Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-23 / 230. szám

Szeged, 1915. szeptember 23. XWLMÁGY A ROBSZÁH. 5 lapon feltüntetett helyre legkésőbb délelőtt 11 óráig tartoznak bevonulni. Azok a inépjfölke'lásre 'kötelezettek, kiknek a népfölkelési igazclványi lapjuk, szerint Új­vidékre kellene bevoniulniok, a járási tisztvi­selőknek adott utasítás érteimében, ha közös had-seregihez osztattak be, nem Újvidékre, ha­nem Pécsre, az oda áthelyezett os. és kir. ki­egészítési kerületi parancsnokságához, — a honvédségihez 'beosztottak pedig Újvidék he­lyett Szabadkára 'a 6. honvéd1 gyalogezred pótzászlóaÍjához kötelesek bevonulni. Végül utasitomi a törvényhatóságot, hogy abban az esetben, ha valamely (községben (vá­rosban) tömegesebb járványos (kolera stb.) megbetegedések fordulnának elő, ezt a kato­nai (hadtest) parancsnokságnak haladéktala­ni'l Juttassa tudomására, hogy e parancsnok­ság a hcnvéd'kerületi parancsnoksággal egyet értőleg a fertőzött- helységben tartózkodó nérlfölkelésre kötelezettek bevonulása tekin­tetében teendő óvintézkedések foganatositá­•sár-ől a vármegye alispánját azonnal érte­síthesse. Külön megjegyzem, hogy szórványos kolera esetek a bevonlulás elhalasztására — tekintettel a hadrakelt seregeknél szükséges pótlásokra — okot nem szolgáltathatnák. .Budapest, 19(5. évi szeptember hő 20-án. A miniszter helyett: Karnison s. k., ál­lamtitkár. B*aisBii«saas2»aci»«aaaasBcaiiaas«Bs«a8«asKxiics*%«'«'.^'v t OOOO A török Vörös Félhold képeslevclező­lapjaif 20 fillérért árusltja az Országos Bi­zottság, (Budapest, képviselőház.) A hűvös ősz. (Saját tudósítónktól.) Egyre hűvösebbek a napok és nem lehet már teríteni kiint a. kert­ben, melynek ágyain lassan-lassan az őszi ró­zsa feli ér, fakókék és bágyadt rózsaszín virága az egyetlen élénkség, a zöld vadszőlőlevelek sötét, háttere előtt. Kabátba búvik ilyenkor már az ember este, ha kiül a fázós, fonott kerti karosba, lceztyiis kézzel emeli szájához a szi­vart, nagykomolyán néz a bokrok homályába az elmúlott napra visszagondolva közben, ám csakhamar ismét bekívánkozik a szobába. Oly fájó betenni ,az ablakot első, hűvös szeptemberi éjszakákon. A háziúr még- vár egy darabkát, kitekint, nézi az éji fákat; megfa­gyott leveleik búcsúzón összezizzennek. Nyáron együtt álmodtunk a becsukott szirmú virágok­kal, kis tücskök muzsikáját hallgattuk sokáig ébren és fölfriss ültén nyújtóztunk kora reg­gel, ha zöld szúnyoghálón át benevetett a nap és egy-egy sugár vidáman verte vissza a kerti üveggömbök nappali lampionjait. Egyek vol­tunk a. természettel .akkor, a föld tiszta har­mata ezer illatot üzent, mig most a lezárt spaléták mögött, mintha foglyai lennének a lelkünkre boruló, egyedül-v.aló magánynak, amely elegikus hangokon ilyenkor sírdogál az elmúlásról leginkább. Újságot vesz elő tehát az ember, hogy el­besegesse a borút. Politikáról beszélget vele máskor: most a. háborúról. A háborúról olvas s a katonára gondol, ki messze idegenben ját­fel s alá a vártán, éberen l'igyel és alvó tár­saira vigyáz. Nem olyan jó már hálni a mezi­telen földön. Nyáron lágy, puha füvön altatta cl az Isten az ő agyonfáradt, diadalmas fiait, bezzeg most gémberedetten ébredeznek s va­koskodóau lépnek kor.ai Induláskor. S a trom­bita hangja is, az elszálló ködben, mintha reá­villanna az első napsugárra, miért késett meg, miért nem olyan langyos-meleg már... A ka­tonára gondolunk, a katonára s az első nyir­kos őszi éjszakákra, csak könyökölünk az asz­talon sokáig, és bár majd lenyomja nehéz pil­láinkat az álom, még sincsen kedvünk belé­féküdni az édes, meleg agyiba. A katonára gon­dolunk és virrasztunk és fázunk ... - A Lloyd átköltözése. Lapuik szerdai számában megirtuk, hogy a Szegedi Lloyd Társulat kiköltözik régi helyiségéből, mivel Kas? János az. épületnek ezt a részét szállo­dává építteti ki. Ezzel a híradással kapcsolat­ban közleményünkbe sajnálatos, tévedés csúszott. A kiköltözést nem a Lloyd Társulat hozta szoba, melyet 1918-ig köt szerződés a Kass-ban bérelt helyiséghez, Ihanem a vá­lasztmány Kass János felkérésére, kinek fon­tos !az építkezés mielőbbi megkezdése, hatá­rozta eh hogy beéri egyelőre kisebb helyiség­gel is. Jóhiszemű tévedésen alapult a közle­ményben foglalt egyéb kommentár is. A L!ovd'. Szegednek -egyik legtekintélyesebb és legjobb -anyagi viszonyok között levő társn­ta-a. amelyben a város kereskedelmi és ipari életének előkelőségei szerepelnek, .a nehéz idők dacára is biztos bázison nyugszik. Ezt leginkább az bizonyitia, hogy a társulat ugy áz első, imint n -második .magyar hadikölcsön­re tetemesebb összeget legvzet és a harma­dik kölcsönre h nagyobb összeget fog je­gyezni. Átköltözésénél tehát semmi esetre se játszanak közre anyagi körülmények, hanem •pusztán Kass János iránti szívességből törté­nik. — Személy1 hir. Özvegy gróf Batthyány Gézáné, az első magyar miniszterelnöknek, gróf Batthyány Lajosnak leánya napok óta mint vendég tartózkodik Horgoson a Kárász­kastélyban, hová sógornője, özv. Kárász Imré­né Batthyány Karolina grófnő látogatására érkezett. — A szeged? piac uzsorása? Lapunk más helyén beszámolunk azokról a tarthatatlan ál­lapotokról, amelyek a szegedi piacokon ural­kodnak. A rendőrség az élelmiszerek uzsorásai közül néhány ellen eljárást indított. Közöljük ezek névsorát a rendőrség közlése alapján: Dudás Pál dorozsmai termelő hat kiló és tiz dekás bízott libát harrainidhát koronáért adott el. Tanács Benusné (Alsó-Feketeföldek) har­minc koronában szabta meg egy pár sovány liba árát. Nagy Mihály Jánosné (Öszeszék) egy pár pulykát huszonhat koronáért árusított. Tornyai Sándorné (Hódmezővásárhely) egv pár csirkét kilenc koronáért, Mónus Imre (Hód­mezővásárhely) egy pár másfél kilós csirkét hat koronáért, Szántó Feronené egy kilós csir­két öt korona nyolcvan fillérért. Dobó János (Alsótanya) egy pár egy és negyedkiló,s csir­két öt koronáért adott el. Nógrádi Erzsébet bét koronáért vásárolt egy pár két kilós csir­két. Gál Jánosné (Fehértó) nyolc koronáért adott el egy pár két és félkilós kacsát. Manity B-adó (Gyála) tizenöt koronában szabta meg a burgonya métermázsáját. Mészáros János (Hód­mezővásárhely) negyvennyolc fillérért adott e1 egy liter tejet. —• Megkezdte működését a hatósági tej­csarnok. Á deszki uradalom által a városi bér­házban berendezett tejeslarnok szerdán reggel megkezdte működését. A megnyíló tej­csarnokot ovnn óriási közönség lepte meg, hogy rendőrnek kellett a ki- és bejárásnál közbelépni I rendi fentartására. A beszállított tcikészletet 'a közönség úgyszólván néhány óra alatt elkapkodta, A tejcsarnok a tej liter­jét 34 fillérért árusította. — A kórházi bizottság ülése. A kórházi bizottság szerdán- délután 5 órákor dr. So­mogyi Szilveszter polgármester el nők lésével a városháza bizottsági termében ülést tartott. •Boros főorvos jelentette ;a bizottságnak, hogy P hl elvi Adott kórházi élelmező beadványban fordult a 'városhoz, -melyben kéri. hogy a 25 ezer korona kauciója épségben tartása mel­lett mentsék fel őt ,a közkórház élelmezésé­nek kötelezettsége alól, mert a mai élelmi­szerárak mellett nem képes, megfelelni szer­ződésének. A bizottság hosszas vita után ugy határozott, hogy Erdélyit nem engedi ki az obi igéből, de méltányosságból megengedi, ihogy az eddigi két hiUStJakn nap 'helyett há­rom ,hústalan napot tartson. — Hősi halál. Súlyos csapás érte Vértes Mórt, a zsombolyai gőzma-lom igazgató-helyet­tesét és családját. Fia, dr. Vértes Imre nagy­becs'kereki fiatal ügyvéd, ki jeles eredménnyel végezte a szegedi kegyesrendi főgimnáziumot, mindjárt a háború elején bevonult és mint tartalékos honvédhadnagy számos ütközetben vett részt, Przemysl bevétele alkalmával orosz fogságba jutott s Symhorskba. került, ahol meghalt. Nagybecskerek társadalma csakhamar megkedvelte a rokonszenves fiatal ügyvédet, kinek halála nagyszámiu szegedi ismerősei kö­rében is osztatlan részvétet fog kelteni. Dr. Vértes Imrét Szegedhez közeli rokonság szálai fűzték. — A legfiatalabb népfelkelők behívás? parancsa. A hivatalos lap szerdai száma közli az 1897. évben született népfelkelők bevonulási hirdetményét, amelyet kivonatolva a követke­zőkben adunk: Bevonulási hirdetmény. -A néufölkelésre kötelezetteknek az 1915. évi II. törvénycikk alapján történt behívása folytán az 1897. év­ben született, továbbá a népfölkelésről vagy a hadiszolgál tatásokról szóló törvény alapján ki­rendelt (igénybevett), de ezen szolgálatból idő­közben elbocsátott egyének (munkások, kocsi­sok, hajcsárok stb.), ha a megtartott népföl­kelési. bemutató szemlén vagy utóbemufató szemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra al­kalmasnak találtattak, 1915. évi október 15-én — amennyiben névszerint felmentve nincse­nek — a népfölkelési igazolványi lapon fel­tüntetett in. kir. lionvédkiegészitő, illetőleg es. és kir. kiegészítési kerületi parancsnokság székhelyére népfölkelési tényleges .szolgálatra bevonulni tartoznak. Ezen rendelkezés a, cs. kir. osztrák nép-fölkelés behívása folytán ki­terjed mindazon 1897. évben született osztrák állampolgárokra, valamint bosznia-hercegovi­nai tartományi, illetőségű egyénekre is, kik a magvar szent korona országai területén a fo­lyó évben megtartóit népfölkelési bemutató szemlén a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasvak találtatlak. Mindazok az egyének, kik önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy cs. és kir. közös hadseregbe (akár mint egyévi önkéntesek is) már besorozt,attak, te­kintet nélkül arra, hogy mely születési év­folyamba tartoznak, tényleges szolgálatra 1915. évi október 15-én bevonulni kötelesek. A bevonulók bevonulásuk alkalmával lehetőleg erős lábbelit, evőeszközt, tisztító eszközt, gyap­júból készült alsóruhát és lehetőleg gyapjú­ból készült harisnyát (kapcát) hozzanak ma gukkal. A. bevonulás napján elfogyasztott éle­lemért 1 korona térítési összeg jár. A lábbelik és a gyapjúból készült alsórnihák, amennyiben a katonai szolgálatban használhatóknak minő­síttetnek, értékük szerint meg fognak téríttet­ni. Azon népfölkelésre kötelezettek, kiknek a népfölkelési igazolványi la.pjuk szerint Újvi­dékre kellene bevoniulniok, figyelmeztetnek, liogy a közös hadsereghez beosztottak ne Új­vidékre, hanem Pécsre az oda áthelyezett cs. és kir. kiegészítési kerületi parancsnokságihoz, a honvédséghez beosztottak pedig Újvidék he­lyett a 6. honvéd gyalogezred pótzászlóaljá­hoz Szabadkára vonuljanak be. Kelt 1915. évi szeptember havában. — Gyilkos orosz fogoly. Aradról jelentik: Az orosz foglyok természetesen nagyon jól érzik magukat, jó bánásmódban részesülnek és ellátásuk is kitűnő. A kisgazdák csaknem családtagnak tekintik, ott ül velük egy asztal­nál. Ettől a jó bánásmódtól egyes helyeken vérszemet kaptak, a különben csendes termé­szetű muzsikok és több helyen olyan cseleke­detre ragadtatták el magukat, amelyekért sú­lyos büntetés jár ki. Sok helyen vasárnapon kint a gazda pálinkával traktálja az ő oro-/alt Legtöbb esetben az ilyen traktállak berugáf lesz a vége és ilyenkor a muzsikban megnyil­vánul a baromi brutalitás. Egy liyeu pálinká

Next

/
Oldalképek
Tartalom