrándokkal, amelyeket ez a csoport itt maradt lengyel mágnás táplál bármiként is alakul ki végeredményben a helyzet. „Olyan országot akarunk, amelyben megmaradhatunk lengyeleknek, amelyekben egymás között és egymásért élhetünk" — ez a vezéreszme csendül ki minden, sokszor határozatlan kívánságból. Mindenesetre nagyon nehéz dolog most, amikor ínég sötétben tapogatódzunk a területi elhatározásokat illetően, szilárdul körülhatárolt tervekkel megállapítani. Egy azonban bizonyos, hogy a legforróbb vérüek is hatáirt kell hogy szabjanak azon ábrándjuknak, amely azt célozza, hogy az összes lengyelek egységes lengyel államot alkossanak, mert a legmerészebb ábrándozó is alig meri megbolygatni akár Németország, akár Ausztria határait. Vájjon célszerű volna-e ilyen lökésbáritó állam, azt a kérdést szándékosan kikapcsolom, mert ez a kérdés csak a békekötés alkalmával tárgyalható. Nem hiszek azonban a más oldalról annyira hangoztatott lengyel terjeszkedési vágyban sem. Informál ói in szerint ugyanis a lengyel királyság tárt karokkal nyitna utat Galícia és Pósen minden lengyelének arra, hogy az alakitandó királyságon belül bármilyen állásba juthasson. Feltéve ilyen államnak a létesítését a .hatalmak által kijelölt vagy választott királlyal, rögtön fontos kérdésé válnék a militarizmus. Erről az én lengyeléiül csodálatosképpen alig gondolkodtak. A „Krytkáuak" .fönt említett szerkesztője sem foglalkozik vele és megelégszik azzal, hogy itt-ott megemlékezik a lengyelek vitézségéről. De minden vitézség mellett is és dacára annak, hogy elegendő katona anyaga lenne, ennek a kérdésnek a szabályozása nem volna átengedhető ilyen ifjú államnak. Mert vagy megmaradna katonailag jelentéktelennek és akkor az első keletről való megrohanás alatt összeroppanna, vagy jelentékennyé válik és akkor bizonyos körülmények között veszélyessé is lehetne .A végleges szabályozásnál erre mindenesetre figyelepmiel kell lepni. Ez a kérdés külömben alig zavarja ugy látszik, a lengyelség jövőre vonatkozó álmait. Inkább a belső közigazgatás és gazdasági politika kérdéseivel foglalkoznak. Különösen az iskolák fájó pontjuk. A lengyel iskolákat Oroszország eddig csak megtűrte. A lengyel gimnázium érettségi bizonyítványa nem jogosított az egyetemre, de katonai kedvezményre sem. Ha valaki nem aka.rt közönséges katonaként szolgálni, akkor orosz gimnáziumnál kellett a további képesitést megszereznie ami egykét évi veszteséget jelentett. Pedig a két iskola között csak az volt a külömbség hogy a lengyel gimnáziumban a lengyel nyelv rendes tantárgy és lengyel nyelven folyt a mathematika tanítása. Az igazi lengyelek azonban hazafiasságból mégis a lengyel iskolába jártak. Természetes hogy .a háború alatt Oroszország kimondotta a két iskola egyenjogúságát. A varsói német kormányzóság rögtön a tettek terére lépett és megnyitotta a lengyel egyetemet, .amely az orosz uralom alatt orosz egyetem volt. E kérdésben egyetértésre jutni nem volna nehéz feladat. A gazdasági politika és belső közigazgatás egyes kérdéseivel foglalkozni ilyen szűk helyen lehetetlen. -Csak az elvi álláspontot kell kijelölnöm: vájjon egy netalán alakítandó uj államra rábizandó-e a belső szervezés vagy sem. Itt föltétlenül igenlő álláspontra kell helyezkednem, ha Lengyelországnak államjegyet akarunk adni. Katonai autonómiáról ép ugy lemondhatna, mint a Hanza-városok Poroszországgal szemben s ha az állani határai még nem is állapithatók meg a közigazgatás jogát azonban már oleve meg kell neki adni. A lengyel nemzeti öntudat iránt annyi tekintettel lenni, hálás dolog lesz. Lengyel agráriusokkal való beszélgetéseimből azt a meggy őződést meri tettem hogy erősen kifejlett nemzeti önérzetük minden engedményt hálával és lelkesedéssel fogad. E tekintetben nagyon hasonlítanak a magyarokhoz, akik nemzeti önérzetükben olyan könnyen sebezhetők, másrészt azonban minden, még oly csekély figyelem iránt is annyira fogékonyak. Csak arra emlékeztetek, hogy annak idején Magyarországnak az a követelése, hogy a zászlón közös osztrák-magyar cimer legyen, a két koronaország közti mélységes viszálykodások kiinduló pontja volt. Ha akkor Ausztria ebben a csekély jelentőségű ügyiben engedett volna, — most végre Magyarországnak ez a kívánsága a császár rendelete által teljesedett — sok gyűlölség lett volna elkerülhető. A külső és belső politika valóban kis okoknak és nagy hatásoknak a szintere. Ezekből a durva körvonalakból is kitetszik talán, hogy a lengyel csomó is megoldható kardcsapás nélkiii, ha az egyes fonalakat gondosan és helyesen kibogozzuk. A szegediek hadiadója. — Befejezték a hadiadó-tárgyalást. — (Saját tudósítónktól.) A 'hadsegélyezés céljaira szolgáló jövedelemadónak megállapítására 'hivatott úgynevezett felszólamlási bizottság Koós Elemér elnöklete alatt december 6-án kezdte meg a tárgyalásait s azokat folyó december 13-án fejezte be. A bizottság tagjai voltak: dr. Rósa Izsó, Gál Kálmán, dr. Végman Ferenc és Wagner 'Gusztáv, az előadói tisztet a pénzügyigazgatóság részéről Körösi Lajos pénzügyi tanácsos töltötte be. Bár a bizottság összeállítása minden irányban a legnagyobb garanciát nyújtotta arra, hogy a szőnyekre kerülő tételek nagy tapintatta! és a legszélesebb körültekintéssel intéztetnek el és annak dacára, hogy az egész tárgyalás menete a kívánalmakat úgyszólván' teljesen kielégítette, mégis újra hangsúlyozzuk, hogy a jövedelemadó terén Szegedtől méltán várhattak még nagyobb eredményt. Ez azonban nem a bizottságon* múlt, amelynek kötelessége kizárólag az eléje terjesztett tételekre nézve előkészített javaslatok rnegáltapitására vonatkozik, hanem azon a körülményen, hogy a rendelkezésre álló hosszú ido sem volt elegendő a tövedelemadókötéles adóalanyok kiválasztására és a reájuk vonatkozó adatok összegyűjtésére. Ebből az a nagy tanulság meríthető, ihogy ott, ahol még hiányos az adómorál, még több időt kell erre a célra szentelni és még több erővel és akarássál kell a nagy célt szolgálni. A jövedelemadó kivetésének lebonyolítása azonban csak biztató lehet a jövőre nézve, .mely jövő a mai igazságtalan és aránytalan harmadosztályú kereseti adó helyére hivatott jövedelemadó megválasztását fogja a háború tanulságai alapján lehetővé tenni. Bár a mi viszonyaink között enneík az az uj adónak, a jövedelemadónak az egész vonalon leendő életbeléptetése sok-sok akadályba ütközik, mégis reméljük, Ihogy a kormányhatalom (bölcsessége és öntudatra ébresztett népünk vezető intelligens elemei megtalálják a módot a helyes végrehajtásra is<. (Korzó-mozi épületében) nagyobb mennyiségű HAL É RKEZETT u. m. tükör potyka 1 kilótól 5 kilóig, czigány hal, meny hal és csuka hal.