Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-23 / 230. szám

4 ÜÉLH A GYAEOESZm Szeged, 1915. szeptember 23. A termelők rémuralma a szegedi piacokon. — Kél óra Szeged klsuzsorásai közöli. — (Saját tudósitónktól.) Az ország különböző városaiban ezer panasz hangzott el a háború ideje alatt a tűrhetetlen drágaság miatt. Mi­kor aztán a panaszok nagyon hangosak vol­tak, jött a hatóság és erős kézzel megrendsza­bályozta azokat, akik az anarchiát előidézték. Ez történt Szegeden is. És ekkor, amikor már­már helyreállott a piacokon a rend, a .szegedi ghzdákbau ágaskodni kezdett az önérzet, ­gyűléseztek, öeputációztak, mígnem kétheti próbaidőt engedélyezett a hatóság a szabad vásárra, azt gondolva, hogy majd csak meg változik a helyzet, hogy az ágaskodó magyar önérzettel együtt magyar sziv is dobban a gazdákban, az a magyar sziv, amely nem akar­ja a kényszert, de segíteni akar önmagán és nehezebb helyzetbe került embertársain, ön­magától. Nem igy történt. A makszimálatlan piac legelső napján minden .fogadkozásukat elfeled­ték a pár nap előtt még vérkönnyeket siró termelők és uj anarchiát teremtettek a piaco­kon, nagyobbat, í'elháboritóbbat, mint azelőtt. Egyszerre uraknak érezték magukat, egyszerre feltámadt bennük .a kapzsiság és a szegedi pia­cokon ettől a pillanattól kezdve nem lehetett vásárolni, nem lehetett a legszükségesebb élel­miszerekhez hozzájutni. Ez a mérhetetlen kap­zsiság az utóbbi napokban aztán elérte a végső határt, amelynél tovább nem lehet menni, amelynél ökölbe szorult kézzel kell „megállj"-t kiáltani. A szemérmetlen és felháborító uzso­ráskodás legmagasabb fokához értünk, amely ellen kötelességünk felemelni tiltó szavunkat: Elég! és ne-tovább! Most már jönni kell újra, még a próba-idő letelte előtt a hatóságnak és a legszigorúbb korlátokat kivetni a határtala­nul szemérmetlen termelőkre, jönni kell újra a makszimális árnak ós a legszigorúbb bün­tetéseknek azokra, akik azt áthágnák. A termelők fenyegetőzéseitől, liogy nem hoznak élelmiszert a .piacra, nem félünk. A Ihatóság kezében van -a megfelelő eszköz és hatalom, hogy elvegye .azoktól, akik a becsü­letet nem ismerték akkor, amikor a becsüle­tükre bízták a város közélelmezését, az élelmi­szereket, olyan árban, amelyben meg lehet azokat vásárolni. Jöjjön újra a makszimális ár és a hatóság kérlelhetetlen, teljes szigora azokra, akik ezt nem respektálnák. Minden szigor és rendszabály igénybevételével kell végre rendet teremteni a szegedi piacokon, tel­jes rendet és a törvény és rendeletek igénybe­vételével kell megtörni >a becsületet nem is­merő, uzsoráskodó, szemérmetlen termelök gőg­jét és képzelt hatalmát. A Délmagyarország munkatársa szerdán hajnalban meglátogatta a niakai és Tisza La­jos-körúti piacokat. (Reggel fél 6 órától fél 8 óráig tartózkodott kint munkatársunk a terme lők között, hogy személyes tapasztalatok alap­ján számolhasson be a közönségnek a szegedi piac mai állapotáról. Véleményünket már ki­fejtettük fentebb, most csak mozifilmszeriien lepergetünk egy pár jelenetet, — ismerje meg mindenki a maga valóságában azokat a lehe­tetlen állapotokat, melyeket a makszimálatlan piac hozott magával. Háromnegyed hat óra körül már élénk, zajos élet uralkodik a szegedi piacokon. A tá­gas térségekre százával özönlik a vásárló kö­zönség, mindig uj és uj emberek, sőt egy-két megkésett kofa és termelő is, akik a hadi­menetrend miatt később érkező vonatokkal jöt­tek. Most már gyorsan kialakul a piac képe, — Ivat óraikor már javában folyik a vásár. Az árak most már egységesek, — megmarad min­den ugy, a piac végéig. Előkelő úriasszony megy az egyik alsó­tanyai termelőhöz, aki szilvát árul. — Hogy a szilva? — kérdi. — Huszonnyolc krajcár kilója, — mondja az asszony. — De, hát ez óriási ár! Ilyen drága soha­sem volt a szilva — méltatlankodik az úri­asszony. — Hát jól van, na. Vigyen 25 krajcárért — enged a termelő. — Az sem járja. Adja olcsóbban. — Majd bolond leszek háborúban olcsóbban adni. — Szólok egy rendőrnek. — Hát szóljon. Most nincs makszimális ár! Most kuss a rendőrnek. És hiába minden szó, a termelő nem enged a szilva árából. Az egész piacon ez az ára, végig. Igy a szilvalekvár minden hozzávaló­val együtt 2 korona 50, 2 korona 80 fillérbe ke­rül a háziasszonyoknak kilónként. Egy másik alsótanyai termelő sovány libá­kat és más szárnyasokat árul. A makszimális árak szerint 10 korona lenne darabja a sovány libának. Most megkérdi egy vásárló, mi az ára? — Harminc korona — hangzik a válasz. Kéri olcsóbban, — a termelő hosszas alku­dozás után leengedi kegyesen az árát 28 koro­nára. Annál alább nem adja, senkinek. Más vásárló a csirkék után érdeklődik, a melyei? darabja a malkszimális ár szerint 4 korona lenne. — Tiz korona — vágja ki keményen az asszony. — De nézze jó asszony, az egész csirke alig több másfél kilónál. — Háború van. Aki nem tud annyit adni érte, az ne egyen csirkét — válaszolja az asz­szony. Amiben igaza is lehet, mert akadtak, akik ezt az árat is megfizették. Bánáti kofák ülnek egy helyen. Tojást árulnak. A piac más helyein a tojás ára, a szegedi termelőknél harminc fillér. Ezek a Bá­nátból jöttek vasúton, ott szerezték be a tojást, amelyet bizonyára nem adtak oda minden ha­szon nélkül. Kérdi tőle egy, ,a szegedi termelők határtalan szemtelenségétől már kétségbeesett úriasszony: — Hogy a tojás? — Tizenhat fillér darabja — hangzik a vá­lasz. És a kofák, akik fáradtak, vasúton törték magukat, szó nélkül odaadják a tojás darabját 16 fillérért. Csak a szegedi, panaszkodó, siró termelők maradnak meg híven a piac végéig a 30 filléres ár mellett. A tojással kapcsolatosan különben igen érdekes jelenetnek voltunk tanúja. Az egyik végsőkig felháborodott vásárló rendőrt hívott egy alsótanyai termelőhöz, aki szintén 30 fil­lérért árulta a tojások darabját. A rendőr szeliden igyekezett az elbizako­dott, pöffeszkedő termelőt rendreutasítani. Az asszony a rendőr szavaira csípőjére tette a két kezét, aztán sebesen hadarászva kezdett be­szélni: — Mit akar itt a rendőrrel? Azt hiszi, akkor olcsóbban adom? Most nincs makszimális ár, most annyiért adok mindent, amennyiért aka­rok. Akinek nem tetszik, pukkadjon meg! Még a burgonyát és almát énekeljük meg. És amikor ezt megtesszük, megjegyezzük, hogy minden élelmiszernek az előbbihez hasonló óriási ára van. 100—120 százalékkal emelkedett az élelmiszerek ára a makszimális ár életbe­léptetése óta. A burgonya makszimális ár,a 12 fillér volt kilónkint. A szerdai piacon egy 35 kilogramos zsák burgonya ára kilenc korona volt. Az alma kilója tavaly 12—24 fillér volt. Az idén egy kiló alma 56—70 fillér. Ezek azok az olcsóbb árak, amelyeket a makszimálatlan piac szült. Most tessék ilyen árak mellett egy havi 60—70 koronás fizetésű hivatalnoknak megélni. És tessék továbbra is bizni a termelők becsületében. USSBfjBOftisas B»WJS«HaS9«l3fi ül 15-ft ÜSÉIÉ a 18 A iíisi a a iaiiiin, — A belügyminiszter rendelete Szegeden. — (Saját tudósitónktól.) Szerdán érkezett meg Szegedre a (honvédelmi miniszter rende­lete, amely a legfiatalabb népfelkelők és pe­dig a 18 évesek, valamint a hadirnunkások és önként jelentkezették bevonulásáról intézke­dik. A honvédelmi miniszter leirata szerint az alkalmasnak talált népfölkelők október 15-én tartoznak bevonulni cSüpattesteikhez. A mi­niszter rendeletét szó szerinti szövegében' az alábbiakban adijuk: Magyar királyi honvédelmi minister. 12.900. szám. Elnöki 18. 1915. Az 1897. évben születt s a népifölkeléisi bemutató szemlén, illetőleg utószemlén alkal­masnak talált népfelkelésre kötelezettek be­vonulására vonatkozólag kibocsátott hirdet­ményt megfelelő példányszámban és külön­külön csomagokban olv felhívással küldöm meg a törvényhatóságnak, hogy azokat azon­nali kifüggesztés és tartalmának <a községek­ben illetőleg városban dívó más szokásos mó­don való közhírré tétele végett az egyes so­rozójárási tisztviselőknek küldöncök utján haladéktalanul kezbesittesse. Az összes iárá­sok részére szóló külön csomagok hiánytalan átvétele, illetőleg a kézbesítések megtörténte hozzáírt táviratilag bejelentendő. Az 1897. évi születésű azon hivatásos gőz- vagy motoreke gépészeknek és fűtök­nek tényleges szolgálatra való bevonulása, kik ily gépeknél tényleg alkalmazva vnnak, beigazolt alkaimaztiatásuk esetében a községi elöljáróságnál (városi hatóságnál) személye­sen előterjesztendő kérelmükre az illetékes kiegészítő parancsnokság által 1915. évi no­vember hó 30-ig el fog halasztatni. Erre vonatkozólag mind a kiegészítő pa­rancsnokságokat, mind a járási (városi) tiszt­viselőket megfelelően wtasitottám. _ A külföldön megvizsgált és alkalmasnak talált 1897. évi születésű népifölkelésre köte­lezettek tényleges szolgálatra szintén ia folyó évi október hó 15-én tartoznak bevonul,ni, ha népitőlkelési tényleges szolgálatra bevonulási napjuk előtt jelentkeznének, semmi körűimé­nek 'között sem utasíthatók vissza, hanem az illető kiegészítő parancsnoksághoz utasitan­dók. A már felhívott születési évfolyamokhoz tartozó és külföldről jövő alkalmas népfelke­lésre kötelezettek jelentkezésük alkalmával azonnali bevonulni tartoznak, hacsak a be­vonulásra az illető képviseleti hatóságtól ha­lasztást nem nyertek. ,E rendelkezés a soro­zó-járásokban az ez iránt utasított tisztvise­lők által szintén közhírré fog tétetni. A'sorozó járásokban kihirdettettem egyút­tal azt is. hogy a nép,fölkelésre kötelezettek a bevonulási napon a népfölkelési igazolvány i Belváro Elsőrendű kiszolgálás. — Jő kávéházi iialok. — Reggeli és uzsonna kávé. Szives pártfogást kér Radó Ignác, kávés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom