Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)
1915-11-14 / 273. (275.) szám
4 DBLMAGYAB0R8ZÁG Szeged, 1915. november 14. kesitsék. Az uradalmakban, gazdaságik ban i-.dukált mennyiségben rendelkezésre alló tej legnagyobb részét az ottani munkásokkal cte tik meg, ie-ut a sz-úouna kilója 7 korona 40 fillér tojás az volna, de azért nincs, mert atiitólag nem érdemes 25 forintos kukoricával etetni a baromfit, hogy 14 fillérért adják ei a tojásnak darabját. Németországban azonban van minden, nem bőségesen, de mindenki hozzájuthat aboz, amit venni akar, anélkül hogy ökölre menne akár az eladóval, akár a inás:k szintén venni kívánó embertársával, mert ott, amii t mondják: a szervezet elsőrendű, az illetékes 1 atóságok már a háború kesdeseu felismeri ék a helyzetet, kezükbe vettek a közélelmezés ügyét, és lia netán valamely éleim" cikk hiányoznék az asztaláról, azonnal gondoskodnak megfelelő importról, amint hogy olvastak már ;s, hogy Németország tárgyalásba bocsátkozott Bulgáriával, hogy az ottani nyerstermékeket, mihelyt az ut felszabadul, Németországba szállíthassa, sőt emiatt a kiküldöttek inár Szófiában is voltak, mi pedig csak gyűlésezünk és rendeleteket gyártunk. Véleményt mondani tékáit a drágaságról nyíltan általában most nem lehet, mert mindenkinek meg van bizonyára a saját külön véleménye erről és csak azt mondhatjuk, hogy a drágaság ma már tarthatatlan. Ami a második kérdésit, illeti, hogy szükséges-e a fogyasztók szövetkezetének megalakulása, arra válaszom az, hogy igenis arra szakszerű vezetés feltételezése mellett szükség van, mert ezáltal a fogyasztó közönség természetszerűleg jóval olcsóbban juthaltna az egyes szükséges élelmi cikkekhez és a szövetkezet a piaci árakra is befolyást gyakorolna és azokat szabályozná. A kereskedők érthető okokból ennek természetszerűleg ellene vannak, de itt a tömeg, a szegényebb néposztály érdekeit kell •megvédeni. Mikénlti lehetne elérni, hogy a közönség maximális áron felül ne vásároljon? Csakis az erre vonatkozó rendbírságok szigorú alkalmazásával. Azonkívül talán célszerű volna, ha a meglevő kevés számú rendőr mellé piaci felügyelőnőket alkalmaznának, akik a tanyáról bevezető utvonalakat is ellenőriznék, hogy a kocsiról ne szedjék le az élelmi szereiket, mielőtt a piacra' kerülnek és ne fizessenek azért többet, mint a maximális ár. A piaciereken nagy plakátokon kellene figyelmeztetni a közönséget, hogy a maximális áron felül vásárolni szigorúan tilos és aki ez ellen vét, az büntetve lesz. Szeged tejellátását, sajnos, moslti biztosítani nem lehet, mert nem rendelkezünk ,a (kellő számú tehénnel és a mostani szűkös állapotokon isegit ugyan az uzsonnakávé beszüntetése, (ez azonban naponta csak ca. 800—1000 liter tejet tesz ki). De talán nem ártana, ha Szegedet könnyen megközelíthető egyes falviakban tejszövetkezeteket létesítenének, feltótlen szakszerű, szigorú ellenőrzés mellett és az igy öszszegyüjtöltt tejet Szegedre szállítanák. Továbbá, ha a tanyáról bejövő tejet a város a vámházaknál összevásárolná és azt maximális áron a hatósági üzletben a Gerliczy-féle tejjel együtt kizárólag betegek és gyermekek részére árusítanák. Kórházakban csak a súlyosabb betegek kapjanak tejét Hogy lelietne szöjvetlkezeti forma nélkül biztosi tani a termékek nagyobb behozatalát? Radikálisan, kormányrendelet alapján, rekvi,rálássa! és kiviteli tilalommal, de enyhítenénk lényegesen a hiányon, ha mondjuk a város meghízna egy 5 tagból álló bizottságot, mely állana 2 bizalmi és 3 szakemberből, akiknök tisztán csak az lenne a feladatuk, hogy a piacot állandóan figyelemmel kisérjék, amiből hiány mutatkozik, abból más piacon nagyobb kvantumot összevásároljanak és azt a beszerzési árban dobják piacra; ezen vásárlásokhoz •szükséges pénzt a városnak kellene rendelik©zésre bocsátani. Ezen intézkedések azonban — még ha mind elrendeltetnének is — csak némileg, pillanatnyilag javítanák .a helyzetet, mert radikálisan, mint azt már fentebb is emiitettem, csakis a rekvirál ássál volna segítve, és nagyban m&gkönnyítené ugy a kormány, mint a városi hatóságok munkáját az, ha a nőket is bevonnák mindezen közhasznú munkába, mert a nők ma már tudatában vannak annak, hagy nemcsak a közvetlen környezetért kell dolgozniuk, hanem az ilyen nagy horderejű ós közhasznú kérdésben minden téren erős akarattal és összetartással közreműködve a közérdek szolgálatában is részt kel! venniük. Szeged, 1915. november 12. Teljes tisztelettel Juhász Erzsi, Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Igaza van! Még ebbe a kérdésbe sem tartották célszerűnek és szükségesnek, hogy a nőket belevonják, pedig ez a kérdés italán legelső sorban mégis csak a háztartásokat s igy közvetetten ül a nőkéit is érinti. Igen tisztelt Szerkesztő Ur pótolni kivánja ezt a hiányt — nagyon helyes. Bár sikerülne ezen az uton néhány praktikus eszmét felvetni s ezzel legalább enyhíteni a hajt, mert bizony ma már a drágaság elviselhetetlen a — fogyasztóra nézve. Háború van ,s igy természetes, hogy drágaságnak is kell lennie. A háborúval jár az. Azonban Ihogy nálunk Magyarországon ily nagyarányú legyen a drágaság, azt igazán még gondolni sem mertük volna. Most azonban már benne vagyunk is fel kell venni vele a küzdelmet, ha ugyan már nem késtünk el. Mert most már drágaság az egész vonalon van, még oly cikkeknél is, amelyeknél igazán nem tudom, hogy mivel volna az indokolható. De nálunk ez már igy szokott lenni. Az egyik cikk magával ránltja a másikat s csakhamar általános az áremelkedés minden téren. Azt kérdezi tőlem, igen tisztelt Szerkesztő Ur, hogy szükségesnek tartom-e a szövetkezeteik megalakítását? Igenis szükségesnek tartom, mert a fogyasztóik csak tömörülve vehetik fel egyrészt a küzdelmet a drágaság ellen, másrészt pedig csak ily módon juthatnak a szükséges élelímcikkekhez. 'Azonban ne társadalmi uton létesüljenek ezek a szövetkezeteik, hanem minden város és község szervezze azokat. A városi és községi szövetkezeteknek pedig meg kell adni ,a jogot ahhoz, hogy a mindennapi élelmiszereket megvásárolhassák a megállapított árban azoktól, akiknél azok fölösleges mennyiségben vannak, hogy a közszükségletet ily módon kielégíthessék. Véget kell vetni ebben a szomorú időben a lelketlen spekulációnak! Hogy a közönség a maximális áron felül ne vásároljon, annak legfőbb biztositékát a termelő erkölcsi érzületében látom. Ha ez abban a mértékben volna kifejlődve, mint aminőben azt a mai viszonyok megkívánják, akkor a mai állapot nem állott volna elő. Szeged tejelfóitásának biztosítása amily fontos, ép oly nehéz kérdés ma már, mert alig van mód annak a, megoldására. Csökkentenünk koll ezért ez irányban igényeinket, amennyire csak lehet, hogy a rendelkezésre álló tejmenynyiségből legalább ,a gyermekeknek és a betegeknek jusson. Az utolsó kérdésére, igen'tisztelt Szerkesztő Ur, válaszom bennfoglalitatik a szövetkezetekre vonatkozó szerény véleményemben. Azonban a legfőbb ma. az, hogy minél takarékosabban ós minél nagyobb beosztással éljen mindenki kivétel nélkül, mert a legfontosabb és legelső mégis esak az, hogy derék és vitéz katonáink ne szenvedjenek semmiben sem hiányt, mert őnekik nem szabad nélkülözniük, nekünk pedig megadással tümiink kell a nélkülözést — egy szebb és jobb jövő reményében! Szeged, 1915. november 12. Igen tisztelelt Szerkesztő Urnák kiváló tisztelettel Raskó Istvánné a Szegedi Katholikus Nővédő-Eigyesület elnöke A mai drágaság egyenesen hihetetlen állapot, és ma-holnap különösen a tisztviselő-családok odajutnak, liogy vagy koplalnak, vagy mezítláb járnak. Mert élelmezésre is, ruházkodásra is, a legmagasabb tisztviselői jövedelemből is alig telik. El kell azonban viselnünk ezt is béketűréssel, mint a háború keserveiből reánk cső részt. A fogyasztók szövetkezetéről az a véleményem, hogy legalább is meg kellene vele próbálkozni, mert még ka nem is válik be, a mai helyzetnél rosszabb ugy sem lehet. A maximális áron felüli vásárlás elkerülhetetlen, mert ,a hatóság állapítja meg a maximális árat, tehát olyan tényező, ,amely nem rendelkezik maga az áruval. Szegedet tejjel ellátni talán ugy lehetne, ha a városba behozott tej egy központba jutna és a tej utalvány-rendszer lenne életbe lépltetve. Akkor talán, Iha nem is úsznánk tejben--vajban, mindenkinek jutna a feltétlenül szükséges mennyiség, de legalább is a gyermekeknek és betegeknek. „ Hogyan lehetne szövetkezeti forma nélkül a termékek nagyobb behozatalát biztosítani, azt igazián nem tudom elképzelni. A kínálat legnagyobb csábi tója a nagy kereslet és a jó ár. Ez ellen pedig aligha lehet panaszuk a termelőknek. Most már csak a kényszerbeszerzés segíthetne talán rajtunk, Striegl Józsefné, Igen tisztelt Szerkesztő Ur! 'Megpróbálok felelni feltett kérdéseire, de igazán, ez oly felesleges, inert hiszen inkább a pénzügyi kapacitásoknak kellene ezeket a kérdéseket eldönteni. 1. A nálunk észlelhető és nyomasztó drágaság nem lehet természetes, vagyis tisztán a háborúval összefüggő. Magyarország elsősorban termelő ország s igy kellő előre,látás és körültekintés mellett nem fordulhattak volna elő a mai állapotok. Hogy ihol a hiba, annak megítélését másokra kell ibiznom. 2. Fogyasztók szövetkezetének a' megalakítását nem tartom célravezetőnek, a termelőik szövetkezetének megalakítása nélkül, mert hiszen isemmi ok sincsen arra, Ihogy ,a termelők egy ilyen fogyasztók szövetkezetével szemben olcsóbb áriakat állapítsanak meg. 3. A maximális áron felül való vásárlásnak elkerülése lehetetlen a mi társadalmunk fegyelmezetlensége mellett. Csak ritka esetben vállakozik valaki arra, hogy kitegye magát annak az ellenségeskedésnek és kény elmetlenkedésuek, amivel az árdrágítók feljelentése jár. 4. Hogy lehetne Szeged tejellátását biztosítani, azt én is .szeretném tudni. 5. A termékek nagyobb behozatalát szerintem csakis a termékeik rekvirálása ált a', lelietne biztosítani. Azonkívül a, legszigorúbban kellene megrendszabályozni Szeged és vidéke termékeinek exportját. Szerény véleményemnek, ha hasznát veheti, igen fog örvendeni, Ihive Szeged, 1915. november 13. Nónay Dezsöné. 0 APOLLO mozGO SZÍNHÁZ Vasárnap, november 14-én. Plz! HlHMia! 5 felvonásban. — A főszerepben: ALBERT BASSERMANN. Máson 2 öpáíöl nezdue. !¥ií¥if¥lf¥!filfiiril[i ® a a a a a a a a a a a a a a a »3 HADIKÖLCSÖNT JEGYEZNI MINDENKINEK KÖTELESSÉGE!