Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)
1915-11-14 / 273. (275.) szám
Szeged, 1915. november 14. ÜELMA Ü Y ARORSZAÜ 5 én és a J-fABOftü. (Egy szegedi nyárspolgár feljegyzései.) Szerény vagyorui viszonyok között élek, amelyek mind inkább még szerényebbekké lesznek. Kartársaim annak idején finánc zsenit láttak bennem, íredig magunk közt szólva, busz évi verejtékes munka után csak 50.000 koronát tudtam, összehozni. Most amikor a drágaság hihetetlen, és a pénz értéke igy devalválódott: körülbelül a harmadára, igazán csalk éhezni tudnék kis tőkém kamataiból, mivel a háború óta osöndies szemlélődésen kivül, semmi másra sem vagyok alkalmas. Finánc tehetségem azonban, amit most örömmel tapasztalok, reális értékűnek bizonyult és anyagi gondok helyett, éles megfigyeléseim konzekvenciáinak levonásával bajlódok. Vagyonkámat, amint erre mód kínálkozott, hadikölcsönbe fektettem. Az utolsó pénz-morzsámat is örömmel és sietve adtam oda. Azóta a liegjobb helyről vágom zsebre a dupla kamatot, olyan ur vagyok, mintha 100.000 koronám volna és ba a drágaság lavinájának gátat vetnek, akkor a. jelenlegi körülmények között az én pénzem alig vesztett névértékéből valamit. ... És milyen különösek az emberek. Főképen a gazdag és nagyon gazdag embereik. Akiknek leginkább módjukban áll, azok húzódnak legjobban a hadikölesöntől. Más városban ne.m tudom igy va,n-te, de Szegeden a magam fajtájú népek, mindenüket odaadják szívesen. És a gazdagok miért nemi Egy lapban olvastam a napokban, hogy a tanitó megkérdezi a kis! nebulót: — Mond fiam, le tudod vetni a téli kabátod? A gyerek büszkén, vágja ki: — Le én! — Hát a medve le birja-e vetni a bundáját? — Kein bírja. — És miért nem? A gyerek gondolkodik egy kicsit, aztán büszkén vágja ki: —' Mer.t csak a jó Isten tudja, bol vannak a gombjai. Az élelmiszer problémával sokat foglalkozom. Kettesben éldegélek feleségemmel és az asszony már hetek óta tele sirja ,a fejemet, liogy nem tud tejet kapni. — No majd szerzek én, — mondtam a nőmnek, — és azzal magamhoz vettem egy literes üveget, becsomagoltam újságpapírba és utnaík indultam. Igaz, hogy nyugalmazott sótiszt vagyok, de .azért nem rögfelem a piacokat járni. Félóráig kóboroltam mindenfelé, egyik helyről a miájsikrai, 1 tejesarnokról-tejesarinokra (hej! ezeknek is meg kellene már változtatni a nevüket), de tejet seholse leltem. Végre eljutottam a városi bérházhoz. — Gtt lehet tejet kapni, — mutogatta egy jóakaróm, — és igy történt, hogy bevetődtem a városi tejüzletbe, aliol a Gerliczy-uradalpm tejtermékeit mérik ki. A tej nagy kannákban álldogált az üzletben és nem kis örömömre felfedeztem a pulit mögött Margitkát, a régi szomszédom kis leányát, aki most elárusítónő ott. Végre tejhez jutok, — gondoltam — és legszebb hangomon, amivel azelőtt sok nőt bolond! toltam meg, igy szóltam: — Egy liter tejet adjon, édes Margitka. A kis leá.ny azonnal megösmert és kedvesen felelt: — Hol az orvosi bizonyítvány Balambér bácsi? — Minek az orvosi bizonyítvány? — kérdeztem meglepődve, hisz hál' Istennek senki sem beteg nálunk. — De anélkül nem szabad tejet adnom. Ez a sok tej itt mind a betegeknek van féretéve Or vasi bizonyítvány nélkül az egészséges ember sem kaphat tejet. — Hát miraek az egészséges embernek orvosi bizonyítvány? — Azt már én nem tudom, — mondta a fecsegő, kis Margitka (szerettem volnamegcsipni a pofikáját), — de tegnap i.s beállított ide egy bamba cselédlány és' orvosi bizonyítvánnyal 3 liter tejet ként. No gondoltam, ahol ennyi tej kell, ott nagy beteg lehet a háznál. Megkérdeztem hát tőle, liogy ki a beteg. Buta vigyorgással mondta: — A Totyakos van megfázva, a naccsága kis öleb-kutyája— Tejet tehát nem kaptam, egy kis tanúságot azonban igen. Tegnap bemegyek az egyik zálogházba, érdeklődni, liogy mikor lesz árverés. Szerettem volna olcsó pénzért egy jó télikabáthoz jutni, mert a .szabóm a harctéren van és uj mesterrel nem akarok ismeretséget kötni. Háború előtt mlég a szabók jámbor, türelmes emberek voltak, de mostan oldalukon olló lóg és ha akarja az ember, ha. nem, hát mindjárt megvágják. — Mikor lesz árvierés? — kérdeztem a hegyes bajuszu Kaiser barátomat, a drága becsüst. (Bizony .sok kliensnek drága ő.) — Árverés? — bámult rám csőd átkozva. Nem volt itt már talán ©gy éve árverés. Egészen elszoktunk mi már attól. — Mi a manó, — tudakoltam, — olyan jó dolga van az embereiknek, bogy már a zálogházak is üresek. — Hisz épen az a baj, — mondta az emberismerő becsüs, — hogy már se jó, se rossz dolguk nincsen az embereknek. Ami volt, azlfc már rég ide hordták, uj dolgokat venni inem tudtak; a kamatokat fizetni nem győzték. Az árverési' hiénák aztán mindent összevásároltak potom áron és most üresek a szegedi zálogházak. Barátom, a becsüs azzal a tanáccsal taaesájtott utnaik, hogy ha jó .és olcsó télikabátot akarok, álljak be katonának, ott kapok ingyen i>s. (h. i.) Szegedről nem szabad lisztet elszállítani. (Saját tudósítónktól.) Irtunk már arról több izben iv, 'hogy öt-tiz kilós uostaesemagokbati -nagymennyiségű lisztéi szállítottak el Szegődről. Körülbelül tiz vaggonra tehető az igy titokban elszállított 'lisztmennyiség. Ez .még nem nagy mennyiség, de tartani tehet attól, hogv ez a szállítás idővel oly nagy méreteket fog ölteni, hogy azt a város erősen megérzi. Az a mennyiség, amely Szeged egy évi szükségletét kielégíti, szigorúan meg van áliapitva s ebből Iha elvesznek, ujabbal pótolni "nem lehet. A lisztszáltitást a legszigorúbban kell megakadályozni is ezért dr. Somogyi Szilveszter polgármester szigorúi utasításban oktatja ki a lisztkereskedőket, hogy a lisztelárusitásnál a város közönségének érdekeit ne tévesszék szem elől. A polgármester által kibocsátott rendelet igy hangzik: — Arról .értesültem, hogy a város közélelmezésére szolgáló lisztet sokan elvonják rendeltetésétől, amennyiben azt tarhonyakészitésre használják fel, igen sokan s köztük sok katonai legénység, de magánszemélyek is postán vidékre, nem ritkán külföldre küld kisebb-nagyobb mennyiséget. Tekintetei arra, hogy ia katonai 'legénység ellátásáról a katonaság gondoskodik s igy ezeknek lisztre nincs szükségük, ennélfogva eltiltom a lisztkereskedőket attól, hogy a katonai legénység részére lisztet szolgáltassanak ki, kivéve a helybeli, nős. családos katonákat, akiknek családja liszttel való ellátás tekintetében a polgári lakossághoz tartozik. Amelyik kereskedő ezen tilalmam ellen vét, az ellen a kihágási eljárási folyamatba fog téteni és lisztet többé nem fog kapni. Habár ez alkalommal! nem rendelem is el, hogy a lisztet legfeljebb 2 kiló mmenyiségben szolgáltassák ki a közönségnek, mégis figyelmeztetem a lisztkereskedőket, hogy egy-egy vásárló részére egyszere -legfeljebb csak két kiló lisztet szolgáltassanak ki és ennél nagyobb mennyiséget csak olyan ismert, megbízható egyéneknek adjon, akikrőlfeltehető, hogy a vásárolt lisztet nem fogják tnás célra, mint helybeli közfogyasztás, céljaira használni. Általában felhívom a iisztkereskedőket, hogy -.a liszt kiszolgáltatása körül ia legnagyobb körültekintéssel és gondossággal járjanak el, mert ahol arról 'győződnék meg, hogy a lisztet kiszolgáló kereskedő nem jár el a kellő óvatossággal és gondossággal, s ez által ia város közfogyasztására szánt liszt rendeltetésétől elvonatik, az-on kereskedő a liszt árusításából ki tesz zárva. Minthogy pedig tudomást szereztem arról, hogy egyes pékek a kenyér és péksütemények készítéséire beszerzett lisztet árusítják is, ennélfogva figyelmeztetem a pékeket, hogy ettől saját érdekükben, tartózkodjanak, mert -ez által a beszerzett lisztet rendeltetésétől elvonják s esetleg nem lesz .módjukban a sütéshez szükséges lisztet beszerezni. Békesség. Prédikáció, mondotta: Löw Immánuel. Két szó kisér bennünket © szent idők imáciságaibain: békesség-szerző Isten: ezen -a néven nevezzük e szénit napoik során évről-évre a segítő Istent, e .nevén szóliltjuk .bűnbánó imáink utolsó sóhajában, de a .sziv forró érzése csak idén nyilatkozik meg .egész melegévél, minden reményével, könyörgő hevével ebben a két .szóban: békesség-szerző Isten, amely mint buzgó imádság epedez százezreik, nem, milliók ajakán. Ezért ragadja meg a próféta mai igéje lelkünket. Érezzük, bogy e nap bűnbánó könyörgéseiben teljesedik az ige: „Mert igy szól a magasságos és dicsőséges, aki örökkévalóságban lakozik, Szent az ö neve: Magasságban és szentségben lakozom, de a töredelmessel és alázatossal is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét és megélesszem a töredelmesek szivét. Mert nem mindörökre pörlök s haragvásom nem örök, mert elepedne az élet előttem, a lelkek, akiket alkoték." Az ő atait láttam s meggyógyítom őt, terelem őt s vigaszt juttatok néki és gyászolóinak. Teremtem néktek az ajak uj gyümölcsét: Békesség, békesség a távolvalóknak és a közelvalóknak, szól az Ur és meggyógyítom őket. Gyógyíts meg bennünket, nyújts vigaszt gyászolóinknak, békességet távolvalóknak, közelvalóknak. Ámen. Ha valamiig vár ellen vonulsz, hogy háborút viselj ellene, előbb hívjad föl békességre. Nagy sor a békesség, mert Izrael háborúiban is szükség van békére. Rövid, éles veretű, kifejező mondásokba foglalja össze eldődein.k bölcs megfigyelése bosszú gondolatsorok tömörített tartalmát. Ötféle vonatkozásban hirdeti: nagy sor a béke! Hirdeti a béke kincses voltát s fogékony lélekkel, megértő hangulattal hallgatjuk velős mondásai magyarázó hirdetését. Még Izrael harca is békére van utalva. Izrael küldetése lelki baro hitéért: Ne legyen többé Jákob a neved, hanem Izrael, mert harcoltál Isten s emberrel és győző lettél. Izrael élete lelki küzdelem hitéért, harc, amelyben helytállóit mindenha, lelkiét, nyugalmát, kényelmét, békéjét áldozta föl eme lelki harcban. A hadsereg mindig háborút ikiván: ha megverték, hogy a csorbát kiköszörülje, ba győzött, bogy uj babért arasson, uj diadalra vezessék. Csak Izrael harca nem kér háborút, akinek feladata lelki harc a hitért, még az is keresi a békét a zsoltár igéje .szerint (120, 7.): Én békességes vagyok, de ha fölemelem sza vam, amazok háborúra készülnek. Pedig a mi harcunk békés harc, fegyverünk a béke fegy-