Délmagyarország, 1915. november (4. évfolyam, 264-286. szám)

1915-11-07 / 269. szám

DÉLMAG Y AltüRSZAG Szeged, 1915. november 7. tá-st készíttetni s azt hozzánk eljuttatni szíveskedjék. A kért kimutatás szerint 68 dijnoka van ia városnak, akik közül csak aziok 1 kapnak tavi 10 koronás segélyt, akik 1914. november 1-ét megelőzőleg szolgálatban áltattak. Azok a dijnokok, akik 1914. november 1. óta téptek szolgálatba, szolgálatba lépésük napjától részesülnek segélyben. A dijnokok a segélyt, a mely egy évre 120 korona, 1914. .november 1-től 1915. október 31-ig egyszerre fogják megkapni, már hétfőn vagy kedden. Megkapják ezenkívül1 a törvényhatósági bizottság által megszavazott városi segélyt is. A szerbek Anglia érdekében küzdenek pusztulásukig. Lugano, november 6. A különben dühösen németellenes Giornale d'ltalia hadi tudósítójának legutóbbi szerb harctéri jelentése mély levertséget, sőt megdöbbenést keltett. A németek, osztákok és magyarok szerbiai előnyomulása sokkal jobban aggasztja az angolokat, mint egy esetleges német offenzíva (Flandriában'. (Halálosan meg vannak rökönyödve az „ördögi német mechanizmus" gyors ifunkiconálása és annak a Balkánon való abszolúte váratlan következményei imiatt. Aztán az is valósággal borzalommal tölti el az angolokat, ha arra gondolnak, miszerint a balkáni ágyúdörgés fellázítja az iziáim világot egészen Perzsiáig, 'Egyiptomig, sőt Indiáig. Az angol szellemet rendkívül érzékenyen érinti mindaz, ami az angol gyarmatbir.tokok szilárd szerkezetét esetleg veszélybe dönthetné. Az osztrákok, németek és magyarok akciója annál veszélyesebbnek tűnik fel előttük, minél kapkodóbb, lassabb és tehetetlenebb a négyesszövetség tevékenysége. Az antant balkánt diplomáciájának a kudarcai utáni álig dereng már valami 'reménysugár arra nézve, hogy .a központi hatalmakat meg lőhessen bénítani. Hasztalan hivatkozik az angol kormány szinte naiv módon a maga lojalitására, amellyel a német alattomossággal szemben a kis népek „szabadságáért" küzd, aminek egyik beszédes bizonyítéka szerintük az, hogy Anglia imég Ciprust is, vissza akarta adni Görögországnak. „Ha igy áll a dolog — kérdi valóságos enfant terribleként az olasz levelező — akkor miért nem adja vissza Anglia Máltát az olaszoknak?" Az angolokat rendkivül bosszantja, amiért az olaszok visszautasító magatartást tanúsítottak a balkáni exipedició kérdésében. Az angolok mostani szorultságukban Olaszországiban „kimeríthetetlen emberanyagára" számítottak. MindenesetTe jó vclna szer ntuk :z, ha Olaszország minden eshetőség számba vétet roi rem derintereszszálná magát a Balkánon. Angliának gyarmatai miatti aggodalma az oka annak, hogy mindeddig rné'g be nem következett, aminek a szerbiai harctéri helyzetből 'természetszerűleg máris kellett volna bekövetkeznie: a szerbek fegyverletétele. Ahelyett, hogy Anglia a kis nemzetek — senki által nem veszélyeztetett — szabadságáért, küzdfene, egyenesen sírba dönti azokat a kisebb államokat, amelyek hozzá csatlakoztak. 'Belgium után Szerbia. Szerbiában -már minden megingott, a nép, a hadsereg és csodálatosképpen a szerbek nem tehetségtelen államiférfiainák az észjárása is. Jól tudhatnák pedig, hogy minél mélyebben hatolunk be szerb területre ós minél tovább Ihuzzák a háborút, annál súlyosabbak lesznek azok a békefeltéfélek, amelyeket nekik diktálni fogunk. Az országot végső romlásától most már mi sem menti meg. S a szerbek dőre módra tovább húzzák ezt a hadjáratot minden érdekük ellenére és csak a saját vesztükre. Haszna ebből csak Angliának van, mert a szerbek végleges: íevéretésükig — amely teljes pusztulásukkal egyértelmű, — lekötik a németek és bolgárok haderejét meg a mieinket. Mert mi történnék, ha ezek :a haderők hirtelen felszabadulnának? Ez az, amiért Anglia biztatja, bolondítja Szerbiát. Nem bánja, ha bele is pusztul egész Szerbia, csak minél tovább 'késleltesse a imaga gyarmatainak és azzal a saját sorsának és végzetének ,a 'bekövetkezését. Mintha bizony egy-két heti, haladék megmentené Angliát attól, ami Egyiptomban, ós talán 'Indiában is okvetlenül be Ifog következni. Kegyetlen barátság ez, amit Anglia a szerencsétlen Szerbiával szemben tanúsít. Ám Szerbia maga választotta Angliát barátjául. Valamikor bizonyára szállóige lesz, ha valamelyik állaim rosszat akar kivánni a másiknak: — Legyen Anglia .a barátod! Kse.sv.BaBaBiiaoguaa.aEiiBaaBasBssiiix.EiiBBca.sBaHKaaa!* HÍREK oooo A török Vörös Félhold képeslevelezölapjait 20 fillérért árusítja az Országos Bizottság, (Budapest, képviselőház.) A SzAK elesett hősei. A Szegedi Athlétikai Klub gyászjelentésben tudatja hét tagja hősi halálát. Fájdalmas szívvel értesül a társadalom a kitűnő sportemberek elhunytáról. A legismertebb és 'legnépszerűbb volt közöttük Blum Miklós, akinek tatár országos neve volt sportkörökben. A SzAK-uaik mint 16 éves gyerek lett tagja, de csakhamar felismerték kitűnő képességeit és rövidesen a labdarugó csapat legnépszerűbb, legkedveltebb tagja lett. Valósággal rajongtak érte Ihivei és a sok diadalt látott újszegedi pálya hangos volt mindig az, ő nevétől. A SZAK első csapatánlak nagyszerű fejlődésében nagy része volt felejthetetlen és becézett társával, a kis kapussal: Griffaton Gyulával (Oriifivel) együtt, akit szintén kegyeibe fogadott a szegedi sportkedvelő közönség. Kivételes képességű sportember volt Gráfiaion, akit még ellenfelei is szerettek. )Netm lesz a SzAK-nak olyan mérkőzése, ihogy ifeiőtiük meg ne emlékezzék. A kis Blum, mert legszebb adománya: a lemondás. És ekkor véletlenül mégis ital átkoztam magával, Ilona. Megtaláltam és későn... Karonfogva haladt el mellettem vigan és szőkéivé, mint ,a széltől hajtott táncoló levél. iSárga képű, gyér 'hajú nr karját, ráncigálta... — Igen, az uram volt; akkor két hete es... — ... végig keringőztek a parkon; a bejáratnál egy fényes autóba ültek és elrobogtak. Tudtam, Ihogy az a mord képű, bus lovag senki más, mint az élelmes vásárló, aki a jólétet, a fényüzésit hozza és magával öregit két, fiattal szivet. — Akkor még én nem igy gondoltam. Nem ősmertem az embereket és magamat se... — Akkor még azt hitte ugye, hogy jól ment férjhez s ezzel az éleib problémája magára nézve szerencsés megoldást nyert. Nos én már akkor láttam, hogy maga is boldogtalan lesz. Megéreztem, hogy az én nagy vágyódásom soha nem fog elmúlni. A szél vádiul süvitett körülöttem, esteledni kezdett. De nem akartam tovább az elmúlást látni és nem hittem többé a lemondásban,... Két év mult eil azóita és hasztalan volt minden. — Két hosszú év, — szólott elmerengve az asszony. — Évek jönnek, évek mennek és mi nem esmérünk önmagunkra. Két év tartalmatlan, sivár köznapjai kellették .ailíhoz, hogy belássam lelki ellhagyatottságom. Hogy ímegttudjam azt, hogy nem is éltem. Nem volt soha. megértő, szerető sziv körülöttem; nem törődtek az én gondolatimmal, nem érezte meg senki az én érzéseimet, nem avatott senki a saját életeéljailhoz. Két év... és (rájöttem végre, hogy maga Bandi az én mindenségem. Akit nem akartam észrevenni, akit kerülni igyekeztem, akiit csak iáiért is tovább kellett nélkülöznöm, mert a szeretet hiányát olyan igazán, olyan marcangoló sikongással megénekelni nem tudta imás senki. Könnyek között olvastam egy-egy dalát és megremegtem a szent visszhangtól, ami olyankor bensőmben támadt. A másik szobából halk hortyogás hallatszott ki ekkor; az asszony összerázkódott kissé, azitán folytatta: — De nem árultam volna el a világért sem magam. Gondoltam, tovább is megadással viselem sorsomat és a nagy fájdalomhoz méltó áldozat leszek, aki még el sem panaszolja bánatát. És maga erről Bandi semmit se tudott. Osak most, most, amikor katona lett és attól keltett félnem, ihogy talán elvesztem örökre, snost diadalmaskodott felettem az asszonyi gyengeség. Nem birtam ellenállni, hogy ide hívjam magát, nem birtam volna átélni, hogy találkozásunk előtt italán örökre megváljunk. ,A férfi némán hajtotta le a fejét, szeme előtt összefolytak a szmirna szőnyeg szögletes figurái; megkereste az asszony kezét és hoszszan, a végtelenségig csókolta. Azután ajka felkúszott az asszony testén át egész a .szájáig és rátapadt a csöndesen vonagló vonalra. Ekkor már könnyeik is találkoztak és arcukon dus csatornák ömlöttek végig. Végre is Endre szóhoz jutott: — Hogyan tudtál ily sokáig másé lenni? Hogyan tudtál azé az emberé lenni? Erre a kérdésre, mintegy .diplomatikus tiltakozásképen a doktor felelt; mély, huhogó, bömbölő hortyogással. A férfi akaratlanul is elnevette magát, az asszony pedig megragadta a jó alkalmat, hogy bizonygassa martiromságát. Lábujjhegyen odament a hálószoba ajtajához és lassan, a kockáztatással mitse.ni törődve félrehúzta a függönyt. A doktor elterpeszikedve feküdt az ágyon ós az éjszakai lámpa sápadt fénye még fanyarabbá tette arcát. A férfi is odament és inkább szánakozva, mint kíváncsian nézte végig a hortyogó doktort. Az aszszony ekkor lecsavarta a villanyt, megfogta a férfi kezét1 és a sötét ebédlőben vigyázva kalauzolta oda, az ajtóval szemközt levő diványra. Leül tel; és Ilona méltatlankodott: — Nézze, ezt' az embert kellett magam mellett tűrni. Ezt a zörgő icsontvázt; az arca örökké borostyás; a feje korpás és ,nap-nap után jobban kopaszodik; a keze meg a melle szőrös, mint a gorilláé. Ha csókol, mindig összenyálaz és nagy orrával végig törli az arcomat. A férfi félrefordította a fejét és inkább kinézett a hóviágos ablakon át a néma, fehér éjszakába. Az asszony folytatta: — Két éve vagyok az övé! Ha nevet, a fülei mozognak, mint a legyező ... Láha hideg, mint a békáé. Higyje el Bandi, sokszor borzadok tőle. Látni se szeretem. Hirtelen felugrott és dühösen visszahúzta a függönyt. A férfi ezalatt lassan felkelt a díványról, igazgatta a kabátját, kezébe vette a sipkát és megállt feszesen a kényelmetlen kijárat előtt. — Bandi, az istenért, — szólott visszasietve az asszony, — osak nem akar elmenni még. — De igen asszonyom. Holnap hajnalban indulunk. Ki a harcmezőre, küzdeni és vérezni magukért. Talán megjövök ismét, talán ott