Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-14 / 273. (275.) szám

8 ÖÉLMAGY ARORSZÁ G Szeged, 1915. -november 6. vere, jel Igéink: Istenünk a békesség teremtője, a békeszerző Isten! Nagy sor a békesség, mert a magasságok lakói is békére vannak utalva. A világ nagyjai, az emberiség magaslatainak, Itrónjajnak lakói huzakodva értették meg a történeti fejlőtlés során, hogy nem -hadi dicsőség keresése, Ivaréin békés fejlődés vezetése magasztos hivatásuk. Békés elégedettség a mélység, a népélet mélységeinek rétegeiben szilárd alapja a magasban álló trónnak. Nem ott vau békesség, ahol az önkény zsarnoki kézzel dobja áldozatul bábtisereg gyanánt népéneik millióit, hanem ott, iáhol a régi tanitás érvényesül: ahol kettős békeiidvével köszöntik a királyt: üdv néked és üdv népednek, amely segitő lelkesedéssel sorakozik zászlóid alá. Messze van ínég a messiási világbéke, egész bolygónk népszövetkezése, a földkör államszövetsége, azért; utalvák a trónok magasságainak lakói a, mélység lakóinak sorakozó hűségére, megbékült ragaszkodására, összefogó, békés áldozatkészségére. Nagy sor a békesség, mert a papi áldás utolsó szava, amelyben kicsúcsosodik az áldó ignek emelkedő vonala, az egybesereglett hivek mindegyike leld szálló: békesség! Sohasem -lázit, sohasem békétlenit a hitnek hirdetése: amikor tetőzik az áldás, minden vágy, minden óhajtás, minden áldó fohász ebben az .egyben csúcsosodik ki: a társadalom békességét hirdeti, kéri, a régi tanitás szerint: Nincs az Istennek áldástartója csak egy: a békesség! Nagy sor a békesség, mert még Mózes is szerette a békét. A hatalmas, a törvényszabó egyéniség, a hadvezér, a hódító, a honfoglaló háborúban él a békével. Aki ujat teremt, aki tömegeket szerves egésszé szervez, aki törvénytiszteletre szőrit; .az erős meggyőződés, a nagy feladatokra hivatott szilárd akarás — nem lehet engedékeny, nem lágy, ernyedt, petyhüdt. A nagy ember alkotó ereje nem alkuszik, széttöri felháborodásában a. it,örvény-táblákat, mert látja a nép elpártolását. Ai duzzadó őserő nem megjuhászkodó kényelmet keres, lianém letöri az ellentállást, letiporja az ellene kelőt. Es mégis, akiben mindez egyesült, Mózes, a hadvezér, aki háborúra kész, ö is szól: Ha valamely város ellen vonulsz, hogy háborúi viselj ellene, élőbb hívjad föl békességre! Keresd a békét! Mert a háború romboló eszköz, a béke újraépítő cél; a háború bódító méreg, a béke tápláló kenyér; a háború száguldó vihar, a béke üditő szellő; a háború cikázó villám, ;a béke éltető napsugár; a háború háborgó tenger, a bók® enybesztö révpart; a háború zűrös hangzavar, a béke egybecsengő össrtiang; a háború a s-at,nyúló nép életszükséglete, a béke a megújuló nemzet életigénye; a háború a férfiak fegyvere, a béke az anyák imádsága; a háború vérengző emberteienség, a béke angyali áldás. Angyali áldásul várjuk a békét, esteledő háborúra hajnalodó békét, nemzettördelő harcra, nemzetforrasztó békét. Naphaladat tájt jár immár a háború s talán pitymallik már a békeegyezés pirkadó derengése, virradatos hajnalhasadása: a békeszerző Isten csoda teli,te. Nagy sor a békesség, mert.még a holtak is reá utalvák. Nagy sor a béke, a jámbor elhunytak osztályrészéül adatott, mert meg vagyon irva: jöjjön el a békesség, nyugodjanak fekvőhelyükön. A béke révében vannak, mégis békére utalvák ,az elhunytak, a túlélők békéjére, amely nélkül siri álmuk sem zavartalan. A túlélők békéjében sarjad a, hir, az emlékezet; megoszió, pártos it,éleit: helyébe, osztatlan, pártatlan elismerés lép, lia béke fűzd össze a túlélőket, ha nem ráutódik le a pártok szenynyes harcaiba, a múltnak vezérlője. A túlélők békéjében virul a kegyelet virága. Csak a béke ápol virágot, a háború eltapossa. Vérben gázol, érzéketlenné teszi ,a lelket. — Mikor ezrével hullanak, mi néki egy halottal több? De akinek az ,az egy minden reménye volt és minden öröme, az nem fásul el, nem tompul el! Sajgó fájdalommal telik el szived, bábom árvája, háború özvegye, gyászoló szülője. Kohamra hí a kürt, röpül a halálhozó szilánk — hörg a mell — haza,száll a hir és Itthon lnill a könny! Akik a harctéren vérzettetek el, akiiket kórágyon ápoltunk, de meg nem válthattunk az életnek, akiket itt kísértünk a nyugalom helyére, akiknek hülemedeltt hamvait a szerető kegyelet hazahozta s akik messze idegenben alusztok jeltelen hant alatt: megdicsőültetek az értünk való halálban, zokogva keresünk az öröklét glóriájában, Isten örök békéjében. Ámen. SZÉCS! EDE bank- és váitő-üzlete Kígyó-utca 5. sz. hivatalos aláírási helye a most kibocsátásra kerülő 6Vos Jegyzések nálam bejelenthetők az eredeti hivatalos feltételek mellett. Kívánatra a jegyzett kötvényekre kölcsönt nyújtok 1917. december 31-ig biztosított 5% kamat mellett \ opnyQyu áaer-fény vMgításfJékarbftotsfiáisi váliatfií Irt LiSss-sifiri i Csillárok, gázf^k és ssitiáeHa&saő gázíeisaKB-®b Sési cikkek raktára u f#lefmi 4M, HÍREK Testes t mi, | oooo A török Vörös Félhold képeslevelezölapjait 20 fillérért árasltja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) Se a fegyverrel! — John Greenleaf Whittier.*) — „Tedd el a kardod!" — zeng az Ur igéje Ma is, — ha halkul az ágyuk nyögése — A földön, hol véres sarló arat És nem hagy mást, csak üszkös hamvakat: Lőárkokon, hol névtelen halottak Dőltek rendekbe; tűzesőbe fulladt Holt városok felett; jajszókon át, Miknek elfutó, gyászos dallamát Egyre kiáltják kínzott fiai, Férje, testvérei, szerettei Távol házukban csüggedő nők s anyáknak. Kik soha vissza nem tevőkre várnak ... Oh emberek, halljátok meg e hangot, Békét nekünk, — dobjátok el a kardot! Ne féljetek. Jó messze, szép Keletre Beszélnek egy mesét hűs őszi este, Tüz körül ülve mongol pásztorok; — Mély figyelem közt, szájon ez forog: Egyszer, — áldásosztó útjára kelve, — Buddha, a szent, kit jóra hajt a lelke, — Útjában egy vad óriásra lelt, Ki nagy dühében, ily szavakra kelt: „Béke fia! a sorsod kezd betelni, Gyűlölnöd kell ezentúl s nem szeretni!" Buddha, a védtelen, mitől se' félve, Szelíden néz az óriás szemébe. — „Szegény! — szól — én még téged is szeretlek!" E szókra im', a szörnyű nagy harag Elült s a rémes nézésű alak Szelid galamb lett, — azzá lön a lelke, — S a hol a bősz düh menydörgése zenge, Szólt a galamb, Buddha fölött kerengve: „Szeressünk és meghal a gyűlölet. A béke győz minden gonosz feleit!"... Zsoldos Benő. Babakiállítás. (Saját tudósítónktól.) Fényes sikere veit a mult év decemberében annak a babakiátiitúsnak, .amelyet a Felebaráti 'Szeretet Szövetség rendezett. Ez a szép siker bátorította fel a Szövetséget arra, hogy az idén. ugyanilyen, de még nagyobb -méretű kiállítást rendezzem. A rendezést Nónay Dezsőire tóprC'báU kezeire bízták. A tavalyi 'kiállításnak i-s ö volt a 'lelke és rendező szelleme, ami már egymagában, is biztosíték az, idei kiállítás .sikerére nézve. A kiállítás vezetősége minden kedden es pénteken délután 4'é—6 óráig az Uri Kaszinóban tevékenykedik, még íredig a szó legigazibb értelmében. Mert ezalatt a tevékenykedés alatt nem afféle ülésezést kall érteni, amelyen elhatározzák, ihogy máskor határoznak, hanem ott dolgoznak. Babaruhákat készilenek, kézimunkáznak, babákat öltöztetne ic stb. Ép ezért a kiállítás rendezősége szívesen látja a mondott helyen mindazokat, a iák ebben a szórakoztató és egyúttal hasznos és jótékony munkából részt kérnek. Egyúttal .arra is kéri a szövetség Szeged közismerten jószivii és jótékonykodó társadalmát, hogy a kiállításra küldendő holmikkal: babákkal, ké*) John Greenleaf Whittier, az amerikaiak hir neves „quaker-poétája" (1807—1892) ezt a békét hirdető költeményét a mult század negyvenes éveinek háborús időszakában irta. Zs. B.