Délmagyarország, 1915. augusztus (4. évfolyam, 183-211. szám)

1915-08-29 / 210. szám

4 BÉLMAGYABORSZÁG. Szeged,, 1915. augusztus 29. Az angol pénzpiac válsága® Anglia pénzügyi nehézségei. glia történetiéiben most I örtériik .elő­ször', bogy külföldi — az Egyesült Államok­ban — kölcsönt akar felvenni. A „Daily Mail" erről a következőket irja: Nekiikik voltaiképpen nincs szükségünk kölcsönre. Mindenki tudja, liogy ép a minap gyűjtöttünk össze rendkívüli sikerrel egy óriási belföldi kölcsönt és 'hogy elegendő pénz áll a rendelkezésünkre, liogy hónapok­ra győzzük a hadi kiadásokat, később pedig mindem nehézség nélkül tehetünk szert ujabb belföldi kölcsönre. Teliét nem a szó rendes értelmében vett jjénzre van szüksé­günk, hanem csak egy meghatározott pénz­nemre, hogy azzal bizonyos helyen teljesít­sük fizetség! kötelezettségeinket. Aimire szük­ségünk vian: a dollár — sok száz millió dol­lár — Newyorkan. Az Unióban felveendő nagy kölcsön szükségszerűsége az amerikai váltóárífolyamlból áll elő. Ez a probléma önmagában eléig egyszerű. Normális időikben azokkal a nagy fizetségisk­kel szeimlben, amelyeket angol kereskedők köteleseik amerikai ©égieknek gyapotért, bú­záért és más cikkekért teljesíteni, az ameri­kai kereskedelmi világtól az angoloknak fize­tendő nagy összegek állanak szemben azon árukért, amelyek Angliáiból vitetnek ki az Unióba, vagy pedig amerikai vasútokba és más értékekbe fektetett angol tőke kamatai, az angol hajózásnak fizetendő összegek és igy tovább. Ez a csereforgalom lehetővé tette a fizetségeknek váltóval történő teljesí­tését. Az angol kereskedő minden London­ban fizetett so'vier'eignjieért 4.86 dollárt kap­hatott Newyorkban éis az amerikai kereskedő is nagyon szívesen fizetett Neiwyónkban 4.86 dollárt a Londonban esedékes sovereignért. Ez volt tehát- normális időkben a védtóáirtfo­lyam átlagos rátája. A háború kitörése alkalmával Anglia bevonta az Egyesült Átlamokban, valaimint más országokban való értékeinek nagy ré­szét, vagy pedig tekintélyes tételű amerikai értékeket adott el az Egyesült Államokban azokból, amelyek eladdig angol tulajdonban voltak. Amerika ezáltal arra kényszerült, bogy nagy fizetségeket teljesítsen velürik szemben, aniiüből rendkívül élénk érdeklődés támadt Angliáiba való átutalásra alkalmas fizetési eszközök iránt, mig ellenkező irány­ban csak igen csekély szükséglet állott elő. Ebben az időben az amerikaiak már mieim voltak képesek dollárjukért Londonban egy sovereigmt kapni. Akkor egy font sterling időnkint jóval meghaladta az 5 dollárt is. Ez ugyan nagyon Ihizelgő értékelése volt a brit sovereigmneik, de a kiereskeideileimlbien még sem mutatkozott előnyösnek. Üzleti szeni­pontból ugyanis sohasem jó, ha a vásárlóra nézve a fizetségek nagyon megnehezülnek. Végül is az Unió a kiegyenlítődés ©eljából aranyat küldött Nagybritanniába és a mult év vége felé a váltóárfolyam ismét elérte normális, állását. A váltóárfolyamnak normális állására való visszatérését siettette a pénzügyi körök­nek az az előrelátása, hogy niekiünk imihalmar sokkal több fizetni valónk lesz az Egyesiül! Államokkal szemben, mint nekik ívelünk szemben, hogy Londonban sdkkal szíveseb­ben fognák soivereigneket fizetni amerikai dollárokért, mint fordítva. A háború nyo­mása alatt azután az Unióba való angol ki­vitel mindinkább hanyatlott, mig az Ameri­kából való behczdtal rendkívül emelkedett. Anglia csak nagyon keveset tudott Ameri­kának szállítani, ellenben mérhetetlen meny­nyiségii élelmiszert, gyapotot és muníciót hoztunk he onnan. Január óta Anglia adós­sága az Egyesült Államokban szakadatlanul felhalmozódott. A fizetési eszközökért való erős kereslet folytán az angolok távolról sem kaptak fontjukért öt dollárt és esetleg még többet is, amint az a váltóárfolyamnak fönt vázolt állása mellett a mult év végén volt. De a háború előtti 4.86 árfolyamot sem ké­pesek elérni, sőt 4.83 dollárt som kapnak, a mely utóbbi árfolyam mellett már azelőtt is célszerűbbnek látták az aranynak az átkül­dését, mint a váltóval való fizetést. Egy hét­tel azelőtt egy fontért már csak 4.76, ma pe­dig éppenséggel csak 4.70 dollárt fizetnék, — ilyen ijesztően gyors ütemeiben szállott alá a. váltóárfolyam. A pénzpiac teljesen meg­bomlott. Nemcsak az államra, hauifim a ma­gáupénzintézetekre nézve, is leküzdhetetlének a pénzátutalás költségéi Még ha a héberu­tól el is tekintünk, ősszel — mint minden évben — az. angol bevásárlásoknak óriási emelkedésére kell számítanunk, ami a pénz­ügyi helyzetet okvetlenül veszélyesen kiéie­siti. A továbbiakban arról számol be a „Daily Mail", ihogy élénk inozguloin indult meg a helyzet szanálására. Az Angol Banknak sze­mére hányja, hogy a veszéllyel fenyegető körülmények figyelmen kivül hagyáséival az a hit irányította, hogy a pénzérték fokozása okvetlenül amerikai tőklét csal Angliáiba. „A kormány, ugylátszik, azt hitte, —• mond­ja a Daily Maiil — hogy ami jó az Angol Bankra nézve, okvetlenül jó a nemzetre néz­ve is és abban bizakodott, hegy „majd csak történik valami." Tényleg történt is valia.ini: a váltóárfolyam hirtelen demovalizáciéja, ami most arra kényszeríti Angliát, Ibogy futtában történjenek olyan intézkedések, a melyeket hónapok óta kellett volna előkészi­teni. Az év kezdetével, amiíkor az Unió a* rá nézve kedvezőtlen árfoly amok miatt "Szenve­dett, az angol kincstári hivatal azt híresz­telte, hogy az angol és amerikai 'bankok kö­zött ímeigegyezéis történt mrra nézivé, ,ibogy közösen fognák eljárni abban, hogy céltalan ós észellenes a rauy átlhajózásókiat ui egakiad A­lyczzana'k az esetben, ha a váltóárfolyaim a háború folytán tulfflagy ingadozásoknak len ne kitéve. Azóta erről a megegyezésről mit sem lehet hallani. Talán abból áll a tervbe vett szanálás, hogy Anglia az Unió példájá­ra arányát küld' Atonrikáiba? Témylieg át is küldtek 4—5 millió aranyat, de annak ©se­kély a jelentősége. Lehetségesnek látszik, hogy 50, sőt talán 100 millió arany kerül ki­vitelre. Ennek nnsry része a nagy orosz és francia állományiról fedezendő. Mert az Ame­rikában eszközölt bevásárlások tekintélyes része ennek a két országnak a javára történt. Az ő árfolyamuk még sokkal rosszabbul áll. mint az angol, de mi angolok, mint amazok bankárai, sokkal súlyosabban. érezzük ezt." Angol szakértőik szerint az egyetlen ra­dikális gyógyszer egy az Unióban jegyzendő j— ez alkiaicimlmal mintegy 500 millió dollár­nyi — nyilvános kölcsön klibOicfeátftsá. volna. Ily módon dollárok állanának Anglia ren­dclkezlésére Newyorkban, i'imelyeket nem kellene overeignekkel fizetni. Minden eshe­tőségre azonban okvetlenül elegendő bitéiről kelleme gondoskodni, amire "a megfelelő alap annál könny ebben található, mivel magáim k az Uniónak az érdeke, bogy legjciblj' vásárlóit abba a helyzetbe Juttassa, hogy » tőle vásá­rolt árukat nehézség nélkül kii is fizethessék. A tüzérség és a repülők tevékenysége nyugaton. Berlin, augusztus 28. A nagy főhadiszál­lás közli: Francia kézigránát támadást a ÍJngekopfon ÓM ünster töl északra) vissza ­utasítottunk. Az arcvonal egy nagy részén igen életük volt a tüzérség- s repülők tevé­kenysége. Az ellenséges repülök eredmény­telenül bombázták Ostemdót, Middlekerket és Brügget. MüMhausenben (Baden) a repülők bom­bái megöltek 3 polgári személyt. Legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Felrobbantotta egy német búvár­hajó Anglia legnagyobb bensol-gyárát. Berlin, augusztus 28. A lUo///-iigynok­ság jelfenti: Egy tengeralattjáró 'naszádunk e •hónap tizenhatodikán Hiarringtónnál az ir tengerparton levő benzol gyárat és a hozzá­tartozó benzolraktárt s 'a kemencét ágyútűz alá vette. A gyártelep a levegőbe repült. An­gol lapoknak az az állítása, hogy a német tengeralattjáró naszád Harrington, Parton és WíhittíhaVen nyilt városokat boimibáza, nem igaz, •Ugyanezt a tengeralattjáró naszádot 15-éln az Ir tengeren egy nagy személyszál­lító gőzös, valószínűleg a Royal Mail Steam Paket Company tojója nagy távolságról ágyúzta, ámbár amaz nem támiadta meg őt. A leghatározatt abban meg van állapítva, hogy a kereskedelmi gőzös támadásra s nem védekezésre használta ágyúját. Az angol ad­miralitás e hó 27-én tudatta, hogy egy német tengeralattjáró naszádot Ostende előtt egy angol tengerészeti repülőgép, elsülyesztett. Ez a jelentés nem igaz. A tengeralattjáró na­szádot egy repülőgép megtámadta ugyan, de bombái nem találtak és az sértetlenül tért vissza a kikötőbe. Von Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökhelyettese. Pótlás. Az elpusztított benzolgyár Ang­liának egyik legnagyobbik gyára ebben a nemben és az angol hadsereg számára rob­banóanyagokat gyártott, tehát annál érzé­kenyebb veszteség, imiert csak kevés ilyén gyár van Angliában. (Harrington kis város Anglia nyugati partján*, Liverpooltól töiblb mint 130 kilonié­terre északra, az ir tengerparton.) (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A „felszabadító" angol flotta Zeebrügge-nél. Amsterdam, augusztus. 28. Hollandiai lapok érdekes részleteket irhák az angol flot­ta zeebriiggi támadásáról: — Vasárnap délben a belga parton nagy mozgolódás támadt. Mindenkinek az volt az impressziója, hogy valamilyen akció készül. Angol és francia hidroplánok jelentek meg Zeebrügge felett, hogy kipuhatolják a néme­tek állásait. A németek heves ágyutüzelést indítottak ellenük és német repülőgépek is üldözésre indultak. Az angol repülők nem dobtak le bombákat, hanem csak felderitő szolgálatot végeztek. Hétifőn hajnali- négy órakor ellenséges hadihajókat jeleztek, ame­lyek a nagy köd segítségével elég közel jutot­tak a parthoz, anélkül, hogy észre vehették vein a őket. Fél ihat óra után megkezdték a tü­zelést Zeebrügge ellen és a bombázás szaka­datlanul tartott egész fél nyolcig. Esti kilenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom