Délmagyarország, 1915. december (4. évfolyam, 287-311. szám)

1915-12-08 / 293. szám

Szeged, 1915. december 12. DÉLMAGY AK ORSZÁG 5 Meghalt az uszálykormányos Vesztegzár alatt az uszály. (Saját tudósít ónktól.) A Délmdgyaáország adott hírt először arról, hogy a raktárházaiknál rakodó Dani nevü uszály kormányosa héiiííőn délit egy órától délután féli hatig óriási görcsök közt fetrengett, mig — polgármesteri beavatkozásra — orvosi kezelésben részesült. Toltp Sebestyén, a kormányos, hétfőről keddre virradó éjjel három órakor, niutáni a fertőző betegség minden s'zimjp tornája mutatkozott rajta, — rettentő kínok között meghalt. Hiába érkeztek meg már kora 'reggel a dr. Berkes 'Dezső kelrületi orvos áltál a vesztegzár megvédésére kirendelt rendőrök, hiába követeit el mindent még előző este az orvos, a kormányost .már nem tudta megmenteni. Dr. Berkes hétfőm este a kórházba akarta szállíttatni Tollát , de az uszályon oly sötét volt, ihogy iá kirendelt mentők kénytelenek voltak a szállítást kedd reggelre halasztani. Kedden reggel aztán .már nem a mentők szállitoltták a kormányost .— nem is a ikóírtházlbla, került a szeramosátlen ember. Mikclr az uszálykormányos haláláról értesültünk, mindenekelőtt dr. Somogyi 'Szilveszter polgármestert kerestük fel, ihogy megtudjuk, milyen intézkedések történtek a hatóság részéről. A polgármester a következőket közölte munkatársunkkal: — A Délmagyarországban megjelmi cikket kiadtam dr. Wolf főorvosnak, hogy az abban foglaltakról nyolc nap alatt nyilatkozzék, A kormányost ma boncolják, a belső részeiket felküldök iá bakteriológiai Intézetbe, ihol megállapítják, hogy mi volt a baija. Dr. Wolf Ferenc tiszti líőorvos 'felkérésünkre igy myilatko'zoitt az esetről: — Az újságcikkre nem reflekMlhdtok, csak annyit jegyzek még, hogy magam kértem a polgármester urat, hogy \adja ét nekem az erre az ügyre vonatkozó Aktát. Annyit közölhetek, hogy ;ma volt a boncolás a belvárosi temetőiben. Váladékot vettek, Idzt felküldik a bakteriológiai intézetbe.. Felhívtuk dr. Hollós József főorvost, aki .a hivatalos boncolást végezte és kértük, tájékoztasson bennünket a kormányos halálának közvetíteni okáról. Dr. Hollós ezt válaszolta: — Nem vagyok felhatalmazva, hogy a sajtó számára nyilatkozdioí tegyek. Tessék Wolf főorvos úrhoz fordulni, ő épen agy tudja a boncolás eredményét, mint én. Nem nyilatkozom, mert nem 'akarok — eSéfleg — indiszkréciót elkövetni. Most már azokat az orvosokat kértük fel nyilatkozattételre, akiket hétfőn délután a Magyar Általános Hitelbank tisztviselői kértek fel a beteg megvizsgálására. Dr. Bernáth Józseffé11nem beszélhetünk, mert ágyban fekvő beteg, dr. Schreiber Fülöp iped'ig ia következőket mondta: — Délután öt óraikor végeztem el az ambulanciát, renidikivül sok betegem vo'lt. őt órakor akartam a városban levő betegeimet meglátogatni, mikor 'feleségem, — ki a írenidtlliési alatt nem akart zavarni — közölte' veléin, ihogy nlégy ór'a tájban a Hitelbank egyik tisztviselője telefonozott és azt' mondta, ho'gy a raktárházaknál egy beteget kellene /meglátogatni. -Nőm mondta az illetőnek, hogy lannyira el vagyok (foglalva, hogy ez ki van zárva, jó volna másik orvosról! gondoskodni. Azt is megmondta a feleségem, hogy én katonai inspekciót is, szoktam tartani, igy tehát sohaseta díszpönálhaitiok előre az időmről. Többször nem telefonoztak, 'azt gondoltam tehát, hogy más irányban intézkedtek. Kardos Mihály, az Áljalánés Ilkeltyank kirendeltségének főnöke isméteMen kijelentette, hogy állításait, melyet lapunk hétfői számabetn közöltünk, teljes egészében fentarija, Reitzer Vilmos tisztviselő pedig a kővetkező nytiáikozafoá bocsátóba rendelkezésünkre: — Dr Wolf urat \a telefonhoz kérettem és vele a, következő beszélgetést folymtkm: A raktárházaknál rakodó egyik uszályunk kormüríyosa hirtelen rosszul lett és óriási görcsök kínozzák. Hívtuk a mentőket, kik nem hajlandók addig kimenni, mig egy orvosi tnög nem vizsgálja. Kerestük már dr. Andrássy urát is, ki nem vofjt Otihon iés hollétéről mit Sem túdnak, felkérem tehát orvos urat, szíveskedjék kifds\aáni. Erre azt a választ kaptam, hcigy 4 mentők azon kijelentése, hogy ők Orvosi megvizsgálás előtf ki nem mehetnek, teljesen helyes és hogy egy privát orvosnak kell a beteget előbb meglátogatni. Erre ért felkértem dr. Wolf urat, hogy szíveskedjék kiménni, mire azt válaszolót, hogy keressünk egy másik privát orvost, mert ez az ügy nem taréázik reá. A Délmagyarország munkatársa beszélt még Feuerstein .Gézával, a raktárházak ifőraktárnokával, aki elmondta, hogy a rendőrök reggel megérkeztek, de a 'kormányos tár akkor halott volt. Az egyik rendőr erről jelentést tett, mire fél tízkor a hullakocsi elvitte Tolla Sebestyén tetemét. A k,ormányos' felesége, aki egész éjjel beteg férje mellett volt, a ihiajót el nem hagyhatja, mig a fertőtilenités írneg neim történik. Az uszály rakománya — 4500 mázsa buza — pedig valószínűleg nemi llesz többé emberi 'életemre felhasználható. Szegedi zászlós hősi halála az olasz harctéren. (Saját tudósítónktól.) Szamcs István, 'banktisztviselő ia;z olasz harctéren való ötliónapos hősi küzdelem után kézi gránáttól találva elesett. Szamos az olasz háború kitörése óta küzdött ezen a fronton, az ellenséggel szemben tanusitottt vitéz magatartásáért októberiben zászlós lett, ugyanakkor a kisFiatal becsület. Irta: Bródy Miksa. •Délután három óra volt, amikor a doktor befordult a .csendes, előkelő belvárosi utcába, melyben lakott. 'Frissnek, fiatalnak érezte imiagát, mint valahány negyvenesztendős ember, akinek soha emésztési zavarai nemi voltak. Pajzánul ropogtatta a lépéseit, melyeiknek visszhangja betöltötte az utcát, nyakát vállába húzta, kezét mélyen tartotta zsebében és fütyörészett. Az utca másik végén ugyanakkor fordult be egy asszony. lA doktor kitűnő szeme egyetlen pillantással mérlegre vette a nő csodálatos alakját a távolból még el mosott an látható fejét, melyen a kialap 'formájához fésült szőke 'haj lágy hullámokiban dagadt ki az egyik arcfél fölött. A járása a magas 'cipősarok folytán lebegő, kihivó volt. A doktor elhaladt a ház kapuja előtt, melyben lakott és elébe indult a nőnek. Csakhamar találkoztak. Egymásra néztek, az asszony közömbösen iá férfi ellenben szemtelenül a nő arcához hajtotta fejét; homlokuk majdnem összeütőidiött, A doktor nyomban megfordult és megszólította a nőt: — Szabad kisérnem? Nem fcaipott választ, a nő meggyorsitotta lépéseit. Abban a 'házban, ahol az orvos lakott egy pillanatig megállt ,az asszony, megnézte a házszámot, elolvasta a réztáblára irt nevet: „Dr. Bogossy Árpád egyetemi magántanár." •Aztán lesújtó pillantást vetve a mögötte álló férfira, belebegett a kapun és szapora léptekkel igyekezett fel a lépcsőkön. Az orvos lassabban követte. (A házban nem volt szándéka folytatni a Ikalandleső játékot a amikor lakása imagánbejáratához érkezett a szép asszony már eltűnt szeme előtt. Néhány perc múlva szemközt állottak egymással a rendelő-szobában. /Mindketten elfogódva, kissé szégyenkezve sütötték le szemüket. Bogossy szólalt meg először 'hivatalos hangon: — Mivel szolgálhatok, asszonyom? — Ön Bogossy egyetemi tanár? Az orvos meghajolt és székkel kínálta meg a nőt, aki helyet foglalt és széles kalapja alatt félszeg mosolylyal nézett fel az előtte álló férfira. — Orvosi tanácsára volna szükségeim, — mondta kissé habozva. — Beteg vágyóik. Bogossy visszanyerte hivatalos hidegvérét, egy karosszéket emelt fel izmos kezével, letette a földre és az asszonnyal szemközt leült: — Szabad tudnom, kihez van szerencsém ? — Ez is szükséges.? — Forrnia. Be kell vezetnem a könyvbe összes páciensem nevét, 'E.z már igy szokás. —• Előbb hadd mondjam el, miféle bajom miatt fordulok az ön orvosi tudásához. Azt hiszem, szívbajos vágyóik! ... Rövid szünet. — (Szívbajos vagyok ... Lehet ez? Az orvos alig hallotta, mit mondott. A szemével nyelte a szemközt ülő karcsúságot, lelkét betakarta az asszony párázó illatával és a .fehér fogak harmatos .nedvességét érezte képzelet ében ,az ajkén. Az asisaony nem vett észre semmit, Tegnap éreztem először, mintha valami összeszoritotta volna fájt. És elájultam. A férjem ma reggel professzort akart hirvatni, de én nem engedtem. Azt mondtam, niuló baj, ©gy kis rosszullét. Mert nem akarom, hogy ő is tudja, hogy komolyan beteg vagyok és meg kell halnom. Titokban jöttem ide önhöz, családom és az uram tudta nélkül. Vizsgáljon meg és mondjon meg mindent. Bogossy felkelt és a szomszéd szobába mutatott, melynek ajtaja nyitva volt. — Menjen oda be, nagyságos asszonyom és vetkőzzék le? Az asszony felkelt, indult az ajtó felé, ahol hirtelen megállt. — Nem! — szólott. — Mégsem! Talán más orvoshoz fordulok inkább... Bogossy szótlanul meresztette kérdőre szemét. Az asszony zavartan folytatta: — Az imént... — súgta, — az utcán! ... Nem akartam szólani, hozzá vagyok szokva a férfiak kíméletlenségéhez... De most eszembe jut, hogy az orvosom mégsem lehet az a férfi, akiben ... lAzt akarta mondani, akiben „vágyakat ébresztettem", de szógyelte a szavakat kiejteni. Bogossy szigorú ridegséggel felelte: — (Ahogy gondolja! De vegye tudomásul, nagyságos asszonyom, hogy -az utcán én sem vagyok orvos és volt valami önben, ami erőszakkal csábított az aszflaltbetyársiágra, önben és bennem, 'ön az ismeretlen asszony volt, aki ezen a magányos oteiasizigeten száudéko-