Délmagyarország, 1915. szeptember (4. évfolyam, 212-236. szám)

1915-09-16 / 224. szám

Szeged, 1915. szeptember 16. DELMÁGYAlöRSMa 3 Az orosz hadvezetés párisi megvilágításba!?. Genf, szeptember 15. A cárnak azt az elhatározását, hogy a reakciós Nikoláj nagyherceget eltávolította az orosz főharctérrői, — a Journal de Geneve párisi levelezője szerint — a franciák a duma liberális pártjaihoz való közeledésnek tekintik. Ezeknek a pártoknak ugyanis sokkal több volt a kifogásolni valójuk a nagyherceg politikai módszere ellen, melyet Galíciában alkalmazott, mint hadvezetése ellen. A duma nagy megelégedésére jelenleg a liberálisokkal rokonszenvező Ruszkij tábornoknak legnagyobb a befolyása a cárra, Ruszkijt pedig az ő iskolájából kikerült Ivanov tábornok is hatalmasan támogatja. A cár mint főparancsnok kiadta a jelszót, hogy aki hazaifi, annak ez idő szerint nem is szabad a békére gondolnia. Ezzel határozottan szakított a balti főurakkal, akik a Németországgal való békekötés mellett foglaltak állást. A cár teljesen magáévá tette a moszkvai városi tanács jelszavát: „Háború a végletekig!" Ruszkij tábornok, akit a nagyherceg hónapokig tartott távol minden katonai tevékenységtől, főleg annak köszönheti újbóli szerephez jutását, mert bebizonyult az a vádja, hogy a nagyherceg védénce, Massojedov ezredes csakugyan áruló volt. Az orosz visszavonulás nagymesterének, Nikolajevics nagyhercegnek, Lacroix tábornok a Temps-ban búcsúszavakat szentel, miközben kimutatni igyekszik, ihogy oz orosz generalisszimusz a rá bízott hadakat kielégítő állapotban hagyta. Lacroix ugv találja, hogy az orosz hadvezetőség megtette a magáét az irányban, hogy Pétervárt a Rigától Vitebszkig terjedő mocsaras területen berendezett védelmi vonalon megvédje. Szerinte az előrehaladott évszak és a hallatlan közlekedési nehézségek legyőzhetetlen akadályokat gördítettek a németek azon hármas politikai és harcászati célja elé, mely Pétervárnak, Kicvnek és Odesszának az elfoglalására irányul. Közben persze Lacroix tábornok megfeledkezik arról, minő hihetetlen akadályokat győztek le az osztrák-magyar és német csapatok Litvániában és Volhiniában a mostani esős időszakban. Az oroszok a télbsrs bíznak. Kopenhága, szeptember 15. Repington ezredes a Times-ben most valamivel reményteljesebb képét adja az orosz arcvonalnak, mint azelőtt. Szerinte a németek most ugyanolyan helyzetben vannak, mint annak idején Napoleon volt Vitebszkncl. Holtpontra jutottak. Az orosz seregeket most már nem fenyegeti a bekerítés vagy átkarolás veszélye. Hátrálásuk biztosított visszavonulási vonalon történik, miközben mindent elpusztítanak. Erre a pusztulásra és a közelálló orosz télre való tekintettel a németeknek már most kell magukat döntésre elhatározniok. Igaz, hogy előnyök birtokában vannak, amelyek fölött Napóleon nem rendelkezett, de azért mégis csak arról lehet szó, hogy vagy védelmet keressenek a kegyetlen orosz tél ellen, vagy elpusztuljanak. Tisztáira katonai alapon mérlegelve a helyzetet, a németek vaiósziniheg Vilnánál állítják fel főerejüket, másik erős centrUmuk Rovnótól délre gondolaható, arcvonallal a Diina és a Dnjepr felé. Ott előreláthatóan nagyon meg fogják magukat erősíteni és az oroszok támadását kivárni, majd egy rettenetes ellentámadással felelni. Ámde a front 700 (angol) Mérföld hosszú, amely téli hadjáratban kisebb erőkkel sehogysern tartiható. Ezért vágyódnak az oroszok a tél után és mitsem akarnak tudni békekötésről. Most. van itt az a pillanat, amikor majd a németek nem tudják magukat mire határozni. Bármilyen legyen is azonban elhatározásuk, mondja Repington — Londonban, a szövetségesek teljes nyugalommal várnak. — Sikeres támadásunk a karinthiai határ©!?. — Budapest, szeptember 15. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A tiroli határvidéken szokásos tüzérségi harc tegnap is tartott. A karinthiai határon a . tüzérségi harc egyes pontokon nagyon megélénkült. A Laöinut-szorosíól keletre csapataink támadtak és elfoglalták a Hindenig—Kogel határhegytől délkeletre fekvő hegygerincen levő ellenséges hadállásokat. A tengermelléki arcvonalon az olasz tüzérség a Jaworeelktől a tohneinl hídfőig terjedő szakaszon fokozott hevességgel tüzelt hadállásaink eüen. A Jaworcek- és Vrsic-szaikaszon levő hadállásaink ellen intézett ellenséges támadások összeomlottak. Hasonlókép meghiúsítottuk a doberdoinszakaszon az ellenség szokásos közeledési kísérleteit. Höfer altábornagy, a vezérkari főnök helyettese. Olasz-francia tanácskozások. Luganó, szeptember 15. A Corriere della Sera jelentése szerint Gernobbisban, az Estevillában, a France-ltalia és Italia-Francie társaságok tagjai között találkozás lesz, amit Pichon Clemenceau, Honatoux és más francia politikusok kezdeményeztek s amelyen olasz részről Luzzati, Bissolatti, Barzilai, Raineri, Carcano, Bolto Maggiorino, Ferraris, Gughielmo, Ferrero és másOk vesznek részt. Szeptember 15-én lesz az első találkozás, melynek célja, hogy a politikai és fegyveres szövetséget bensőbb tudományos, köz-gazdasági és szociális vonatkozásokkal erősitsék meg. Az olasz hivatalos J^lsntés sikereinkről. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról: Az olasz vezérkar szeptember 12-én a következőket jelentette: Trentinóban és Carniában folyik a tüzérségek akciója, amelyet azonban gyakran akadályoz a köd. Az ellenséges tüzérség állandón lövöldözi a frontunk mögött levő helységeket. A Flitsdh medencében szeptember 10-én este ellenséges csapatok a sötétség védelme alatt meglepetésszerű támadást kiséreltek meg a Slat-enik-völgytől keletre levő állásaink ellen. A mieink egészen közel engedték magukhoz az ellenséget, azután szuronnyal 'rávetették magukat és heves kézitusa után megfutamították. A Tolmei n-szakaszban Santa Maria elleni szeptember 9-iki támadásunk után erős ellenséges osztagokat jelentettek, amelyek a Tominszki-völgyön keresztül e helység felé vonultak. Az alsó Isonzó-területén légi felderítés utján megállapítottuk, hogy az ellenség uj, fél-permanens jellegű védelmi müveket létesített. Megbízható jelentések szerint az ellenség erősítéseket kapott, még pedig uj csapatokat és nehéz tüzérséget. Két repülőnk hatásosan bombázta az O-pachiasella melletti táborhelyeket. Az ellenség a monfalconei dokkokat gránátokkal elárasztotta és megrongált néhány gőzöst: A szeptember 13-iki jelentés igy szól: Az Arsierótól északnyugatra levő fensikon az ellenséges tüzérség folytatja a Monté Mariánon levő állásaink bombázását. A Mente Maronia ellen a 12-ére virradó éjjel minden siker nélkül irányította tüzelését. A felső Isonzó-völgybén megtámadtuk a Flitsdh-medence keleti lejtőién levő erős állásokat, amelyek még, az ellenség birtokában vannak. A terep nehézségek a számos és erős ütegre támaszkodó ellenség makacs ellenállása dacára észrevehető eredményt értünk el. A Plava-szakaszbau ellenséges osztagok, amelyek egy páncélos vonaton jöttek Görzből, a 12-ére virradó éjjel rajtaütöttek a Zagorától délre levő lövéLszárkainkon. SZÍVÓS védekezésünk és a hegyi tüzérség néhány lövése meghiúsította a támadást. Szegedi vasutasok a meghódított os-osz főidőn. (Saját tudósitónktól,) Az osztrák-magyar és néniét hadvezetőség alapossága, amely bámulatba ejti az egész világot és rettegéssel tölti el ellenségeinket, uj életet teremt a meghódított területeken is. A győztes csapatok messze vonulnak a harcterektől s az elvonuló csapatokat a termelés hatalmas organizációja váltja fel. Az ágyuk helyét csakhamar elfoglalják az ipar eszközei, a kereskedelem rövid időn belül átformálja a polgári élet képére az úgynevezett hinterlandot. Már közöltük, hogy az oroszok által bevetett területeket a magyar katonák aratták le s a földmivesek munkáját csakhamar fölváltotta az ipari tevékenység. Nagy gyári üzemek kezdték meg ismét a termelést és a had vezetőségek csakhamar a háború szolgálatába terelték az oroszok által otthagyott telepeket. Ezenkívül mindenütt élénken életre kapott a kereskedelem, s a meghódított területeken a lakosság gazdasági boldogulása ép ugy lehetővé van téve, mint a győzelmes országok belsejében. Természetesen a polgári élet fellendülésével a hadvezetőségek forgalomba hozták a vasutakat is, amelyek most már rendesen közlekednek a iszöveségesek keze alatt. A rendszer, mint tudjuk, az, hogy a megszállott területek egyik részén a németek, másik részén mi rendezkedünk be. Ennek következtében a vasutak tekintélyes része, köztük több fontos vasúti csomópont a Máv. kipróbált és sokszorosan bevált személyzetének kezelése alá került. Az államvasutak igazgatósága ugy intézkedett, hogy a meghódított területekre Szegedről, Aradról, Kolozsvárról és Nagyváradról rendeljenek ki megfelelő személyzetet. Az aradi és kolozsvári üzletvezetőség területéről például mintegy 1000 magyar vasutas indult útnak Oroszlengyelország felé. A szegedi üzletvezetőség a lublin—cholmi osztálymérnökséghez adta a személyzetet,