Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-03 / 214. szám

Szeged, 1915. szeptember 3. DÉLMAGYA*ÖBSZA& A törvényhatóságok hódoló tisztelgése a királynál, A Délmagyarország kiküldött munkatársának távirati jelentése. Szerdán este hét órakor érkezett ímeg Bécsbe az a különvonat, amely a nyugati pályaudvarról indult el. A törvényhatóságok, köztük Szeged kiküldötteinek, 180 tagjávalBécs méltóságos és lelkes ünnepi diszken fogadta a magyarokat, akiknek a császárváros polgársága részéről a szerdai bevonuláskor, de különösen a csütörtöki történelmi napon szeretettel teljes fogadás, hangulatos és meleg ünneplés jutott osztályrészül. Gyönyörű napra virradt csütörtökön Bécs lakossága, amely már a kora reggeli órákban elindult azok felé .a helyek felé, amelyeken a hódoló küldöttség gyülekezett és Scihönbrunntoa hajtatott. Végig ezen a hatalmas útvonalon ünnepi diszt öltöttek a házak, amelyeken a szövetséges államok zászlói között a főhely legtöbbször a magyarnak jutott. Ki egész a Schönbrtunn előtt elterülő hatalmas térig sorfalat álltak a nézők, akiknek példásan viselkedő hatalmas tömegével kevés vesződsége akadt a rendőrségnek. Érdekes, hogy egyesületek, iskolák testületileg, ünnepi köntösben vonultak .ki és álltak sorfalat, köztük még a OSCS1 villamos szabadnapos személyzete is. Program szerint reggel 9 órakor kellett volna kezdődnie a gyülekezésnek. Jóval ezelőtt a szebbnél-szebb magyar rulhák sokasága diszlett a nevezetes Sdhwarzenberg-téren. A magyar törvényihatóságok szépséges nemzeti ruhái között a szász és horvát kiküldöttek, valamint az újságíróik frakjai feketeletitek. Tiz óra táján indult meg a menet autókon és giimmikerekiin, élén díszbe öltözött lovasrendőrökkel. Ugyanekkor felhangzott a bécsiek első éljene, amely egyre erősödött, fokozódott és a se vége, se hossza .menettel együtt, mint bullám terjedt a magyarok ünneplésére öszesereglett tömegben. Scihönbrunn impozáns kapujában burgzsandárok rendezkedtek. A kocsik az előtéren át addig a feljáróig hajtattak, amely a kék lépcsőn át az elsőemeleti hatalmas galériára vezet. Itt gyülekeztek a küldöttség tagjai. Tizenegy órára volt kitűzve a küldöttség fogadása, de ekkor még egyre érkeztek a kocsik. Valamivel tizenegy óra után megjelent a teremben herceg Montemiovo főudvarmester és negyed tizenkettőkor maga Tisza István miniszterelnök rendibe állította a küldöttséget. A hatalmas teremnek az ajtótól számított hetedik ablakja előtt emelvényen kis asztalka állott, e körül hatalmas félkört képeztek, a melyből jobbra és balra kinyúló szárny az egész termet hosszában is betöltötte. A félkör közepén állt gróf Tisza István miniszterelnök, tőle jobbra Bárczy István budapesti polgármester és balra Csemoch János hercegprímás. 'Öt perccel negyed tizenegy után Nepomuk főszertartásmester botjával báromat ütött, általános csend támadt nyomán, amely orkánszerü éljeube tört át, amikor a király alakja az ajtóban megjelent. A legelső éljen az egyik, közvetlenül az ajtó mellett álló horvát képviselőé volt, utána percekig tartott az egyre fokozódó, lelkes és mámoros, rajongó szeretettől teljes és meghatottcágábam a király személyét szinte ostromló tüntetés. Kucsmák és kalapok emelkedtek a magasba, ezek a pillanatok nagyszerűek, meghatóak és megrázóak voltak, ilyen érzések vegyülékei: az ország tizenhárom hónapija háborúiban áll, tömérdek annak az életünket védő harcnak az áldozata, a magyar nemzet testvéri szeretetten a társországokkal és Ausztriával idejön, hogy a sok nagyszerű, de tragikus eseményt is megért nyolcvanöt éves királyt a megújhodás diadalmas útja előtt álló országai élén üdvözölje, A király meglepően jó színben van. (Magyar tábornoki egyenruhája feszesen simul egyenes tartású testélhez. Már amikor az emelvény felé megy, fejével bólintgatva köszöngeti az egyre lelkesebb, melegségével és szeretetének megnyilvánulásával mindig tűnte több ünneplést. Felállva az emelvényre bal kezét az asztalra támasztja, jobbkezével sapkáiját tartja. Különösen eleinte feszes katonai tartásban áll Szokatlanul hosszú idő multán megszüntetni kell a hatalmas ovációt, amikor gróf Tisza István miniszterelnök az egész magyar nemzet küldötteinek élén a következő beszédet mondta: Gróf Tisza István üdvözlő beszéde, Császári és királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Szivünk sugalatát követve jelenünk meg Felséged színe előtt. A szivünket (hoztuk ide, mely csordultig tele van a hűségnek, hódolatnak és bálás szeretetnek érzelmeivel, őseinktől örököltük ezeket a szent érzelmeket. A rajongásig fokozta őket mindannak tudata, amit népei javának szentelt áldásos Ihoszszu életen át Felséged tett értünk. Immár elmúlt egy éve, hogy vívjuk az élet-halálharcot a reánk zudult gono.sz szenvedélyek túlerejével. Reánk támadtak minden vilá'gtáj felől minidazok, akik Ibékeszeretetiinket -gyöngeségnek 'vélve, megsemrmisi tűsünkre elérkezettnek látták az időt, Nagy volt a veszély, óriási a reánk ivárö feladat, csak erőnk teljes megfeszítésével súlyos áldozatok árán leibetett azzal megküzdeuünk. erőnket megfeszítenünk. Habozást. ingadozást, csüggedést nem ismerve, vittük életünkben fenyegetett, de élni akaró nemzetekhez méltón újra meg újra harciba erőnk legjavát. A veszteségeket elviseltük. Ellesett szeretetteink emlékét szent kegyelettel vesszük körül. Megsiratjuk őket, de az egyest, a családot ért erős csapások súlya alatt össze nem roskadunk, hiszen a haza forog veszélyben. A hazafinak zúgolódás nélkül kell mindené* föl ál doznia. 'Ezzel az érzülettel vettük föl a reánk kiényiszeritett küzdelmet, ez tartotta fönn lelkünket, acélozta meg karunkat, a harcnak minden megpróbál tatása i között ez hatja át ma is a lövészárokban küzdő 'katonát, csak ugy, mint a férjéiért, atyjáért, gyermekeiért otthon aggódó asszonyt, gyermeket és szülőt. Mindenki érzi. hogy helyet kell állania és helyt áll mindenki. A megpróbáltatás tüzében minden salaktól megtisztulva ragyognak elé a magyar és horvát nemzet hazafiúi erényei. Ezért nem hagyott el az Úristen bennünket és ha ma e szörnyű világháború második esztendejének küszöbén győzelmes hadaink hazánk határától mind messzebb üldözve verik az északi kolosszus megszámlálhatatlan seregét, ha haderőnk aránylap csekély részének sziki aszd árdsá nőn megtörik a bajbakerült barátot hátbadöfni akaró hitvány orgy ilkos merénylete, ha annyi vész és dúló harc után büszke önérzettel nézhetünk a múltba és bizó reménnyel a jövőbe: ugy legyen ezért mindenekelőtt Istennél a hála és dicsőség. De engedje meg Felséged, hogy ezúton afelé a jótevőnk felé forduljon hálás tekintetünk, akinek atyai szive megértett bennünket, aki az épséget és az évezredes szabadságot visszanyert magyar államnak méltó helyet biztosított a monarchiában és ezzel évszázados bonyodalmak átkát elhárítva, menvetette egy szebb és boldogabb jövő alapjait. Most láthatjuk, most tudhatjuk igazán, mi lett volna belőlünk, ba a világesemények reánk zuiduló forgataga enélkiil a belső megifjodás nélkül érte volna a monarchiát! Ez a diadalmasan kiéli ott erőpróba, tárja föl igazán az uj korszaknak egész bordereiét. Erősek voltunk, mert egyek lehettünk, mélyreható ellentét nem állított közénk többé, válaszfalat és ami ellentétnek látszott a. mindennapi élet kicsinyes hajai, küzdelmei, súrlódásai között: varázsütésre tűnt el a (közös veszély intőszavára. Ennek hatása alatt lelkileg jutottunk egymáshoz közelebb. A magyar nemzet kebelében elhallgatott a pártviszály, háttéribe szm ultak a felekezeti, osztály- és nemzetiségi különbségek, a magyar munkásosztály a többiekkel nemes vetélkedésben 'veszi ki részét a háború veszélyeiből ,s a haza hősies védelmében egyenlő hűséggel vállvetve küzdenek különböző népfajhoz tartozó, nem rnagyarajku polgártársaink. Az emberi ós hazafiúi szolidaritásnak magasztos megnyilatkozása, kell, hogy örökre eltávolítson sok választökorlátot, kell, hogy mindannyiunk javára és boldogulására a bizalom és szeretet erősebb kapcsaival fűzzön össze bennünket, A közös dicsőség fényétől övezett és közös vértől áztatott harcmezőkön egymásre* találtunk a testvér horvát nemzettel is. Nehéz küzdelmek közös dicsősége és közös áldozatai avattak újból egymás bajtársaiva bennünket, A magyar és horvát hűség egymásra talált és megujulnak tetteinkben viszontagságos multunknak legszebb emlékei. Együtt védtünk trónt ós hazát a keletről jött veszély nehéz évszázadaiban, együtt védjük őket most, a mindkettőnket elsöpréssel fenyegető északi óriással szemben. Együtt jelenünk meg Felséged szine előtt, mert egyek vagyunk nemcsak az alattvalói hűségben, hanem a kölcsönös megbecsülés, bizalom és ragaszkodás szent érzelmei,ben is érezzük, hogy összetartozunk és jóban ós rosszban egyazon sors osztály részesei vagyunk. Felséges Urunk! Hódoló utunik Felséged másik államának ifő- és székvárosába hozott bennünket., örömmel jöttünk ide, ez a háború megtanított arra, hogy itt is testvérek között vagyunk, testvérek között, akiknek legszentebb kötelessége a kölcsönös védelem és akik boldogulásukat a monarchia két állatna 'közötti jó viszonyban találhatjuk föl. A közös veszély, a közös élet-thaláJharc nagy erőpróbája mutatja meg, hogy a fiölsziueii van minden széthúzó tünet, a dolgok mélyében ott él az egymásra utálság tudata ós ea a száikségek percében diadalmasan érvényesül. Mintha csak az az atyai szeretet termékenyítené meg a népek lelkét és keltene azokban visszhangot, amely Felséged lelkéből árad minden alattvalója felé. iA népeit elválasztó félreértések és ellentétek sokszor fájhattak Felséred atyai szivének. Legyen bála az isteni Gondviselésnek', mert a megpróbáltatás perceiben, egy magasztos érzelemben egyesülve láthatja őket Felséged a trón zsámolya körül. Azzal a fogadalommal, hogy a nagy idők lezajlása után nem felejtjük el azok tanulságait, áldjuk a jó istent, amiért megengedte, 'hogy élete müvének diadalmas igazolását megérhesse Felséged e nagy idŐK küzdelmeiben és kérjük őt, hogy tartsa meg Felségedet a nagy harc győzelmes befeiez*'sét követő becsületes léke áldásos korszakába a népei javára és gyönyörűségére sokáig!