Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-11 / 140. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG Szegeti, 1915. junius 4. Ián nem képviselte és nem védte e szerződéses viszony szabályozásánál. Ma már nem titok többé, — .folytatja a röpirat, — 'hogy se a hármas megegyezés, se Oroszország külön nem hajlandók kielégítő mértékben teljesíteni Románia kéréseit, ni'nt ahogy azt d háború hivei óhajtanák. Az oroszok bejelentették már igényeiket Máramarosra, Bukovinára, a Bánátra, mindezt azért, hogy a románok megint megmentésükre siessenek, mint 1877-ben. A hulló könnyek még nem száradtak fel, az átok, mely elborította a románság részéről Besszarábia .sírját, még visszhangzik és az oroszok ma megint régi mivoltukban jelentkeznek a románok előtt. A röpirat aztán óva inti a polgárságot arra, hogy viseltessék bizalommal a király és a kormány iránt, mert az ország vezérei Nagy-Románia kiépítésen dolgoznak. Ezt a Nagy-Romániát nem papiroson akarják megteremteni, hanem valóságban. Amikor Oroszország látta, hogy Fitípeszku és Joneszka urak politikájának hivei napról-napra szaporodnak, azt hittje, hogy most már nem lehet többé birrai a közhangullattal s az elnyomás igazi álarcában jelentkezett. Oroszország, a röpirat szerint, csalódni 'fog. Azokról pedig, akik ezek után még tovább is a háború mellett izgatnak, kijelenti a röpirat szerzője, hogy eladták 'magukat idegen érdeknek. A 'merész hangú röpiratnak nagy kelendősége volt. A Moldova, Carp Péter lapja erősen 'követeli, hogy a románok a központi hatalmak mellé 'álljanak. Higgadtan mérlegelve a helyzetet, a következő megállapítást szögezi le: Przemysl visszafoglalása a szövetséges csapatok által, ujabb bizonyítéka annak a morális energiának, amellyel Németország a világ legnagyobb államaiból álló koalíció ellen küzd. Ez újra felszinre veti 'Románia magatartásának! problémáját. Rámániának teljes erővel kell a Dana és a 'tenger mellett álla nia és senki, sem Oroszország, sem azok, akik Romániában Oroszország érdekeit képviselik, nem fogják ezt az oiíszügot megakadályozni tudni abban, hogy magához ölelje mindazon 'vidékeket, amelyek egykor Moldo vához tartoztak (Besszarábia). A szegedi olasz kolónián. (Saját tudósítónktól.) iA Dorozsuiára vezető ut baloldalán, a ró tusi állomástól 10—15 percnyi járásra fokszik a modernül kiépített; jobb sorsra érdemes (Sár-fél o gyártelep, amely most a monarchia, délnyugati vidékéről internált olaszok lakéihelye. Háború van, forró nyár van, mindjárt meglátjuk, mennyire érdemes az olasz koloniáVá átvarázsolt rongytelep környékét leírni. Alig haladunk tul a vasuti rámpán, nagyobb területen álldogáló piszkos vízre találunk. Az ember zavarba jön, hamarjában nem is tudja, melyik a sok tó közül, amelyek Szeged művésziesen összebonyolított közigazgatási földrajzában szerepelnek. Azok lelkén száradjon tehát annak bűne. liogy én térképpel a kezemben az Íróasztalnál sem tudok tájékozódni, akik évtizedeken át ambicionálták, liogy Szeged közigazgatása véres és egyéb, gyanús szinü folyadékkal telitett tavakról legyen híres. De tegyünk ugy, mint a sarkutazók és más vállalkozó szellemű fölfedezők adjunk a gyereknek nevet, legyen Bűz-tó. Legyen Rettenetes Bűz-tó. Hát igen kérem, elkocsikázván a Rettenetes Bűz-tó mellett, szabad szemmel, teli orral és ómelygő, minden pillanatban kiifordulni készülő gyomorral állapítottam meg, liogy e tó partján nyer elhelyezést minden hulladék, ami e város lakosságától szemetes kocsikon kikerül. Nem vitatkozom, lehet, hogy a számszerű becslésben tévedek, lehet, liogy valahol, még közelebb a városhoz másik ilyen strand díszeleg. Nagy önfeláldozással, aminőre csak egy felfedező képes, tovább kocsikázván, módomban v •'( mgállapitani, hogy e Rettenetes-tó szomszédságában van a Sár-gyár és ezzel szemben az akoltelep. Nagyszerű környezet — gondólom magamban és már a kapuhoz is érünk. Emberrege® gondolkozású buszárok igyekeznek künn és benn a rendet fenntartani. Cseresznyét áruló asszonyok várnak a vevőre. Azt mondja az, egyik: — Vegye meg az enyémet az ur, haza szeretnék menni. Azután az árát is megmondja. Nem irón: ide, nehogy mások is vérszemet kapjanak tőle. Ezeket talán a rossz levegő szeintelenitette igy meg. Belépek az udvarra. Hatalmas, széles kővályunál asszonyok inasnak. Tetőkre, kerítésekre ruháikat terigetnek. Az ember azl hinné, hogy a tisztaság életeiemük. De amikor megnézem a kis részben mosással foglalatoskodó, nagy részben oél és szándék nélkül jövő-menő nőket, a lustán támolygó vagy bambán álldogáló férfiakat, érzem, liogy itt nem szabad sietni az Ítélkezéssel. Mondjuk, hogy a legnagyobb szenyro elkészül az ember, amikor ide belép. De azt is várja, begy nőkkel fog találkozni, akiket kiemel környezetükből szépségük, vagy annak őszi varázsa, férfiakkal, akiknek arcbőre nem attól barna, hogy régen volt vízihez szerencséje. Ezek az asszonyok, ezek a férfiak —- legalább az a 600—700, aki ma künn volt — egytől-egyig csúnyák. Szépségnek, erőnek semmi nyoma rajtuk. Egész nap mosnak és egész nap,egész éjjel piszkosak. Gyerekük sok van. Láttam köztük olyan nőt, aki ősz hajjal áldott állapotban van. Ebédkiosztás lévén, egy soványdongáju nő a falnál meghúzódva türelmesen varja, mig a tolongok után a porciójáért ő rá is sor kerül. Két gyerek kapaszkodik beléje és ő egykedvűen tűri a cibálást. — A maga gyerekei? — De mennyire. — Az apjuk? — Mit tudom én, hol vannak. — Hát maga nincs férjnél? — Mit gondol? Megnézem azt a férfit, akinek a gyerekeimet adom. Ez se rassz. Ugy látszik, azokat a férfiakat, akiktől a gyerekeit kapja, nem nagyon nézi meg. De minthogy a gyerekeit nem azoknak akarja adni, akiktől kapta, (aminthogy nem is lelhet, mer ez bi tri stb, górnia lenne) hanem másnak, egy harmadiknak, vagy tizediknek, ezt. az urat már jól megnézi. -Tó étvágyat ennek az urnák és szerenesés szüléseket a mindig boldog mamának. Ugy-e ilyen környezetben kitűnően érezheti magát az ember? Gyerünk tovább. Az ebéd: jó porció bivalypaprikás és hatalmas ad'ag kenyér. Megyek az ebédjükkel szobájukba tartó emberek után a lakásba. Az ágyuk szalma, amelyben szertelhever kevéske cókmókjuk. Keresek egy szekrényt, egy zugot, ahol a fehérneműjüket tarthatják. Nincs. Ugy látszik, fehérneműjük sincs. A hatalmas, világos termet egészséges tisztaság uralhatná és. betegséget párolgó piszok benne minden. Bizonyos, hogy napok óta nem szellőztették, pedig ebez pénz se kell sok, még munka, se, csak ember, aki megtűri a tiszta levegőt, Minthogy ilyen nincs közöttük, miért nem akad valaki, akinek amibiciéja meg kötelessége is, hogy — ha másként nem megy — akár 'kanosukéival is reájuk kényszerítse a tisztaságot. Ha. másért nem, mi érettünk, akiknek szomszédságában tolepitettélc meg ezeket a. nomád 'erkölcsű, piszkos és tunya embereket. Végig sietek a lakószobájukon, egy-két nerc alatt a torkom kiszáradt. Az egész telepről három megható pillanat emlékét viszem el. Az egyik, amikor szembejöttem egy öreges emberrel, aki csajkát keresett, amibe az ebédjét tálalják. Hülye szegény. Ez az egyetlen szép ember az egész telepen. Fenn a szobában egy csomó szalmán, mintha otthon lenne, szerény, tiszta kis lakásában, iil egy ember. Mellette az asszonya, körülöttük a gyerekek. A férj uram bicskával falatoz a tányérból. Erős- és intelligens vonásai vannak. Kék ruhájáról i tél ve gépész leliet Talán az egyetlen tiszta ember az. egész társaságban, meg is van beretválva. Legmegb átél b a sok gyerek. 'Egyik-másik olyan szép, egyik-másik már el is pusztult, Szegeden. Eszembe jut a sok szegedi egyesület, amelyek közül többnek van humanitárius, sőt társadalomtudományi programja. Vezdtőik miért nem liátogatnalk ki ide? A jótékonykodásnak, sőt a tudéskodásnak olyan nagy tere és olvan praktikus eredményei kínálkoznak itt. Kilátogatott helyettük dr. Turcsfíuyi Imire, az állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa, aki a 28 legkisebb gyermeket csütörtökön állami gondozásba utalta. És állalmi gondozásba veszi át a következő napokon és fokozatosan a többi gyermekeket is. iEzzel a gyermekek sorsa a háború idejére jó kezekbe került. De mi lesz a felnőttekkel? Ilyen piszkosak maradhatnak továbbra is? A szeméttelep továbbra is ott ólálkoőhatik az utolsó ház szomszédságában betegségek rémével fenyegetve ezt az egyébként biztonságban tengődő várost? És az olaszok lakószobájában továbbra is rémíthet a teljesen kiélt, egészségtelen levegő, a szemét? Tudjuk, láttuk, hogy ezeknek az embereknek nem életföltételük a tisztaság. De rá kell szoritani őket. A mi érdekünkből. Elismerjük, hogy ilyen 1100 embert nehéz dolog rendbe hozni. De meg kell történni. Energiával és megalku vást nem tűrő szigorúsággal. Sokan közülük már széjjelmentek a városba dolgozni. Jó lesz vigyázni. mely sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint a fa vagy szénnel való főzés, ha egy szabaI

Fonyé Soma világítási vállalatánál Kölcsey-u. 4. beszerez. adlazrnott