Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-11 / 140. szám

/Szeged, 1915. junius 10. DÉLMAGYARORSZAG 5 HIREK 0000 Múlik az idő . . • (Saját tudósítónktól.) Közelebb vagyunk­e már a háború befejezéséihez, mint a kezde­téhez, ki tudná megmondani. Csak azt az egyet tudjuk, érezzük, hogy múlik az idő és fokozott hevességgel folynak a. harcok kele­ten és nyugaton, északon és délen, a szélró­zsa minden irányában. Mikor fiaink csak­nem egy éve máir felvirágozva és dalolva hadba szállottak, azzal búcsúztunk tőlük: — Viszontlátásra! És ez nemcsak azt a jókívánságunkat fejezte ki, bogy épségben és Ijgyőzdlmiesen:, hanem azt is, hogy minél előbb térjenek vissza. Eleinte a tél kezdetére, majd kará­csonyra vártuk, reméltük visszatérésüket, majd meghosszabbitottuk a visszatérés idő­pontját, mint a váltót és azt hittük, hegy a tavaszt hirdető fecskékkel egyidejűleg meg­jelennek a. látóhatáron a béke galambjai is. Annyirabittünk é« bíztunk abban, hogy min­denkinek volt egy „biztos forrása," amelyből rendületlen bittel merítette a közeli béke re­ménységét, Már a sajtó berkeiben is kezdte megrakni fészkét a béke galambja, anélkül, hegy a szigorú cenzorok elhessegették volna. A közvélemény kezdett belenyugodni abba, bogy az egyenlő erővel küzdő ellenséges ha­talmak nem tudják döntőre vinni a minden idők legnagyobb és legvéresebb Küzdelmét, melyet tehát tovább folytatni és erőltetni céltalan vér- és vagyon pazarlás-. A béke galambjait azonban nein kellett erőszakosan elhessegetni, elszállottak azok maguktól is. S minél jobban felolvasztotta, az enylhe tavaszi napsugár a tél jégbilineseit, annál nagyobb hévvel folytatódott a. véres háború. Ebbe is beletörődtünk és lassankint megoszoltak gondjaink a, harctéri események és a meg­élhetés nehézségei között, Megint csak minit az idő és az élet- és virágfakasztó napsugár napról-napra nagyobb hévvel tűzött le és ma­holnap kasza alá érleli a gabonát. Nem vá­lik be az, a jóslás sem, amely a pestisre kole­rára, tífuszra és más mindenféle ragályos nyavalyára akarta a bábom befejezését biz­ni. Múlik az idő és minél közelebb jutunk a, gabonaarató Péter-Pálhoz, annál kisebbek mindennapi kenyérgondjaink, annál jobban érdekelnek megint bennünket a höferek, a német nagy vezérkar és a Mii li-ügynökség je­lentései. Múlik az idő és ezer gondunk köze­pette is mind jobban érdekel bennünket az oroszok romlása, a franciák és- angolok tehe­tetlensége és a perfid olaszok lendület nél­küli támadása. Múlik az idő és már senki­sem beszél nálunk a békéről, ,sőt lassankint kezdjük szégvelni, begy egyáltalán beszél­tünk róla. Uj remények fakadoznak a szi­vekben és a kislhitüekhen is gyökeret ver a leverihetetlenségiünkbe vetett bit. Amit Hin­denburg mondott ki: Wir m.üssen siegen! — •meggyőződéssé erősödött a gyávább termé­szetűek szivében is. Múlik az idő és már nem a béke, hanem a győzelem, minden gondola­tunk. Már kezdünk belenyugodni abba is, bogy múlik az idő. Ma. vivjuk-e ki a (győzel­met vagy holnap, betek vagy hónapok mul­tán-e, az már-már mellékessé válik Mellé­kessé, mert a végső diadalba vetett bizalom világraszóló fegyvertényeink szülötte. Már nem sejtés, már nem remény és bit, hanem megdönthetetlen bizonyosság. Múlik az idő, de el nem maradhat, a mi dicsőséges és dia­d a 1 m as győzelmünk! - LAPUNK KÉZBESÍTÉSE. Nagyon kér­jük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a lap ké­sedelmes, hibás kézbésitését a kiadóhivatalnak jelenteni sziveskedienek, hogy minden sérel­met nyomban orvosolhassunk és a további tévedéseknek vagy mulasztásoknak elejét ve­hessük. Közös miniszteri tanácskozás Bu dapesten. A „Bu apesti Tudósító" jelenti: Csütörtök reggel gróf Stiirgkh 'Károly osz­trák miniszterelnök báró Engel Ágost pénz­ügyminiszter, Schuster Rezső kereskedelem­ügyi miniszter, báró Heinold Károly belügy­miniszter és Zenker Ferenc íöldmivelésügyi miniszter kíséretében Budapestre érkezett. Gróf Stiirgkh osztrák miniszterelnök kísére­tébe n van Ehrhart Róbert miniszteri tanácsos is. Az osztrák kormány tagjai az „Angol ki­rálynő"-ben szállottak meg, ahol kora dél­előtt megbeszélésre.ültek össze. Tíz óra tájt az osztrák miniszterek a miniszterelnökség­re hajtattak, ahol a magyar kormány tag­jaival ültek össze értekezletre. Ezen az ér­tekezleten részt vett Krobat n hadügyminisz­ter is, aki már tegnap óta Budapesten van. A magyar kormány részéről gróf Tisza Ist­ván miniszterelnök, dr. Teleszky János pénz­ügyminiszter, Sándor János beliigyminisztei, báró Harkányi János kereskedelemügyi mi­niszter és báró Ghillány Imre földmivelés­iigyi miniszter vettek részt az értekezleten. — Budapestről jelentik: A közös minisz­teri tanácskozáson megtárgyalták a haderő­nek és a polgári lakosságnak az élelmezését. Konstatálták, hogy amennyiben váratlan ele­mi csapások közbe nem jönnek, az aratás eredményéből a teljes szükséglet fedezhető lesz. Az osztrák miniszterek részben az éj­jeli személyvonattal, részben péntek reggel visszamennek. -- A hőség. Béc bői jelentik: A hőség, amely már a mult héten is meglehetősen érezhető volt, tegnap még jelentékenyen nö­vekedett. Bécsben árnyékban 32.5 Celsius volt a hőmérséklet, a tegnapi 29.4 Celsiussal szem­ben. Nyomott hőség- ülte meg az utcáikat ós rendkívül nagy tömeg tolongott a fürdők fe­lé. Még délután négy óra felé is 29.4 fok volt a meleg, mig tegnap ilyen tájban még csak 28.3 fok volt. A közép hőmérséklet 26.8 fok volt ,ami a tegnapi nappal szemben 0.9 fok növekedést jelent. A folytonosan tartó hő­ség hatása alatt a talaj kiszáradása termé­szetesen gyorsan halad előre és a fiatalabb erdőségekben, a kukorica-földeken és má­sutt is már erősen érezhető. A hőség területi­leg isi terjedt. Különösen déli Dalmáciában nagy a meleg; Punta d'Ostrohan 37 fokot mértek árnyékban. Az alföldekkel .ellentét­ben, az Alpesek magaslatain csökken a hő­mérséklet, de azért az időjárás ott is eny­hének mondható. A hóolvadás nemcsak nap­pal, hanem éjszaka, is folytonosan tart. Nyu­gat-Galiciában, Közép-Galiciáha,n és Buko­vinában is enyhe és meleg idő köszöntött be. Kelet-Galíciában is megvá)fozott az idő­járás. Kelet-Németországban és Lengyelor­szágban meleg és derült az idő. Észak- és Északnyugat-Németországban, Hollandiában, Belgiumiban ós Észak-Franciaországban me­leg, szép az idő. A magas légnyomás az egész keleten kiterjeszkedik. Az általános időjárás ezzel kedvező marad és a meleg további nö­vekedése várható. — Szegedi hadnagv levele az olasz harctérről. Szűcs József. 46-os hadn ary érde­kes levelet küldött az olasz harctérről egyik barátjának. Többek között a következőket irja: Mi már itt ülünk .melegebb tájon, néha túlságos meleg is van (ütközetben). Május 31-én zászlóaljunk egy a többi csapattól az ellenségnek átadott magaslatot (Krn) újra visszafoglalta, amiért ugv a divízió, miint a brigád dicséretét elnyertük. A telefonielentés után a divízió a telefonba „Hurráh 46" kiál­tást hallatott és sokféle más dicséretet. Saj­nos, veszteségünk is volt. Faragó és Kelen 'hadnagyok, fíreider zászlós és 60 ember megsebesült. Junius 3-án újra tűzbe kerülve, rajtunk ütni kísérelt meg a talján, de véresen visszavertük. Legnagyobb veszteségünk az, hogy elesett alezredesünk, a zászlóalj és mindannyiunk bálványa, ö volt legellől, el­vesztését végtelenül fájlaljuk. Itt sebesült meg Rózsa Pali, Gera hadnagy és Balan zászlós. Tehát láthatod, nagy mellegünk van. Négy hapja harcolunk a magaslatért, me­lyet' el akarnak venni tőlünk, de nem enged­jük fel őket. Sturm, 'sturm után jön, de vé­resen mennek vissza. — Hivatalos é.tesités Rizzetti alezredes h táláról. A Délmagyarország közölte elő zör, hogy az olasz határon, a Krn magaslatok­ért vívott harcokban hősi halált Inalt lovag Rizzetti Pál alezredes, a 46-ik gyalogezred parancsnoka. Az alezredes elestéről tiszti­kara az alábbi levélben értesítette dr. ' So­mogyi Szilveszter polgármestert: Nagyságos Polgármester ur! Mély meg­illetődéssel és fájdalommal értesítjük szülő­városunk közönségét, hegy parancsnokunk, lovag Rizzetti Páll alezredes ur minden hő­siességet fölülmúló bátorságai zászlóaljunkat győzelmesen rohamra vezényelve, annak élén, az olasz határon, szíven találva ellen­séges golyótól, hősi halált halt. Benne el­vesztettük a mindenki által csodált vezetőn kivül legnagyobb katonai erényekkel meg­áldott atyai barátunkat, példányképét a leg­jobb parancsnoknak és a legelső közkatoná­nak. Pótolhatatlan veszteségünkért boszut kiáltunk az Egek Urához s vitéz atyánk el­estét a magyar alföld szülötteihez méltó hő­siességgel fogjuk megbőszülni. Hős parancs­nokunk drága tetemét LaibacOiba szállítottuk örök nyugalomra. Áldásunk kisérte a kihűlt szivet utolsó útjára. Midőn e mindnyájun­kat ért nagy veszteségünket Nagyságoddal közöljük, fogadja nagyrabecsülésünk kifeje­zését. Felüpost 78, junius 5. A szegedi 46. gyalogezred 3-ik zászlóaljának tisztikara. — Pólvai levél. Érdekes !evelet kapfunk Pólóiból P. J. tengerésztől, aki a Ferenc Fer­dinándról nevezett hadihajón szolgál. A de­rék tengerész Ancona. bombázásáról irt. Má­jus 23-án este kapták a parancsot, liogy este nyolc órakor indulnak lAnoonába. A le­génység nagy lelkesedet tiségre gyuladt; örültek a fiuk, hogy tengeri csatára mehet­nek. Alig tudták bevárni az indulás percét. Végre jelezték az indulást, a hajó nekivágott a tengernek s tizenkét órai ut. után paran­csot kaptak, bogy reggel 4 órakor megkezdik a tüzelést. A legénység égett a harci vágytól s türelmetlenül várta a reggeli 4 órát. IAmint Ancona felé közeledtek, onnan adták az első lövést, de eredménytelenül. Csakhamar mi is megindítottuk a tüzelést. Minden lövésünk talált. Gyönyörűség volt látni lövegeink ha­tását. Nagyszerű volt, amikor a drótnélküli távíró állomásukat, fölrobbantottuk. Az ál­lomáson segítséget kértek az olasz flottától, de mi fölfogtuk a sürgönyt. A következő pil­lanatban a PHnz Eugen hadihajónk is meg­kezdte a tüzelést. A Viribus Unitis hadi­hajónk egy kaszárnyát döntött romba. El se képzelheti az ember, hogy egy-egy löveg mi­lyen rettenetes pusztítást képes véghez vinni. A hajóról feszült figyelemmel néztük a löve­dékek munkáját. Ahova lecsaptak, az épít­mény, mint a kártyavár, ha megfújják, ugy omlott össze a fal. Két óráig tartó bombázás után visszatértünk állomáshelyünkre. — Hogvan dolgoznak az orosz hadi­foglyok? Nehogy tulnagy legyen az olcsó orosz munkaerő iránt való kereslet, állljon itt a példa, mint válnak be a foglyok a gya­korlatban. Ezelőtt két héttel, a dunaszerda­ihelyi fogolytáborból 50 orosz fogoly érkezett Löwenfeld Joachim bagoiasánoi uradalmába, hogy pótolja a bérlőnek nagyszámú bevonult munkásait. A bérlő igen kevéssé kedvező in­formációt adott a muszkákról. „Tunya, lusta és tehetetlen népség ez, — mondotta — akik, most már látom, a háborúban se érhetnek va ­lami sokat. Nagyon kevés hasznukat lehet venni. Dehát a semminél mégis csak többet érnek és ezért nem bánom, hogy jöttek. Is-

Next

/
Oldalképek
Tartalom