Délmagyarország, 1915. június (4. évfolyam, 129-155. szám)

1915-06-11 / 140. szám

/Szeged, 1915. junius 10. DÉLMAGYARORSZAG 5 HIREK 0000 Múlik az idő . . • (Saját tudósítónktól.) Közelebb vagyunke már a háború befejezéséihez, mint a kezdetéhez, ki tudná megmondani. Csak azt az egyet tudjuk, érezzük, hogy múlik az idő és fokozott hevességgel folynak a. harcok keleten és nyugaton, északon és délen, a szélrózsa minden irányában. Mikor fiaink csaknem egy éve máir felvirágozva és dalolva hadba szállottak, azzal búcsúztunk tőlük: — Viszontlátásra! És ez nemcsak azt a jókívánságunkat fejezte ki, bogy épségben és Ijgyőzdlmiesen:, hanem azt is, hogy minél előbb térjenek vissza. Eleinte a tél kezdetére, majd karácsonyra vártuk, reméltük visszatérésüket, majd meghosszabbitottuk a visszatérés időpontját, mint a váltót és azt hittük, hegy a tavaszt hirdető fecskékkel egyidejűleg megjelennek a. látóhatáron a béke galambjai is. Annyirabittünk é« bíztunk abban, hogy mindenkinek volt egy „biztos forrása," amelyből rendületlen bittel merítette a közeli béke reménységét, Már a sajtó berkeiben is kezdte megrakni fészkét a béke galambja, anélkül, hegy a szigorú cenzorok elhessegették volna. A közvélemény kezdett belenyugodni abba, bogy az egyenlő erővel küzdő ellenséges hatalmak nem tudják döntőre vinni a minden idők legnagyobb és legvéresebb Küzdelmét, melyet tehát tovább folytatni és erőltetni céltalan vér- és vagyon pazarlás-. A béke galambjait azonban nein kellett erőszakosan elhessegetni, elszállottak azok maguktól is. S minél jobban felolvasztotta, az enylhe tavaszi napsugár a tél jégbilineseit, annál nagyobb hévvel folytatódott a. véres háború. Ebbe is beletörődtünk és lassankint megoszoltak gondjaink a, harctéri események és a megélhetés nehézségei között, Megint csak minit az idő és az élet- és virágfakasztó napsugár napról-napra nagyobb hévvel tűzött le és maholnap kasza alá érleli a gabonát. Nem válik be az, a jóslás sem, amely a pestisre kolerára, tífuszra és más mindenféle ragályos nyavalyára akarta a bábom befejezését bizni. Múlik az idő és minél közelebb jutunk a, gabonaarató Péter-Pálhoz, annál kisebbek mindennapi kenyérgondjaink, annál jobban érdekelnek megint bennünket a höferek, a német nagy vezérkar és a Mii li-ügynökség jelentései. Múlik az idő és ezer gondunk közepette is mind jobban érdekel bennünket az oroszok romlása, a franciák és- angolok tehetetlensége és a perfid olaszok lendület nélküli támadása. Múlik az idő és már senkisem beszél nálunk a békéről, ,sőt lassankint kezdjük szégvelni, begy egyáltalán beszéltünk róla. Uj remények fakadoznak a szivekben és a kislhitüekhen is gyökeret ver a leverihetetlenségiünkbe vetett bit. Amit Hindenburg mondott ki: Wir m.üssen siegen! — •meggyőződéssé erősödött a gyávább természetűek szivében is. Múlik az idő és már nem a béke, hanem a győzelem, minden gondolatunk. Már kezdünk belenyugodni abba is, bogy múlik az idő. Ma. vivjuk-e ki a (győzelmet vagy holnap, betek vagy hónapok multán-e, az már-már mellékessé válik Mellékessé, mert a végső diadalba vetett bizalom világraszóló fegyvertényeink szülötte. Már nem sejtés, már nem remény és bit, hanem megdönthetetlen bizonyosság. Múlik az idő, de el nem maradhat, a mi dicsőséges és diad a 1 m as győzelmünk! - LAPUNK KÉZBESÍTÉSE. Nagyon kérjük igen tisztelt előfizetőinket, hogy a lap késedelmes, hibás kézbésitését a kiadóhivatalnak jelenteni sziveskedienek, hogy minden sérelmet nyomban orvosolhassunk és a további tévedéseknek vagy mulasztásoknak elejét vehessük. Közös miniszteri tanácskozás Bu dapesten. A „Bu apesti Tudósító" jelenti: Csütörtök reggel gróf Stiirgkh 'Károly osztrák miniszterelnök báró Engel Ágost pénzügyminiszter, Schuster Rezső kereskedelemügyi miniszter, báró Heinold Károly belügyminiszter és Zenker Ferenc íöldmivelésügyi miniszter kíséretében Budapestre érkezett. Gróf Stiirgkh osztrák miniszterelnök kíséretébe n van Ehrhart Róbert miniszteri tanácsos is. Az osztrák kormány tagjai az „Angol királynő"-ben szállottak meg, ahol kora délelőtt megbeszélésre.ültek össze. Tíz óra tájt az osztrák miniszterek a miniszterelnökségre hajtattak, ahol a magyar kormány tagjaival ültek össze értekezletre. Ezen az értekezleten részt vett Krobat n hadügyminiszter is, aki már tegnap óta Budapesten van. A magyar kormány részéről gróf Tisza István miniszterelnök, dr. Teleszky János pénzügyminiszter, Sándor János beliigyminisztei, báró Harkányi János kereskedelemügyi miniszter és báró Ghillány Imre földmivelésiigyi miniszter vettek részt az értekezleten. — Budapestről jelentik: A közös miniszteri tanácskozáson megtárgyalták a haderőnek és a polgári lakosságnak az élelmezését. Konstatálták, hogy amennyiben váratlan elemi csapások közbe nem jönnek, az aratás eredményéből a teljes szükséglet fedezhető lesz. Az osztrák miniszterek részben az éjjeli személyvonattal, részben péntek reggel visszamennek. -- A hőség. Béc bői jelentik: A hőség, amely már a mult héten is meglehetősen érezhető volt, tegnap még jelentékenyen növekedett. Bécsben árnyékban 32.5 Celsius volt a hőmérséklet, a tegnapi 29.4 Celsiussal szemben. Nyomott hőség- ülte meg az utcáikat ós rendkívül nagy tömeg tolongott a fürdők felé. Még délután négy óra felé is 29.4 fok volt a meleg, mig tegnap ilyen tájban még csak 28.3 fok volt. A közép hőmérséklet 26.8 fok volt ,ami a tegnapi nappal szemben 0.9 fok növekedést jelent. A folytonosan tartó hőség hatása alatt a talaj kiszáradása természetesen gyorsan halad előre és a fiatalabb erdőségekben, a kukorica-földeken és másutt is már erősen érezhető. A hőség területileg isi terjedt. Különösen déli Dalmáciában nagy a meleg; Punta d'Ostrohan 37 fokot mértek árnyékban. Az alföldekkel .ellentétben, az Alpesek magaslatain csökken a hőmérséklet, de azért az időjárás ott is enyhének mondható. A hóolvadás nemcsak nappal, hanem éjszaka, is folytonosan tart. Nyugat-Galiciában, Közép-Galiciáha,n és Bukovinában is enyhe és meleg idő köszöntött be. Kelet-Galíciában is megvá)fozott az időjárás. Kelet-Németországban és Lengyelországban meleg és derült az idő. Észak- és Északnyugat-Németországban, Hollandiában, Belgiumiban ós Észak-Franciaországban meleg, szép az idő. A magas légnyomás az egész keleten kiterjeszkedik. Az általános időjárás ezzel kedvező marad és a meleg további növekedése várható. — Szegedi hadnagv levele az olasz harctérről. Szűcs József. 46-os hadn ary érdekes levelet küldött az olasz harctérről egyik barátjának. Többek között a következőket irja: Mi már itt ülünk .melegebb tájon, néha túlságos meleg is van (ütközetben). Május 31-én zászlóaljunk egy a többi csapattól az ellenségnek átadott magaslatot (Krn) újra visszafoglalta, amiért ugv a divízió, miint a brigád dicséretét elnyertük. A telefonielentés után a divízió a telefonba „Hurráh 46" kiáltást hallatott és sokféle más dicséretet. Sajnos, veszteségünk is volt. Faragó és Kelen 'hadnagyok, fíreider zászlós és 60 ember megsebesült. Junius 3-án újra tűzbe kerülve, rajtunk ütni kísérelt meg a talján, de véresen visszavertük. Legnagyobb veszteségünk az, hogy elesett alezredesünk, a zászlóalj és mindannyiunk bálványa, ö volt legellől, elvesztését végtelenül fájlaljuk. Itt sebesült meg Rózsa Pali, Gera hadnagy és Balan zászlós. Tehát láthatod, nagy mellegünk van. Négy hapja harcolunk a magaslatért, melyet' el akarnak venni tőlünk, de nem engedjük fel őket. Sturm, 'sturm után jön, de véresen mennek vissza. — Hivatalos é.tesités Rizzetti alezredes h táláról. A Délmagyarország közölte elő zör, hogy az olasz határon, a Krn magaslatokért vívott harcokban hősi halált Inalt lovag Rizzetti Pál alezredes, a 46-ik gyalogezred parancsnoka. Az alezredes elestéről tisztikara az alábbi levélben értesítette dr. ' Somogyi Szilveszter polgármestert: Nagyságos Polgármester ur! Mély megilletődéssel és fájdalommal értesítjük szülővárosunk közönségét, hegy parancsnokunk, lovag Rizzetti Páll alezredes ur minden hősiességet fölülmúló bátorságai zászlóaljunkat győzelmesen rohamra vezényelve, annak élén, az olasz határon, szíven találva ellenséges golyótól, hősi halált halt. Benne elvesztettük a mindenki által csodált vezetőn kivül legnagyobb katonai erényekkel megáldott atyai barátunkat, példányképét a legjobb parancsnoknak és a legelső közkatonának. Pótolhatatlan veszteségünkért boszut kiáltunk az Egek Urához s vitéz atyánk elestét a magyar alföld szülötteihez méltó hősiességgel fogjuk megbőszülni. Hős parancsnokunk drága tetemét LaibacOiba szállítottuk örök nyugalomra. Áldásunk kisérte a kihűlt szivet utolsó útjára. Midőn e mindnyájunkat ért nagy veszteségünket Nagyságoddal közöljük, fogadja nagyrabecsülésünk kifejezését. Felüpost 78, junius 5. A szegedi 46. gyalogezred 3-ik zászlóaljának tisztikara. — Pólvai levél. Érdekes !evelet kapfunk Pólóiból P. J. tengerésztől, aki a Ferenc Ferdinándról nevezett hadihajón szolgál. A derék tengerész Ancona. bombázásáról irt. Május 23-án este kapták a parancsot, liogy este nyolc órakor indulnak lAnoonába. A legénység nagy lelkesedet tiségre gyuladt; örültek a fiuk, hogy tengeri csatára mehetnek. Alig tudták bevárni az indulás percét. Végre jelezték az indulást, a hajó nekivágott a tengernek s tizenkét órai ut. után parancsot kaptak, bogy reggel 4 órakor megkezdik a tüzelést. A legénység égett a harci vágytól s türelmetlenül várta a reggeli 4 órát. IAmint Ancona felé közeledtek, onnan adták az első lövést, de eredménytelenül. Csakhamar mi is megindítottuk a tüzelést. Minden lövésünk talált. Gyönyörűség volt látni lövegeink hatását. Nagyszerű volt, amikor a drótnélküli távíró állomásukat, fölrobbantottuk. Az állomáson segítséget kértek az olasz flottától, de mi fölfogtuk a sürgönyt. A következő pillanatban a PHnz Eugen hadihajónk is megkezdte a tüzelést. A Viribus Unitis hadihajónk egy kaszárnyát döntött romba. El se képzelheti az ember, hogy egy-egy löveg milyen rettenetes pusztítást képes véghez vinni. A hajóról feszült figyelemmel néztük a lövedékek munkáját. Ahova lecsaptak, az építmény, mint a kártyavár, ha megfújják, ugy omlott össze a fal. Két óráig tartó bombázás után visszatértünk állomáshelyünkre. — Hogvan dolgoznak az orosz hadifoglyok? Nehogy tulnagy legyen az olcsó orosz munkaerő iránt való kereslet, állljon itt a példa, mint válnak be a foglyok a gyakorlatban. Ezelőtt két héttel, a dunaszerdaihelyi fogolytáborból 50 orosz fogoly érkezett Löwenfeld Joachim bagoiasánoi uradalmába, hogy pótolja a bérlőnek nagyszámú bevonult munkásait. A bérlő igen kevéssé kedvező információt adott a muszkákról. „Tunya, lusta és tehetetlen népség ez, — mondotta — akik, most már látom, a háborúban se érhetnek va lami sokat. Nagyon kevés hasznukat lehet venni. Dehát a semminél mégis csak többet érnek és ezért nem bánom, hogy jöttek. Is-