Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)
1915-09-14 / 222. szám
(Szeged, 1915. szeptember 14. D®LM AGY ARÖRSZ A S. 3 Lelőtt franeia repülőgépek — A nyugati harctér eseményei. — Berlin, szeptember 13. A nagy főhadiszállás jelenti: A helyzet változatlan. Egy ellenséges repülőgépet Courtrainól, egy másakat a monteaucomi erdő felett, Verdimtől északnyugatra, lelőttünk; az elsőnek utasalt foglyul ejtettük, a másikban ülök meghaltak. A legutóbbi éjszakán Southend erődítései ellen hajtottunk végre egy légi támadást. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A nyerészkedő Anglia. Berlin, szeptember 13. A Vo-ssisohe Zeitung a területi -hódítás kérdésével foglalkozik és rámutat arra, hogy az antant sajtója természetesnek tartja, Ihogy a békekötésnél meg fogják csonkítani Német ország területét és elveszik összes gyarmatait. Ezz-ei szemben valóságos felháborodással tárgyalják azt a lehetőséget, hogy Németország határa kiszélesülhet. -Mindenesetre meg kell vizsgálni, hogy az utóbbi időben milyen „hóditás-o-kkal" gyarapították az antant államai a -maga területeiket, illetve a háború során mit -okkupáítak magúiknak. Franciaország Marokkóban nyo-Icsizázezer négyzetkilométernyi területet és négymillió lakost, Olaszország Tripoliszban- kétszáz-negyve-nezer -négyz-e(kilométert és egynegyed millió lakost kebelezett be, Anglia p-edig1 -elfoglalta Egyiptomot, a délnyugati német Afrikát, Kamerunt, iSamoát, Ciprust és Lenmost, összesen 2,331.503 négyzetkilométernyi területen és tizenkilencmilliónyi lakossal. Eszerint Anglia eddig is négyszer annyi területet foglalt el, mint az egész német birodalom területe és tizenkétszer annyit, mint amennyit Németország a háborúban meghódított, miután- Belgium-, Észak-Franciaország, Orosz-Lengyelország és Kurland megszállott területei csak közel hétszázezer négyszögkilo-métert tesznek ki és tizenkilencmillió lak-ost -foglalnak magukban. Anglia tehát már is nagyszerű üzletet csinált, feltéve, ho-gy az eredmény végleges marad. Érdekes, Sho-gy mit akarnák tőlünk ellenfeleink végleg elvenni. Anglia meg akarja ka-pni a délnyugati és kelet-afrikai -német gyarmatokat, Kamerunt, Samoát és néhány kisebb területeket, összesen 3,400.000 négyszögkilométernyi területet. Franciaország Elzász-Lotharingiát, Belgium a Rajna mentét, Oroszország -pedig Kelet-Poroszországot összesen 107.000 négyzetkilométer és körülbelül tiz-enkét millió -lakost Németország törzséből! Kétségtelen eszerint, Ihogy csak Anglia akar jogtalanul gazdagodni, az az Anglia, amely világháborút provokált a Belgiumon való átjutás kérdése miatt. Az angol hajórakományok másfélmilliárdos vesztesége. Berlin, szeptember 13. A Lokalanzeiger jelenti: Az angol lapok statisztikát közölnek az angol hajózás tizenkét hónapi veszteségéről. E szerint 7,240.000 font sterling- értékű rakomány pusztult el. A tizenkét hónap alatt angol hajók álta-l szállított -rakomány összes é-rtéke 1502 millió font .sterling vo-lt, összesen tehát a hajórakományok fél százaléka semmisült meg. Ezzel szemben a hajókban szenvedett veszteség négy százalékra rug. Miért i/ars Szegeden élelmiszerhiány. (Saját tudósitónktól.) Az a harc, amely egy-e-s ólelmicikikek árának indokolatlan felsráfolása ellen indult, a mai napig is eldöntetlen. >A hatóság minden buzgósága mellett sem tudta legyűrni a termelők erőszakosságát, pedig például Szálay József főkapitány sokat és buzgón foglalkozott a piac problémáival. Mig a drágaság enyhítésére irányuló munkálkodás egyre tart, uj réim -üti fel fejét: egyes élelmicikkek va-gy teljesen, vagy egyre gyakrabban maradoznak el a szegedi piacról: A malac „csak" ijesztően drága, igazán neim tu-djuik, hogy fogja a szegény -ember háztartásában az idei télen azt jelenteni a s-ertéfelhus, -a zsir, a kolbász, a szalonna, amit jelentett eddig, évtizedeken át. Cukor nincs. -Ez. országos jelenség. De nincs például a szegedi piacon tojás, órákon át kell kóborolni, mig egy pár csirkét vehet az ember, liba is elvétve i akad. Mi ennek az -oka? Az. élelmi-cikkek körül keletkezett harcban a tanya eddig a legkülönbözőbb megvilágítást nyerte. Hol szidták, hol védték, hol mint -bűnbakot állították be, bol mint gyomrunk és zsebünk lelketlen kiszipolyozóit. Melyik részen van az igazság? Miért renibanak-e-dik a tanya? -Azért marad-e el a szegedi piáéról, mert maximális -áraink vannak? Mind olyan kérdés, -amelyekre jónak láttuk közvetlen tapasztalásból megkeresni a fel-eletet. Vasárnap a kora reggeli órákban indul útnak .kocsim. Végig a Kálvária-uton kedves porfellegben utazom, de sz-éppé -és- kellemessé válik utam kinn, a tanyák és földek között, a sima -és tiszta müuton. .A nap felé fordulva hatalmas táuyéricák bólingatna-k, diófák ágai gazdagon megrakodva, hajlonganak, -de meddő maradt az almafa és nem ígér ezen a tájon bő termést a szőlő. Majdnem izgatottan várom, amikor az. első tanyára befordulhatok. A kocsi -megáll, a kocsis huj-án-gat, senkisem jön elénk. Fél-szemmel egy asszony néz. ki az ajtón, csinosítja magát. A kontyát igazgatja és amikor -már ő is megsokalja azt az időt, amit -engem váratott, szoknyát kap magára és kijön. Tömzsi, jobbfajta és — a mint hamarosan meglátom — jószáju -parasztasszony, aki szeretné, ha még mindig szépnek látnák és a szépet tennék neki. Egészen biz-onyos, ho-gy a tanyán hires- ós sok az -udvarlója Azt kérdezi, ho-gy mi jót hoztam. — Vinni szeretnék — mondom. — -A' nehéz lösz. — A lónak, n-eim nek-em, — próbálóim folytatni tanyai gondolkodás szerint. — Csak tán nem -az egész, tanyáért gy-ütt. — Nem vagyok én végrehajtó. — Azt nem is -a-djuk oda, Erre -már csak leszállok a kocsiról és gondolván, hogy -most -már nem rontok be ajtóstul, tojásról meg csirkéről kezdek beszélgetni a tanya, egyik primadonnájával. Csirke van, eladó is, de nem máma. Széjjel vannak a tanyán és ő biz, nem futkos és hajolgat, ho-gy egy-ikét párat összefogdosson. — Vesz-ek ón többet is. — Azt tudom. Nem egészen barátságos válasz, de nem ria-szt el és -tojásról k-ez-dek tárgyalni. -Nagynehezen kapok tizenöt darabot tiz fillérjével. É-s egy pár csirkét li-at koronáért, de csak ugy, ho-gy az -egyik szomszédos tanyán Piroska leánynak -a jövő -vasárnapra olvasót ígértem, ha két -csirkét megfog. Mert bizony ő nagysága megmaradt -amellett, hogy nem futkos és nem hajolgat azért, hogy egy-két pár csirkét -6—42 koronáért eladjon. Ez az -eset karakterizálja az egé-sz. napomat. Mindenhol igy fogadtak, mindenhol igy szolgáltak ki. Ami ezenkívül -történt, az csak e-gy-egy ujabb -szin ezeknek; az embereknek viselkedéséből. Találkozom például egy rosszfogú, -régen beretválkozott, ravasz- kinézésű férfiúval. Papir-szipkán át szivart szorongat a szájában. Ez a szipka is s-ok; s-ziv.ar elkamvadását látta már. Köszönt. Itt mindenki kö-sziönt, aki gyalogossal, vagy kocsin dilővel találkozom. — Mi járatban, bácsikám? — A dorozsmai vásárra -mönn-ék. Erre a kocsimhoz áll -ás- megered a beszélője. 20.836 szó kell neki ah-oz, amihez -nekünk 86. Beszél, beszél ás nem biro-nr megtudni, hogy miért nincs -a városban csirke, tojás, liba, van-e a tanyán mindez és hogy hizlalnak-e s-ok sertést. Biztosan tudom, hogy a kérdésemet érti, felel i.s rá, de olyan ka-esk a ri n gós-an, ho-gy el nem igazod-c-m az esze járásán. Tovább megyek. A legközelebbi viskónál száj-as -menyecskével hoz ö-s-sze a sorsom, akinek az ura háborúban van. Ez már nyíltan és röviden felel: — Vögy-ön az ur a röndértül -tojást. — Csirkét se ad? — Azt rnö-g a főkapitáuytul. A másik — ez már férfiember — azt mondja, hogy megeszik ők maguk is- a csirkét. Minek is vinnék -be a városba, amikor a marhahús olyan drága, hegy nem kereshetnének -a csirkén, ha el is adnák. — De hiszen mind nem ehetik meg — magyarázom. Tudom, hogy hetenként egyszer, Le-gföjebb kétszer esznek húst és ma-guk tenyésztik -az apró jó-szá-got. Erre nem kapok fe-lelete-t, csak egy helyen és az ugy szól, hogy ő bizony nem tenyészt csirkét, mert drága a kukorica. Nem his-zek neki, meg tudnám indokolni, hogy miért, de ez más lapra tartozik. Nagynehezen t.udck . egy csirkét k-a-pni ebédre. -Megfőzetem paprikásnak. Gyönyörűen mutat, amikor fehér tálban -elébem teszik. Kit-ünő a kenyér, -a-mit adnak '-hozzá és vérpiros a bor, amit literes üv-egiben mellé áliitanak. Szegény paras-zt -asszony, aki felesbe jár dolgozni, lát el az ebéddel. Pergő nyelvű ez is, ravasznak Íriszem és- számitónak látom. Me-g nem tudok tőle semmit és nagy áldozatnak tünteti f-el, ho-gy egy csirkét eladott. Amik-or fiz-etósre kerül a dolog, nem fösvény. Efczébe jut — mint jó -gazdasszonyhoz illik — a csirkén, a kenyéren, a boron kivül a zsir, a hagyma, a krumpli, a tűz és a — fáradság. Igaza van neki. Tágas, árnyas tanyaudvarban ültem az ebédhez. Az ide látszó útra erősen sütött a nap. A világítás -olyan harmonikus itt. Tányért nem kaptam, a kenyeret bicskám,inal szeldeltem és a bicskámmal szedtem -elő a tálból -a húsos csirkef alatokat. Mindezt meg kell fizetni, különösen ha azért jön az ember, hogy az egész város számára — olcsóság után nézzen. Adakozzunk a rokkantaknak és a világtalan katonáknak!