Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-29 / 210. szám

4 BÉLMAGYABORSZÁG. Szeged,, 1915. augusztus 29. Az angol pénzpiac válsága® Anglia pénzügyi nehézségei. glia történetiéiben most I örtériik .először', bogy külföldi — az Egyesült Államokban — kölcsönt akar felvenni. A „Daily Mail" erről a következőket irja: Nekiikik voltaiképpen nincs szükségünk kölcsönre. Mindenki tudja, liogy ép a minap gyűjtöttünk össze rendkívüli sikerrel egy óriási belföldi kölcsönt és 'hogy elegendő pénz áll a rendelkezésünkre, liogy hónapokra győzzük a hadi kiadásokat, később pedig mindem nehézség nélkül tehetünk szert ujabb belföldi kölcsönre. Teliét nem a szó rendes értelmében vett jjénzre van szükségünk, hanem csak egy meghatározott pénznemre, hogy azzal bizonyos helyen teljesítsük fizetség! kötelezettségeinket. Aimire szükségünk vian: a dollár — sok száz millió dollár — Newyorkan. Az Unióban felveendő nagy kölcsön szükségszerűsége az amerikai váltóárífolyamlból áll elő. Ez a probléma önmagában eléig egyszerű. Normális időikben azokkal a nagy fizetségiskkel szeimlben, amelyeket angol kereskedők köteleseik amerikai ©égieknek gyapotért, búzáért és más cikkekért teljesíteni, az amerikai kereskedelmi világtól az angoloknak fizetendő nagy összegek állanak szemben azon árukért, amelyek Angliáiból vitetnek ki az Unióba, vagy pedig amerikai vasútokba és más értékekbe fektetett angol tőke kamatai, az angol hajózásnak fizetendő összegek és igy tovább. Ez a csereforgalom lehetővé tette a fizetségeknek váltóval történő teljesítését. Az angol kereskedő minden Londonban fizetett so'vier'eignjieért 4.86 dollárt kaphatott Newyorkban éis az amerikai kereskedő is nagyon szívesen fizetett Neiwyónkban 4.86 dollárt a Londonban esedékes sovereignért. Ez volt tehát- normális időkben a védtóáirtfolyam átlagos rátája. A háború kitörése alkalmával Anglia bevonta az Egyesült Átlamokban, valaimint más országokban való értékeinek nagy részét, vagy pedig tekintélyes tételű amerikai értékeket adott el az Egyesült Államokban azokból, amelyek eladdig angol tulajdonban voltak. Amerika ezáltal arra kényszerült, bogy nagy fizetségeket teljesítsen velürik szemben, aniiüből rendkívül élénk érdeklődés támadt Angliáiba való átutalásra alkalmas fizetési eszközök iránt, mig ellenkező irányban csak igen csekély szükséglet állott elő. Ebben az időben az amerikaiak már mieim voltak képesek dollárjukért Londonban egy sovereigmt kapni. Akkor egy font sterling időnkint jóval meghaladta az 5 dollárt is. Ez ugyan nagyon Ihizelgő értékelése volt a brit sovereigmneik, de a kiereskeideileimlbien még sem mutatkozott előnyösnek. Üzleti szenipontból ugyanis sohasem jó, ha a vásárlóra nézve a fizetségek nagyon megnehezülnek. Végül is az Unió a kiegyenlítődés ©eljából aranyat küldött Nagybritanniába és a mult év vége felé a váltóárfolyam ismét elérte normális, állását. A váltóárfolyamnak normális állására való visszatérését siettette a pénzügyi köröknek az az előrelátása, hogy niekiünk imihalmar sokkal több fizetni valónk lesz az Egyesiül! Államokkal szemben, mint nekik ívelünk szemben, hogy Londonban sdkkal szívesebben fognák soivereigneket fizetni amerikai dollárokért, mint fordítva. A háború nyomása alatt azután az Unióba való angol kivitel mindinkább hanyatlott, mig az Amerikából való behczdtal rendkívül emelkedett. Anglia csak nagyon keveset tudott Amerikának szállítani, ellenben mérhetetlen menynyiségii élelmiszert, gyapotot és muníciót hoztunk he onnan. Január óta Anglia adóssága az Egyesült Államokban szakadatlanul felhalmozódott. A fizetési eszközökért való erős kereslet folytán az angolok távolról sem kaptak fontjukért öt dollárt és esetleg még többet is, amint az a váltóárfolyamnak fönt vázolt állása mellett a mult év végén volt. De a háború előtti 4.86 árfolyamot sem képesek elérni, sőt 4.83 dollárt som kapnak, a mely utóbbi árfolyam mellett már azelőtt is célszerűbbnek látták az aranynak az átküldését, mint a váltóval való fizetést. Egy héttel azelőtt egy fontért már csak 4.76, ma pedig éppenséggel csak 4.70 dollárt fizetnék, — ilyen ijesztően gyors ütemeiben szállott alá a. váltóárfolyam. A pénzpiac teljesen megbomlott. Nemcsak az államra, hauifim a magáupénzintézetekre nézve, is leküzdhetetlének a pénzátutalás költségéi Még ha a héberutól el is tekintünk, ősszel — mint minden évben — az. angol bevásárlásoknak óriási emelkedésére kell számítanunk, ami a pénzügyi helyzetet okvetlenül veszélyesen kiéiesiti. A továbbiakban arról számol be a „Daily Mail", ihogy élénk inozguloin indult meg a helyzet szanálására. Az Angol Banknak szemére hányja, hogy a veszéllyel fenyegető körülmények figyelmen kivül hagyáséival az a hit irányította, hogy a pénzérték fokozása okvetlenül amerikai tőklét csal Angliáiba. „A kormány, ugylátszik, azt hitte, —• mondja a Daily Maiil — hogy ami jó az Angol Bankra nézve, okvetlenül jó a nemzetre nézve is és abban bizakodott, hegy „majd csak történik valami." Tényleg történt is valia.ini: a váltóárfolyam hirtelen demovalizáciéja, ami most arra kényszeríti Angliát, Ibogy futtában történjenek olyan intézkedések, a melyeket hónapok óta kellett volna előkésziteni. Az év kezdetével, amiíkor az Unió a* rá nézve kedvezőtlen árfoly amok miatt "Szenvedett, az angol kincstári hivatal azt híresztelte, hogy az angol és amerikai 'bankok között ímeigegyezéis történt mrra nézivé, ,ibogy közösen fognák eljárni abban, hogy céltalan ós észellenes a rauy átlhajózásókiat ui egakiad Alyczzana'k az esetben, ha a váltóárfolyaim a háború folytán tulfflagy ingadozásoknak len ne kitéve. Azóta erről a megegyezésről mit sem lehet hallani. Talán abból áll a tervbe vett szanálás, hogy Anglia az Unió példájára arányát küld' Atonrikáiba? Témylieg át is küldtek 4—5 millió aranyat, de annak ©sekély a jelentősége. Lehetségesnek látszik, hogy 50, sőt talán 100 millió arany kerül kivitelre. Ennek nnsry része a nagy orosz és francia állományiról fedezendő. Mert az Amerikában eszközölt bevásárlások tekintélyes része ennek a két országnak a javára történt. Az ő árfolyamuk még sokkal rosszabbul áll. mint az angol, de mi angolok, mint amazok bankárai, sokkal súlyosabban. érezzük ezt." Angol szakértőik szerint az egyetlen radikális gyógyszer egy az Unióban jegyzendő j— ez alkiaicimlmal mintegy 500 millió dollárnyi — nyilvános kölcsön klibOicfeátftsá. volna. Ily módon dollárok állanának Anglia rendclkezlésére Newyorkban, i'imelyeket nem kellene overeignekkel fizetni. Minden eshetőségre azonban okvetlenül elegendő bitéiről kelleme gondoskodni, amire "a megfelelő alap annál könny ebben található, mivel magáim k az Uniónak az érdeke, bogy legjciblj' vásárlóit abba a helyzetbe Juttassa, hogy » tőle vásárolt árukat nehézség nélkül kii is fizethessék. A tüzérség és a repülők tevékenysége nyugaton. Berlin, augusztus 28. A nagy főhadiszállás közli: Francia kézigránát támadást a ÍJngekopfon ÓM ünster töl északra) vissza utasítottunk. Az arcvonal egy nagy részén igen életük volt a tüzérség- s repülők tevékenysége. Az ellenséges repülök eredménytelenül bombázták Ostemdót, Middlekerket és Brügget. MüMhausenben (Baden) a repülők bombái megöltek 3 polgári személyt. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Felrobbantotta egy német búvárhajó Anglia legnagyobb bensol-gyárát. Berlin, augusztus 28. A lUo///-iigynokság jelfenti: Egy tengeralattjáró 'naszádunk e •hónap tizenhatodikán Hiarringtónnál az ir tengerparton levő benzol gyárat és a hozzátartozó benzolraktárt s 'a kemencét ágyútűz alá vette. A gyártelep a levegőbe repült. Angol lapoknak az az állítása, hogy a német tengeralattjáró naszád Harrington, Parton és WíhittíhaVen nyilt városokat boimibáza, nem igaz, •Ugyanezt a tengeralattjáró naszádot 15-éln az Ir tengeren egy nagy személyszállító gőzös, valószínűleg a Royal Mail Steam Paket Company tojója nagy távolságról ágyúzta, ámbár amaz nem támiadta meg őt. A leghatározatt abban meg van állapítva, hogy a kereskedelmi gőzös támadásra s nem védekezésre használta ágyúját. Az angol admiralitás e hó 27-én tudatta, hogy egy német tengeralattjáró naszádot Ostende előtt egy angol tengerészeti repülőgép, elsülyesztett. Ez a jelentés nem igaz. A tengeralattjáró naszádot egy repülőgép megtámadta ugyan, de bombái nem találtak és az sértetlenül tért vissza a kikötőbe. Von Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökhelyettese. Pótlás. Az elpusztított benzolgyár Angliának egyik legnagyobbik gyára ebben a nemben és az angol hadsereg számára robbanóanyagokat gyártott, tehát annál érzékenyebb veszteség, imiert csak kevés ilyén gyár van Angliában. (Harrington kis város Anglia nyugati partján*, Liverpooltól töiblb mint 130 kiloniéterre északra, az ir tengerparton.) (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A „felszabadító" angol flotta Zeebrügge-nél. Amsterdam, augusztus. 28. Hollandiai lapok érdekes részleteket irhák az angol flotta zeebriiggi támadásáról: — Vasárnap délben a belga parton nagy mozgolódás támadt. Mindenkinek az volt az impressziója, hogy valamilyen akció készül. Angol és francia hidroplánok jelentek meg Zeebrügge felett, hogy kipuhatolják a németek állásait. A németek heves ágyutüzelést indítottak ellenük és német repülőgépek is üldözésre indultak. Az angol repülők nem dobtak le bombákat, hanem csak felderitő szolgálatot végeztek. Hétifőn hajnali- négy órakor ellenséges hadihajókat jeleztek, amelyek a nagy köd segítségével elég közel jutottak a parthoz, anélkül, hogy észre vehették vein a őket. Fél ihat óra után megkezdték a tüzelést Zeebrügge ellen és a bombázás szakadatlanul tartott egész fél nyolcig. Esti kilenc